2016. október 8., szombat

Folytatás? (Sophie kitárulkozik)

Sziasztok!:)
Lehet most kicsit megijesztek pár embert a bejegyzés címével vagy legalábbis valami olyasmi, elvégre biztos vannak olyanok, akik titkon nyomon követik a történetet, de épp ez az, amiről beszélni szerettem volna.
Még mielőtt bármi félreértés esne, szeretném ha tudnátok, átkozottul hálás vagyok az összes feliratkozásért és megjegyzését, amit egészen idáig kaptam a részekkel és úgy unblock az egész történettel kapcsolatban, már akinek tetszett. Ugyanis hiszitek vagy sem, számomra az egyik legkedvesebb dolog az, ha valakinek tetszik, amit írok és olyan boldogság lesz rajtam úrrá, hogy nem tudom elmondani, és nem is fogom kifejteni, mert szerintem sejthetitek, vagy legalább is bízom benne, hogy így van. Lényeg, ami a lényeg, hogy a világ összes köszönte, ölélese és puszija titeket illet, szóval a mondandóm célja egyáltalán nem az, hogy bárkinek is az ellentéte jöjjön le a végén.
Amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, annak az oka az, hogy bár látom, nem csupán egy-két (vagy néha három ember) olvassa a történetet - nem nevezem nevükön őket, mert szerintem pontosan tudják magukról, kik ők, ezúton is ölelem őket hehe - elvégre van 15 feliratkozó. Ami lehet persze valakinek tök keveset jelent, de nekem a kilencedeik résznél járva a világot meg hát amúgy is, de most nem ez a lényeg. Szeretném leszögezni azt is, hogy én tényleg annak a híve vagyok, hogy akkor írj nekem megjegyzést, amikor a kedved és időd tartja, és eszem ágában sincs senkit sem kényszeríteni arra, hogy ezt tegye, de tényleg, szóval senki se gondolja másképp, mert hát a jelenlétekért hálás vagyok.
Azonban egy ideje gondolkozom azon, az oldalmegjelenítések száma alapján, hogy megéri e folytatni úgy az egészet, hogy nem kapok túl sok visszajelzést a történettel kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy nem ezen kéne múlnia a dolognak, elvégre az írás a fontos, és hát fun fact, a blogger előtt évekig csak magamnak írtam, meg volt egy olyan történetem is, amit nagyon kevesen ismertek - tudniillik kódolva tároltam Tumblr-ön - ahol szintén visszajelzést kaptam. Azonban amikor úgy döntöttem, csatlakozom a blogger-hez - tény, hogy valamivel nagyobb volt az olvasóközönség, legalább is én úgy érzem, aztán persze kinek mi - arra számítottam, a történetek segítségével talán összehoztam a sors néhányotokkal, akivel van valami közös bennünk, és persze kíváncsi voltam más mit gondol az írásaimról.
Egy szó, mint száz, nem vagyok reménytelenül álmodozó, pontosan tisztában vagyok vele, hogy nem lesz már olyan a dolog, mint két éve, amikor elkezdtem, azonban ennél a történetnél kissé arcon csapott a valóság. Annak ellenére, hogy a kezdeteknél ez a blog mutatta a legjobb statisztikákat, legalább is számomra, elvégre már ismertetek páran és ellátogattatok a Behind the Spotlight és Poison után ide is. Azt is tudom, hogy nem mindegyik történet mindenki stílusa, sőt még nekem is van ranglistám, bár mindegyiket a saját véremnek tekintem (hehe), szóval nem vártam és nem is várom el persze, hogy az előző két blog olvasói egytől egyig itt is jelen legyen, mert hát dehogy.
Amit én annyira nem értek - lehet ez az én furcsaságom mondjuk - hogy miért mindig ugyanattól a két-három embertől kapok visszajelzést, mikor vagyunk elvileg tizenöten. Ezért hosszas rágódás után, elvégre sosem szerettem bármit is kérni tőletek, főleg nem egy ilyen dolgot, úgy döntöttem megkérlek titeket, akik eljutottak velem idáig, hogy leírjátok nekem,  ha érdekel benneteket a folytatását, továbbá, megéri ezt az egészet folytatni.
(Noha tény, hogy hozzám nőtt már annyira ez a történet, hogy azért a két-három emberért is simán folytatnám, meg persze még mindig vannak ötleteim, és szerintem őket továbbra is érdekelné.)
Szeretném ha tudnátok, nem kérek kommenthatárt a jövőben, ahogy eddig sem tettem, és továbbra is azt tartom szem előtt, hogy tényleg csak akkor írjatok, ha szeretnétek, de ha esetleg ez alkalommal mégis lenne mondanivalód, akkor nagyon-nagyon szívesen elolvasnám azt.
Azt is szeretném leszögezni, hogy semmiféle rossz érzés nincs bennem senki iránt, és továbbra is mindenkit imádok és küldöm a virtuális öleléseket, mert ilyen vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok értetek, és azért, amit adtatok nekem az elmúlt bő két évben. De úgy érzem, valamiféle választás elé kerültem, vagy mi, most először és ez kicsit megrémiszt engem is, de hát meglátjuk hogy alakul.
Még így a végére szeretném betűzni, hogy a tizedik rész már el van kezdve, szóval mindenképp publikálom holnap vagy az után, de először lehet pihenni hagyom a dolgot, ki tudja. Ezt inkább ti mondjátok meg.
Nos, ahogy látom sikerült regényeket írnom ismételten, de azt hiszem tartoztam nektek ezzel a magyarázattal, vagyis azzal, hogy milyen kérdések kavarognak bennem, ha már mindig is azt tartottam magam előtt, hogy őszinte leszek veletek, bármi is legyen.

Köszönöm szépen, ha elolvastad ezt a bejegyzést elejétől a végéig - minden elismerésem a tiéd, nem lehetett egyszerű - továbbá, ha jelen vagy.

<333

-xoxo, Sophie V.



9 megjegyzés:

  1. Helló 😊 nem szoktam kommentálni a blogokat max a végén... nem tudom miért csak így jön ki .... tudnod kell h az élező két blogodat is megtaláltam es már el is olvastam . Tetszettek és az is nagyszerű ahogy írsz... (Bár a poisonnál volt egy kis hiányom a végén .... de ezén felül ütős volt ) sajnálom ha nem írok. tényleg. egyszerűen nem a szokásom de tudd h mindig várom a kövi részt 😁 Szép estét és így tovább ! Xo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Először is bízom benne, hogy egyáltalán nem vetted rosszul ezt az egészet, elvégre tényleg nem az volt a célom, hogy bárkit is megbántsak vagy hasonló. És nem veszem rossz, hogy ha nem írsz mindig, mert tényleg akkor írj, ha kedved tartja, bár most kicsit rákényszerítettelek, amiért valamennyire bűntudatom van, de ez már legyen az én bajom.:D<3 Ez az egész amolyan felmérés a részemről, mert mint fentebb írtam, nem igazán szeretném bezárni a történet kapuit, és nem is tenném.
      De lényeg, ami a lényeg, hogy eszméletlenül hálás vagyok, amiért olvasol, és szerintem nem tudom elégszer megköszönni ezt, továbbá azt is, hogy időt szántál rám most. Fogalmad sincs, mennyire sokat segítettél, köszönöm.:)<3 Az pedig, hogy tetszik is, amit olvasol kimondhatatlanul sokat jelent, és ezért is a világ összes köszönete téged illet.

      Legyen szép estéd, és további jó olvasást a történethez, bízom benne, nem ijesztettelek el!<333

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
    2. U.i.: El sem hiszem, hogy az előzőket is elolvastad, te jó ég, nagyon köszönöm!<3

      Törlés
    3. Kérlek ne legyen bűntudatod meg semmi és el se ijesztettél ! Csak jeleztem h nem csak pár embert érdekel a kis világod. Sokszor segít egy hosszú nap után ha elolvasom az irományod😀 és így én köszönöm ! 😄
      Xo

      Törlés
    4. Ez meg nekem jelenti a vilagot szoval <33

      Törlés
  2. Szia :) Én nagyon szeretem a történedetet és piszkosul érdekel mit hozol ki belőle, kérlek, ne hagyd abba. Olvastam az előző történeteidet is és mindkettőt imádtam :) Nagyon tetszik a fogalmazásmódod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Skyler!
      Nagyon szépen köszönöm a visszajelzésedet, nagyon-nagyon sokat jelent, ahogy az is, hogy a többi történet is elnyerte a tetszéseidet, eszméletlen hálás vagyok!<333 Bízom benne nem okozok csalódást a folytatással kapcsolatban sem.:)

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, legyen szép estéd!

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Anyuka! <3
    Könyörögve kérlek, hogy abba ne hagyd a történetet, hiszen imádom az írásaidat és nem is tudom mi adna ezek után erőt ahhoz, hogy kibírjak egy újabb, borzalmas hetet. A részeid, a mesés és csodálatos történeteid teszik teljessé a heteket, hónapokat, amikért örökké hálás leszek neked. <3 Na meg persze annak, hogy hála a BTS-nek, összehozott bennünket az élet és megismerhettem a lelki-ikremet, szóval kérlek drága, folytasd, mert ha nem, haragommal számolnod kell.. Na jó, azzal nem, csak egy kisebb monológgal, melyben részletezném, hogy te vagy a KEDVENC bloggerinám, és a legcsodálatosabb ember, akit a blogger által megismertem <3 Szóval én itt vagyok, és ha nem is mindig jutok el a kommentig, tudd, hogy minden körülmények között az olvasóid között tudhatsz! <3
    xx Lorette T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lanyom!❤️
      Bar mar ezt mashol megbeszeltuk amiert imadlak es halam orokke uldoz itt is megkoszonom a szuntelen tamogatasodat, amiota talalkoztunk a blogger vilagaban annak idejen!<333 Szerintem nem er meglepeteskent ha azt mondom nekem meg az a fenypontja a hetemnek ha tul vagyok egy-egy fejezeten szoval a lelkiikerseg itt is felbukkan hehe.<3 Mondjuk a csodalatos es meses kifejezeseket sosem fogom megszokni es nem is gondolom hogy megerdemlem oket, megtisztelsz es nagyon szepen koszonom, ahogy mindent, amit eddig tettel ertem a regenynyi kommentektol kezdve a BTShez a meg hosszabb emailekig. Azt hiszem, akit itt csodalatos ember, az mindenkeppen te vagy, remelem tisztaban vagy vele, ha nem, orommel mondom el kismillio alkalommal.❤️
      Nem is tudom mikepp halalhatnam meg mindezt de azt hiszem erre valahogy sort keritunk.:)<3

      Imadlak koszonok szepen meg egyszer mindent es legyen csodas ested!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés