Helyzetjelentés őszintén

Sziasztok drágáim!

Mérhetetlenül sajnálom, amiért eltűntem, mint a kámfor az elmúlt két hétben, de nincs más kifogásom, miszerint a suli olyan szinten a nyakamba ült, hogy elvette minden inspirációmat az írással kapcsolatban. Márpedig eszem ágában sincs félkész, alig kitalált részeket hozni, főleg így vészesen közeledve a történet végéhez, ezzel romba döntve az eddig felépített képet róla, hiába tudom, hogy csúszásban vagyok és megint eltelt egy hét anélkül, hogy posztoltam volna, vagy hogy életjelet adtam volna magamról.
Azonban szeretném, ha tudnátok, mennyire nem voltam megelégedve az elmúlt néhány résszel, már ha csak azt is nézem, hogy korábban mennyi energiát szerettem volna beléjük fektetni, mikor egyáltalán megfogalmazódott bennem az egy-egy fejezet cselekménye, és mindemellett mennyit sikerült a végén. És ez nem jó, ti nem ezt érdemlitek, a történet sem ezt érdemli, ha már idáig eljutottunk. Ezért sem hoztam az új részt az előző héten, noha már pontosan tudtam, mit szeretnék bele, de a fáradtáság olyan szinten eluralkodott rajtam - fizikailag és lelkileg egyaránt - hogy egyszerűen képtelen voltam bármi ötletet is szavakba önteni.
Így aztán beláttam, hogy ez nem nagyon mehet ilyen formában amíg össze nem szedem magam annyira, hogy ismét képes legyek az írásra, ezért aztán kihagytam a múlt hetet, hogy összekaparjam magam a mostanira és most meg is érkeztem, illetve tervezek érkezni a hosszú hétvégén, majd pedig az őszi szünetben minimum kétszer, de inkább háromszor. (És most kisujjak erősen keresztbe)
Mindenesetre sajnálom; mérhetetlenül sajnálom, ha nem nyújtottam azt a minőséget, amit korábban, és ha nem tartottam be az ígéreteimet a rendszerességgel kapcsolatban, de főleg azt, ha azt éreztettem, mindez nem számít semmit sem, ti nem számítotok semmit. Mikor az igazság az, hogy elképzelésem sincs, hol lennék, ha nincs az a felbecsülhetetlen értékű támogatás, amit tőletek kapok részről részre, olykor akár hétről hétre is. Arról nem is beszélve, mennyire imádlak titeket - és ilyenkor tényleg nem túlzok - és mennyire hálás vagyok mindegyikőtökért.
Szóval köszönöm, köszönök mindent.

Remélem senkit sem ért sokként a kisebb kirohanásom, de mindenképpen tisztázni szerettem volna a jelenlegi álláspontomat a bloggal és a történettel kapcsolatban. De annak ellenére, hogy a suli most különösen ki akar nyírni engem, nem hagyom, hogy megtegye hehe.
Továbbra is megtaláltok minden egyes helyen, ahol eddig, pluszban már Wattpaden is (nopara nem rakom át oda a történetet, csak párhuzamosan fut a Camouflage már ott is<3).

Még egyszer köszönök szépen mindent - a türelmet és támogatást egyaránt - további szép estét, drágáim, továbbá hosszúhétvégét, pihenjetek sokat és ha minden jól alakul (és jól is fog na), egy-két napon belül ismét jelentkezem!<3

-xoxo, Sophie V.