2017. január 29., vasárnap

16. - Hazugok



1.      

Mintha Kylie megérezte volna, hogy valaki illetéktelen figyeli őket a távolból – valaki olyan, akinek ezt most nagyon nem kellene látnia – úgy szakította el a tekintetét az őt ölelő Zayn arcáról, és fordult felém, aminek köszönhetően a félelem csak tovább nőtt a szemeiben.
Nem tudtam, milyen arcot vághatok, amivel még inkább sikerült megrémisztenem a lányt, azonban a sokknak köszönhetően, ami pillanatokon belül átvette az irányítást az elmém felett, mozdulni képtelen voltam, nem hogy normális arcot erőltetni magamra.
Azt hiszem, így már minden világos.
A gondolat, amely befészkelte magát a fejembe, egyre mélyebbre tört, miközben olyan érzésem támadt, nem lehetek normális, ha ez tényleg igaz, és Zayn úgy ölelgeti a legjobb barátnőmet, mintha már évek óta erre várna, mindezt úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Én pedig ismertem annyira Kylie-t, hogy tudjam, csak úgy nem hagyná, hogy egy vadidegen fogdossa, még ha az a valaki Zayn Malik is lenne.
Hosszú percekig meredtem az előttem álló párosra, mielőtt megéreztem volna a vállamon egy kart, mire nagy nehezen sikerült elszakítanom a pillantásom tőlük, és hátra fordulva a meghökkent Louis körvonalait véltem kirajzolódni a félhomályban. Kérdő pillantással jutalmazta a szánalmasan kétségbeesett arcomat, mire nem feleltem, azonban semmit sem kellett mondanom, a feszült tekintete alapján néhány pillanattal később ő is felfedezte Zayn-t, noha akkor még fogalma sem volt róla, kivel látja a volt bandatársát.
- Mi… - nyitotta szólásra a száját, mire visszatértem a valóságba annyira, hogy egy fejrázás kíséretében sarkon forduljak és elinduljak abba az irányba, ahonnan érkeztünk.
Tompán hallottam, ahogy a nevemet kiáltja, miközben egyre szaporábban igyekeztem a kijáratot jelentő kétszárnyú ajtó felé a tömegen keresztül, és éreztem, ahogy lassacskán kezd az agyamra menni a hangos zene, és az egymásnak simuló alakok által okozott levegőhiány. Nem tudom, mi késztetett elsősorban a menekülésre, ahelyett, hogy szembe néztem volna a történtekkel, azonban volt valami az egész helyzetben, ami azt sugallta, itt sokkal többről van szó, mint amit én gondolok – olyasvalami, amire talán messze nem állok készen.
- Chloe! – érkezett az újabb kiáltás most már közvetlenül mögülem, azonban ez alkalommal egy másik hang társult hozzá, aminek hatására még gyorsabb haladásra ösztökéltem a lábaimat. – Könyörgök, Chloe, állj már meg! – ragadta meg a karomat a hang tulajdonosa, mire megtorpantam, és amilyen lassan csak tudtam, szembefordultam az előttem álló Kylie-val.
A döbbenet pillanatokon belül kiült az arcomra, miután felfedeztem a lány könnyáztatta arcát, és a hozzátartozó remegését, miközben látványos küzdelembe keveredett a szavakkal.
- Megmagyarázom. – olvastam le a szájáról a hangzavarban.
Nem kellett sokáig kémlelnem ahhoz, hogy észre vegyem, komoly erőfeszítésre volt szüksége ehhez az egyetlen mondathoz.
Abban a pillanatban, mintha fordult volna bennem valami, bólintottam, és kihúztam magam a szorításából, de éppen csak annyira, hogy megfoghassam a kezét, és annak segítségével kivezessem magunkat a tömegből, egyenesen az ajtó felé.
Noha őszintén szólva fogalmam sem volt, hova kellene most mennünk.
Magamban fohászkodtam, hogy zökkenőmentesen kijussunk a helyiségből, a nélkül, hogy belénk kössenek, aminek hatására éreztem, ahogy kiver a víz, miközben lenyomtam a kilincset, és szembe találtam magunkat az ajtót őrző figurával, aki a legutóbbi itt tartózkodásunkkor is szolgálatban volt.
Azonban legnagyobb meglepetésemre a férfi egy szót sem szólt, csupán egy óvatos mosoly kíséretében félrelépett, hogy helyet adjon nekünk, miközben sietősen távoztunk, én pedig örömmel éltem a lehetőséggel, hogy villámgyorsan magam után húzzam Kylie-t.
- Várj, ne rohanj már annyira! – hallottam meg néhány pillanattal később a szuszogását mögülem, mire a legközelebbi beugrón keresztül behúztam magam mellé. – Itt nem fogunk tudni beszélni. Minden be van drótozva. – rázta meg a fejét, miközben letörölte az elmosódott szemfestékének egy részét az arcáról.
Felvont szemöldökkel meredtem rá, mire ismét megrázta a fejét, és a karomat megragadva a mögöttünk lévő ajtó felé lépett, aminek köszönhetően néhány pillanaton belül egy szűk folyosón találtam magunkat. A vékony falakon keresztül átszűrődő zenéből arra következtettem, közvetlen a klub rész mellett lehetünk valahol, ez pedig valamiféle vészkijáratként szolgál, amit a falon elhelyezkedő tábla is alátámasztott.
Kylie felé fordultam, aki a falnak támaszkodva csúszott le ülésbe a padlóra, miközben ismét rázni kezdte a sírás.
- Istenem, én akkora egy idióta vagyok! – temette az arcát a kezeibe. – Nem hiszem el.
- Mégis mi a franc folyik itt, Kylie? – térdeltem le mellé, miközben próbáltam rávenni, hogy a szemembe nézzen, azonban hamar rájöttem, direkt kerüli a tekintetem. – Hé! – próbáltam meg a karja után nyúlni. – Kylie, hogy kerültél a Heaven’s-be?
Volt egy olyan érzésem, innentől kezdve örülök, ha néhány értelmes szót sikerül egyáltalán kihúznom belőle, ahogy ott ült, még mindig remegve, miközben úgy tűnt, mintha a világáról nem tudna, én pedig éreztem, ahogy a fájdalom olyan erővel hasít bele a szívembe, mintha kést döftek volna belé.
Fogalmam sem volt, mit kellene tennem azon kívül, hogy nem hagyom egyedül.
- Úgy, hogy egy barom vagyok. – szólalt meg végül alig hallhatóan néhány perc némaság után, miközben szépen lassan mégis felém emelte a tekintetét, hogy a szemembe nézhessen. – És, mert hagytam, hogy ismét ő irányítson. Megint.
Összeszorítottam a számat, és erőt vettem magamon, hogy valahogy kipréseljem magamból a kérdést, noha egy szörnyen rossz előérzet azt sugallta, már tudom rá a választ.
- Ki, Kylie?
Újabb csend, egy újabb válasz, amit képtelen volt hangosan kimondani hosszú pillanatokon keresztül, míg végül megmakacsolta magát annyira, hogy az a bizonyos név már ne csak az ő titka legyen.
- Zayn. – suttogta. – Zayn. – mondta már hangosabban, miközben ismét sírni kezdte. – Ő van e mögött az egész mögött.
Mintha valami sípolni kezdett volna a fülemben, azzal egy időben, hogy a fejemben megszólalt a vészsziréna, olyan érzésem támadt, miközben figyeltem, ahogy az utolsó hiányzó darab is a helyére kerül, és hirtelen minden más színbe került.
- De nem csak a ma este mögött, ugye? – kérdeztem. – Minden másnál is ő áll a háttérben.
Nem kellett kivárnom a bólintását, hogy tudjam, eltaláltam.
- Mindent megmagyarázok, csak jussunk ki innen. – felelte fojtott hangon, jelentőségteljes pillantást vetve felém, mire biccentettem, és egy sóhajt elnyomva megragadtam a karjánál fogva, hogy felhúzzam őt a földről. – Sajnálom. – bukott ki belőle, mire összerezzentem, azonban nem válaszoltam, csupán magam után húztam az ajtó felé.
Képtelen voltam akár egy szót is kinyögni a nélkül, hogy el ne ordítsam magam.
Csak azt nem tudtam, miért.
Magamban fohászkodtam, hogy minden feltűnés nélkül kijussunk a folyosóról, majd pedig onnan az épület kijárata felé, miközben lenyomtam a kilincset, és kiléptünk a már jóval forgalmasabb helyiségbe, amit időközben átjáróházként használtak a vendégek, legalábbis az ide-oda menésből erre következtettem. Amilyen gyorsan csak lehetett, be álltunk egy távozni készülő csoport felé, azonban még mielőtt elértük az ajtót, Kylie megtorpant mögöttünk.
- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül.
- Próbálok kijutni? – vontam fel a szemöldökömet, ahogy visszakérdeztem.
- Itt nem fognak kiengedni. – rázta meg a fejét. – A kísérőd nélkül legalábbis… Várjunk csak, te egyáltalán hogy jutottál be ide? – meredt rám kérdőn.
Abban a pillanatban eszembe jutott Louis kérdő pillantása, miközben ott hagytam őt a tömegben és az azt megelőző pillanat, mire nem tudtam, hogy legszívesebben elsüllyedtem, vagy sikítottam volna, noha mindkettőnek elég erősen a határán jártam, főleg miután eszembe jutott, miszerint Kylie még mindig nem tud semmiről.
Ezzel, ha lehetséges, még inkább bonyolítva az egyébként sem egyszerű helyzetünket.
- Hosszú, később elmagyarázom, csak tűnjünk el innen végre. – zártam rövidre, és témát váltottam, elkerülve az újabb kérdést. – Hol akarsz kimenni?
- Van egy hátsó kijárat, a folyosón túl, ahonnan jöttünk, de egy része átmegy a klubon.
Arra számítottam, hogy a mondat második felétől rögtön el is megy a kedve az ötletétől, ha már ezt azt jelenti, kénytelenek vagyunk visszamenni oda, ahonnan jöttünk, azonban Kylie-ra pillantva hirtelen nyoma sem volt az előbbi bizonytalanságának.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem az arcát fürkészve.
- Csak menjünk innen. – felelte kurtán, miközben elkapta a tekintetét, én pedig jobbnak találtam, ha nem kérdezek többet, csak hagyom, hogy vezessen.
Próbáltam nem tulajdonítani túl nagy jelentőséget annak, hogy a jelek szerint Kylie jobban ismeri a Heaven’s-t, mint én, azonban volt egy olyan érzésem, nem ez az egyetlen dolog, ami újdonságként fog érinteni a ma este folyamán.
Körülnézni sem volt időm, olyan gyorsan szedtem a lábaimat Kylie után haladva, így alig két percen belül, miután csaknem öt folyosón befordultunk, egy ajtón keresztül ismét a klubban találtuk magunkat, csakhogy éppen az ellenkező végében, mint ahonnan eddig érkeztünk és távoztunk. A zene továbbra is hangosan üvöltött a hangszórókból, miközben a táncparketten mozdulni sem lehetett, így nem fűztem túl sok reményt a gyors kijutásra, azonban a mellettem álló Kylie még így is épp elég biztosnak tűnt a dolgában ahhoz, hogy rábízzam magam.
- A két színpad között vagyunk. – mutatott fel, mire megrökönyödve pillantottam a felettünk rúdtáncoló alakokra. – Megkerüljük, és ott van egy vészkijárat. Általában a táncosok használják, szóval nem lesz baj. – mondta, mire bólintottam és a kezét megragadva követtem őt a táncoló emberek irányába, akik természetesen mit sem érzékeltek az érkezésünkből.
Mintha az égiek meghallották volna a fohászainkat, a gyors szám véget ért és egy lassabb vette át a helyét, ezzel lehetőéve téve a haladást az emberek között, így másfél percbe sem telt átsétálnunk az alakok között, ezzel csaknem teljesen elérve az említett kétszárnyú ajtót.
A bár mellett elhaladva azonban a tekintetem akaratlanul is az ott lévő emberekre tévedt, egy bizonyos arc után kutatva, mire némi keserűséggel vettem tudomásul, hogy Louis nagy valószínűséggel lelépett, miután otthagytam, innentől kezdve a próbálkozásom hiábavalónak bizonyult, na, nem mintha bármi jóra lehetett számítanom a közeljövőben, miután egyetlen ártatlan csók után menekülőre fogtam.
Még akkor is, ha egy részem pontosan tudta, hogy ez aztán minden volt, csak nem ártatlan.
 Már emeltem volna el tekintetem a bár felől, azonban miután néhány pillanattal később a szemem sarkából kiszúrtam az pult sarkánál álldogáló Zayn-t egy csapat ember körében, amint minket figyel, kis híján megtorpantam. Normális esetben talán olyan gyorsan néztem volna félre, amilyen gyorsan csak lehetett, azonban miután feltűnt, hogy elsősorban nem én vagyok az érdeklődésének legfőbb tárgya, hanem Kylie, egy ideig hagytam, hogy elidőzzön rajta a tekintetem. Noha nem állt közvetlen közelemben, innen is tökéletesen láttam, ahogy oda sem figyelve a társaságára, összeszorított állkapoccsal figyeli a legjobb barátnőmet, bár jóformán semmilyen információt nem tudtam leolvasni az arcáról egészen addig, míg a pillantása ezek után találkozott az enyémmel.
 Talán valahol a düh határán lehetett, ahogy idegesen a szájához emelte a poharát, mielőtt még egy utolsó gúnyos mosolyt intézett volna felém, mikor azzal egy időben Kylie kilökte előttünk a kétszárnyú ajtót.
***

Noha nem volt valami jó mulatság taxit fogni azon a környéken, közel húsz percnyi próbálkozás után csak sikerült elkapnunk egyet, amely épp akkor tett ki egy párt két utcányira a klubtól, az éjjeli forgalomnak köszönhetően viszonylag hamar hazaértünk.
Annak ellenére, hogy semmiféle neheztelést nem éreztem sem a magam, sem a barátnőm részéről, az út mégis szótlanul telt, bár tény, hogy nem igazán lett volna szerencsés a taxis társaságában kibeszélni a történtek miértjét.
Úgy tűnt, ezzel a ki nem mondott álláspontommal Kylie is egyetért, csak ő egy kicsit kiterjesztette a némasági fogadalmát a konyhánkig, továbbá amíg nem talált magának valami ehetőt, aminek köszönhetően némileg megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a zaklatott állapota ellenére legalább enni hajlandó valamit, ráadásul erőltetés nélkül.
Némán figyeltem, ahogy a hűtőben keresgél, miközben helyet foglaltam a bárpult egy székén, majd pedig egy szemrebbenés nélkül megvártam, hogy meg is egye az almáját, noha a nyelvemen volt, hogy elküldöm valami táplálóbbért, de tudtam, úgyis a diétánkra ken mindent. Feleslegesen, ha azt nézzük, sosem tartozott a felszedésre hajlamosak, de még csak az átlag közé sem, ha a magasságát, és a hozzá tartozó vékony testalaktát nézzük.
- Van kérdésed, mielőtt mindent meggyónok, vagy jöjjön, aminek jönnie kell? – érkezett a kérdés, miután kidobta a megmaradt csutkát.
Egy ideig ízlelgettem a választ, mielőtt hangosan kimondtam volna.
- Mióta és honnan tudsz a Heaven’s-ről? – fordultam felé.
- Néhány hónapja. – felelte szemrebbenés nélkül, és helyet foglalt a mellettem lévő széken. – Lisa ajánlotta, hogy nézzünk be, miután az unokatesója mesélt neki az ottani lehetőségekről, aki ott dolgozik.
- Lehetőségek? – vágtam közbe értetlenül, és némileg gyanakodva.
Meglepetésemre Kylie arcán átfutott egy halvány mosoly, miközben folytatta.
- Nem kell rosszra gondolni. Csak lehetőséged van táncolni, fizetnek érte, és még be is jutsz ezzel a klubba. – vonta meg a vállát. – Másokat állítólag letesztelnek előtte, de miután megmondtam, hol táncolok egyébként, onnantól kezdve sima volt a dolog, egyből beengedtek. Az első éjszaka valami eszméletlen volt, bár bevallom, a rudaktól kissé kiborultam, de Lisa megnyugtatott, hogy nem kell használnunk, ha nem szükséges. A lényeg, hogy az első este sikere után hamar jött a második, majd pedig a harmadik, hirtelen pedig azon kaptam magam, hogy hetente benézek, miközben néha fel sem mentem a színpadra. Azt gondoltam, jó lehetőség, ha azt nézzük, akár még potenciális megrendelőket is szerezhetünk a csapatnak, ha elég jók vagyunk. – itt tartott egy kis szünetet, mielőtt folytatta volna. -  Bármennyire is hangzik hülyén, szólni akartam neked, de az unokatesó lebeszélt róla, miszerint ennyi embert nem fognak alkalmazni, meg hát amúgy is eléggé máshol jártál mostanság, így végül belementem, hogy titkos program legyen. Noha nem tudtam, mit szólnál ehhez az egészhez, meg hát nagyon nem is helyes, ha azt nézzük, hogy Poppy háta mögött csináltuk.
Értettem a burkolt célzást arra vonatkozóan, hogy a csapatnál valószínűleg nem néznék túl jó szemmel a lányok másodmunkáját, tekintve, hogy szerződés köt mindenkit, miszerint nem nagyon táncolhatunk máshol, hacsak nem különleges helyzetekről van szó.
Ennek köszönhetően pedig nagyjából értettem, miért nem került még eddig szóba, és hivatkozhattam volna arra, hogy bennem megbízhat, azonban mikor a Louis-val kapcsolatos ügyleteimre gondoltam, rájöttem, semmi jogom panaszkodni.
- És hogy jön a képbe Zayn? – törtem meg a kisebb csendet, ami beállt közénk.
Ahogy sejtettem, onnantól kezdve nyoma sem volt Kylie nem törődőm stílusának, miközben figyeltem, ahogy elkomorul a tekintete, ahogy piszkálni kezdte a pulton lévő alátét szélét.
Eltűnődtem azon, vajon nem most erőltetem e bele valami olyasmibe, amire még egyáltalán nem áll készen, hogy beszéljen róla, aztán pedig azon, hogy mi van, ha olyat mond mégis, amire talán én nem álltam készen, hogy megtudjam.
Óráknak tűnő percek után azonban Kylie felemelte a tekintetét a pultról, és beszélni kezdett.
- Talán a második vagy harmadik alkalommal, hogy ott voltunk, az egyik szám után a főnök odaszólt, hogy a sikerre való tekintettel fizet nekünk egy italt. Mi meg persze boldogan igent mondtunk, és lementünk a közönséghez. – mondta. – A vicces az, hogy lényegében soha nem figyeltem, kivel találkozunk egy-egy ilyen este alkalmával, nekem szinte mindenki ugyanolyan volt, csak úgy, mint a csapatnál, itt se hatott meg, ha összefutottam a felsőbb réteggel. Ugyanúgy nem érdekeltek, mint ahogy én sem érdekeltem őket. Egészen addig, míg aznap este nem botlottam bele Zayn-be.
Újra maga elé meredt, mintha csak próbálná felidézni a történteket, noha volt egy olyan érzésem, nem kellett nagyon erőlködne, hogy előtte legyenek az események.
Kylie tökéletesen emlékezett mindenre.
- Fogalmam sem volt, hogy figyel. – rázta meg a fejét, miközben némi hitetlenkedés ült ki az arcáról. – Simán kikértük az italt, és félreálltunk, és még csak fel sem tűnt, hogy lényegében lyukat égetett a hátamban, amíg az egyik pultos oda nem jött egy pohárral a kezében, hogy az a csávó küldi. Már vártam, hogy valami idiótával találjam szembe magunkat, amikor felé fordultam, de aztán megláttam őt, ahogy ott áll egy csoport ember között, akik neki beszéltek, de ő még csak rájuk sem nézett. Hanem egyenesen rám.
Újabb szünet, miközben felállt és a csaphoz lépett, hogy töltsön magának egy pohár vizet.
- Természetesen egyből felismertem, bár ha nem folyt volna a csapból is, talán nem találtam volna el elsőre, de így könnyű dolgom volt vele.  – mondta, ahogy háttal állt nekem. – És persze neki is velem. Elvégre egy olyan valakinek, mint ő, nem szívesen int be az ember lánya, még ha jelen van a józan esze, azonban két pohár után némileg lazán álltam hozzá a dolgokhoz, és hagytam, hogy beültessen maga mellé az egyik kanapéra. Lisa meg persze szó nélkül végignézte az egészet, és még vigyorgott is, mikor Zayn megkérdezte, bánja e, ha elrabol egy kicsit. Esze ágában sem volt megakadályozni, hogy vele menjek. Így aztán eltelt egy este úgy, hogy ott ültem vele, miközben ő ezt-azt kérdezett, én pedig a harmadik ital után megállás nélkül beszélni kezdtem. Mentségére legyen, hogy tényleg figyelt, noha akkor éjjel talán ez volt az egyetlen dolog, amit jó pontnak írhattam fel nála. Ami ezek után következett, már minden volt, csak helyes nem. – fordult ismét felém, miközben a konyhapultnak támaszkodott.
- Hazamentél vele. – bár eleinte kérdésnek indult, mégis kijelentés lett belőle, ahogy szépen lassan felnéztem Kylie szemébe.
Nem akartam belegondolni a történeteink már-már nevetséges hasonlóságába.
- És még csak kétszer sem kellett megkérdeznie. – felelte egy fejrázás kíséretében. – Egyenesen a karjába ugrottam.
Figyeltem, ahogy a fájdalom lassan, de egyre erőteljesebben kiül az arcára, miközben elérkeztünk a történet azon részére, amire talán a legrosszabb visszaemlékeznie.
- Az ágyán fekve jutottam el odáig, hogy megmondjam neki, még senkivel sem voltam eddig. – suttogta, ahogy az első könnycsepp legördült az arcán. – Onnantól kezdve pedig nem volt megállás.
- Volt ennek folytatása? – kérdeztem rezzenéstelen arccal.
Kylie bólintott, én pedig lesütöttem a szememet.
- Három hónapig találkozgatott velem, amíg össze nem jött a barátnőjével. - felelte.
Abban a pillanatban, mintha valaki felkapcsolta volna a villanyt a vak sötétben, úgy világosodott meg számomra minden, amit eddig egy hatalmas kérdőjel takart.
Hogy mégis miért mondta Zayn az első találkozásunkkor a Heaven’s-ben, hogy a táncosok a gyengéi. Hogy mégis honnan tudta, hol lakom, amikor később felkeresett. Hogy miért mondta azt, hogy érdekesebb vagyok számára, mint gondolta. És hogy miért mosolygott annyira azon, hogy nem értek semmit.
Mert tudta, ki vagyok.
Úgy tűnt, némileg sikerült összeszednie magát annyira, hogy mégis folytassa az elkezdetteket, noha továbbra is látványosan szenvedést okoztak neki a saját szavai.
El sem tudtam képzelni, mit érezhet.
- Azt gondolnád, tudtam, hogy ebből azt minden lehet, csak jó nem. - mondta. - De hiszed vagy sem, még csak eszembe sem jutott, hogy szarul is kijöhetek ebből. Mindez idő alatt egyedül akkor borultam ki, mikor másnap reggel felébredtem és eszembe jutott, mit műveltem. Azt hittem, amint felébred elküld a francba, mint ahogy az megvan írva. De nem tette. Fogalmam sincs, miért, egyszerűen csak nem. Azt mondta, látni akar még. Hogy meg akar ismerni. Hogy én vagyok az egyetlen jó dolog, ami régóta történt vele. Aztán meg, hogy szeret.
Aznap este akkor először láttam Kylie arcán átsuhanni a düh egy gyengébb árnyalatát, miközben ezzel egy időben elsötétült a tekintete.
- Na ezt egészen addig el is hittem neki, míg rá nem jöttem, hogy csak játszott velem. De akkor már túl késő volt. – tette hozzá halkan.

- Miatta voltál ilyen az elmúlt időben, nem igaz? – kérdeztem, noha a történtek megismerése után már pontosan tudtam a választ.
Kylie bólintott, én pedig éreztem, ahogy hirtelen a világ összes negatív érzése átmegy rajtam néhány pillanaton belül, miközben arra gondoltam, amíg én a saját játékomat játszottam Louis-val, azt gondolva, pengeélen táncolok, addig a legjobb barátnőm ugyanezt tette, azzal a különbséggel, ő már a rosszabbik végét húzta.
Mert hogy neki Zayn egy szóval sem mondta, hogy szórakozni fognak; Kylie úgy ment bele ebbe az egészbe, hogy azt sem tudta, mik a játékszabályok.
Már ha egyáltalán voltak.



***
Helló-helló drágaságaim!
El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy ennyit ültem ezen a részen, noha pontosan tudtam, mit szeretnék belőle kihozni, de beteg voltam a hét elején, innentől kezdve kicsit ködös volt minden, és mindenképp hiteles részt szerettem volna hozni, ha már elég jelentős részét képezi a történet folytatásának, na meg az egészének. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a türelmet, és természetesen az előző részhez érkezett összes kommentet, visszajelzést bármilyen formában, megfogalmazni nem tudom, mennyit jelent a támogatásotok, szóval minden érdem egyértelműen titeket illet.<333
Ami a részt illeti, a falat kapartam, hogy végre eljussunk idáig és kitérjünk Kylie-ra, meg arra, milyen kapcsolatban is álltak Zayn-el, ami remélhetőleg választ ad néhány kérdésre. A véleményekre természetes nagyon kíváncsi vagyok ez alkalommal is, mint mindig, szóval ne kíméljetek.<3 Mindenesetre remélem nem vertem ki a biztosítékot ezzel a többségnél, bár lehetséges hehe, na mindegy, majd ezt ti eldöntitek.<3

A világ összes virtuális ölelését küldöm ez alkalommal is, na meg persze pozitív energiát a következő héthez, vigyázzatok magatokra és még egyszer köszönök mindent!:)<3
Mindenkit szeretek,

See you soon x

-xoxo, Sophie V.

U.i.: Az esetleges hibákért, és félrefogalmazásért elnézéseteket kérem, de azt sem tudom, hol áll a fejem. (csak a szokásos)


6 megjegyzés:

  1. Drága Sophie,
    lehet néha majd random megtalálsz egy-egy rész alatt, amolyan kis meglepi vendégként, de ne is tagadd mennyire örülsz nekem, hihi.
    Azt kell mondjam Chloe meg Louis már nevetségesen cukik, Kylie meg Zayn természetesen otp, mert hát érted na. És ha már itt tartunk elég szimpi a leányzó, na meg persze a barátnője is. ;)
    Kiváncsian várom mégis mibe kevered bele őket innentől kezdve, bár nem féltelek ha arra gondolok a fantáziád határtalan; a lányok meg elég lazák, de csak partnerhez illően, mint mindig.
    Na csókoltatlak, aztán ne hidd hogy nem foglak nyaggatni a folytatással kapcsolatban. ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Trixie!
      Az időzítésed mint mindig, ez alkalommal is remek, már ami a részt illeti, de hát te pontosan tudod mennyire király vagy, szóval ezt most nem ragozom sozz.<33
      Természetesen nem lep meg a véleményed Kylie és Zayn kapcsán, mert hát érted na. Viszont elképesztő boldogságos, ha azért Louis és Chloe is közel áll a szívedhez.<33
      Pont annyira lazák, mint a modelljeik szerintem, innentől kezdve szerintem bármibe is keverednek, túlélik és amolyan another day another slay arccal kitáncolnak a rázós helyzetekből, szóval no para.<3

      Küldöm a sok ezer csókot, miközben hálásan köszönöm a sorokat, lányom, aztán természetesen te se hidd, hogy nem foglak nyaggatni az ötleteléseimmel. ;)<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Hello-hello drágám!❤
    Sajnálom a késői kommentet, de szinte sosincs idom és úgy vagyok vele, ha nem tudok rendesen írni akkor inkább nem írok, hanem megvárom, amikor lesz idom!
    Csodálatos lett a rész!
    Végre megkaptam a választ Zayn és Kylie kapcsán!!
    Azt hittem, hogy ez a dolog csak egy kis ideje tart közöttük, nem gondoltam volna, hogy régóta talalkozgatnak.
    De azt nem értem, hogy Zayn miért repült rá Chloé-ra, mikor ő Kylie-val van 'ilyen' kapcsolatban.
    Remelem Louis és Chloé meg tudják beszélni majd a dolgot végre rendesen, és senki nem zavarja meg őket vagy ők nem menekülnek el!:)
    Imádtam, kellemes hétvégét, és sok pihit!❤
    xoxo,Roni♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ronim!<3
      Tudod, hogy a jelenléted már önmagában a világot jelenti nekem, szóval ne viccelj, természetesen továbbra is akkor írsz, amikor csak az időd engedi.<33
      Az pedig eszméletlen boldoggá tesz, ha tényleg elnyerte a tetszésedet, amit olvastál, nagyon szépen köszönöm, bízom benne hogy a jövőben sem okozok csalódást!<333
      Annak pedig végképp örülök, ha egy-két kérdésedre azért sikerült választ adnom, ami pedig Kylie-t és Zayn-t illeti - és egy kicsit Chloe-t is - Zayn azért volt ennyire érdeklődő Chloe iránt, vagy legalábbis tűnhetett úgy, mintha többet akarna, ugyanis miután utánajárt, hogy ki is ő, megtudta, hogy Chloe valójában Kylie lakótársa, innentől kezdve pedig még érdekesebbé vált számára dolog. Egyébként Kylie-val akkor már nem voltak együtt.:) Hu, remélem érthetően fogalmaztam.:D De ha bármi kérdésed lenne még, igyekszem választ keríteni rá.<3
      A főszereplő párosunkat pedig nem kell félteni; innentől kezdve vállnak a csak a dolgok még érdekesebbé és mondhatni bonyolultabbá számukra, ahonnan aztán nincs menekvés.;)<3

      Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál, drága, vigyázz magadra, imádlak, jó hétvégét és hamarosan találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Kedves Sophie!
    Úgy csavarod a szálakat, hogy azt nem hiszem el!
    Már az előző résznél meglepődtem Kylie-n, na de ezek után aztán főleg. Én tényleg nem gondoltam volna, hogy nekik ennyi és ekkora közük volt egymáshoz a múltban Zaynnel. Wow!!
    Úgy érzem most még inkább tovább fogom olvasni, mert innentől már ők ketten is nagyon érdekelnek!
    Mire valók a nyári esték ha nem a blogok olvasására. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gaby!
      Pozitívumnak veszem, hogy eljutottál idáig, és még nem ijesztettelek el a dolgok túlbonyolításával, nagyon szépen köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem!:DD<333
      Mindenesetre bízom benne, hogy nem okozok csalódást a későbbiekben sem, bár tényleg szokásom megkavarni a dolgokat, de egyben választ is keríteni a kérdésekre, szóval remélem, nem lesz gond.:)
      És egyetértek, én is ilyenkor olvasom szét magam.:DD<3

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, drága, további jó olvasást!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés