2017. július 24., hétfő

27. - Az újabb pofon

Figyeltem, ahogy Louis rezzenéstelen arccal lép az ágyon fekvő kinyitott bőröndhöz, és belerak még egy adag ruhát a szekrényéből, miközben jóformán meg sem nézi, mit pakol el, amiből arra következtettem, mindez már annyira megszokott számára, hogy csak megpróbál túlleni rajta. Bár alig két perce jött be az erkélyről, már most kiszúrtam, ahogy oda-oda pillant, mintha azt várná, mikor mehet ki ismét rágyújtani, amitől még inkább kedvem támadt más irányba nézni, de valamiért képtelen voltam fél percnél tovább másfele emelni a tekintetemet.
Összébb húztam magamon a vékony kardigánt, miközben a kezemben tartott bögrét vizslattam, ami időközben annyira érdekessé vált a számomra, mint semmi más abban a szobában, abban a fél órában, amióta itt vagyok és három szónál többet nem váltottunk egymással. Csakhogy ez alkalommal kételkedtem benne, mindez csupán azért van így, mert annyira érdekesek a saját gondolataink, noha az ő nevében nem beszélhettem.
Mindenesetre próbáltam nem kimutatni a kétségbeesést, amely szépen lassan eluralkodott rajtam az elmúlt két napban, mióta hazajöttünk Doncaster-ből, mióta eljöttünk abból az irodából, és egyben amióta Louis lényegében képtelen emberszámba venni. Talán ez lehet az oka annak, hogy meglepődtem a másfél napnyi csendet megtörő telefonhíváson, amiben idehívott, miszerint látni szeretne még egyszer, mielőtt holnap elutazik Los Angelesbe.
Amivel önmagában az égadta egy világon semmi baj nem lett volna, ha nem burkolóztunk volna csendbe, amióta beléptem a ház ajtaján.
- Ideadnád azt a pulcsit? – érkezett a kérdés, ami kirángatott a gondolataim közül, mire felkapva a fejemet Louis kérdő tekintetével találtam szemben magam.
Bólintottam, és a szabad kezemmel a hátam mögött elterülő fehér ruhadarabért nyúltam, és odaadtam neki, mire elmormogott egy köszönömöt, és rádobta a bőröndben lévő ruhakupacra.
- Tudok segíteni? – kérdeztem.
Figyeltem, ahogy egyre rendezetlenebbül szedi össze a dolgait, mintha már annyira sem érdekelné ez az egész, mint eddig, én pedig kezdtem kételkedni benne, hogy így képes lesz valaha is becsukni azt bőröndöt.
- Nem kell, köszi – a lehető legkevésbé sem lepett meg a válasza, ahogyan az sem, hogy még csak meg sem kísérelt rám nézni.
Magamban elraktároztam a választ, és a számhoz emeltem a bögrét, hogy ihassak a teából, noha még mindig tűzforró volt, de még ezt is jobbnak tartottam, mint a semmittevést a csendben, miközben próbálom összeszedni magam annyira, hogy megkérdezzem, mégis mi változott meg, ami miatt képtelenek vagyunk a normális kommunikációra.
Vagyis inkább ő képtelen rá.
Ugyanis akárhányszor végig pörgettem magamban az eseményeket, mindig ugyanoda lyukadok ki, mégpedig az irodába, mélyebben a Connorral való szóváltásához, azonban nem számít hányszor gondoltam végig, fogalmam sem volt róla, ehhez nekem mi közöm lehet.
De valamiért idáig nem mertem rákérdezni.
- Tudod már, mennyi időre mentek? – próbálkoztam meg egy újabb kérdéssel.
- Konkrétan fogalmam sincs – felelte, miközben ismét a szekrényéhez lépett és kivett belőle valamit, de már oda sem figyeltem, mit hajít le az ágyra. – De reményeim szerint két héten belül itthon leszek.
Újabb elraktározás következett, ami után felrémlett a gondolat, hogy talán feleslegesen próbálkozom bármiféle normális beszélgetés kezdeményezésével, elvégre Louis láthatóan élből elutasít mindent. De aztán az is eszembe jutott, hogy még mindig ő volt az, aki a távolságtartása ellenére idehívott, amiből arra következtettem, egy része pontosan arra vár, hogy valaki kihúzza belőle, mi a baja.
És az a valaki én leszek.
- Történt valami?
Csak hogy még jobban meglepjem őt, a tekintetemet egyenesen az övébe szegeztem, miközben feltettem a kérdést, hogy még csak véletlenül se adjak neki lehetőséget a menekülésre - és hogy ezzel ő maga is tisztában legyen.
- Mármint? – vonta fel a szemöldökét, de ismertem már annyira, hogy tudjam, mindezt az elbizonytalanításom miatt csinálja, hogy tesztelje, meddig vagyok hajlandó elmenni érte.
Én pedig nagyon szívesen emlékeztettem rá, hogy bármeddig.
- Mindketten tudjuk, hogy történt valami, ami miatt olyan vagy amilyen – feleltem. – Még azt is tudom hol, csak arra próbálok rájönni, mi.
Louis nem válaszolt egyből, noha a tekintetét továbbra is az enyémbe fúrta, miközben még mindig a határozottságomat tesztelte, majd egy idő után mintha a meglepettség árnyait véltem volna felfedezni benne, ahogy megszólalt.
- Jobb emberismerő vagy, mint gondoltam – mondta végül, és bedobott még egy pólót a többi közé. – Egyébként pedig nem értem, miért ilyen fontos ez neked.
- Közöm van hozzá? – kérdeztem, ezzel elérve, hogy megint a szemembe nézzen.
- Miért?
- Mert ha igen, akkor tudni akarom, miért löksz el magadtól – vágtam rá szinte azonnal.
Figyeltem, ahogy megdermed egy pillanat erejéig, de nem sokáig hagyta, hogy az érzelmek átvegyék felette az uralmat.
- Én nem löklek el magamtól – rázta meg a fejét.
- Akkor kérdezd meg magadtól, miért nem bírsz a közelemben maradni – mondtam. – Hogy miért kerülsz, aztán hívsz mégis ide, hogy aztán hozzám se szólj. Szóval, ha tettem valamit, akkor mondd el, mert ennek semmi értelme, és ezt mindketten tudjuk.
- Vannak dolgok, amik nem rólad szólnak, hiszed vagy sem – felelte éllel a hangjában.
Au.
- Akkor kiről, Connor-ról vagy netalántán Zayn-ről? – kérdeztem rezzenéstelen arccal.
Nem tudtam, hogy vajon az arcára kiülő döbbenet a túlzott egyenességemnek tudható be, vagy annak, hogy tényleg belátta, talán még nála is jobb emberismerő vagyok, noha az utóbbiban némileg kételkedtem.
De azért még így is eléggé éreztem, hogy talált, süllyedt.
- Nem foglak kioktatni Louis – szólaltam meg, miután úgy tűnt, ő egyelőre képtelen rá. – Egyrészt mert semmi jogom nincs hozzá, másrészt mert fogalmam sincs, mégis min mész keresztül vele kapcsolatban. De attól még gyűlölöm nézni, ahogy Zayn kiborít, miközben te is tudod, hogy pontosan ez a célja veled kapcsolatban, bármiféle beteg játékot is játszotok ti ketten.
- Én nem játszok semmilyen játékot vele – rázta meg a fejét. – Engem nem érdekel Zayn.
- És Connor?
- Connor meg még annyira sem – húzta a száját. - Engem egyedül az érdekel, hogy mindkettő megtartsa az ötven méteres távolságot tőled, mielőtt olyat teszek, amit még megbánok.
Az ajkamba harapva emésztgettem az előbb hallottakat, miközben elgondolkoztam azon, vajon hogyan képes valaki, aki a világ legnyugodtabb emberének mutatja magát, belül mégis ennyi indulatot magába tartani a nélkül, hogy attól félne, bármelyik pillanatban robbanhat.
És bár tudtam, hogy egyedül édes kevés leszek ahhoz, hogy mindezt megszüntessem benne, valamennyire muszáj volt megnyugtatnom, miszerint hiába kerültem vele együtt akaratomon kívül az ellenség területére, az még nem azt jelenti, hogy közéjük tartozom.
- De neked attól még nem kell megtartanod – mondtam alig hallhatóan, de épp elég hangosan ahhoz, hogy ő azért meghallhassa.
- Nem tőled akarok távol maradni.
- Nem, hanem a fájdalomtól, amit okozhatok, hogy aztán ugyanolyan legyek neked, mint Zayn – a tekintetemmel továbbra is az övét kerestem. – De ha ellöksz magadtól, akkor sehogy sem fogom tudni bebizonyítani, hogy én sosem tennék olyat, bármit is tett veled Ő, amin képtelen vagy túllépni.
Nem válaszolt egyből – ezen valamiért annyira nem tudtam meglepődni – helyette egy ideig szótlanul kémlelt, mintha még mindig nem tudná hova tenni a szavaim mögöttes jelentését, majd végül idegesen a hajába túrt.
- Basszameg – káromkodta el magát, majd egy lépéssel előttem termett. – Ha akarnálak, sem tudnálak ellökni magamtól – mondta, miközben lehajolt hozzám, majd azzal a lendülettel az ajkait az enyéimnek szegezte.
Némileg megkönnyebbüléssel töltött el, hogy nem éreztem kétségbeesést a csókjából, mintha mindez csak a saját – és az én – megnyugtatásom célját szolgálná, noha kétségkívül nyugalommal töltött el a közelsége, már-már annyira, hogy féltem mi fog velem történni, amíg nem lesz velem.
***


- Na, mi van, Diamond, nem jössz? – érkezett a kérdés valahonnan oldalról, mire elszakítottam a pillantásomat a kezemben tartott telefonról, és felkapva a fejemet összetalálkoztam a vigyorgó Jessie-vel, aki felemelte felém a kinyitott üveget.
Elnyomtam a feltörni készülő sóhajt, és zsebre vágtam a készüléket, majd pedig, mint aki jó képet akar vágni a dologhoz, magamra erőltettem egy mosolyt és elindultam az őt körülvevő társaság felé.
Noha még be sem tettük a lábunkat, már a klub előtt is volt olyan hangos a kiszűrődő zene, hogy nyugodtan lehetett volna kinti bulit tartani azoknak, akik nem voltak elég szerencsések ahhoz, hogy bejussanak az Aftertaste-be, és a fal melletti kis elkerített részen kell várakozniuk, hátha megszánja őket a pókerarcú biztonsági őr. Hiába nem voltam alapjáraton sem nagy rajongója az ehhez hasonló rongyrázós helyeknek, azt azért el kellett ismernem, valahányszor csak kihasználhattuk a táncos kártyát a többiekkel, csapatépítés címke alatt, hogy tudják, miként szórakoztassák a népet odabent.
Ez alól az Aftertaste sem jelentett kivételt, amelyet már mind ismertünk egy korábbi megbízás alkalmából, míg engem más is kötött ide a munkán kívül, elvégre emlékeim szerint itt találkoztunk először Louis-val.
- Még egy kortyot? – nyújtotta felém az üveget Jessie, mire bólintottam és elvettem tőle.
- Amúgy sem vihetjük be – szúrta közbe Kylie, majd szívott egy slukkot a kezében tartott cigiből, ahogy a bejárat felé sandított.
Elfintorodtam a torkomat maró alkoholtól, noha valóban nem ittam többet egy kortynál, és továbbadtam a mellettem álló Aster-nek, aki szemrebbenés nélkül húzott belőle egyet.
- Biztos be fognak engedni? – kérdezte a társaságunk – egyben pedig a csapat – egy tagja, Marie, miközben tétován pillantgatott a klub felé, mintha nem lenne biztos a dolgában.
Hiába tudtam már, hogy mennek itt a dolgok, kicsit sem hibáztattam őt a bizonytalanságáért, figyelembe véve a tényt, hogy másfél hónapja került hozzánk és jóformán fogalma sem volt a szokásainkról, így megeresztettem felé egy mosolyt, hátha ezzel kicsit enyhíteni tudom az idegességét, miközben Jared megrázta a fejét.
- Nyugi, drága, nem lesz para – mondta, és átkarolta a lány vállát. – Mivel dolgoztunk itt, ezért tárt karokkal várnak, elég lesz megmutatnom nekik ezt – vette ki a zsebéből a kártyát, amit a legutóbbi itt tartózkodásunknál kaptunk a kiemelkedő munkánkért cserébe; miszerint amikor csak kedvünk tartja, javíthatjuk a hely képét azzal, hogy látványosan rázzuk a parkett közepén a megannyi VIP vendég között.
- Akkor menjünk, mert már nagyon vágyom egy normális piára – ejtette ki a kezéből a cigit Kylie, majd taposott egyet rajta.
- Indulás – vigyorgott Noah, és már el is indultak Jessie-vel karöltve, mi pedig egy szó nélkül utánuk.
- Jól vagy? – lépett mellém Kylie, mielőtt elértük volna a bejáratot képező kétszárnyú ajtót, a két biztonságival előtte.
Ahhoz képest, hogy napokig nem hallottam felőle semmit, Kylie kifejezetten aggódónak tűnt, miközben a tekintetével az enyémet kereste.
- Persze – feleltem, mire bólintott, és belém karolt.
Mondhatnám, hogy meglepődtem Kylie hirtelen közeledésétől, azonban volt időm kiismerni az elmúlt pár hónap alatti viselkedését annyira, hogy már-már immunissá válljak az ilyen gesztusaira. Annak ellenére, hogy ez alkalommal kifejezetten frusztráltnak éreztem, hogy a kérdésre, miszerint mégis hol a fenében volt, amíg én Doncaster-ben, szimplán annyit felelt, a szüleinél, de mindezt olyan természetességgel, mintha evidens lenne, hogy ilyenkor nem válaszol a hívásaimra.
Miközben mindketten tudtuk, hogy ez minden, csak nem evidens.
De hiába furakodott be a bőröm alá a gondolat, hogy valami még mindig nem oké, nem akartam elrontani a közös esténket azzal, hogy felfújom a dolgot, elvégre lesz még alkalmam számon kérni – már ha egyáltalán valaha lesz elég bátorságom hozzá. Az eltűnése ellenére azonban meglepő módon kifejezetten kedélyesen várt otthon, mikor hazaértem, sőt még kíváncsi is volt, milyen volt a Louis családjánál töltött időm, és meg mertem volna esküdni rá, tényleg érdekli.
- Tudsz róla valamit? – kérdezte hirtelen, mire automatikusan felkaptam a fejemet.
Nem kell túl sokat gondolkoznom azon, vajon kiről beszél, elvégre tanúja volt, ahogy félrevonulok telefonálni, és mivel rajta és Aster-en kívül nem igazán szoktam hívogatni senkit sem egy ember kivételével, hamar összerakta a képet.
- Leszálltak és most arra vár, hogy hazavigyék – vontam meg a vállamat. – De azt mondta, minden oké.
Nem szívesen részleteztem volna, hogy a minden oké annyit takar, Louis eszméletlenül fáradt és nyűgös, és a két perces beszélgetésünk alatt három embert küldött el a háttérben a francba, amiért húzzák az idejét, de gondoltam ez is épp elég információ neki.
Kylie bólintott, és felmutatta a saját kártyáját a biztonságinak, aki erre biccentett egyet és továbbengedett minket, miután én is követtem a példáját, mire szépen lassan eltűntünk a klub levegőtlen belsejében. Nem sokat szórakoztak a ruhatárnál, főleg mivel a nyári estének köszönhetően kevés cuccunk volt, így alig két perccel később már el is indultunk a belső helyiség felé, amely tömve volt a krémek krémjével, miközben a hangszórókból az egyik Arctic Monkeys szám remixesített változata üvöltött.
- Mit isztok? – próbálta meg túlkiabálni a tömeget Noah, ahogy a bár felé bökött.
- Mindegy, csak valami töményet! – felelte Kylie, én azonban megráztam a fejemet.
- Én azt inkább kihagynám.
- Ne csináld, bulizunk – intett le Noah, és a barátnőm felé fordult. – Akkor rám bízzátok?
- Abszolút – bólintott Kylie, majd megragadta a karomat és a táncparkett felé húzott. – Na, gyere, oldjuk fel a hangulatodat kicsit!
- Semmi baj nincs az én hangulatommal – tiltakoztam, azonban Kylie egyetlen pillantással belém fojtotta a szót.
- Ugyan már, az a Chloe, akit én ismerek, nem feszeng ennyire – felelte, és mielőtt bármit reagálhattam volna, már be is húzott a tömegbe, onnan pedig nem volt visszaút.
Annak ellenére, hogy általában több kellett ahhoz, hogy tényleg elengedjem magam az ilyen helyeken – ellentétben azzal, amit Kylie mondott – ez alkalommal meglepően gyorsan kaptam magam azon, hogy képes vagyok együtt mozogni a zenével, bármiféle feszültség nélkül. Miután pedig már két számot végig táncoltunk, már abban sem voltam olyan biztos, hogy rossz ötlet volt eljönnöm.
- Bocsi, de kurva hosszú volt a sor – lépett mellénk Noah az italainkkal, Aster és Jessie társaságában, miután kitáncoltunk, hogy megkeressük a többieket.
- Hát Jared és Marie? – vonta fel a szemöldökét Kylie.
- Erre most komolyan válaszolni kell? – nevette el magát Aster és ivott egy kortyot a saját italából.
Követtem a példáját, mire meglepve vettem tudomásul, hogy akármit is szerzett nekem Noah, nem is olyan rossz, mint amilyennek elképzeltem, bár volt egy olyan érzésem, hátast dobnék, ha tudnám, mennyi alkohol van benne.
Ezért inkább bele sem akartam gondolni.
- Jared aztán nem szarozik – jegyeztem meg.
- De mindannyian tudjuk, hogy ezt csak azért csinálja, mert álmai nőjét már befűzte valaki más – emelte az égnek a tekintetét Aster, mire Jessie felvont szemöldökkel fordult felé.
- Kicsodát?
Kylie, mintha mi sem lenne természetesebb, egy laza mozdulattal felém bökött, mire csaknem kiköptem a számban lévő koktélfélét.
- Ne csináljátok már, komolyan? – röhögte el magát Noah, és felém fordult. – Mióta?
- Ez baromság – ráztam meg a fejemet. – Jared mindig is imádott szórakozni, és én is csak egy voltam a sok közül, aki annyira nem akart.
- Kábé mióta világ a világ. Aztán Chloe-t bevarrta valaki más, és most szerelmi bánatában rárepül az új lányra – fejezte be a mesedélutánt Aster, nekem pedig kedvem támadt elsüllyedni, hiába voltam már jóban annyira a többiekkel, hogy tudjam, senki nem fog belőle nagy ügyet csinálni.
- Valaki más? – értetlenkedett egy másodperc erejéig Jessie, majd elvigyorodott. – Ja, vágom, az énekes gyerek.
- Válthatnánk témát? – nyögtem fel.
Ugyanis bár kedveltem őket, ez egy olyan téma volt, amit még nekik sem szívesen ecseteltem volna, sem pedig bárki másnak igazából, hiába volt már teljesen evidens az összes csapattársaim számára a párkapcsolatom, már amennyit megtudhattak innen-onnan a pletykákból.
Vagy éppen a pletykalapokból.
- Chloe nem szeret beszélni a pasijáról – karolta át a vállamat Aster.
- Miért nem hoztad magaddal, Diamond? – kérdezte Noah hasonló vigyorral az arcán, mint Jessie.
- Mert nincs itthon – vontam meg a vállamat. – És szerintem nincs oda ezért a helyért.
- Tényleg, az ilyen celebek a Heaven’s-be járnak, vagy hova – jegyezte meg Jessie.
A szemem sarkából láttam a villanást Kylie szemében, noha nem igazán tudtam értelmezni, ahogyan azt sem, a csapatom hímnemű tagjai vajon honnan tudnak egyáltalán a Heaven’s létezéséről.
- Most, hogy kifaggattatok a szerelmi életemről, nem akarunk elmenni végre táncolni? – fordultam körbe, a poharammal a kezemben, amely időközben kiürült.
- Mi az, hogy kifaggatni? Még csak nem is tudjuk az izgi részleteket – játszotta az agyát Noah, én azonban az égnek emeltem a tekintetem. – Jó, nyugi, fiatal még az este. Sok minden kiderülhet.
- De erről biztos nem! – nevettem el magamat, miközben letettem az előttünk elhaladó pincér tálcájára a poharamat és elindultam a tömeg felé. – Na, jöttök vagy nem? – fordultam vissza.
- Erre nem lehet nemet mondani! – rázta meg a fejét Jessie, és utánam eredtek.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, azonban még két pohár ital és ki tudja hány dal után, amit végig táncoltunk a többiekkel, már nem is nagyon érdekelt semmi azon kívül, hogy jól érezzem magamat, legközelebb pedig már arra eszméltem fel, hogy nagyon szükségem lenne egy kis friss levegőre.
- Nem jössz ki velem? – hajoltam oda Kylie füléhez az egyik szám vége után, de ő erre megrázta a fejét.
- Ezt még megvárom, aztán megyek utánad! – mondta, mire bólintottam és elindultam a dohányzóhelyiséget jelölő tábla által mutatott irányba.
Majdhogynem hangosan felnyögtem a megkönnyebbüléstől, ahogy szabad levegőre értem a klub belső udvarán, mire nagyot szívtam a londoni estéből, és körbe pásztáztam a területet valami kevésbé tömött hely után kutatva. Azonban meglepve vettem tudomásul, hogy a vártnál sokkal kevesebben vannak kint, én pedig sokkal kevésbé tudok stabilan állni és járni, mint gondoltam, mire amilyen gyorsan csak tudtam, megtámaszkodtam az épület falának, és kifújtam az eddig benntartott levegőt.
- Basszus – szisszentem fel, miután szépen lassan eljutott a tudatomig, hogy talán ennyire azért mégsem kellett volna elengedni magam.
A farmerem egyik rejtett zsebébe rakott telefonomért nyúltam, majd miután meggyőződtem róla, hogy tényleg két órát sikerült eddig eltöltetünk itt, gyorsan írtam egy üzenetet Louis-nak, hogy megvagyok, azonban ezt a két szót nehezebben pötyögtem be, mint gondoltam, mire beláttam, talán ideje lenne kicsit lelassítanom.
- Hoppá, kit látnak szemeim? Chloe, ha nem tévedek?
A hang hatására felkaptam a fejem, mire elgondolkoztam azon, vajon tényleg ennyire be vagyok rúgva, vagy valóban Connor áll előttem levakarhatatlan vigyorral az arcán, miközben tagadni sem tudja, mennyire elégedett, amiért itt talál.
- Hú… igen – mondtam, miután eleinte egy szót nem bírtam kinyögni. – Connor, ugye?
- Megtisztel, hogy még emlékszel – jegyezte meg szórakozottan, ahogy közelebb lépett. – Hát a személyi testőrödet hol hagytad?
- Louis-ra gondolsz? – vontam fel a szemöldökömet. – Nincs itt.
- Nahát, mi történt, hogy a nagy védelmező magára hagyja a barátnőjét pont egy ilyen helyen?
A kissé homályos látásomnak köszönhetően fel sem tűnt, mennyire zavaróan közel áll hozzám; az orromat megcsapta a tömény alkohol szaga, dohánnyal keverve, mire éreztem, ahogy a görcsbe rándul a gyomrom.
De nem a jó értelemben.
- Milyen helyen? – kérdeztem, és megdörzsöltem a homlokomat, azonban egy kicsit sem segített az állapotomon.
- Az én területemen. Elvégre ezt még Louis is tudja – felelte, csaknem kitakarva előlem a kilátást az udvarra.
Figyeltem, ahogy az egyik kezével int egyet a kissé oldalt várakozó társaságnak, akik erre a bejárat felé vették az irányt, ő pedig még közelebb lépett hozzám, már ha ez egyáltalán lehetséges volt.
Ezzel egyidőben pedig a fejemben lévő vészcsengő hangos kiáltásokba kezdett.
- És én még azt hittem, okosabb annál, mint hogy ideengedjen téged – billentette oldalra a fejét, ahogy tetőtől talpig végig mért. – De hát ez az én szerencsém – tette hozzá, majd azzal a lendülettel nekipréselt a falnak, miközben az ajkait erőszakosan az enyéimnek feszítette.
Reagálni sem volt időm a sokktól egy pillanat erejéig, miközben a fejem koppant egyet a falon, azonban az éles fájdalom észhez térített annyira, hogy minden maradék erőmmel megpróbáljam ellökni magamtól a nekem feszülő alakot, kevesebb sikerrel.
Felszisszentem, amikor éreztem, ahogy a fogaival a nyakam és a vállam közötti területet súrolja, miközben a kezeivel megtalálta az oldalamat, és egy mozdulattal a pólóm alá nyúlt, mire még inkább kapálózni kezdtem, de továbbra sem eléggé erősen ahhoz, bármit is elérjek nála.
- Ez fáj – kiáltottam fel, amikor az oldalamba markolt.
- Ha kevésbé ellenkeznél, sokkal jobb lenne, drága – jegyezte meg gúnyosan
Már tért volna is vissza a nyakam kínzásához, ha egy kar hátulról meg nem ragadta volna, aminek köszönhetően a következő pillanatban a földön kötött ki.
- Mi a franc? – meredt az előtte álló alakra, aki azonban egy szó nélkül odalépett hozzá, és teljes erővel behúzott neki egyet az öklével, mire még hátrébb esett.
A sokktól egy szót sem bírtam kinyögni, miközben tágra nyílt szemekkel meredtem az ismeretlenre, aki a következő pillanatban felém fordult, mire teljes rálátást nyerhettem az arcára.
- Te jóságos ég… - kezdtem, miután a felismerés arcon csapott, azonban már el is fordult tőlem, vissza a földön heverő Connor felé.
- Ne csináld, már, Z, csak szórakoztunk! – mentegetőzött a fiú a vérző orrához kapva, miközben az említett személy egy laza mozdulattal megragadta a vállánál fogva és felrántotta a földről.
- Szórakoztunk, mi? – kérdezte. – Louis barátnőjével?
- Haver, én nem tudtam… - kezdte, azonban Zayn teljes erőből eltaszította, mire csaknem ismét elesett.
- Nem tudtad, persze, hogy nem tudtad – rázta meg a fejét, és fenyegetően felé lépett. – Azért küldtél be mindenkit, mert nem akartad, hogy bárki megtudja, ki ő. Akkor aztán nem csak én rúgtam volna szét a segged, hanem még Louis is, azt pedig nagyon nem szeretnéd, nem igaz? Mert nálam jobban csak tőle tartasz, te szerencsétlen.
- Zayn, én nem akartam, esküszöm, csak vicceltem! – dadogta már-már hisztérikus hangon, ahogy hátrálni kezdett.
A másik fiú egy lépéssel előtte termett, és ismét megragadta őt a pólójánál fogva, miközben közelebb húzta magához, így az arcuk néhány centire volt egymástól.
- Na, jól figyelj, te szarházi, mert csak egyszer fogom elmondani! – mondta. – Ha még egyszer meglátlak téged vagy az ő, vagy Louis, vagy bárki közelében, akiket ezek ketten ismernek, akkor kurvára nem fogod megélni a következő napot. És ezt halál komolyan mondom. Most pedig mire hármat számolok, rohadt gyorsan eltakarodsz innen, világos? Egy…
Azonban nem kellett tovább mennie, alighogy elkezdte, Connor már el is tántorgott onnan, és eltűnt a befelé vezető ajtóban, és egy hangos csattanás jelezte, hogy egyáltalán itt járt.
Meg a méltóságom, ami darabokban hevert valahol az udvaron.
Fel sem fogtam a történeteket, már éreztem, ahogy a lábam egyszer csak feladja a szolgálatot, én pedig szépen lassan lecsúszok a földre, miközben hirtelen minden túl sötét lett körülöttem.
- A picsába – hallottam meg Zayn hangját magam mellől, majd éreztem, ahogy letérdel mellém, és a karjaiba húz. – El ne merj nekem ájulni, hallod? Mert még a végén ketten is a halálomat akarják majd.
- Én nem fogok… - kezdtem, de nem bírtam végig mondani a nélkül, hogy ismét le-lecsukódjon a szemhéjam, a józan eszemmel és ítélőképességemmel együtt, miközben még mindig nem bírtam felfogni, hogy most tényleg Zayn-nel beszélgetek.
A következő pillanatban ismét hallottam, ahogy kicsapódik az udvarra vezető ajtó, majd pedig az ezt követő rémült kiáltást.
- Uramisten, Chloe! – mérföldekkel arrébb is megismertem volna Kylie hangját, mire kinyitva a szemem láttam, ahogy felénk siet, és Zayn példáját követve letérdel. – Mi történt?
Szólásra nyitottam a számat, hogy biztosítsam a felől, ne aggódjon, noha én magam sem voltam biztos benne, miért ne kellene aggódnia, azonban a szemem ismét lecsukódott, de még hallottam Zayn válaszát.
- Volt egy kis incidense egy idiótával – felelte kurtán.
- Micsoda?
Ismét ki tudtam nyitni a szemem, mire szembe találtam magam a legjobb barátnőm falfehér tekintetével, amit hol rám, hol pedig Zayn-re kap.
- Én sem tudom pontosan, de elintéztem – mondta az utóbb említett személy, de nem úgy tűnt, mintha ezzel megnyugtatná Kylie-t, aki még mindig úgy festett, mint aki szellemet lát.
- De ki, és mikor és miért… - tört ki belőle, azonban Zayn leintette.
- Elmondok mindent, de előbb vigyük ki innen, mielőtt elájul vagy rosszabb – rázta meg a fejét.
- De nem tudom, hogyan vigyem…
- Hívok nektek egy kocsit, oké? – meredt rá a fiú egy jelentőségteljes pillantás kíséretében, majd pedig a térdére helyezte a szabad kezét. – Nyugi. Megoldjuk.
Nekem pedig csak akkor esett le, hogy Kylie és Zayn egy helyiségben vannak, egy levegőt lélegezve, és egy méteres távolságon belül, miközben még egy bomba sem robbant fel általuk.
De kellett egy kis idő, mire mindezt felfogtam.
- Zayn, ő nem tudja… - kezdte, de a fiú egy pillantással ismét belé fojtotta a szót.
- Akkor majd elmondod neki, de nem most. Most – fordult felém. – kivisszük innen, mielőtt Louis tényleg beváltja valamelyik ígéretét, és kinyír.
- Azt ne mondjátok – szólaltam meg nagy nehezen, miközben Zayn szépen lassan felállított és átkarolt, míg Kylie a másik oldalamon foglalt helyet. – hogy ez az, amire gondolok.
- Okos lány vagy, Chloe – jegyezte meg Zayn, ahogy elindultunk az ajtó irányába. – Rakd szépen össze.
Ismét szólásra nyitottam a számat, azonban éreztem, ahogy a maradék lélekjelenlétem is fogytán van az erőmmel együtt, mire a fejemet Kylie vállára hajtottam, és imádkoztam, hogy minél hamarabb eltűnhessek onnan.

***
Helló-helló drágáim!
Először is remélem mindenkivel minden rendben van, és nem szenvedett semmiféle maradandó károsulást az elmúlt bő egy hétben, és hogy élvezitek a nyarat, ahogy tudjátok!<3 Még egyszer elnézéseteket kérem, hogy csak most jelentkezem, de sehogy sem tudtam korábban befejezni a részt, azonban most itt vagyok és remélhetőleg vasárnap is itt leszek megint, hogy visszaálljak a rendszerbe.Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és kommentet, mint mindig, ez alkalommal is sikerült meghatnotok az összessel, aminek következtében ismét beláttam, hogy nekem vannak a világon a legaranyosabb, legeslegjobb olvasóim, noha továbbra sem tudom, miképp hálálhatnám ezt meg nektek. De imádlak titeket és nagyon szépen köszönök minden egyes pipát, megjegyzést vagy egyáltalán lélekjelenlétet, mert már az is a világot jelenti nekem!<333
A résszel kapcsolatban most sincs sok mondanivalóm azon kívül, remélem választ adtam pár kérdésre Louis viselkedésével, Kylie-val és az ő eltűnésével kapcsolatban, noha a következő Chloe-szemszögben még több minden fog kiderülni reményeim szerint.;) Továbbá sajnálom, hogy Louis-nak nem jutott annyi szerep ebben a részben, de terveim szerint - amolyan kárpótlásként is -  a következő rész az ő szemszögéből lesz!<3 (Tudjátok hogy imádom és nem bírom nélküle sokáig, na)

De nem is pazarlom tovább a szót, további szép estét drágáim, legyen csodás hetetek, még egyszer köszönök szépen mindent és ha minden jól alakul, vasárnap találkozunk!<3

Mindenkit szeretek x

-xoxo, Sophie V.

14 megjegyzés:

  1. Kedves Sophie!
    Gőz erővel olvastam, hogy utolérjem a sztorit.
    Ez a rész ismét valami fantasztikusra sikerült és kifejezetten hosszúra aminek még jobban örülök!! :D
    Viszont ami a legfontosabb, hogy részben választ kaptunk Kylie eltűnésére, hogyha jól értelmeztem és köze van Zaynhez. Már majdnem tapsikoltam itt magamban az örömtől, mert akármennyire is nem tűnik olyan fényesnek a kapcsolatuk, én azért reméltem, hogy lesz még köztük valami. És most lett és wáááá. :DDD
    Nagyon várom már az esetleges Louis szemszöget meg az azutáni részt is, mert van egy olyan érzésem most felpörögnek az események!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gaby!
      El kell ismernem, nagyon gyors olvasó vagy, na meg persze megtisztelsz és eszméletlen hálás vagyok, amiért időt szántál a történetre!<33 És részemről a boldogság, ha tényleg tetszett, amit olvastál, nagyon-nagyon sokat jelent, nagyon szépen köszönöm!<333 Bízom benne, hogy a következőkben sem okozok majd csalódást, szerintem a Kylie-Zayn párosnál nem fogok, legalábbis reményeim szerint, és nem tévedsz, elvégre tényleg mostantól vesznek a történések mondhatni őrült tempót.:)<3

      Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál, és írtál, legyen nagyon szép napod/heted és ha minden jól alakul, vasárnap találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Kedves Sophie! :)

    Először is W-O-W! ���� Ez a rész valami eszméletlen jó lett, el sem tudom mondani, hogy mennyire.❤

    Másodszor pedig sajnálom, hogy az előző részhez nem kommenteltem, mert elolvastam, csak válaszolni nem volt rá időm. :| *de az a rész is.. Louis..❤❤ awawaaaaw��*

    A részről pedig: Louis annnnnyira aranyos volt, mikor a rész elején elmondta, hogy mennyire nem akarja Chloet ellőni magától..❤ Már az első mondatnál, mikor elkezdett pakolni, akkor tudtam, hogy belül komolyan vívódik magával.. Kicsit később, annál a résznél, mikor bulizni indultak, eleve rossz előérzetem volt a dologgal kapcsolatban.. valahogy gondoltam, hogy Zayn fel fog bukkanni..csak nem ilyen formában! �� Kíváncsi vagyok, hogy ennek lesznek-e következményei, illetve milyenek lesznek..�� Connor meg.. hát rá nem tudok mit mondani.. félek, hogy csúnya szavakkal fejezném ki magamat, ezért inkább nem is írok semmit, mert szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolhatok..:D
    És hát, hogy mi lesz Chloeval, illetve Louis hogyan fogja a történéseket fogadni.. szerintem, amint teheti hazautazik hozzá, csak nagyon félek, hogy robbanni fog/nagyon dühös lesz..�� ami egyrészt nagyon aranyos dolog, mert ennyire nagyon *szereti* Chloet, másrészt viszont nehogy belekeveredtem valami balhéba, aminek következtében esetleg gond lesz a kapcsolatukkal.. :/

    Éés örülök neki, hogy lassan Chloenak kezd leesni, hogy mi is van.. nekem még mindig nem állt össze a kép, szóval emiatt most folyton ezen fogok gondolkodni:D

    ps. Chloe&Louis Foreveeeer❤❤

    Kellemes hetet neked, nagyon várjuk a következő részt! :)

    Holly :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Holly!
      Én pedig eszméletlenül örülök, ha valóban így gondolod és tetszett a rész, és hát még mennyire eszméletlenül hálás vagyok!<333 És ne viccelj, akkor kommentelsz, amikor szeretnél és időd van, emiatt egyáltalán ne érezd rosszul magad, mert már maga a jelenléted nagyon boldoggá tesz!:)<3
      Igen, mondhatni volt egy kisebb belső háború Louis-ban, amit meg kellett vívnia saját magával, de ebben persze Chloe nagy segítségére volt, és bármi történjék, mindig nagy segítségére lesz. Zayn-nel kapcsolatban pedig sejtettem, hogy meglepetést fogok okozni néhányotoknak, mert hát nem éppen pozitív szereplőként nőtte ki magát, de talán már írtam valahol, hogy az ő oldalát még senki sem ismeri, és tartogat még néhány meglepetést.;) Connor pedig egy igazi bajkeverő, de megígérem, már nem bántja Chloe-t!:D Azt már Louis sem hagyná.;)
      Hát mondjuk úgy, Louis reakciója a történtekre... érdekes lesz. De nem árulok el semmit, elvégre hamarosan minden kiderül, az is, hogyan alakul tovább a kapcsolatuk.
      Megígérem, hogy a következő részben már össze fog állni, elvégre ha minden igaz, bontott szemszög lesz, tehát fele Louis, fele Chloe, szóval remélhetőleg ki tudok térni egy pár dologra.:)

      Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rá és írtál, legyen csodás napod/heted és ha minden jól alakul, hamarosan találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Nagyon tetszik, irto jol irsz. Varom nagyon a kovi reszt ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága NiSzi!
      Nagyon szépen köszönöm, nagyon-nagy örülök, ha tényleg tetszik!:)<33 Bízom benne, hogy nem okozok majd csalódást a későbbiekben.:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  4. Szia! :)
    Annyira örülök, hogy a barátnőd elküldte nekem kb. egy hónapja a blogodat mondván kell egy kis ösztönzés, hogy jó vagy abban amit csinálsz. Örülj neki, hogy ilyen barátaid vannak, mint ő! :)) Nem sokkal később rájöttem, hogy olvastam már tőled a Behind the spotlight című történetet is ls imádtam. Ez is nagyon ígéretes. Tetszik, hogy nem sablonsztori, rejtéllyel van tele, hosszúak a részek és igényesen fogalmazol (örülök, hogy megfogadtad a tanácsomat, ez már ezen az új részen és látszódik :D ). Tetszik továbbá az is, hogy életszerűek a szereplők tulajdonságai. Ez a rész miatt is merülnek fel bennem kérdések Lou viselkedését illetően, de gondolom nemsokára választ kapunk rá. Kezdem megérteni mi is alakul Kylie és Zayn között. Kíváncsian várom a folytatást és csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Fanni!
      Én pedig annyira örülök, hogy tényleg időt szakítottál rá, hogy elolvasd a történetet, hogy szavakba sem tudom önteni szerintem, szóval nagyon szépen köszönöm, a világ összes pusziját küldöm!<333 És igen, utólag értesültem az akciójáról, hogy reklámozásba kezdett, és hát valljuk be őszintén, sosem kívánnék nála jobb barátnőt, néha meglep, mikre nem képes.:)<3
      Jaj, a Behind the Spotlight még mindig nagyon közel áll a szívemhez, szóval nagyon örülök, ha azzal is találkoztál már, és ha még tetszett is. Annak meg főként, ha ez a történet is elnyerte a tetszésedet, és igen, mindenképpen igyekszem megfogadni a tanácsokat, mert hát valljuk be, ebből tanulok, szóval tényleg nagyon-nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményedet!<33
      Igyekszem mindent olyan élethűen megfogalmazni, ahogy csak tőlem telik, szóval bízom benne, nem fogok csalódást okozni ez ügyben a későbbiekben sem.:) És persze igyekszem a kérdésekre is választ keríteni minél hamarabb, már a következő részben.

      Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rá, hogy elolvasd a történetet és hogy leírtad a véleményedet, nagyon sokat jelent!<3 Legyen csodás napod/heted és még egyszer köszönök mindent!


      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  5. Szia! ❤❤

    Itt aztán voltak történések! ❤❤ Bár bennem még akadnak kérdések, és most újabbak is a felszínre törtek, de remélem mihamarabb választ fogok kapni rájuk! ❤❤❤
    Nem győzöm dicsérni a fogalmazásstílusod, és ezt a fantasztikus képességet, mely neked van! Annyira más, mint amit megszoktam! De nekem nagyon tetszik, és hatalmas tehetséged van az íráshoz! ❤❤❤ Tetszik, ahogy leírod a dolgokat, és a szóhasználatod valami elképesztő! ❤❤❤ Valami isteni tehetséggel lették megáldva! ❤❤❤

    Várom a következő részt! ❤❤❤
    Szép hetet! ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Moncsi!
      Bízom benne, hogy hamarosan tényleg meg tudom válaszolni a felmerülő kérdéseidet, remélhetőleg már a következő rész során.:)<3
      Meg sem érdemlem, hogy ilyen szépeket írj nekem, de minden egyes alkalommal nagyon meghatódom, bár az isteni tehetség kifejezést nagyon túlzásnak találom az írásstílusomra, mindenesetre úristen, nagyon szépen köszönöm, nagyon aranyos vagy!<333

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, drága, legyen csodás napod/heted és ha minden jól alakul, hamarosan találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  6. Kedves Sophie!:)
    Ez a rész valami eszméletlen lett! Lehet hogy az egyik kedvencem mostantól. :D
    Bár azért azon elgondolkoztam, hogy Zayn mit keresett abban a klubban? :D
    Nagyon várom a folytatást, és eközben Chloeval együtt próbálok rájönni mi történt itt, de van sejtésem.
    Várjuk a következőt és szép hetet!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emma!
      Nagyon-nagyon örülök, ha így gondolod, szerintem pedig te vagy eszméletlen, de ez már más kérdés, mindenesetre nagyon szépen köszönöm, bízom benne, hogy a következővel sem fogok csalódást okozni!:)<333
      Öhm na ez a Zayn-es dolog egy érdekes kérdés, de megígérem, hogy a következő részben választ adok rá, bár annyit elárulok, hogy nagyon erősen köze van Kylie-hoz, és ahhoz, hogy nem akarták megölni egymást ebben a részben. Rejtélyes okokból. Szóval ha addig nem jössz rá, akkor is megígérem, hogy mindenről lerántom a leplet!:D<33

      Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rá, hogy írj, nagyon sokat jelent! Legyen nagyon szép napod/heted és ha minden jól alakul, vasárnap találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  7. Hello-hello drágám!❤️
    Megint késve, de jobb előbb mint soha!
    Az egyik kedvenc részem ez lett, ami nagyon nagy szó!!!!!
    Végre jó sok történés, akció dögivel! Milyen régóta vártam egy ilyet!
    Louis viselkedése elég furcsa volt, és nem is kaptunk ra megfelelő indoklást, de remelem, ha visszajön, minden rendben lesz. Chloét és őt illetően.
    Már amikor a csajok be akartak menni, ereztem, hogy valami itt lesz... Már megint az a Conor gyerek. Hogy a fenébe mert egyáltalán hozzányúlni Chloéhoz!?
    Zayn mentése bravúros volt, tok jo volt látni ilyen szerepben, nem csak úgy, ahogy Louis-ék beszéltek róla. Remelem neki semmi -úgymond- bántódása nem esik a történtek után Louis részről.
    Nagyon varom a következőt, kellemes hetet/napot, Imadlak!!❤️
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ronim!
      Imádlak, de még mindig akkor írsz, amikor szeretnél, tudod!<3
      El sem tudod képzelni, mennyire örülök, ha ennyire tetszett a rész, részemről a megtiszteltetés, ha az egyik kedvenced lett, nagyon szépen köszönöm!:)<333 Szerintem is ez most eseménydúsabb volt, talán az egyik legeseménydúsabb az egész történet során, de még nem kiabálom el, elvégre nincs vége, mindenesetre tényleg nagyon örülök, ha tetszett.<3
      Hát ami Louis-t illeti, a következő rész már az ő szemszögéből van, noha ott nem esik szó az itt történtekről, de minden másról szerintem igen, szóval kíváncsi vagyok a véleményedre majd. Ahogy látom, Connor-t sikerült szinte mindenkivel megutáltatni hehe, noha nem is számítottam másra, de nyugodj meg, Zayn pont jókor volt jó helyen, de erről majd a 29. részben lesz még szó, ahogy Louis véleményéről az egésszel kapcsolatban is.:)
      De Zayn-ről még annyit, hogy benne tényleg több van, mint gondolnánk, szóval igyekszem erre is kitérni a közeljövőben, hogy kicsit jobban meg lehessen érteni őt.

      Én pedig téged imádlak, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, drága, legyen csodás napod/heted és hamarosan találkozunk!<33

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés