tag:blogger.com,1999:blog-45549106864863265682024-02-06T22:14:47.751-08:00Camouflage - Álcázás [Louis Tomlinson Fanfiction] - BefejezettSophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.comBlogger46125tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-41829864460774780862017-12-18T11:28:00.001-08:002017-12-18T11:28:41.837-08:00Utószó<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok drágáim!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b><br />Mint mindig, ez alkalommal sem vagyok valami könnyű helyzetben, elvégre fogalmam sincs, miképp kezdhetnék hozzá egy utószónak, mivel annyi minden van, amit elmondanék nektek, hogy szerintem két napig is olvashatnátok, vagy akár egy egész hétig. De inkább megkíméllek titeket, és igyekszem összeszedni röviden mindazt, amit szeretném, ha tudnátok a történettel kapcsolatban.<br />Nos kezdeném a megalakulásával, ami szerintem olyan 2016 május környékére tehető, legkésőbb június, bár ennél is vacakoltam még egy kicsit, ha azt vesszük, mennyi ideig kerestem magát az alaptörténetet, amit végül a legeslegelső, sosem publikált sztorim ihletett, amit annak idején még a barátnőim szórakoztatására írtam. Na, most egyedül abból szerintem annyi maradt meg közös vonásnak, hogy a főszereplő és a legjobb barátnője táncosok, aztán a többi természetesen teljesen más lett, de hát nem is az volt a célom, hogy megírjam szinte ugyanazt.<br />Azt már az előző blogom, a <i>Poison</i> befejezése előtt tudtam, hogy a férfi főszereplő ismét Louis lett, elvégre majdnem egy évig nem írtam vele, és hát aki ismer, tudja, hogy ízig-vérig Louis-lány vagyok - és szerintem ezt pont így leírtam a másik blogon is hehe, de hát tényleg így van. Így aztán késztetést éreztem arra, hogy írjak egy olyan sztorit is vele, ahol hát hogy is fogalmazzak, kevésbé... rendes. Noha tény és való, hogy a <i>Behind the Spotlight</i>-ban sem volt egy angyal, mégis inkább felvállalta a gyengeségeit, mint ebben a történetben, bár aki mindkettőt olvasta, talán mégis tudott párhuzamot vonni a két karaktere közt.<br />De lényeg, ami lényeg, nagyon szerettem volna, ha ez alkalommal előkerülne a sötétebbik oldala, bármennyire is bénán fogalmaztam ezt most meg (engedjük el), és ekkor fogalmazódott meg bennem az alapsztori másik része, azaz, hogy miként fog kapcsolatba kerülni a női főszereplővel.<br />És akkor kanyarodjunk is Chloe felé, azaz a másik félhez, aki nélkül természetesen nem indult volna útnak ez az egész. Aki esetleg járt az előző blogom környékén, és olvasta az utószót, lehet emlékszik, hogy említettem, mennyi problémám volt az ottani főszereplővel, akit bár én alkottam, soha nem tudtam vele azonosulni, és sokszor azért akartam feladni, mert egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni vele. Na, Chloe esetében nem nagyon volt ilyen problémám.<br />Leginkább azért sem, mert szerintem az összes karakterem közül eddig ő hasonlított rám a legjobban. De persze el kellett jutnunk idáig ahhoz, hogy minderre rájöjjek.<br />Nem szeretnék túl sok részletbe belemenni, már ami az én részemet illeti, elvégre itt aztán baromira nem velem kell foglalkozni, hanem a karakterekkel, de a ragaszkodásunkban és a félelmeinkkel kapcsolatban feszt ugyanolyanok vagyunk/voltunk. Erre pedig elég vicces volt rájönnöm, főleg, mivel a történet elején aztán baromira nem gondoltam volna, hogy mi valaha hasonlítani fogunk, de hát ez a szép benne.<br /></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5GF1XZ7_QRIw6pjHQwM4KD7BsLVgRu2UPCtc6bHZf31azCY9l98i0DFbB8kLnf6hfE0L4cTKDVYELZ6O_BVQKaaRQ9cVpjZyzhyaq1IXWtMPp4nuI3CbviPsK5igFtuU9R28-F7GFm78/s1600/11001.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="719" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5GF1XZ7_QRIw6pjHQwM4KD7BsLVgRu2UPCtc6bHZf31azCY9l98i0DFbB8kLnf6hfE0L4cTKDVYELZ6O_BVQKaaRQ9cVpjZyzhyaq1IXWtMPp4nuI3CbviPsK5igFtuU9R28-F7GFm78/s200/11001.jpg" width="143" /></a><b>Talán amit a legjobban szerettem Chloe-ban, hogy nem volt az a törékeny virágszál, hiába tűnhetett sok ember szemében annak, mégis minden egyes alkalommal képes volt szembe nézni Louis-val, hiába szólt a kapcsolatuk eleinte a másik kihasználásáról. Ennek ellenére nem hagyta magát befolyásolni még vele szemben sem, mint ahogy később is elé állt, ha valami problémája akadt - kivéve persze Kylie esete után, a 16. rész körül, de ott egyértelműen a legjobb barátnőjét védte és saját magát. És persze azt is imádtam benne, hogy nem volt valami könnyen kiismerhető, még számomra sem, elvégre többféle oldalát is megmutatta a történet során. Így csak a végére állhatott össze a kép, miszerint Chloe-val az égadta egy világon semmi baj nem volt emberileg; egész egyszerűen csak túl mély sebet hagyott benne a családjával történtek, amiért aztán képtelen volt megemészteni, ha elveszített valakit, de még annak a gondolatát sem, de visszatartani sem tudott senkit. Ezért is engedte el annak idején Louis-t, noha később sikerült legyőznie a félelmét ezzel kapcsolatban.<br />De ha volt még valaki, akinek igencsak erősen meg kellett küzdenie a belső démonjaival, az nem más, mint a félig valós, félig kitalált főszereplőnk, azaz Louis - bár van egy sanda gyanúm, hogy egyedül a kinézetét, a nevét és a munkáját használtam csak fel a való életből, és az igazi Louis-nak köze nincs az ittenihez hehe.<br />Azonban tény és való, hogy a férfi főszereplő a bloghoz ez alkalommal tényleg nem a rendes kategóriába tartozott, legalábbis a történet elején aztán egészen biztosan nem, hiszen nyíltan felvállalta, hogy semmi mást nem akar Chloe-tól, mint szexet. Mondjuk ez árulkodhat a baromi nagy egyenességéről - ami személyes kedvencem volt a történet során benne - szóval így már annyira nem rossz. Azonban tény és való, hogy Louis az elején igencsak a saját érdekeit nézte, és jóformán tett mindenre, főleg mások véleményére, ebben pedig nagy szerepet játszott az, hogy szimplán belefáradt abba, hogy mások irányítsák az életét, miközben neki semmi beleszólása nincs. Elvégre pont ez volt az oka annak - a történetben legalábbis - hogy Zayn otthagyta a bandát, és aztán ebből következett a banda szünete (ami amúgy itt is jelen volt, nem tudom, kinek tűnt fel) stb.<br />Mindemellett azonban Louis karaktere minden volt, csak rosszindulatú nem, elvégre a gúnyos</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqhFmsVMNEwOc_Mnjw3NagJGfMDa9Mc1LmLj-k7qsBs45CxUhljVQmOOQ94Dh8SWTEuTWc5twi1HQjEqXkzGVwj_1_yJbuqq2Ms7PfDJVMKIj3z33Bk2Woe7OwQ1Ohc4VvhoKlO3I1pqw/s1600/tumblr_neeyrnR1t11tiwuqio1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqhFmsVMNEwOc_Mnjw3NagJGfMDa9Mc1LmLj-k7qsBs45CxUhljVQmOOQ94Dh8SWTEuTWc5twi1HQjEqXkzGVwj_1_yJbuqq2Ms7PfDJVMKIj3z33Bk2Woe7OwQ1Ohc4VvhoKlO3I1pqw/s200/tumblr_neeyrnR1t11tiwuqio1_500.jpg" width="148" /></a></b></div>
<b> álca alatt ott volt a végtelen szeretete és ragaszkodása mások iránt, mint ahogy pontosan Zayn-re is ezért nem tudott teljesen haragudni, hiába bántották a történtek. Elvégre ahhoz túlságosan is közel voltak egymáshoz, hogy vége legyen a barátságuknak, és ezért is volt tervben már a történet közepétől körülbelül, hogy ki fognak békülni, amint eljutunk egy bizonyos pontra. Egyébként csak úgy zárójelben, nagyon sok dolog, amit Zayn tett a blog során, mind azért volt, hogy közelebb kerüljön Louis-hoz, legtöbbször Chloe-n keresztül (lásd, amikor megmentette őt a klubban és amikor ő fuvarozta őt Louis házához, stb.). Ez pedig egy újabb példája annak, hogy megbánta, ami kettejük közt történt.<br />Összegezve így már láthatjuk, hogy Louis sok mindenben hasonlított Chloe-ra, hiába gondolták az elején, hogy olyanok mint a tűz és víz, azonban ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, szépen lassan nekik is leesett a tantusz - és talán ez volt az egyik oka annak, hogy mindketten megrémültek. Mert hát egyikük sem volt túlságosan hozzászokva ahhoz, hogy ennyire szeressenek, és szeretve legyenek; Chloe sem család, sem szerelem terén, Louis pedig az utóbbi terén, elvégre bár a családjától mindent megkapott, nagyon sokszor nem tudott mit kezdeni vele. Ez pedig okozott benne egyfajta kiégés-érzetet, de talán ebben ki is tértem az ő szemszögében íródott részeknél.<br /><br />Röviden ennyit a szereplőkről, most pedig eljött az a rész - mielőtt kifejteném a végtelen hálámat felétek - amikor nevethettek egy sort, ugyanis ezek voltak az eredeti terveim a történettel, legalábbis még az elején, plusz még néhány érdekesség a bloggal kapcsolatban.<br /><i>- Természetesen Chloe ez alkalommal sem Chloe lett volna, hanem valami A-betűs leányzó, de bevallom őszintén már nem emlékszem pontosan, talán Ariel vagy hasonló (most én nevetek nagyon). De igen, a Chloe jobb.</i><br /><i>- Eredetileg azt terveztem, hogy sokkal közelebb kapcsolatba kerülnek Zayn-nel. Még az is felmerült lehetőségnél, hogy csinálok egy komplett szerelmi háromszöget, azonban egy részem tudta, ez nem igazán passzolt volna össze azzal, hogy közben ott van a Kylie-Zayn szál. Elvégre azt már a prológusnál tudtam, hogy így lesz.</i><br /><i>- Kylie-t egyébként az én legjobb barátnőm ihlette, és szerintem elég sok mindenben hajaznak így utólag visszagondolva. (innen is puszillak, mert tudom, hogy el fogod olvasni)</i><br /><i>- Chloe nagyon sok belső monológját pedig az én gondolataim - ezért is gondolom, hogy hasonlítunk egymásra, talán néha túlságosan is.</i><br /><i>- Akartam egy olyan részt, ahol megismerkedhettünk volna Chloe családjával, mégpedig úgy, hogy Chloe meghívást kap a nővére esküvőjére, és végül Louis-t vitte volna magával, aki így egy kicsit jobban megérti, miért is menekült el annak idején onnan Chloe. De aztán valamiért elvetettem. Majd talán egy novellában hehe.</i><br /><i>- Szinte az összes szívszorító jelenet írásánál a Love Me Or Leave Me c. számot hallgattam a Little Mix-től. (erre komolyan tudok bőgni)</i><br /><i>- Clouis hivatalos dala szerintem a Temporary Fix lesz (1D), de holtversenyben van Sia Waving Goodbye dalával.</i><br /><i>- Louis-t egyébként elég erősen inspirálta egy hozzám közel álló személy, legalábbis a történet vége felé mindenképpen, annál a jelenetnél, amikor Chloe ott hagyja őt a hotelszobában.</i><br /><i>- Eredetileg 35 részt terveztem, de mint mindig, a történet itt is magát írta, így esélyem sem volt annyiba belesűríteni, na nem mintha bánnám.</i><br /><i>- A legutolsó (mostani) fejléc teljes egészében a Kylie inspirálta barátnőm műve, akit ismételten ölelek innen is, amiért megalkotta pontosan azt, amit megálmodtam a Camouflage-al kapcsolatban.</i><br /><br />Azt hiszem, ennyi lenne az összes, de annyit elárulok, ez volt az eddigi legnehezebb történet, amit megírtam, már abból a szempontból, hogy sokszor nem tudtam, mit kellene tennem, vagyis inkább írnom, elvégre nagyon sok mindent akartam egyszerre megvalósítani. Talán olyat is, ami egyáltalán nem illett volna bele a már meg meglévő sztoriba, de hát ez van hehe.<br />De viccet félretéve, bátran kijelenthetem, hogy megszenvedtem a <i>Camouflage</i>-al, de még mennyire, hogy meg. Az időbeosztásomról nem is beszélve, ami erősen közrejátszott abban, hogy a történet közel másfél éven keresztül íródott - elvégre aki már olvasott tőlem, talán rémlik, hogy általában kevesebb, mint egy év, vagy épp egy év körül van nekem egy blog futása. Ami miatt utólag is elnézéseteket kérem, egyben pedig hálásan köszönöm a végtelen türelmeteket, ahogy kivártátok az egyes részek érkezését, még ha több hetet is kellett rá várni, és a szünetek után ugyanúgy itt voltatok. Azt hiszem, nincsenek szavak, amivel kifejezhetném, mennyire hálás vagyok mindenért.<br /><br /></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUYl37_a4F5QDCyqaluKPl2oTjSQT8NMTOWZN2eiSI7USRUtRFR7iza4pvp42yzSG6TB0tK6dwaBuv0_o04tORvGuhyphenhyphencW-OjLTESbci2-KDqF5E9MLsgqJPiqGGZPP6SfPWhO4qhHamR8/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="751" data-original-width="501" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUYl37_a4F5QDCyqaluKPl2oTjSQT8NMTOWZN2eiSI7USRUtRFR7iza4pvp42yzSG6TB0tK6dwaBuv0_o04tORvGuhyphenhyphencW-OjLTESbci2-KDqF5E9MLsgqJPiqGGZPP6SfPWhO4qhHamR8/s200/large.jpg" width="133" /></a></div>
<b>És akkor el is érkeztünk ahhoz a részhez, ahol elmondom, hogy köszönöm. Köszönöm, amiért hétről hétre vártatok. Köszönöm, amiért egyáltalán rászántátok magatokat a részek elolvasására, azt pedig külön köszönöm, ha valaha megfogalmaztátok a véleményeteket, érzéseiteket a velük kapcsolatban, mert ha van annál szebb és jobb érzés, mint amikor a saját irományodról beszélhetsz másokkal, akik pont úgy élvezik elolvasni, mint ahogy te szeretted írni - hát komolyan nem tudom szavakba önteni. (Vagy ölteni. Oké, még mindig béna vagyok ebben ne hari)<br />Elmondtam már az előző két blogomnál is, de elmondom itt is, mert ezt nem lehet elégszer kihangsúlyozni, de nem viccelek, amikor azt mondom ti vagytok a legjobbak, és imádlak titeket, és ilyenkor tényleg mindig azt kívánom, bárcsak megölelgethetnélek mindegyikőtöket. <br />Annyira rohadtul hálás vagyok mindenért, hogy elképzelni nem tudjátok, és ha hiszitek ha nem, minden egyes nap megköszönöm azoknak a csillagoknak ott fent, hogy ilyen olvasóim vannak/voltak, mint amilyenek ti vagytok. Fogalmatok sincs, hányszor dobtatok fel egy borzaszót nap után, és hányszor csaltatok mosolyt az arcomra, és hányszor de hányszor gondolkoztam el azon, vajon mivel érdemeltem ki mindezt.<br />Szóval bízom benne, hogy pillanatig sem kételkedtetek abban, mennyire szeretlek titeket, mert így van.<br />És azt is szeretném, ha tudnátok, hogy nem számít, mi történik, mit hoz a jövő, én ugyanúgy imádni foglak titeket, és itt leszek nektek, és ha bárki valaha egyedül érzi magát, és beszélgetne, vagy bármi, akkor megtalál, és elérhető vagyok és állok rendelkezésetekre.<br /><br />És itt meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy bejelentsek valami olyat, ami még nekem is nagyon-nagyon nehéz, de egyben tudom, hogy meg kell tennem, legalábbis egy időre biztosan;<br />nem tudom, fogok e jelentkezni új történettel. Legalábbis a közeljövőben biztosan nem.<br />Nagyon-nagyon sokat gondolkoztam ezen, már a <i>Camouflage</i> írása közben is, hogy mi lesz velem, ha befejezem ezt a történetet, a harmadikat itt a Blogspoton, a negyediket úgy összességében. De számtalanszor ugyanoda lyukadtam ki, miszerint már ezt a történetet is nagyon nehezen fejeztem be a suli mellett, és hát ki tudja mi lesz velem jövőre, amikor meg az érettségi miatt fogok aggódni, és hogy nagyon sokszor képtelenség összeegyeztetnem mindent.<br />Félreértés ne essék, szeretek, sőt egyszerűen imádok írni, sosem hagynám abba, azonban azt is tudom, hogy évek óta határidőre csinálom - és nehogy félreértsetek, mert nagyon-nagyon szerettem is csinálni - azonban az elmúlt egy-másfél évben mindenképpen nehezebb lett minden körülöttem, a tempó sokkal feszítettebb, mint eddig bármikor. És tudom, hogy ha most nekiállnék még egynek, akkor egészen biztosan nem tudnám nyugodt körülmények között megírni, talán még befejezni sem lennék képes.<br />Nem azt mondom, hogy örökre eltűnök innen, vagy akár Wattpadről, mert nem hiszem, de mindenképpen tartani szeretnék egy hosszabb szünetet, hogy összeszedjem a gondolataimat, és a fantáziámat, hogy ha esetleg visszajövök, újult erővel csapjak bele a dolgokba. Bár fogalmam sincs, mikor lesz, de bízom benne, hogy nem túl későn, vagy éppen sokára.<br />Lehet, sokatokat ez most meglepetésként fog érni, és esetleg rosszul érint majd, de nálam nem jobban, higgyétek el, hogy eszméletlenül fog hiányozni ez a világ, és bár még itt leszek csendben megbújva, nagyon nehéz lesz nem írnom ide semmit.<br />De mint említettem, nem számít, mi történik, itt vagyok és itt is leszek nektek, ameddig csak akarjátok.:)<3<br /><br /><br />Hiába van még annyi minden, amit mondanék úgy mindennel kapcsolatban; maga a történet, szereplők és az én lelki világommal kapcsolatban, most hogy vége lett. Azonban nem is hiszem, hogy valaha képes leszek mindent kiadni magamból, de talán nem is baj. Így legalább mindig velem fog maradni, és közel tudhatom magamhoz, mint az összes többit.<br />Köszönöm. Köszönöm, köszönöm és köszönöm, hogy segítettetek eljutni idáig. Annak a személynek pedig külön köszönöm, aki most valószínűleg bennfentesen vigyorog, miközben ezt olvassa, miközben lehet fogalma sincs, hogy sosem jutottam volna el nélküle sem idáig. Sőt.<br />Ja, és köszönöm Louis KibaszottSzexi Tomlinson-nak, hogy ennyi ihletett adott, de még milyet. (bocsi a káromkodásért, de úgy éreztem, ideje volt)<br /><br />Nem akarom elengedni, bár szerintem soha nem is fogom. Azonban </b><b>úgy érzem, itt az ideje azt a bizonyos pontot így a végére tenni, és lezárni a <i>Camouflage</i>-t - egyben pedig életem talán egyik legmeghatározóbb korszakát, úgy minden téren.</b><br /><span style="font-weight: bold;">És akkor fáradtan, lelkileg romokban, de mégis mosollyal az arcomon,</span><br /><br />
<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-weight: 700;">- A blog befejezve - </span></h3>
<br /></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-73325532667599999182017-12-10T11:05:00.000-08:002017-12-10T11:07:42.910-08:00Epilógus - Álcázás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://scontent.cdninstagram.com/t51.2885-15/s320x320/e35/22794130_315789415491582_1148892125203529728_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="275" data-original-width="320" height="171" src="https://scontent.cdninstagram.com/t51.2885-15/s320x320/e35/22794130_315789415491582_1148892125203529728_n.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Idegesen
fújtam ki az eddig benntartott levegőt, miközben az autó lelassított a hátsó
parkolóban, és már meg is pillantottam jármű felé szaladó tagbaszakadt alakot.<br />
- Miss Diamond – biccentett vigyorogva Preston, miután kinyitotta előttem az
ajtót az autó lefékezése után.<br />
Már ismertem az itteni protokollt, vagyis inkább az ilyen helyekre jellemzőt,
ami annyit takart, amint megáll egy kocsi, rögtön ki is kell szállnia az illetőnek
a biztonsági előírások miatt, és igazolnia magát. Az utóbbi mondjuk az én
esetemben nem volt túl jellemző, mivel még ha utólag is mentem el egy-egy
koncert helyszínére, általában maga Louis jött ki elém Preston társaságában.<br />
Ez alkalommal azonban nem lepődtem meg túlságosan, hogy az előbbi személyt
sehol sem látom; elvégre fogalma sem volt róla, hogy itt vagyok.<br />
- Neked még mindig Chloe – emeltem az égnek a tekintetem, de azért játékosan a
vállába böktem, miután kisegített engem a kocsiból, a termetesre nőt hasammal
együtt.<br />
- Milyen volt az út? – kérdezte, az egyik kezét a vállamra téve, ahogy elindult
velem a hatalmas épület felé, ahonnan még idáig is kihallatszódott a megannyi
hangosítástól származó zúgás.<br />
- Végig aludtam, mint általában, bár csodálkoztam, hogy elférek a helyemen –
jegyeztem meg.<br />
- Annyira nem vészes – rázta meg a fejét nevetve Louis testőre. – Egyébként minden rendben van vele? –
célzott a hasamban növekvő magzatra, ami napról napra élénkebb volt, főleg így
a hetedik hónap felé közeledve.<br />
- Úgy néz ki igen, hála az égnek – simítottam végig automatikusan rajta, mint
minden egyes alkalommal, ha szóba került, vagy csak eszembe jutott, miért is
vagyok négyszer akkora, mint korábban.<br />
Noha eleinte kissé nehéz volt megszokni a változásokat, amelyeket a terhesség
hozott magával egyik pillanatról a másikra, ma már egy kicsit sem bántam
egyiket sem, miközben szépen lassan megtanultam együtt élni azzal, hogy már nem
csak saját magamról kell gondoskodnom, hanem még valakiről odabent.<br />
Tény és való, hogy Louis igencsak megkönnyítette a dolgomat az elmúlt pár
hónapban, figyelembe véve a tényt, hogy szinte mindenben részt akart venni és
ott volt, amikor csak lehetősége adódott, ha már időközben ismét dolgozni
kezdett – hol a többi fiúval, hol egyedül. Hiába utazott el szinte minden
hónapban legalább kétszer-háromszor több napra is, eszem ágában sem volt
haragudni érte, elvégre hosszú idők óta először láttam őt kiteljesedettnek,
miközben élvezte is, amit csinál. Ebben pedig erősen közrejátszhatott az, hogy
szerződéstől függetlenül volt hajlandó bármit is megtenni, már ami a bandában
való részvételt illeti, a többiek pedig tökéletesen egyetértettek vele.<br />
Bár eleinte kissé vonakodott bármire is elszánni magát, miszerint mellettem
akar lenni, miközben végig csinálom ezt az egészet, de biztosítottam felőle,
hogy amikor csak akarja, vele megyek, bár azért sem volt oda, ha túl sokat
kellett egy repülőn lennem – annak ellenére, hogy már letisztáztam az orvossal,
semmi bajom nem lesz havi egyszeri repüléstől.<br />
Azonban ha volt valami, ami nem változott meg, amióta minden szélsebes tempóban
haladt, az Louis mentalitása volt, ahol leplezetten túlaggódott mindent velem
kapcsolatban, én pedig alig győztem megnyugtatni őt, miszerint az égadta egy
világos semmi baj nincs sem velem, sem pedig a babával. És persze kettőnkkel
sem.<br />
Elvégre évek óta talán először mondhattam el magamról, hogy boldog voltam.
Őszintén és talán már túlságosan is boldog.<br />
De elég nehéz lett volna másképp éreznem, miután minden egyes nap arra a tudatra
kelhettem, hogy Louis ott van mellettem és esze ágában sincs elmenni,
legalábbis állítása szerint, még akkor sem, amikor az idegeire megyek, és
mindezt a terhességre fogom. Ilyenkor pedig előszeretettel emlékeztetem arra,
miszerint amióta ismer, én csak az ideigeire tudok menni, ő pedig kénytelen
egyetérteni velem, de hát ez a dolgok rendje. Még akkor is, ha keresztül
kellett mennünk néhány igen erős hullámvölgyön – vagy inkább hurrikánon -
ahhoz, hogy eljuthassunk odáig, mindkettőnkből eltűnjenek a kétségek a másik
iránt.<br />
Elvégre tény, hogy mint minden kapcsolat, a miénk sem volt mindig tökéletes,
azonban azt már az első pillanattól kezdve tudtam, mekkora szerencsém van
Louis-val, bár állítása szerint neki nagyobb volt velem. Mindenesetre
valahányszor azt éreztem, egy teher vagyok neki, főleg ebben a kilenc hónapban,
rögtön megkért rá, hogy ezt sürgősen felejtsem el, és emlékeztetett az
ígéretemre, miszerint eszem ágában sincs elsétálni előle megint.<br />
Mert valóban az volt az utolsó, amit megtettem volna vele, de leginkább saját
magammal, ha már képtelen voltam elképzelni, mit csinálnék Louis nélkül, még
akkor is, ha a mai napig sikerült néha az őrületbe kergetnie azzal a már
pofátlan magabiztosságával.<br />
De aztán persze mindig beláttam, ez egy a sok kis dolog közül, ami miatt
szeretem őt.<br />
- Ugye még mindig nem tud semmiről? – kérdeztem Preston-t, már az arénán belül,
az egyik hátsó folyosón haladva a kulisszák felé.<br />
- Semmit sem sejt, az előbb fel is akart hívni, mielőtt eljöttem – rázta meg a
fejét válaszul, és hozzáérintette a belépőkártyáját az egyik ajtóhoz, hogy
kinyithassa előttünk.<br />
- Ki fog nyírni, már látom – jegyeztem meg, miután elképzeltem magam előtt az
arcát, amikor leesik neki, tényleg átrepültem a fél földet, hogy itt lehessek
vele.<br />
- Szerintem azért nem fog panaszkodni.<br />
- Várd ki a végét – feleltem vigyorogva, már az utolsó folyosón befordulva.<br />
Bár még ezen a helyen nem jártam, ez az aréna is ugyanolyan volt, mint a többi,
már csak ha azt néztem, hány ajtón kellett átmennünk ahhoz, hogy hátulról eljuthassunk
az öltözőkig, amelyhez általában a raktárokon, és ilyen olyan folyosókon
keresztül vezetett az út.<br />
Arról nem is beszélve, hogy ha csak nem volt az emberrel valaki, aki csak egy
minimálisan is ismerte a terepet, egy perc alatt el lehetett tévedni, így aztán
hálát adtam az égnek, amiért Preston vállalta a kísérgetésemet, annak ellenére,
hogy Louis mellett kellett volna lennie. Bár jobban belegondolva, ahányan körbe
vették őt egy-egy ilyen alkalommal, szerintem fel sem tűnt neki a hiánya, hiába
a kedvenc testőre.<br />
Az első ismerős arc, akit kiszúrtam, az Lottie volt, aki éppen akkor lépett ki
az egyik szobából, karján az egyik kisebbik testvérükkel, a tekintete pedig
szinte azonnal összetalálkozott az enyémmel.<br />
- Chloe? – az arcára kiülő döbbenetet pillanatokon belül felváltotta egy
hatalmas vigyor, ahogy felém lépett és a szabad kezével átölelt. – Te jó ég,
hogy kerülsz ide? Louis azt mondta, Kylie-val vagy valahol.<br />
Fogalmam sincs, miért, de valahányszor Louis legidősebb húgának közelében
voltam, mintha minden gondom elszállt volna. Talán köze lehetetett ennek ahhoz,
hogy Lottie-nál spontánabb és egyben pozitívabb személlyel nem nagyon
találkoztam még, a hangulata pedig mindig átragadt rám is.<br />
Arról nem is beszélve persze, hogy elsőszámú támogatóm volt már az első
pillanattól kezdve, de természetesen erről én csak utólag szereztem tudomást,
nem sokkal azt követően, hogy Louis elmondta volna nekik, hogy terhes vagyok.<br />
És bár tény, hogy sikerült kellően meglepnünk őket a hírrel, elmondásuk szerint
egyikük sem rosszallta a dolgot, ami csak még inkább bebizonyította számomra,
mennyi szeretet van ebben a családban, a támogatásról nem is beszélve.<br />
Ennek köszönhetően pedig egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy
amikor csak lehetőségem van, Doncaster-ben vagyok, hol Louis-val, hol pedig
nélküle, mikor éppen nincs otthon.<br />
Azonban azt már mindketten megállapítottuk, hogy szívesebben vagyunk ott, mint
Londonban, és volt egy sanda gyanúm, ha nem húzná őt annyi minden az utóbbi
felé, már rég visszaköltözött volna a családja közelébe. Az pedig nem volt
kérdés, hogy ha valaha is e mellett döntene, én mennék vele, bár valahányszor
felhozakodtam a témával, mindig lerendezte annyival, hogy talán egyszer, ha
lecsendesednek a dolgok körülöttünk.<br />
Bár szerintem épp annyira mehettem már az idegeire a kérdéseimmel, mint ő az
enyéimre, amikor megkérdezte, biztos nem bánom e, hogy vele lakom, mintha
kényszerítene rá, noha ez már abban a pillanatban eldőlt, mikor azt mondta
mindig mellettem akar lenni.<br />
Ilyenkor persze én is leszögeztem, hogy az égvilágon semmi baj nincs ezzel,
mint ahogy Kylie is tökéletesen megértette a helyzetet, elvégre neki sem
kellett több, már össze is költözött Zayn-nel, aki hajlandó volt végleg
visszatérni Londonba a legjobb barátnőm miatt, bár szerintem ebben
közrejátszott az is, hogy időközben elkezdte rendbe hozni a kapcsolatát a többi
fiúval is.<br />
- Így volt, de aztán rájöttem, hogy nagy hiba lenne kihagyni az utolsó show-t –
vontam meg a vállamat. – Pláne, hogy rajtam kívül mindenki eljöhetett.<br />
- Tudod, hogy mennyire túlpörgeti magát, valahányszor rólad van szó – emelte az
égnek a tekintetét Lottie, majd elnevette magát. – De ahogy látom, most sem
hallgattál rá.<br />
- Mikor hallgattam rá utoljára? – tettem fel a költői kérdést, ahogy
elindultunk, vagyis inkább folytattuk az utunkat, feltehetőleg most már tényleg
a színfalak felé.<br />
- Tény – biccentett Lottie, majd rám sandított, abban a percben már vagy
harmadszorra.<br />
- Mi az? – kérdeztem, miután szemmel láthatólag nagyon nézett rajtam valamit.<br />
- Még mindig nagyon fura vagy ezzel a hajjal – fogta a két keze közé az egyik,
időközben bebarnult tincsemet.<br />
- Ezt most úgy mondod, mintha nem te vittél volna el a fodrászhoz – nevettem
fel.<br />
Az ember azt gondolná, hogy miután évek óta hordta ugyanazt a hajszínt,
képtelen átváltani valami másra, ami eltér a szokatlantól. Azonban a
felméréssekkel ellenben én viszonylag gyorsan belementem abba, hogy búcsút
intsek a már-már védjegyemmé vált szőke hajnak, és visszatérjek az eredetihez.<br />
Ami már csak azért is volt megdöbbentő – főleg Kylie és a nővérem számára –
ugyanis azóta nem voltam hajlandó barna hajjal mutatkozni, mióta eljöttem
otthonról, bár ezt soha egyikünk sem mondta ki hangosan. Talán mert ez is
egyfajta lázadás volt részemről, amivel fel akartam dolgozni a történteket.<br />
Azonban amikor az egyik doncasteri reggelen Lottie és Fizzy megkérdezte, nincs
e kedvem elkísérni őket a fodrászhoz, elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy
én is beüljek az egyik székbe – ezzel elengedve egy újabb darabot a múltból,
amely olyan makacsul ragaszkodott hozzám.<br />
- Jó, de attól még fura vagy – vonta meg a vállát.<br />
- És te mikor unod meg a szőkét? – tettem a fel a kérdést, aminek a gondolatára
is kiment az összes szín az arcából.<br />
- Soha – vágta rá szinte azonnal, én pedig ismét felnevettem.<br />
Ezzel egy időben a hangzavar felerősödött, az emberek csak jöttek mentek
mellettünk, és Preston is újra feltűnt a sarkunkban, kezében a nyakba
akasztható kártyával, amit átnyújtott felém, hogy még csak véletlenül se
akarjanak kidobni innen.<br />
Épphogy megköszöntem neki, már meg is hallottam azt a bizonyos hangot, amitől
minden egyes alkalommal kirázott a hideg, de egyben megnyugvással töltött el, a
következő pillanatban pedig megpillantottam Louis alakját, aki nevetve
magyarázott valamit a mellette álló Liam-nek.<br />
Mint minden egyes alkalommal, most is rá kellett jönnöm, talán túl nagy
hatással van rám, azonban képtelen voltam ellenállni a vigyorgásnak, ahogy
figyeltem a lelkes előadását, bármiről is volt szó. Azonban hiába lett volna
elég időm megszokni, még mindig esélytelen voltam felfognom, hogy hozzám
tartozik, én pedig hozzá.<br />
Úgy tűnt, Liam előbb kiszúrt, mint a bandatársa, ugyanis vigyorogva meredt rám,
majd pedig Louis-ra, aki kérdőn pillantott vissza rá, miközben megigazította a
ruhájára erősített mikrofont, mielőtt a tekintetét végül felém fordította
volna.<br />
Egy pillanatig nem szólt egy szót sem, az arcára kiülő döbbentség azonban
mindent elárult, és még csak reagálni sem tudott az időközben mellé lépő
alaknak, aki valamit nagyban magyarázott neki, miközben a színpad felé vezető
ajtóra mutatott. Louis-nak azonban több sem kellett, kikerülte az illetőt, és
szinte futva tette meg felém azt a tíz métert, ami elválasztott tőle.<br />
- Remélem nem zavarok, de gondoltam beugrom – mondtam, amikor már csak két lépés
választotta el tőlem.<br />
- Még mindig nem tudod, mikor maradj csendben, Diamond – rázta meg a fejét, a
következő pillanatban pedig már a karjában voltam, az ajkai pedig az enyéimen.<br />
Annak ellenére, hogy Louis aztán minden volt, csak a nyilvános kapcsolatok híve
nem, ez alkalommal úgy tűnt, tesz mindenre, ami körülöttünk van, ahogy egymás
után többször is megcsókolt, mintha ez lenne az egyetlen módja annak, hogy
elhiggye, tényleg itt vagyok.<br />
- Nem megmondtam, hogy ne repülgess? – kérdezte, miután elhúzódott tőle, és a
homlokát az enyémnek támasztotta, miközben a kezeivel közrefogta az arcomat.<br />
- Hiányoztál? – húztam egy óvatos mosolyra a számat, remélve, ezzel minden meg
van bocsájtva.<br />
- Kevés – rázta meg a fejét, de azért nyomott egy puszit a homlokomra, ahogy
belehúzott az ölelésébe, már amennyire a hasam engedte azt.<br />
- Nagyon haragszol? – kérdeztem, némi bűnbánást színlelve a hangomban, ahogy az
arcomat a mellkasába fúrtam.<br />
- Ezt most úgy mondod, mintha valaha képes lettem volna haragudni rád – mondta
lemondóan, de továbbra sem engedett el, én pedig nem is lehettem volna
hálásabb. – De még mindig kibaszottul makacs vagy.<br />
- Most már ketten vagyunk, tudod. Nem csak magamra kell hallgatnom – húzódtam
minimálisan is odébb, így tökéletes rálátást adva neki a hasamra.<br />
- Reméltem, hogy rám fog hasonlítani – helyezte rá az egyik kezét Louis, ahogy
elnevette magát. – De azt hiszem, meg tudok majd birkózni vele, akár fiú, akár
lány.<br />
Valamiért nem lepődtem meg azon, hogy hozzám hasonlóan Louis is várni akar
azzal, hogy megtudjuk a baba nemét, így aztán végül abban maradtunk, legyen
meglepetés, hiába akasztottuk ezzel ki a fél családját, akik már alig várták,
hogy megtudják, melyik tábort fogja erősíteni.<br />
- Kénytelen leszel, bár egy részem reménykedik benne, hogy kevesebb lesz benne
a Diamond – mondtam, némileg húzva a számat.<br />
- Oké, akkor úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna és elmondom az én
teóriám, ahol, miután felnőtt, a világot is kitáncolja vagy kiénekeli magából –
simított végig a hasamon. – De inkább az utóbbi – tette hozzá.<br />
- El ne hidd – nevettem fel, ő pedig ismét felém hajolt, hogy megcsókolhasson.<br />
- Louis, idő van – érkezett a hang a háta mögül, mire kellettlenül elhúzódott
tőlem, és összekulcsolta az ujjainkat.<br />
- Elkísérsz, ameddig tudsz? – kérdezte, mire habozás nélkül bólintottam.<br />
Noha nem tudtam, mennyire volt nekem egyáltalán szabad az ilyen részeken
mászkálnom, mégis szó nélkül követtem Louis-t, akit viszont úgy tűnt,
egyáltalán nem foglalkoztatta ez a kérdés, úgy haladt velem kéz a kézben, míg
el nem értünk ahhoz a részhez, ahol neki be kellett másznia abba a liftbe, ami
majd felvitte őt a színpadra.<br />
- Megvársz? – fordult felém.<br />
- Hát valakinek haza is kell vinnie – vágtam rá ironikusan, mire sikerült
kicsalnom tőle egy vigyorgást.<br />
- Szeretlek – mondta.<br />
Hiába mondta akár egy nap többször is, még mindig ugyanolyan hatással volt rám,
mint az első alkalommal.<br />
- Én is szeretlek - feleltem.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Amint Louis
végig énekelte a saját három dalát, már követte is őt Liam, akit természetesen
mindannyian megvártunk, és csak utána indult bárki is bármerre, ami a mi
esetünkben a hotelt jelentette, ugyanis Louis állítása szerint hulla fáradt
volt, és engem is ágyba akart parancsolni, ha már kicsit túlhajtott magam.<br />
Nekem pedig nem állt szándékomban vitatkozni vele, épp elég volt, hogy nem
akart a következő járattal hazaküldeni, és mellette maradhattam erre a pár
napra LA-ben.<br />
- Végre – terült el Louis a hatalmas franciaágyon, miután ledobta mindenét a
földre. – Meg ne próbáld! – tette hozzá, amikor kiszúrta, hogy már hajoltam
volna le értük.<br />
- Csak segíteni akarok, te úgy is fáradtabb vagy, mint én – intettem le,
azonban pillanatokon belül mellettem termett, és lefogta a kezem.<br />
- Tudod, néha az agyamra tudsz menni a makacsságoddal – mondta, a tekintetét az
enyémbe fúrva. – Hiába kibaszottul szexi.<br />
- Szexi? Ez utolsó szó, amivel
jellemezném magam jelenleg – nevettem fel, és ki akartam őt kerülni, de ismét a
karom után kapott, és szembe fordított magával.<br />
- Esküszöm, néha komolyan elgondolkozom azon, ilyenkor mi jár a fejedben –
rázta meg a fejét. – És hogy mégis mikor jössz rá, mennyire rohadtul szeretlek,
úgy ahogy vagy. És őt is rohadtul fogom szeretni – bökött a hasamra, egyben
pedig a babára, akinek köszönhetően talán most nem állnánk itt. – És tudod miért?
Mert már most érzem, hogy az anyjára fog jobban hasonlítani, aki viszont egy
Diamond. És ettől szeretem annyira– húzta egy óvatos mosolyra a száját. – Még
akkor is, ha nem akarja, hogy elvegyem – tette hozzá, én pedig elnevettem
magam, noha ezzel egyidőben már folytak a könnyek az arcomon.<br />
- Tudod, hogy úgy is el fogsz venni – mondtam.<br />
- Persze, hogy tudom – felelte, mintha mi sem lenne természetesebb és már elő
is került a magabiztossága. – Még csak igent sem kell mondanod.<br />
- Menj már – löktem oldalba, de ő abban a pillanatban elkapott, és az ajkait az
enyéimre tapasztotta.<br />
Én pedig végre otthon éreztem magam.<br />
Mert vihetett engem bármerre is az a valami, amit az emberek többsége sorsnak,
vagy éppen végzetnek hívott, pontosan tudtam, hogy ameddig Louis mellettem van,
mindig otthon leszek. <br />
Kétségek, belső démonok, és ami a legfontosabb, álcák nélkül.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;">Vége</span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b><o:p></o:p></b><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><br />***</b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><br />Hát drágáim. Ide is eljutottunk.<3</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b>Ha nem lenne nagy baj, most nem is fűznék hozzá túl sokat, elvégre egy epilógushoz szerintem nem is lehet nagyon. De megígérem, hogy ami most elmaradt, azt a jövőheti utószóban elolvashatjátok, ha még velem tartotok arra az utolsó kis szösszenetre a történet kapcsán.<br />(Mindenesetre remélem mindenkivel minden rendben van, és senki nem szenvedett maradandó károsulást az elmúlt héten, ha pedig velem együtt szenvedtek a suli miatt, veletek vagyok nyugi.<3)<br />Továbbá hálásan köszönök mindent, amit az előző részhez kaptam, akár komment akár pipa formájában, a világ összes virtuális ölelését és pusziját küldöm, tényleg nem érdemellek meg titeket. De azért mindenkit imádok. Nagyon.<333<br />Még mindig nem találok szavakat, mindenesetre bízom benne, nektek talán sikerül és elmondjátok, miképp éreztetek a történettel kapcsolatban, így kivételesen arra kérem azt, aki eljutott velem idáig, hogy írjon pár sort. Jó, még mindig nem kényszer, tudjátok.<3<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: kérlek ne haragudjatok, amiért ilyen érzelmileg instabil vagyok, de még mindig nem fogtam fel, hogy vége.<br />Ja és külön köszönet Ed Sheeran-nak, amiért megalkotta a Perfect c. dalát, ami tökéletesen passzolt az epilógus végéhez.</b></b></span></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><br /></b></span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-36930602102078033902017-12-02T10:16:00.000-08:002017-12-02T10:16:04.407-08:0040. - Egy út vége<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-weight: bold;">Helló-helló kedveseim!</span></div>
<div style="font-weight: bold; text-align: justify;">
<b>Most kivételesen nem fűznék hozzá túl sokat a részhez, de mindenképpen el szerettem volna mondani, mennyire hálás vagyok mindenért, amit tőletek kapok/kaptam ez alatt a történet alatt, bár ezt még el fogom mondani az epilógusnál (jövő hétvége terveim szerint) és az utószónál is. De imádlak titeket na. A résszel kapcsolatban pedig tényleg nem mondanék semmit, döntse el mindenki magának, hogyan látja, mennyire méltó az utolsónak.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-weight: 700;"><br /></span></div>
<span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">
Nagyon szépen köszönök mindent még egyszer, legyen csodás hétvégétek, és ha minden jól alakul, jövőhéten találkozunk!<333</div>
</span><br /><span style="font-weight: bold;">Jó olvasást,</span><br /><br /><span style="font-weight: bold;">-xoxo, Sophie V.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://em.wattpad.com/b924b38b12ca10eed095f74a22aaf46022118123/687474703a2f2f37382e6d656469612e74756d626c722e636f6d2f63373238646630376433646463326135333532643463363965663265306337352f74756d626c725f6f7637796c6458345545317673656a38756f315f3534302e6a7067?s=fit&h=360&w=720&q=80" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="534" height="200" src="https://em.wattpad.com/b924b38b12ca10eed095f74a22aaf46022118123/687474703a2f2f37382e6d656469612e74756d626c722e636f6d2f63373238646630376433646463326135333532643463363965663265306337352f74756d626c725f6f7637796c6458345545317673656a38756f315f3534302e6a7067?s=fit&h=360&w=720&q=80" width="133" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Amikor
először találkoztam Louis-val, az első gondolatom az volt, hogy lehet valaki
ekkora seggfej. És nem azért, mert pontosan tudtam, hogy híres volt, vagy, mert
nem tetszett, ahogy úgy viselkedett, mint aki ezzel pontosan tisztában is van.<br />
A pofátlan magabiztossága miatt már inkább, aminek köszönhetően még csak meg
sem kellett erőltetnie magát, ha meg akart szerezni valamit, vagy éppen
valakit, mint például engem, akinek elég volt a két szép szeme, meg néhány
kedves szó, és már az övé voltam.<br />
Mert hiába győzködtem magam, hogy egy éjszaka után még nem leszek a tulajdona,
jött a második találkozásunk, majd az azt követő este és így tovább, és mire
feleszméltem, már nyakig benne voltam a játékban - mikor mélyen belül pontosan
tudtam, hogy ez nem én vagyok.<br />
Azonban csak utólag ébredtem rá arra, hogy az egyetlen dolog akkoriban, ami
miatt minimálisan is azt éreztem, élek, az a Louis-val való kapcsolatom volt.
Mert amikor éppen nem volt semmi dolgom azon kívül, hogy önmagamat ostorozzam,
ő éppen ráért, hogy jobb kedvre derítsen. Amikor egy senkinek gondoltam magam,
ő elérte, hogy egyetlen alkalom után is azt érezzem, én vagyok számára az
egyetlen. Amikor azt gondoltam, már semmi sem lesz jobb, ő elérte, hogy kicsit
derűsebben lássam a világot.<br />
De ami a legváratlanabb volt mind közül, hogy amikor azt hittem, számomra nem
létezik olyan, hogy szerelem, ő valahogy bebizonyította, hogy mégis. Így egy
idő után már nem azt a seggfejet láttam benne, akit a kapcsolatunk elején.<br />
Hanem szépen lassan felfedeztem minden egyes kis dolgot, ami a végén olyan
szerethetővé tette számomra. Az önelégült mosolyát, amit először utáltam,
amiért még a térdeim is beleremegtek, vagy ahogy nevetni tudott.<br />
Ahogy felvonta a szemöldökét, valahányszor zavarba jött, vagy éppen engem akart
zavarba hozni. Aztán pedig ahogy a kezem után nyúlt, valahányszor zaklatott
volt és szüksége volt valakire, csak éppen nem akarta beismerni még saját
magának sem, nemhogy nekem.<br />
Azonban hiába állapítottam meg utólag, hogy már jóval korábban észrevettem
mindezt, nem mondtam ki elég hamar, hogy szeretem. Bár nem tudom, volt e ennek
valaha köze ahhoz a szakadékhoz, amely közöttünk lett nem sokkal később.<br />
Már jóval korábban ki kellett volna mondanom, ahogy ő is tette, amikor
Doncaster-ben voltunk, és jóval korábban éreztetnem kellett volna vele, hogy a
világot jelenti nekem.<br />
Most pedig itt álltam vele szemben, hónapokkal, sőt majdhogynem egy teljes
évvel később a megismerkedésünk után, miközben az ő gyerekét várom, és még
mindig azon kaptam magam, hogy nem találom a szavakat, amelyekkel
kifejezhetném, mennyire sajnálom.<br />
- Chloe? – rángatott vissza a valóságba a hang, amitől egyszerre rettegtem,
mégis annyi megnyugvással tudott eltölteni.<br />
Louis tekintetéből továbbra sem lehetett semmit sem kiolvasni, sem bíztatót,
sem mást, mintha teljesen kikapcsolt volna.<br />
Azonban mindketten tudtuk, hogy ez nem más, mint az álca, ami mögött az igazság
rejtőzik, egyben az álca, amit már egyszer felfedett előttem.<br />
- Sajnálom, ha rád törtem – köszörültem meg a torkom. – De nem igazán éreztem
normálisnak, ha telefonon bejelentkezek előtte.<br />
Louis egy ideig nem szólt semmit, némán méregetett a szoba túloldaláról, mintha
továbbra sem tudta volna hova tenni az ittlétem, bár ez nem volt túl meglepő.<br />
Még én magam sem tudtam.<br />
- Mit akarsz tőlem, Chloe? – tette fel végül a kérdést, figyelmen kívül hagyva
az előbb hallottakat. – Azt hittem, hallani sem akarsz felőlem. Most meg
felbukkansz, ki tudja hány hét után, miszerint olyan rohadt sürgősen beszélnünk
kell.<br />
- Miből gondoltad, hogy nem akarok hallani felőled? – vontam össze a
szemöldökömet.<br />
- A reggeli lelépésed szerintem elég konkrét jel volt arra, hogy befejezted
velem – felelte, mintha mi sem lenne természetesebb számára.<br />
Noha mindketten tudtuk, hogy ami velünk történt az minden, csak nem
természetes, ahogy az sem volt igazi lezárás, amit mindketten megérdemeltünk
volna – az egyetlen dolog, ami még mindig járt nekünk.<br />
Bár közel jártam ahhoz, hogy végül ne mondjak semmit erre, mégsem akartam
megadni neki az elégtételt, hogy megengedjem, valami olyat varrjon a nyakamba,
amit nem követtem el.<br />
- Nem én voltam az kettőnk közül, aki először helyben hagyta a másikat –
emlékeztettem, egyenesen a szemébe nézve. – Ha jól emlékszem ugyanis, te voltál
az, aki a fejemhez vágta, mennyire nem jelentett neki semmit sem ez az egész.<br />
- Sosem mondtam, hogy nem jelentett semmit – rázta meg a fejét. – Azt mondtam,
nem működik.<br />
- Azt is mondtad, nem ígértél nekem semmit, pár héttel korábban pedig még azt,
hogy szeretsz engem. Vagy talán időközben rájöttél, mégsem?<br />
Nem tudtam, miféle játékot kezdtünk el játszani, ahol feltépjük a sebeket,
amelyek talán még be sem gyógyultak rendesen, vagy egyáltalán nem, de ha
valamivel mégis tisztában voltam, az volt, hogy nem kaphatjuk meg a lezárást,
ha mindezt nem tesszük meg.<br />
Akármennyire is rettegek attól a bizonyos lezárástól, ahol talán végleg
elveszítem őt, és nem lesz mellettem.<br />
- Nem számít, mennyire szeretlek, amikor szinte mindegy egyes kibaszott tényező
körülöttünk ellenünk játszik – mondta végül, megtörve ezzel a kisebb csendet,
amely beállt közénk.<br />
Akkor láttam meg az első repedéseket a láthatatlan álarcán.<br />
Halványan, de azért mégis ott voltak, ahogy a remény is, hogy egy idő után
talán képes lesz levetni őket előttem, ahogy korábban.<br />
- Nem inkább ellened?<br />
Noha másodpercekkel ezelőtt elég határozottnak tűnt abban, hogy nem fog a
szemembe nézni, most mégis felkapta a fejét, a tekintetét egyenesen az enyémbe
szegezve, ahogy szépen lassan eljutottak a tudatáig az előbb hallott szavak.<br />
Mintha némán arra kért volna, ismételjem meg, amit mondtam, mikor mindketten
pontosan tudtuk, mit jelentenek; hogy mindig is szeretett.<br />
Csak túl könnyen feladta. Én pedig túl könnyen hagytam, hogy megtegye.<br />
- Lehet nem fogod elhinni, amit mondok, Louis – a hangom akár suttogásnak is
elmehetett volna, de tekintve, hogy néma csend uralkodott a szobában, tisztán
hallható volt – de ismerlek. Ismerlek, mert engedélyt adtál rá abban a
pillanatban, hogy magaddal vittél szórakozni az egyik magányos estéden.
Ismerlek, mert tálcán kínáltad nekem a lehetőségét, hogy megismerjelek, amikor
beismerted, hogy akarsz engem. És ismerlek, mert mindvégig én is akartalak
téged, és mert mindez idő alatt sikerült elérned, hogy beléd szeressek.<br />
A könnyeim ott voltak, és szüntelenül ellepték a szemem, majd az arcom, azonban
ez alkalommal valamiét nem tudott érdekelni, ha gyengének tűnök; mert akartam,
hogy tudja, milyen hatással van rám.<br />
Akartam, hogy tudja, mennyit jelent számomra és hogy mennyire szeretem. Hiába
rettegek attól, mi fog velünk történni, és hogy mennyire nem bízom saját
magamban, amikor róla van szó. Azt akartam, hogy tudja, érte még ezt is képes
vagyok félretenni.<br />
- És tudom, mikor hazudsz. Vagy mikor próbálsz meg megtéveszteni, amikor valaki
olyan akarsz lenni, aki nem vagy, csak hogy a végén még tényleg elhiggyem,
semmit sem jelentek neked, ha ott van a külvilág. Szóval nézz a szemembe, és
mondd el az igazat – folytattam. – Mert itt állok veled szemben, miközben
egyszer az életben teszek a nyomorult félelmeimre, szóval szerintem ennyit
megérdemlek, ha már mást nem.<br />
Néma csend.<br />
Ez követte a szavaimat, miközben az ablakon átszűrődő város halk neszén kívül
mást nem is lehetett hallani, talán még az én szapora lélegzetem, és a
mellkasomból kiugró szívem dobogását.<br />
Nem kellett túl sokat gondolkoznom azon, hogy rájöjjek, Louis-t épp annyira
érték meglepetésként a szavaim, mint saját magamat az, hogy egyáltalán képes
voltam őket felvállalni előtte annyi idő után, vagy inkább életemben először.<br />
Figyeltem, ahogy a vonásai először megfeszülnek, majd szépen lassan ellazulnak,
miközben rájön, nincs mit veszítenie, már nincs, és talán már be is ismerte,
hogy ennyiben igazam van.<br />
Akkor talán már jobban hasonlított ahhoz a Louis-hoz, aki képtelen volt
elviselni mások fájdalmát, de leginkább a sajátját nem.<br />
- Mindig is szerettelek, Chloe – érkezett a hangja valahonnan messziről, de
mégis tisztán. – A francba is, még mindig szeretlek – rázta meg a fejét
ingerülten, és beletúrt a hajába. – Akkor is szerettelek, amikor egy utolsó
féregként viselkedtem veled a klubban, és akkor is szerettelek, amikor egy
barom voltam és a szemed láttára akartam kinyírni Connor-t. Annyira szeretlek,
hogy már fáj és nem telt el egy nap úgy, hogy ne gondoltam volna rád és arra,
hogy mennyire elbasztam, de egyszerűen képtelen voltam változtatni bármin is.
Mert valahányszor felemeltem a telefont, hogy felhívjalak, folyton az ugrott
be, mennyivel könnyebb volt az életed, mielőtt felbukkantam volna és mindent
elcsesztem. És hogy nem számít én mit akarok, ha neked így lesz jobb, mert nem
akartam, hogy végig nézd, ahogy összeomlok az anyám, vagy bármi más miatt.
Elvégre rám előbb vagy utóbb úgy is ez vár. Mert te nem ezt érdemled, te nem
engem érdemelsz. Hanem valaki sokkal jobbat.<br />
A könnyeim továbbra is megállás nélkül folytak, azonban ez alkalommal nem a
saját, hanem Louis fájdalma miatt.<br />
Mert ha volt valami, amit már képtelen voltam elviselni, az önutálat, amit
saját maga iránt érzett. És ez volt az, ami üvöltött róla már a
megismerkedésünk idején is.<br />
Gyűlölte magát, amiért benne van egy ördögi körben, ahol nincs megállás, és
hasznot húznak belőle. Gyűlölte magát, amiért nincs elég önbizalma, de sosem
tudta bevallani. Gyűlölte magát, amiért elvesztette a legjobb barátját, majd
pedig amiért szépen lassan az anyját is, bár valójában egyikről sem tehetett.<br />
De amiért a leginkább gyűlölte magát, az az álca volt, amit minden egyes nap
magára kellett erőltetnie, hogy mindezt senki se vehesse észre. Mert nincs
annál rosszabb, mint hogy bárki is kiszagolja a gyengeségeit.<br />
És ez az önutálat volt az, ami annak idején az utamba sodorta, csak hogy egy
estére megfeledkezhessen mindenről, de egyben ez volt az, amiért elveszített.<br />
Elvégre mindez bennem is megvolt.<br />
- De nekem sosem volt jobb – szólaltam
meg végül alig hallhatóan. – Nekem mindig csak te voltál. Aztán mindent
elvettél azzal, hogy ellöktél magadtól, és semmi sem maradt. Semmi. És ne
gondold, hogy nem telt el egyetlen olyan nap, amikor nem kérdeztem meg
magamtól, miért tetted.<br />
Akkor jöttem csak rá valójában, ez az egész mennyivel felettem áll. Hogy mindez
sokkal több már, mint egy puszta szakítást követő utórengés, de talán még azt
is felülmúlja, hogy terhes vagyok és ő ezt még mindig nem tudja. Mert ameddig
Louis képtelen levetni azt a bizonyos maszkot magáról, képtelen lesz bármit is
feldolgozni, történjen akármi.<br />
Én pedig nem leszek az a személy, aki rátesz egy lapáttal. Még akkor sem, ha
egyedül kell majd felnevelnem azt a gyereket.<br />
Ha volt valami, ami rosszabb volt a porcikáimat átjáró fájdalomnál, akkor az
Louis üres tekintete, ahogy maga elé meredt, miközben próbálta felfogni a
szavaim jelentőségét. Mert lezárást akartunk, és most végre megkaptuk.<br />
Az már más kérdés, melyikünkben miként csapódott le a történet végén.<br />
A csendet hirtelen a telefonja csengése törte meg először halkan, majd egyre
hangosabban és kitartóbban, ahogy képtelen volt érte nyúlni, majd szépen lassan
visszatért a valóságba, ahol ő nem volt olyan helyzetben, hogy figyelmen kívül
hagyjon egyetlen hívást is.<br />
Azonban hiába láttam a szemem sarkából, ahogy előveszi a hátsó zsebéből, már
úton is voltam az ajtó felé, de még láttam, ahogy a füléhez emeli a készüléket,
és még csak meg sem próbál megállítani.<br />
- Igen?<br />
Az ajtó becsapódott mögöttem, én pedig a fülemben dobogó vérrel rohantam a lift
irányába, amely éppen akkor tárult szélesre előttem, és lépett ki belőle egy
pár, akik értetlenül meredtek a kissé zihált kinézetemre és az arcomon lefolyó
könnyekre. De nem hagytam nekik túl sok lehetőséget a bámulásra, már meg is
nyomtam a földszintet jelző gombot, és nekidőltem a lift falának, miközben
próbáltam összeszedni a maradék erőt, amely valahol megbújt bennem.<br />
Mert ha egy dologban is biztos voltam ezek után, az volt, hogy nem fogom
feladni, ez alkalommal nem. Nem számít, mennyire vagyok összetört és gyenge.
Mert megtettem; mert idejöttem és elmondtam neki, amire eddig képtelen voltam.
Az igazságot.<br />
Mire ismét feleszméltem, már meg is érkeztem a földszintre, a lift ajtaja pedig
kitárult előttem és nekem sem kellett sok, már úton is voltam a főbejárat felé,
miközben az egyik kezemmel a könnyeket próbáltam eltűntetni az arcomról, a
másikkal pedig már fel is húztam magamra a kapucnimat.<br />
Valamiért abban a pillanatban a csontomig hatoló hideg sem tudott meghatni,
amely megcsapott, amint kiléptem az impozáns épületből, és körbefordultam, a
megfelelő irány után kutatva, amelyen hazajuthatok. De csak akkor jutott el a
tudatomig, hogy jóformán fogalmam sincs, a város melyik részében vagyok, arról
pedig végképp, hogy van e erre egyáltalán bármiféle tömegközlekedési eszköz, ha
már a taxi biztosan egy vagyonba fog kerülni.<br />
- A francba – morogtam, miután beláttam, valószínűleg kénytelen leszek húsz
fontot kidobni az ablakon, ha még ma haza szeretnék jutni.<br />
Azonban alig léptem kettőt a fekete autók felé, amelyek a szálloda előtt
parkoltak a nálam jóval tehetősebb vendégekre várva, mikor egy kiáltást
hallottam a hátam mögül.<br />
- Chloe!<br />
Lefagytam, ahogy eljutott a tudatomig, kicsoda a hang gazdája, mielőtt
megfordultam volna tengelyem körül, és észre nem vettem, ahogy Louis futva
közelít felém egy szál pulcsiban, miközben a szél ide-oda fújja a haját, a
tekintetét az enyémbe fúrva.<br />
Földbegyökerezett lábbal álltam, ahogy egyre közelebb és közelebb futott
hozzám, míg a sokktól egy hangot is alig bírtam kinyögni.<br />
- Mégis mit… - kezdtem nagy nehezen, amikor már csaknem mellettem állt, azonban
nem tudtam befejezni, ugyanis a következő pillanatban magához húzott, az ajkait
pedig az enyéimre tapasztotta.<br />
Lehetőségem sem volt felfogni, mi történik, de abban a pillanatban, hogy a
karjába zárt, nem is akartam. Mert egyszerűen képtelen voltam bármire is
gondolni, mikor azt éreztem, hogy ismét itt van mellettem, és hosszú idő óta
először nem érzem magam üresnek.<br />
- Sajnálom – mondta, ahogy elhúzódott tőlem, de aztán ismét megcsókolt. –
Annyira kibaszottul sajnálom.<br />
A könnyeim megállás nélkül folytak, noha magam sem tudtam megmondani mitől; a
fájdalomtól, amit az hagyott, hogy nem volt velem, vagy az örömtől, hogy ismét
itt áll mellettem, és nem akar elengedni.<br />
Mert valamiért akkor szavak nélkül is tudtam, hogy nem fog, ahogyan én sem őt.<br />
- Louis, valamit el kell mondanom - mondtam alig hallhatóan, a szavakat keresve
ahhoz, hogy kimondjam azt a két szót, ami viszont megváltoztathat mindent.<br />
- Tudok róla, Chloe – szakított félbe. – Tudok a babáról.<br />
Ahogy kimondta helyettem, éreztem, ahogy az arcom árnyalatokkal világosabbra
vált.<br />
- De mégis hogy…<br />
Aztán szépen lassan összeállt a jelenet, amely alig öt perccel ezelőtt
játszódott le a szemem előtt, kezdve a telefonhívással, azonban azt már nem
tudtam, mi történhetett utána.<br />
Egészen mostanáig.<br />
- Annyira sajnálom – ráztam a fejemet. – Én el akartam mondani, de…<br />
- Kérlek ne – fojtotta belém a szót. – Nem érdekel. Az sem érdekel, mióta tudod
és miért nem tetted, mert nem számít. Egyedül az számít, hogy szeretlek.
Annyira rohadtul szeretlek, hogy már esküszöm, megöl. És bármi is történjék,
melletted leszek, és együtt fogjuk végigcsinálni.<br />
- Én ezt nem tudom megtenni – ráztam meg a fejem ismét, ahogy próbáltam magam
kihúzni az öleléséből, bármennyire is fájt megtennem. – Nem foglak tönkretenni
ezzel.<br />
Azonban ismét elhallgatatott egy csókkal, ahogy az arcomat a kezei közé fogva
húzott közelebb magához.<br />
- Nem tudom, mikor jössz már rá végre, hogy te vagy az egyetlen, aki képtelen
tönkretenni engem bármivel is – mondta. – Kivéve, ha most fogod magad és megint
kisétálsz az életemből, mert esküszöm, hogy akkor kibaszottul végem van,
Diamond.<br />
Attól a ponttól kezdve már nem jött egyetlen könnycsepp sem az utolsót
követően, bár továbbra is úgy remegtem, mint a nyárfalevél, azonban még mindig
nem a hidegtől.<br />
Hanem a szavai jelentésétől<br />
- Nem megyek sehová – suttogtam. – ameddig te sem hagyod, hogy elmenjek.<br />
- Eszem ágában sincs – rázta meg a fejét, ahogy ismét közelebb húzott magához.<br />
És ez volt az a pillanat, amikor életemben először nem féltem.<br />
Nem féltem attól, ami a múltban összetört és jó néhány olyan sebet hagyott
rajtam, ami még a mai napig sem gyógyult be. Nem féltem a jelentől, amelynél
bizonytalanabb már csak a jövő volt, ahová ezek a sebek talán mindvégig
elkísérnek, és amelyek miatt talán sosem fogok megbízni senkiben két emberen
kívül.<br />
De ha volt valami, amiben egészen biztos voltam abban a pillanatban, akkor az volt,
hogy többé nem megyek sehová.<br />
Csak ha ő is velem jön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-62910233436697513482017-11-22T07:16:00.000-08:002017-11-22T07:16:14.420-08:0039. - Most vagy soha<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://img.bestofinsta.org/t51.2885-15/s640x640/sh0.08/e35/c0.33.1080.1080/16123879_742188259279214_1863930031672131584_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="640" height="200" src="https://img.bestofinsta.org/t51.2885-15/s640x640/sh0.08/e35/c0.33.1080.1080/16123879_742188259279214_1863930031672131584_n.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Meg nem
tudtam volna mondani, mennyi ideje ültem az asztalnál, előttem egy bögre
teával, ami még mindig gőzölgött, tekintve, hogy Kylie csak néhány pillanattal
ezelőtt tette le elém, mint mostanában minden egyes nap, mielőtt elment volna
itthonról a próbára – amire nekem már nem volt bejárásom.<br />
Legalábbis azóta nem, hogy egy két héttel ezelőtti napon Kylie kezét fogva
beléptem Poppy irodájába, hogy közöljem vele a hírt, miszerint terhes vagyok,
és fogalmam sincs, hogyan csinálhatnám ezt így tovább. Ugyanis hiába halogattam
volna a dolgot még néhány hétig – ha rajtam múlik legalábbis– Kylie
ragaszkodott hozzá, hogy amint készen állok elfogadni a tényt, miszerint
valóban egy élet növekszik bennem, akár akarom, akár nem, beszélnem kell vele.<br />
Így kerültem ideiglenes kényszerszabadságra, amíg Poppy ki nem találja, mit
lehetne tenni, amivel nem kell felbontani a szerződésem, és amíg én is
kitalálom, hogyan kezeljem a helyzetet, ami kishíján ledöntött a lábamról aznap
délután.<br />
A helyzetet, ami megváltoztathatja az egész életem, és még valaki másét is,
akinek minderről még csak sejtelme sincsen, én pedig nem tudom, képes lennék-e
azzal a tudattal leélni a hátralévő életem, hogy közben az övét is
tönkreteszem. Elvégre az egyetlen döntés, amit képes voltam meghozni, az a
nemleges válasz volt Kylie kérdésére, amikor bizonytalanul felhozta az abortusz
lehetőségét. Miszerint bármennyire is
tartom magam képtelennek arra, hogy normálisan tudjak gondoskodni valaki
másról, mikor néha még magamról sem tudok, képtelen lennék véget vetni egy
életnek, amely még csak meg sem született.<br />
Az már más kérdés, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőle, hogy ez a gyerek volt
az utolsó dolog, amely összekötött engem Louis-val, így aztán nem lepődtem meg
túlságosan, amikor az örökbe adás még csak fel sem merült ezek után. Elvégre
mindketten tudtuk, hogy bármi is történjen, ez a gyerek még mindig félig hozzám
tartozik – az már egy következő kérdés, Louis mit fog gondolni erről az
egészről, már ha képes leszek egyszer végre elé állni a hírrel, miszerint apa
lesz.<br />
Már ha egyáltalán lehetőségem lesz a
közelébe férkőzni, ugyanis volt egy sanda gyanúm, még ha meg is próbálok
eljutni hozzá, hallani sem akar felőlem. Na, nem mintha hibáztathattam volna
érte; elvégre pontosan tisztában voltam vele, hogy én voltam az, aki ott hagyta
őt utoljára – noha tény, hogy semmi biztosíték nem volt rá, hogy azután az este
után bármit is akar majd tőlem.<br />
Talán ez volt az oka annak, hogy valahányszor Kylie óvatosan feljött a
kérdéssel, miszerint mikor tervezek beszélni Louis-val, amilyen gyorsan csak
tudtam, kibújtam a válasz elől, vagy lerendeztem egy egyszerű vállvonással,
mintha mit sem számítana. <br />
Annak ellenére, hogy belül azért könyörögtem, nehogy észrevegye a remegésem.<br />
Noha volt egy sanda gyanúm, Kylie pontosan tudja, mi rejtőzik a semleges álcám
alatt, amikor próbálok úgy tenni, mintha az égadta egy világon semmi bajom nem
lenne ezzel az egésszel; miszerint valójában mennyire rettegek szembenézni
Louis-val, és a történtekkel amúgy is, hát még ezzel a hírrel karöltve.<br />
Azonban nem volt szükség a burkolt célzásaira, amit a kérdéseivel próbált
leplezni – mélyen belül tudtam, hogy nem halogathatom túl sokáig a dolgot,
elvégre minél tovább húzom az időt, annál valószínűbb, hogy nem fogom elmondani
neki.<br />
Az ajkamba harapva figyeltem a bögrét, és érte nyúltam, noha sejtettem, hogy
valószínűleg újra kell melegítenem, de valamiért nem bírtam felállni és
elvánszorogni a mikróig, így aztán megelégedtem a félig kihűlt teámmal,
miközben tovább bámultam az ablakon túl elterülő utcaképet és próbáltam nem
elaludni.<br />
Az első változás, amit megtapasztalhattam, mióta tisztában voltam azzal, hogy
terhes vagyok, miszerint szinte már semmit sem kívántam, ami nélkül korábban
képtelen voltam elképzelni egy-egy napomat. Ezek közé tartozott a kávé is – ami
bár nem tartozott a tiltólistás dolgok közé – mégsem tudtam rávenni magam, hogy
akár egy fél csészével is megigyak belőle, így váltottam át a teára és egyéb
könnyebb dolgokra. Továbbá valamiért sokkal többet aludtam, mint korábban, így
szinte sosem keltem ki az ágyból kilenc előtt, bár ebben nagy szerepet játszott
az, hogy már nem kellett a reggeli próbákra rohannom, és viszonylag korán is
feküdtem le.<br />
Míg korábban gondban voltam a rendszertelen étkezésemmel, már kialakult egy
kisebb rutin, hogy mikor mit kell ennem, köszönöttel Kylie-nak, aki
folyamatosan szemmel tartott e téren, és addig nem engedett felállni az
asztaltól, míg nem végeztem.<br />
És így ment ez szinte minden egyes dolog kapcsán, amihez szerinte felügyeletre
volt szükségem, nehogy kihagyjam, vagy ne foglalkozzak vele eleget. Olyan
szinten, hogy egy idő után úgy éreztem, Kylie lassan az anyámnak is elmehetne,
mert a vizsgálatoktól kezdve a vitaminokig szinte mindent elintézett – és még
csak kérnem sem kellett.<br />
Az ilyen helyzetek után kérdeztem meg magamtól sokszor, mégis mivel érdemeltem
őt meg, néha pedig még tőle is, azonban lerendezett egy szimpla nem tesz semmit
nézéssel, vagy egy fejrázással, noha a válasz a kérdésemre valószínűleg
egyszerűen annyi volt, hogy aggódik. Aggódik, mégis mi lesz velem, és hogyan
fogom végigcsinálni ezt az egészet, pláne Louis nélkül. Mert hiába
változtathatja meg az életünket ez az egész, még mindig semmi biztosíték nincs
arra, hogy azt akarja, bármi köze is legyen a gyerek életéhez, nemhogy az
enyémhez. Annak ellenére, hogy egy részem tudta, sosem hagyna cserben, a másik
túlságosan is rettegett attól a Louis-tól, akivel szembe találta magát azon a
bizonyos estén, és aki szépen lassan ellökte magától.<br />
Talán ezért is tartott ennyi ideig, hogy komolyan fontolóra vegyem, hogyan
tálaljam a dolgokat.<br />
Újabb percek teltek el, amíg csendben kortyolgattam a teámat, az étkezőben lévő
óra monoton kattogását hallgatva, miközben a fejem csaknem szétrobbant a benne
száguldozó gondolatoktól, ahogy ütköztek egymással – a régi és az új Chloe
fejében.<br />
Mert míg a régi Chloe-nak esze ágában sem volt Louis közelébe menni azok után,
ami történt, az új már tudta, mi lenne a helyes, már ha egyáltalán létezik
számunkra olyan. Tudta, hogy ha mindez titokban marad előtte, sosem fogja
megbocsájtani magának, és egy nap majd az a lány, vagy fiú sem fogja, aki éppen
benne növekszik.<br />
Nem tudom, mi kattanhatott bennem, aminek hatására figyeltem, ahogy a kezem
először nagy hévvel lecsapja a bögrét az asztalra, így egy kis adag az asztalra
cseppent, majd nem törődve ezzel a telefonomért nyúl, már tárcsázva is a
számot, amelyet talán háromszor hívtam eddig életemben.<br />
Valamiért nem lepett meg, hogy az illető alig két csengés után válaszolt a
hívásomra.<br />
- Chloe? – Zayn hangjában az aggodalom és a meglepettség keveredett. – Minden
oké?<br />
Tudtam, hogy miért kérdezi, elvégre Kylie-n kívül ő volt az egyetlen, aki
tisztában volt a jelen körülményekkel – még Lexi-nek sem bírtam elmondani,
hiába teltek el hetek – továbbá ő volt az, aki elfuvarozott minket az első
ultrahangra.<br />
- Persze, minden – vágtam rá kurtán. – Nem zavarlak?<br />
- Nem, úton vagyok Kylie-ért. Tehetek érted valamit?<br />
Lehunytam a szemem, mielőtt válaszoltam volna.<br />
- Megvan neked Liam száma, ugye?<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">A fejemre húzott kapucni és
a baseball sapka sem segíthetett túl sokat a helyzetemen, ahogy kiszálltam a
taxiból az impozáns irodaház előtt, ahol megbeszéltem a találkozót Liam-el,
ugyanis ahogy közeledtem az épület felé, már kiszúrtam a felém fordulók
kamerákat, akiknek a tulajdonosai próbáltak rájönni a kilétemre. De nem maradt
túl sok idejük a gondolkozásra, ugyanis abban a pillanatban kivágódott az ajtó,
és kilépett rajta Liam két másik férfi társaságában, akik közül az egyik a
lehetséges testőre lehetett, a termetét nézve legalábbis, meg azt ahogy
próbálta távol tartani a kisebb tömeget az énekestől.<br />
Liam a tekintetével a környéket pásztázta, és nem sokára meg is állapodott
rajtam, mire szaporábban haladt felém, és amint mellém ért, az egyik kezét
gyengéden a hátamra helyezte.<br />
- Ne foglalkozz velük – mondta, bár már magamtól is tudtam, mi a dolgom.<br />
Elvégre volt idő, amikor Louis is ugyanezt mondta nekem.<br />
Egyikünk sem szólt egy szót sem egészen addig, míg a fekete Range Rover ajtaját
be nem vágták mögöttünk, én pedig megszabadultam a sapkától és a kapucnitól, és
valamennyire ő is feloldódott, most, hogy nem kellett aggódnia a kíváncsi
szemek miatt.<br />
- Remélem nem bánod, hogy iderángattalak – szabadkozott. – De gondoltam jobb
személyesen.<br />
Megráztam a fejemet, elvégre eszem ágában sem volt neheztelni rá, miután
egyáltalán hajlandó volt időt szakítani rám a telefonbeszélgetésünket követően,
ahol dióhéjban vázoltam neki a történteket.<br />
Kissé meglepett, hogy Zayn egy szó nélkül elküldte nekem Liam számát, kérdés
nélkül, azonban volt egy olyan érzésem, pontosan tisztában volt vele, mire
készülök, ahhoz pedig szükségem volt Liam-re, aki jelen pillanatban talán a
legközelebb állt Louis-hoz.<br />
És az egyetlen ember, aki a jelen pillanatban segíthetett nekem eljutni hozzá,
miután Zayn megjegyezte, hogy ne a házánál keressem, mielőtt letettük volna,
bár fogalmam sem volt, ez mégis mit jelenthet.<br />
- Én köszönöm, hogy egyáltalán beszélsz velem – mondtam. – Azok után, ami
történt.<br />
- Ha azt hiszed, hibáztatlak én, vagy a többiek bármiért is, akkor tévedsz –
húzta keserű mosolyra a száját. – Bár senki sem tudja pontosan, mi történt
köztetek.<br />
Szívesen rávágtam volna, hogy még én sem nagyon, azonban tudtam, hogy ennek
most nincs itt a helye, elvégre nem ezért zavartam be a valószínűleg így is túl
szűkös napirendjébe.<br />
- Nézd, tudom, hogy semmi jogom bármit is kérni tőled – kezdtem, a pulcsim
szélével babrálva. – De te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem, a többieket
nem tudtam, hogyan érhetném el, és nem akartam Lottie-n keresztül intézni
bármit is, főleg mivel van elég baja neki is mostanában – gondoltam vissza
összeszoruló torokkal az anyjukra. – Nem akartam én is egy lenni a sok közül.<br />
- Nem mondom, hogy nem értelek meg, de örülök, hogy végül megkerestél –
jegyezte meg. – Még ha pontosan nem is tudom, hogy lehetek a segítségedre,
elvégre itt Louis lenne, akivel beszélned kéne. Méghozzá nagyon – tette hozzá
egy jelentőségteljes pillantás kíséretében, én pedig próbáltam nem lesápadni.<br />
Annak ellenére, hogy a telefonban viszonylag könnyen közöltem a hírt Liam-el, ő
pedig egészen normálisan fogadta, bár volt néhány másodperces csend a vonal
túloldalán, most mégis eluralkodott rajtam a szégyen, és felmerült bennem a
kérdés, mégis mit gondolhat rólam.<br />
Elvégre még mindig én vagyok Louis egyéjszakás kalandja, akiből utána rövid
időre a barátnője lett, majd az exe, akit felcsinált. Legalábbis az ő szemében
körülbelül így nézhetek ki.<br />
- Tudom. Ezért hívtalak téged – mondtam végül, összeszedve magam. – Vagyis
először Zayn-t, de mondott valamit arról, hogy ne otthon keressem Louis-t,
amiből arra következtettem, lelépett valahová.<br />
- Hát fogalmazhatunk úgy is – húzta el a száját Liam, ahogy hátradőlt az
ülésben, majd eltűnődve méregetett. – Őszinte leszek veled, rohadtul nem
egyszerű neki a helyzet jelen pillanatban, pláne Jay után, nem tudom, hogy
reagálna erre, vagy arra, ha egyszer csak megjelensz az ajtaja előtt. De nem az
én dolgom eldönteni, hogy joga van e tudni a dolgot vagy sem, hanem a tiéd. És
ha te úgy döntöttél, elmondod neki, én nem fogok az utadba állni.<br />
A torkomban dobogó szívvel bólintottam, miközben tudtam, nyert ügyem van.<br />
Liam segíteni fog.<br />
- Akkor elmondod, hol van? – kérdeztem.<br />
- Egyszerűbb, ha elviszlek – felelte, majd az autót vezető férfi felé szólt. –
Változott a terv. Louis-hoz megyünk.<br />
- Értettem – vágta rá a sofőr szórakozottan, akiről feltételeztem, hogy egy
belsős lehet, ha már fél mondatokból megértették egymást.<br />
- Várjunk csak, Louis itt van Londonban? – vontam fel a szemöldökömet.<br />
Arra számítottam, legalább Doncaster-be kell mennem, ha nem messzebb.<br />
- Miért, talán kocsikáztál volna még egy darabig? – kérdezett vissza Liam egy
óvatos mosoly kíséretében.<br />
Nem válaszoltam, noha a tekintetemből pontosan ki lehetett olvasni, hogy ha
kell, akár átrepültem volna a fél világot is, csak hogy megtaláljam Louis-t.
Mert ha volt valami, amiben biztos voltam abban a pillanatban, hogy ez
alkalommal nem fogom hagyni, hogy elsétáljon előlem; vagy legalábbis én nem
fogok.<br />
<br />
Negyed óra múlva, és egy telefonhívást követően, ahol Liam kiérdeklődte
Louis-tól, hogy merre van, már meg is érkeztünk az ötcsillagos szálloda elé,
ahol alig parkolt le az autó, már szaladt is valaki, hogy kinyissa az ajtaját
és megérdeklődje, mi járatban vagyunk. Azonban amint észrevette a mellettem
álldogáló Liam-et, már meg is kért, hogy kövessük őt, így pillanatokon belül az
előkelő recepció előtt találhattuk magunkat, ahol a pultnál ülő nő elbűvölő
mosollyal fogadott minket.<br />
- Üdvözlöm Önöket, miben segíthetek? – kérdezte, amint megálltunk előtte, és
tetőtől talpig végigmérte a párosunkat, mire magamban megállapítottam, nem
nyújthatok valami előkelő képet a kapucnis pulcsimmal és bőrdzsekimmel, a kissé
csapzott kinézetemről már nem is beszélve.<br />
- Látogatóba jöttünk – felelte Liam, mintha mi sem lenne természetesebb. –
Harper névre, 104-es szoba.<br />
Egy pillanatra összezavarodtam az idegen név hallatán, aztán rájöttem, hogy
Louis valószínűleg nem a saját nevére foglalt szobát.<br />
A nő pötyögött egy sort a számunkra láthatatlan számítógépén, majd a mosoly
lehervadt az arcáról, ahogy visszafordult felénk.<br />
- Sajnálom, de a szoba vendége külön biztonsági szolgálattal rendelkezik,
akiknek jóvá kell hagynia mindenki érkezését – felelte monoton hangon. –
Megtudhatnám, ki keresi?<br />
- Liam Payne.<br />
A recepciós ezután a vezetékes telefonja után nyúlt, majd egy fél perces
telefonbeszélgetés lefolytatása után a valószínűleges biztonsági szolgálattal,
közölte, hogy jóváhagyták a látogatásunkat és a harmadik emeleten lesz a szoba.<br />
Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, mindez valószínűleg Liam-nek
köszönhető, akinek automatikus bejárása van Louis-hoz, és ezt a testőrei is
tudják, ez pedig még inkább bebizonyosodott, mikor a lifthez érve már meg is
pillantottam a tagbaszakadt alakokat, akik egy laza mozdulattal intettek
nekünk.<br />
- Azt hiszem, innentől nekem már nincs itt dolgom – jegyezte meg Liam, miután
megnyomta nekem a gombot. – Gondolom, boldogulsz.<br />
Bólintottam, noha az őrült tempóban vágtázó szívem talán nem így gondolta,
azonban nem hagytam, hogy ez alkalommal meghátráljon.<br />
Végig akartam csinálni, végig <i>kellett</i>
csinálnom.<br />
- Köszönöm – mondtam, és behátráltam a liftbe.<br />
Liam azonban csak megrázta a fejét, egy halvány mosoly kíséretében.<br />
- Nem, Chloe. Én köszönöm – és azzal a lendülettel bezárult előttem az ajtó, a
lift pedig elindult a harmadik emelet felé.<br />
Lehunytam a szemem, egészen addig, míg egy kis kattanás nem jelezte, hogy
megérkeztünk, az ajtó pedig kitárult, én pedig a megfelelő szinten találtam
magam.<br />
Olyan érzésem volt, mintha a lábaim kocsonyából lettek volna, miközben végig
sétáltam az impozáns, kietlen folyosón, a 104-es szoba után kutatva, ami előtt
alig két perccel később megtorpantam.<br />
<i>Gyerünk, Chloe. Innen már nincs visszaút.</i><br />
Alighogy felemeltem a kezem, hogy bekopoghassak, az ajtó hirtelen kivágódott,
én pedig szembe találtam magam Louis kissé zaklatott, majd pedig döbbent
tekintetével, ahogy feltűnt neki, ki áll előtte, noha kellett hozzá néhány
pillanat, hogy leessen neki.<br />
- Chloe? – meredt rám.<br />
Annyira nem lepett meg a kissé heves reakciója, figyelembe véve a tényt, hogy
valószínűleg én voltam az utolsó személy, akit a jelen pillanatban várt, főleg,
hogy láthatóan indulófélben volt valahova.<br />
- Rosszkor? – köszörültem meg a torkom, ahogy a tekintetemmel az övét kerestem.<br />
Louis továbbra is bajban lehetett a szavakkal, ugyanis csak egy fejrázásra telt
tőle, miközben tetőtől talpig végigmért, én pedig követtem a példáját, mire
kissé megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy jobban néz ki, mint ahogy
feltételeztem.<br />
A haja mintha be lett volna lőve korábban, megborotválkozott és viszonylag normálisan
volt felöltözve, amiből arra következtettem, jelenése lehetett valahol. De még
a félig-meddig összeszedett külső sem tudta elrejteni a szeme alatt megbúvó
karikákat, és a fáradtságot, amelyet az arca tükrözött.<br />
- Beszélhetnénk? – kérdeztem végül, miután nem úgy tűnt, hogy egy hamar képes
lesz bármit is mondani.<br />
Tétován pillantott hol felém, hol az ajtó irányába, majd pedig szélesebbre
tárta azt.<br />
- Gyere be.<br />
Az ajkamba harapva beljebb léptem, majd pedig hagytam őt előre menni az
impozáns lakosztály belsejébe, ahol itt-ott megpillantottam egy-egy elszórt
holmiját, amiből arra következtettem, itt lehet már egy ideje. Csak akkor
rémlett fel, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, mit keres itt, elvégre nem
láttam értelmét, miért nem otthon van, ha már a háza alig húsz percre van a
belváros ezen részétől.<br />
Aztán eszembe jutott Liam kissé neheztelő pillantása, amikor arról kérdeztem,
hol van, így lassacskán kezdett összeállni a kép, miszerint tényleg nem
önszántából van itt.<br />
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – fordult felém, amikor a nappali részhez
értünk, azonban nem volt lehetőségem válaszolni. – Várj, ne mondj semmit,
kitalálom. Niall? Vagy esetleg Liam? Netalántán Zayn?<br />
Mivel nem igazán tudtam hova tenni a hangját, így hátráltam egy lépést, ha
esetleg menekülésre kerülne sor – noha nem terveztem ilyen könnyen feladni.<br />
Beszélni jöttem, beszélni is fogunk; ha kell, ordibálva is.<br />
De nem fogom hagyni, hogy bármelyikünk is kisétáljon, ez alkalommal biztosan
nem.<br />
- Számít valamit? – vontam fel a szemöldökömet. – Elvégre csak idekerültem
valahogy.<br />
- Végül is nem, nem igazán – dőlt neki a mögötte lévő szekrénynek, így teljesen
szembe került velem. – Inkább érdekel, mit keresel itt.<br />
Eljött a pillanat, hogy nyelnem kellett egy nagyot, ha nem akartam elveszteni a
maradék lélekjelenlétemet is.<br />
- Már mondtam, hogy beszélnünk kell – néztem fel, egyenesen a szemébe.<br />
Nem szólt egy szót sem, miközben a jéghideg szempár továbbra is kegyetlenül
méregetett, mintha éppen a gyenge pontomat kereste volna, a fogást, amellyel a
földre küldhetett volna, csak hogy bebizonyítsa, itt most én vagyok a gyenge;
mert mindig is én voltam.<br />
Holott az igazság ott lebegett mindkettőnk előtt. Mert mindketten gyengék
voltunk.<br />
Csak egyszerűbb volt a másikat hibáztatni azért, amiért magunkat nem tudtuk.<br />
Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, Louis arra vár, mikor adom
fel és sétálok ki az életből megint, csak mert az lesz egyszerűbb út. De nem
hibáztathattam érte, elvégre mindig is ezt csináltam.<br />
Azonban ahogy ott állt velem szemben a férfi, akit szeretek, miközben elszántan
igyekezett kizökkenteni és provokálni a félelmeimmel, már pontosan tudtam, hogy
ez alkalommal másképp lesz.<br />
Ez alkalommal ugyanis nem fogom hagyni, hogy elsétáljon. De én sem fogok.<br />
- Akkor beszéljünk.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-87476374265335816122017-11-12T10:23:00.000-08:002017-11-12T10:23:20.177-08:0038. - Dal a múltból<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Gabriola; font-size: 16.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 20.0pt;">Louis<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://78.media.tumblr.com/5b53e3de91e99cb15bdd3d00bf3dd84b/tumblr_oz1xhakdEL1uzm9l6o1_r1_540.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://78.media.tumblr.com/5b53e3de91e99cb15bdd3d00bf3dd84b/tumblr_oz1xhakdEL1uzm9l6o1_r1_540.jpg" data-original-height="700" data-original-width="540" height="200" width="153" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Figyeltem,
ahogy az üvegen át egy újabb autó lassít le a hotel előtt, mire a bejáratában
álldogáló portás két pillanattal később már előre is sietett, hogy bekísérje a
feltehetőleg legújabb vendéget. Próbáltam nem felmordulni, mikor láttam, hogy
egy esernyőt is visz magával, hogy az illető még csak véletlenül se kapjon
kevesebbet azért a vagyonért, amit kifizet a szállodának.<br />
Fogalmam sem volt, mit találok ennyire visszataszítónak sokszor a luxushotelek
szolgáltatásaiban, mikor jobban belegondolva, alapvető, hogy kinyalják az ember
seggét, ha már tényleg hajlandó ennyi pénzt kifizetni az esetek túlnyomó
többségében egyetlen éjszakáért. Azonban a több évnyi tapasztalat után, amikor
nem egyszer találtam magam én is olyan helyzetben, hogy esernyőt akartak a
fejem fölé tartani, szerettem volna egy pillanatra visszamenni az időben, még
mielőtt mindent alám tettek egy-egy ilyen helyen. Ugyanis nem elég, hogy még
csak nem is én fizettem azért, hogy itt legyek, a másik oldalról dőlt a pénz az
én bankszámlámra, ettől pedig hányingerem volt.<br />
Ezért is éreztem kifejezetten üdítő érzésnek, hogy ez alkalommal én fizettem a
Montcalm Royal Hotelben lévő lakosztályt, bár eleinte magát az ötletet is
elvetettem, hogy ötcsillagos szállodába menjek, azonban Liam és Scott
unszolására kénytelen voltam félretenni a gyökérségeimet, mivel fogalmam sem
volt, meddig kell itt maradnom. Ha már a házamból és környékéből múzeumot
akartak csinálni az ott összegyülekező fotósok, akik valamilyen rejtélyes oknál
fogva – azaz valaki egyértelműen köpött nekik – egyik napról a másikra tanyát
vertek a kapu előtt, így még csak esélyem sem volt egy nyomorult cigi
elszívására sem, hogy ne lássak meg egy kamerát valahol a távolban.<br />
Aztán a harmadik reggel, hogy bujkálnom kellett a saját házamban, úgy
döntöttem, nem érdekel, mennyire utálom a szállodákat, ennél még az is jobb,
így egy hívással később már ott is volt értem az autó, benne Scottal, aki
közölte, hogy foglalt nekem egy szobát a Montcalm-ban, ameddig nem találok
újabb lakást. És bár nem lelkesedtem túlságosan az ötletért, miszerint
költöznöm kell, kénytelen voltam belátni, így is túl sok olyan emlék köt ahhoz
a házhoz, ami miatt egyre nehezebben alszom el esténként – már ha egyáltalán
sikerül. De még Liam is arról magyarázott, hogy talán ideje újrakezdenem vagy
mi, bár nem igazán tudtam, itt most mire gondol; az anyámra, Chloe-ra, vagy úgy
általában az életemre, ami tele volt szar döntésekkel.<br />
Na, nem mintha valaha bántam volna akár egyetlen döntést is Chloe-val
kapcsolatban, azon kívül persze, hogy egy világi seggfejként viselkedtem, de
azt betudtam annak, hogy előbb vagy utóbb úgyis feladtam volna. Hiába ismertem
be, hogy talán évek óta ő volt az első jó dolog az életemben, annak ellenére,
mennyire nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget az elején.<br />
Elvégre tény és való, bármennyire is csúnya dolog, nem igazán láttam benne mást
puszta szórakozáson kívül az első pár alkalommal, hogy összefutottunk. Azonban
ahogy szépen lassan leesett, mennyire rohadtul hidegen hagyja őt a nevem és a
státuszom, arról nem is beszélve, mekkora önbizalmat erőltetett magára velem
szemben, egyre inkább érdekelni kezdett, ki van a jégkirálynő álarca mögött.<br />
Míg nem egy szép napon levette magáról, és bebizonyosodott, hogy pont olyan
törékeny, mint amilyennek gondoltam – ettől pedig csak még inkább azt éreztem,
én akarok lenni az, aki mindezt helyrehozza. Hiába voltam ugyanolyan
elcseszett, mint ő, ha nem jobban.<br />
De mégis olyan érzésem volt, mintha minden egyes pillanat, amit együtt töltünk,
segít abban, hogy azt gondoljam, talán mégsem vagyok egy rakás
szerencsétlenség, akiből minden érzelem kiveszett egy éven belül és akit egy
idő után senki sem tud elviselni. Azonban minden feltételezésem ellenére Chloe
elviselt, annak ellenére, hogy nyíltan egy érzelemmentes idiótának tartott, és
nem akart elmenekülni. Én pedig hirtelen azon kaptam magam, ő az egyetlen oka
annak, hogy már nem akarom feladni és nem érzem azt a bizonyos ürességet.
Egészen addig, míg le nem győzött a szerencsétlen oldalam, és el nem üldöztem
magam mellől. <br />
Azután pedig hetekig mást sem csináltam, csak győzködtem magam, hogy ez így a
helyes, míg nem egy szép napon bele nem futottam ismét azon a nyomorult
jótékonysági estén és már meg is történt a baj. Hiába fogadtam meg, hogy nem
csinálok jelenetet, hiába próbáltam figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, mégsem
tudtam megállni, hogy ne menjek utána, ahol aztán fültanúja lehettem Connor
lejáratási kísérletének, amit a betört orra bánt, habár ha rajtam múlik,
tényleg képes lettem volna félholtra verni.<br />
És bár tudtam, hogy amit teszek, minden csak nem helyes – annak ellenére, hogy
ez volt a legenyhébb, amit tehettem vele azok után, ahogy Chloe-val bánt, amíg
én LA-ben voltam – az utolsó, ami érdekelt, a közönség, aki mindezt végig nézte
és a következmények.<br />
Tulajdonképpen magasról szartam mások véleményére, még akkor is, ha ezzel ismét
egy elsőszámú barom lehettem az emberek szemében, aki képtelen egyetlen estét
végigcsinálni anélkül, hogy ne botrány legyen a vége. Azonban az esetleges
botránynál akkor valamiért mindennél jobban érdekelt a lány, aki a saját
szemével láthatta, ahogy elvesztem az önuralmam, bármennyire is rettegtem tőle,
hogy egyszer eljön ez a pillanat.<br />
Ezért is lepett meg, amikor az erkélyen állva az ő hangját hallottam meg magam
mögül, elvégre arra számítottam, még csak rám sem bír majd nézni mindazok után,
amit tettem, még akkor is, ha nagyrészt érte volt.<br />
A másik rész a büszkeségem miatt, amivel bizonyítani akartam, hogy még mindig
kibaszottul azt csinálok, amit akarok.<br />
<i>Annyival több vagy ennél. Annyival többet
érdemelsz.<br />
</i>Én pedig azt kívántam, bárcsak hinnék neki.<br />
De ha már körülöttem szinte mindenkinek, saját magamnak nem akartam hazudni;
mert sosem leszek több annál az arrogáns seggfejnél, akinek a világ a lába
előtt hever, mégis ki fog égni még harmincéves kora előtt. Akit ott hagyott
élete szerelme, a legjobb barátja, aztán pedig az anyját is elvették tőle, ha
mindez nem lett volna elég.<br />
Az ismét túl hosszúra nyúlt gondolatmenetemből a szobához tartozó telefon
csengése zökkentett ki, mire elléptem az ablaktól és az éjjeliszekrényen lévő
készülékért nyúltam.<br />
- Tessék?<br />
- Elnézést a zavarásért, Mr. Tomlinson, de látogatója érkezett – szólt bele
monoton hangon egy női hang, gyanítom az egyik recepciós.<br />
- Ellenőrizték? – kérdeztem kapásból.<br />
Noha pontosan tudtam, hogy nem engednek be a hotelbe akárkit, főleg, mióta
tudják, hogy itt vagyok.<br />
- A biztonsági szolgálata azt mondja, ismeri őt, uram. De azt mondták, ezt
magának kell jóváhagynia.<br />
- Név? – nyúltam fél kézzel a hátsó zsebembe a telefonomért, hogy megnézzem,
hátha írt valaki, hogy jön, csak nem vettem észre.<br />
De semmi.<br />
- Zayn Malik, uram.<br />
Megengedtem magamnak, hogy ledermedjek egy másodperc erejéig, azonban nem
akartam, hogy mindez a recepciósnak is feltűnjön, így gyorsan megráztam a
fejem, mielőtt feleltem.<br />
- Jöhet – mondtam. – Köszönöm.<br />
A helyére tettem a telefont, és értetlenül ismét a telefonomra meredtem, majd
rájöttem, hogy eltelt egy kis idő, mióta bármiféle kommunikációt folytattam
Zayn-nel, így aztán valószínűleg fogalma sincs a számomról.<br />
Ahogy kisétáltam a hálószobából az előszoba részhez, elgondolkoztam azon, vajon
mennyi energiájába és persze idejébe telhetett, hogy megtudja, hol vagyok, és
mégis kinél keressen, azonban rá kellett jönnöm, két évvel és jó pár sérelemmel
később ő még mindig Zayn maradt. Azaz, semmi sem állíthatta őt meg igazán, ha
rólam van szó, bármit is takarjon ez.<br />
Nem tudtam, mégis hogyan kéne várnom, így aztán addig forgolódtam jobbra balra
a szobában, míg meg nem hallottam a kattanást, amely jelezte, hogy a szobát
nyitó kártya működésbe lépett, így mire kettőt pislogtam, már szembe is
találtam magam az ajtóban ácsorgó Zayn-nel.<br />
- Louis – biccentett, a kezét a kabátzsebeibe dugva.<br />
- Zayn – követtem a példáját, és elléptem a küszöbről, jelezve, hogy bármiért
is jött, nem áll szándékomban itt végighallgatni, vagy adott esetben elküldeni.<br />
Ugyanis volt egy sanda gyanúm, egy kis része azért tartott ettől.<br />
Követett a lakosztály nappali részébe, ahol aztán a mindennel felszerelt
bárpulthoz léptem.<br />
- Kávét? – köszörültem meg a torkom.<br />
Nem igazán tudtam, mégis mi mással kéne kínálnom délután kettőkor, de
sejtettem, hogy egy pohár víz kevés lesz ahhoz, ami ránk vár.<br />
- Nincs valami erősebb? – húzta egy féloldalas mosolyra a száját, én pedig csaknem
felsóhajtottam megkönnyebbültségemben, elvégre egy pohár whiskyért csaknem ölni
tudtam volna.<br />
Mint ahogy az elmúlt néhány hétben csaknem a nap minden órájában, azonban annyi
eszem még volt, hogy ne vigyem túlzásba, hiába kívántam, bárcsak szarhatnék a
szabályokra, de jelenleg nem igazán voltam abban a helyzetben, hogy így tegyek.<br />
Azonban önmagában az, hogy Zayn és én ismét egy szobában tartózkodtunk már
lassan két perce, anélkül, hogy akár egy sértést is egymás fejéhez vágtunk
volna, elég indok volt ahhoz, hogy megigyak egy pohárral.<br />
- Már vártam, hogy ezt mondd – biccentettem, és már a pultra is csaptam két
poharat.<br />
Néma csendben kitöltöttem az alkoholt, ő pedig elmotyogott egy köszönömöt és a
tekintetével kérdőn az erkély felé bökött. Bólintottam, anélkül, hogy bármit is
mondtam volna, elvégre mindketten tudtuk, hogy a pia mellé cigi is jár,
méghozzá nem is egy.<br />
Vetettem egy óvatos pillantást még az ablakon túlra, amolyan meggyőződésképp,
hogy még mindig nincs tele a szálloda környéke kamerákkal, majd elhúztam a
tolóajtót, és kiléptem a gusztustalanul hideg októberbe, azonban jelenleg
minden más jobban izgatott az időjárásnál, már elő is kaptam a zsebembe
süllyesztett cigisdobozt az öngyújtóval együtt.<br />
Zayn követte a példámat, és két pillanaton belül már mindketten
fellélegezhettünk a nikotin adta érzéstől, bár mélyen belül tudtuk, mindez csak
átmeneti.<br />
Elvégre a neheze még mindig kibaszottul hátra van.<br />
- Részvétem Jay miatt – törte meg az egy-két perces csendet.<br />
Nem szóltam semmit, már csak azért sem, mert kezdtem erősen unni a köszöngetést
az embereknek, akik ugyanezt mondták nap, mint nap, így aztán egy biccentésre
telt tőlem.<br />
Nem, mintha nem lettem volna hálás a törődésért, vagy hasonló, de mindez
általában elég volt ahhoz, hogy kibújjak az esetleges kérdések alól, amit már
képtelen lettem volna elviselni.<br />
- Remélem nem baj, hogy így rád törtem – folytatta. – De nem igazán akartam
előre bejelentkezni.<br />
- Nem mintha annyira sűrű napjaim lennének – vontam meg a vállamat, ahogy felé
fordultam. – Meg sem kérdezem, hogy találtál meg.<br />
- Tény, az első pillanatban tudtam, kit kell keresnem – felelte, mintha mi sem
lenne természetesebb. – Bár igaz, hogy nem túlságosan szerette volna megadni a
címet, de őt még mindig könnyebben meg tudtam győzni, mint Liam-et.<br />
- Kitalálom. Niall – valamiért nem lepett meg annyira, hogy ő nem tudta tartani
a száját, azonban nem igazán tudtam hibáztatni érte.<br />
Szinte bármit megtett volna azért, hogy megtartsa azt a minimális kommunikációt
vele, még akkor is, ha ezzel némileg ellenem játszott, ellentétben Liammel, aki
sosem szegte volna meg a szavát, még ha Zayn-ről beszélünk, akkor sem. Harry
pedig teljesen más kategóriába tartozott, hiszen ő szerintem már fel sem vette
volna neki a telefont; nála egyszer vágja el magát az ember, de akkor nagyon.<br />
- Nialler – biccentett, megerősítve ezzel a tippem.<br />
Elnyomtam az időközben kivégzett cigit és már nyúltam is a következőért.<br />
- És mi szél hozott erre? – kérdeztem végül, amit eddig nem mertem. - Azon
kívül, hogy részvétet nyilváníts.<br />
Fogalmam sem volt azonban, ennek mégis mi volt az oka, elvégre hiába volt a
viszonyunk minden, csak felhőtlen nem az elmúlt egy-két évben, ismertem Zayn-t;
sosem vette rá volna magát arra, hogy idejöjjön, csakhogy veszekedhessen velem.<br />
Elvégre azt bármikor máskor megtehette volna bármilyen formában, bár volt egy
sanda gyanúm, már nem fáradna annyit. Meg hát persze az égadta egy világon
semmi értelme nem lett volna; az életet is sikerült már kiveszekednünk
magunkból – és persze semmire sem mentünk vele.<br />
Talán ezért is adtuk fel egy idő után.<br />
- El kellett jönnöm – mondta végül, a tekintetét a távolba szegezve, valahol a
hatalmas épületeken túl. – Valamiért most ez tűnt a leghelyesebbnek.<br />
- Szóval a sajnálatod – jegyeztem meg szórakozottan, bár normál esetben
ilyenkor már rég az ingerültség küszöbét taposnám.<br />
Most azonban nem igazán éreztem késztetést arra, hogy elüldözzem Zayn-t, ha már
rávette magát arra, hogy idejöjjön; elvégre tudtam, neki ez épp olyan agyrém
lehetett, mint nekem, ha nem nagyobb.<br />
- Ugyan már, Louis – rázta meg a fejét. – Mindketten tudjuk, hogy ennek semmi
köze a sajnálathoz.<br />
Szívtam egy slukkot a cigimből, majd azzal a lendülettel felhajtottam a maradék
whisky-t a poharamból.<br />
- Tény, nem vagy az a szánakozós típus – jegyeztem meg. – Bár az ez tűnt a helyesnek
sem tűnik nekem igazi válasznak a kérdésre.<br />
- Miért is? – vonta fel a szemöldökét.<br />
- Mert te Zayn vagy – feleltem egyszerűen. – Sosem csinálnád, ami a helyes, ha
nem lenne benne valami minimális hited.<br />
Egy ideig nem szólt erre semmit, de állta a pillantásomat, majd figyeltem,
ahogy egy óvatos mosolyra húzza a száját.<br />
- Azt hittem, már nem ismersz engem – mondta, bennem pedig egy pillanatra
megállt valami, amikor arra a korábbi veszekedésünkre gondoltam, ahol ugyanez a
mondat az én számat hagyta el.<br />
Igen, egyike volt azon pillanatoknak, amikre kurvára nem vagyok büszke; ez volt
az utolsó nagyobb veszekedésem Zayn-nel, nem sokkal azután, hogy lelépett
Ausztráliából.<br />
Ezt követően nem hallottam felőle majdnem egy teljes évig, mielőtt szemtől
szembe nem kerültünk egymással a Heaven’s-ben, onnantól pedig ismét nem volt
megállás.<br />
- Te mindig ugyanaz a seggfej voltál – mondtam végül. – A körülmények
változtak. Én pedig nem akartam elfogadni.<br />
De volt egy sanda gyanúm, ez leginkább saját magamnak szólt, mint sem neki,
amolyan zárásként az elmúlt két évre, amikor Zayn-t állítottam be a bűnbaknak,
miközben egyszer sem voltam hajlandó belegondolni a helyzetébe. Elvégre míg én
egy valakit veszítettem, ő négyet; ez volt az áldozata annak, hogy a saját
útját akarta járni.<br />
A korláthoz léptem, és megtámaszkodtam rajta, ő pedig követte a példámat, így
aztán együtt nézhettük tovább a nyüzsgést, amely eluralkodott a város ezen
részén, a saját gondolatainkkal elfoglalva, amelyekkel eddig képtelenek voltunk
szembenézni.<br />
- Sokáig tartott – mondtam végül.<br />
De nem folytattam. Talán mert túl sok mindent foglalt magába.<br />
Azonban Zayn pontosan tudta, mire célzok.<br />
- Túl sokáig – biccentett.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Nem tudom, mi
üthetett belém, azonban Zayn távozását követően valamiért már egyáltalán nem
éreztem szükségét annak, hogy délután négy előtt kiüssem magam, így
megpróbáltam valami hasznos elfoglaltságot találni, ha már arra képtelen voltam
rávenni magam, hogy ki is mozduljak. Egyrészt, mert nem tudtam hová mehetnék,
másrészt pedig túl nagy volt a kockázat, hogy bárhová megyek, úgyis
felismernek, így aztán maradt az írás, mint alternatíva, noha a gondolataim
nagy részét már rég kiírtam magamból.<br />
Azonban volt egy téma, amit egészen idáig halogattam, hogy papírra is vessem,
már csak azért is, mert aki egy kicsit is ismer, elég hamar levonja belőle a
saját életemre való következtetést, nekem pedig semmi kedvem nem volt ország
világ elé tárni azt - ezért aztán valahányszor eljutottam oda, hogy írjak róla,
mindig elvetettem.<br />
Most azonban hiába kémleltem a kávézóasztalra helyezett papírt, nyoma sem volt
semmiféle összeesküvés elméletnek.<br />
<i>Ha másnak nem, legalább magamnak jó lesz.<br />
</i>- Érzem, hogy ezt még egyszer nagyon meg fogom bánni – morogtam, ahogy
helyet foglaltam a kanapén, és kikapcsoltam a telefonomat, hogy az égvilágon
semmi se terelhesse el a figyelmem.<br />
Vetettem még egy utolsó pillantást az ajtóra, és az órára, majd pedig a kezembe
vettem az előttem lévő tollat, és a szavak már jöttek is egymás után.<br />
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, azonban a következő pillanatban ismét
a szobához tartozó telefon csengésére eszméltem fel, mire kelletlenül
feltápászkodtam, és a készülék felé vettem az irányt, magam mögött hagyva a
három tele írt oldalt.<br />
- Tessék? – szóltam bele kissé ingerülten, amiért sikerült a lehető legjobb
pillanatban megtalálniuk, és csak reménykedni bírtam, nem egy újabb látogatóról
van szó.<br />
- Egy órája próbállak elérni – hallottam meg Liam szemrehányását a vonal
túloldaláról. – Ki vagy kapcsolva?<br />
- El voltam foglalva – feleltem kurtán, remélve, ezzel lerázhatom.<br />
- Eh, akarom én ezt tudni?<br />
Szinte láttam magam előtt, ahogy elhúzza a száját, amitől kedvem támadt
virtuálisan is pofán verni Liam-et.<br />
- Írtam, te barom – nyögtem fel kínomban az idióta feltételezései miatt, bár
sejtettem, hogy csak szórakozik.<br />
- Mindjárt más – nyugtázta, és komolyabb hangnemre váltott. – Scott kérdezte,
kimozdultál e ma az odudból.<br />
- Kellett volna? – vontam fel a szemöldököm, habár tudtam, hogy nem látja.<br />
- Szerinte igen. De akkor még ott vagy, nem?<br />
- Hol máshol lennék, Liam?<br />
Fogalmam sem volt, mire akar menni a kérdéseivel, azon kívül persze, hogy ezek
szerint élménybeszámolót kér a mai napomról, ami pont ugyanolyan volt, mint a
tegnapi, leszámítva a Zayn-nel való beszélgetésemet.<br />
És bár Liam mindig is a törődő emberek közé tartozott, ma különösen ráment a
részletekre.<br />
- Sehol. Csak kíváncsi voltam. Na, lépek, mert fel kell még hívnom Harry-t –
mondta, nekem pedig nagyon úgy tűnt, részéről ennyi volt a beszélgetésünk.<br />
- Remélem őt is megkérdezed, hol van – jegyeztem meg gúnyosan.<br />
Úgy tűnt, nem hatottam meg túlságosan, ugyanis elnevette magát, majd be is
fejezte a hívást, én pedig egy szemforgatás kíséretében visszatértem a lelkem
nyomorúságának papírra vetett formájához, hogy befejezzem a sablont.<br />
Alig vetettem két pillantást az egész eddigi szövegre, hogy elolvassak két
sort, beláttam, adhatnám neki akár a Chloe címet is, annyira átlátszó, de
akármennyire is az volt, valamiért nem vett rá a lélek, hogy összegyűrjem és
kidobjam a francba. Ahhoz túlságosan is személyes volt, és leszámítva a
színtiszta fájdalmat, ami a sorok között volt, talán ez lett az egyik legjobb
szövegem.<br />
Annak ellenére, hogy talán soha nem fogja rajtam kívül senki sem olvasni.<br />
Újabb fél óra telhetett el legalább, mire megint felnéztem a lapokból, és
beláttam, hogy ideje enni valami normális ételt és szerezni egy rendes kávét,
ami ébren tart még egy darabig, ha már még egy dal ötlete megfogalmazódott
bennem. Így aztán átcseréltem a melegítőt egy farmerra, a pulcsit azonban
magamon hagytam, visszakapcsoltam a telefonomat, zsebre vágtam a
szobakártyámmal és a tárcámmal együtt, és az ajtó felé vettem az irányt.<br />
Azonban arra nem számítottam, hogy amint kattan a zár, szembe találom magam egy
zavart kék szempárral és arccal, aki épp abban a pillanatban nyúlt, hogy
bekopoghasson, bennem pedig megállt az ütő, ahogy a felismerés szinte azonnal
arcon csapott.<br />
- Chloe?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>Helló-helló drágáim!</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>Először is remélem mindenkivel minden rendben van, és hogy remekül telt a szünet - már akinek volt - továbbá, hogy túléltétek az első hetet mindenféle maradandó károsulás nélkül (kitartást, mindjárt téli szünet na).<3 Továbbá nagyon-nagyon sajnálom, amiért nem érkezett meg a rész a múlthéten, de kissé rám szakadt az ég a szünet utolsó pár napján, így esélyem sem volt befejezni. Félkészen meg nem akartam hozni, mert szerintem igen csak gáttörő lett ez is, de ezt majd ti eldöntitek.:)<br />Harmadszorra pedig szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést, komment és pipa formájában egyaránt; még mindig fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki, hogy ennyire támogatóak vagytok - remélem nem utáltok mondjuk C terhessége miatt túlságosan hehe - de remélem tudjátok, a szívem mélyéről szól, amikor azt mondom, imádlak titeket. És köszönöm.<br />A folytatással kapcsolatban nem mondok semmit, elvégre - és ez nekem is eszméletlen - ezen kívül még két fejezet van hátra és epilógus, így nem lőném le a végére tartogatott poént. Mindenesetre még mindig van két rész és egy epilógus, szóval semmi pánik, sok minden történhet na.:D<3<br /><br />De nem is koptatom tovább a billentyűzetet; további szép estét, drágáim, sok sikert a következő héthez és még egyszer köszönök szépen mindent!<333<br /><br />Jövőhéten találkozunk;)<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-91143328238647241662017-10-29T11:59:00.000-07:002017-10-29T11:59:05.809-07:0037. - Nélküle<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>Drágáim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b><br />Először is néhány dolog így a részt megelőzve:</b></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Remélem mindenkivel minden rendben van, és senki nem szenvedett maradandó károsulást hétfő óta - ha mégis, küldöm a poztív energiát mint mindig.<3</b></span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Tovább szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést; mint mindig, most sem tudok többet mondani annál, mint hogy a világot jelenti nekem az összes és elképesztő hálás vagyok a támogatásért, amit hétről hétre kapok. Szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm!<333</b></span></li>
<li><div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: "Book Antiqua", serif;">Ami pedig a részt illeti, előre szólok; vagy nagyon utálni vagy nagyon imádni fogtok, de az is lehet, hogy mindkettő, mindenesetre úgy a huszadik rész óta tudom, hogy ez fog történni, és ennél nagyobb titkot még nem tartottam a történettel kapcsolatban. Szóval élvezzétek, vagy szenvedjetek (na jó azt azért ne), de mindenesetre jó szórakozást kívánok hozzá!</b></div>
</li>
</ul>
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>De most kivételesen nem is mondanék többet, legyen csodás estétek/napotok/hetetek, drágáim, még egyszer köszönök mindent és ha minden igaz, jövőhéten találkozunk!</b></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Jó olvasást x</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>-xoxo, Sophie V.</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>***</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgScaGPdKFxIZ2GwGMK7Hc3XdGum-VoncNy7g8QOTjLcKQFUcAnHJZTUeyNhJfe9gHcGeAsumiuhuEkFpTLsa79WaIYgAuy06E1MWDFQJO-5OmRC4qJkJ7WAXmb5xh7VL0oPdgRqcNq8MY/s1600/2601_1photo_2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="1045" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgScaGPdKFxIZ2GwGMK7Hc3XdGum-VoncNy7g8QOTjLcKQFUcAnHJZTUeyNhJfe9gHcGeAsumiuhuEkFpTLsa79WaIYgAuy06E1MWDFQJO-5OmRC4qJkJ7WAXmb5xh7VL0oPdgRqcNq8MY/s200/2601_1photo_2.jpg" width="141" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br />Fáradtan
kifújtam a levegőt, ahogy megálltam a lakás ajtaja előtt, hogy kihalásszam a
kulcsomat a táskámból – ugyanis bár Kylie tudomásom szerint itthon volt, őt
ismerve várhattam arra, hogy meghallja a kopogást – majd két perc szenvedést
követően a zárba illesztettem. Amint beléptem az előszobába, megcsapott a
frissen főzött étel összetéveszthetetlen illata, vagyis inkább ez esetben
szaga, ugyanis valamilyen különös oknál fogva éreztem, ahogy a gyomrom újabb
görcsbe rándul, mint akinek még az étel gondolata sem tetszik. <br />
Noha tény és való, hogy mindez annyira nem lepett meg az elmúlt pár nap után,
ahol sorozatosan azon kaptam magam, hogy a lehető legváratlanabb pillanatokban
akarom elhányni magam. De figyelembe véve a jelen körülményeimet, nem
tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, elvégre a stressz sok mindenre
képes, ezt már sikerült megtanulnom az elmúlt néhány év során.<br />
- Chloe? – rángatott ki a gondolatmenetemből Kylie hangja a konyha felől, mire
az említett helyiség felé vettem az irányt.<br />
- Én vagyok – kiáltottam vissza, és már úton is voltam felé, azonban a konyhába
érve meglepetten tapasztaltam – már ha ez egyáltalán lehetséges, elvégre
mostanában többször láttam őket együtt, mint sem Kylie-t egyedül – hogy Zayn is
jelen van.<br />
Nem tudom megmondani pontosan, mikor alakult ki a szokásuk, hogy heti két-három
alkalommal együtt főznek, azonban egy ideje már gyakran futok beléjük itt,
ahogy nagy összpontosítással dobnak össze ezt-azt.<br />
Amiből persze a végén egy nyolc emberre elegendő adagot elém tolnak, hogy
egyek, és bár meg kell hagyni, van tehetségük a dologhoz, a negyedét alig bírom
leerőszakolni a torkomon.<br />
A kavargó gyomrommal pedig egy pillantást sem tudtam venni a remekműre.<br />
- Már megint mit alkottok? – kérdeztem köszönés helyett, ahogy kibújtam a kabátomból.<br />
- Ne kérdezd, az ő ötlete volt – mutatott Kylie a hűtőben kotorászó Zayn-re. –
De elvileg valami halas cucc. Kérsz?<br />
A hal szóra – csakúgy, mint a szagra – már émelyegni kezdtem, így gyorsan
megráztam a fejem.<br />
- Kajáltunk Lexi-vel. – füllentettem. – De azért köszi.<br />
- Tényleg, mi volt? – fordult felém Kylie, miközben letett a konyhaszigetre két
tányért. – Jól ment?<br />
Bólintottam, noha a jól ment talán nem a megfelelő kifejezés arra, ami ma
történt, bár tény, hogy jobban sikerült, mint amire számítottam, vagyis mint
amire mindketten számíthattunk, annak ellenére, hogy nem ültünk túl sokat a
szüleinkkel kapcsolatos témán, de senki sem mondta, hogy könnyű lesz.<br />
Főleg nem két év után.<br />
Mindenesetre megállapodtunk, hogy kezdetnek az is megteszi, hogy hetente
összeülünk egy kávéra, aztán pedig a többi majd eldől magától – elvégre nem is
tehetünk nagyon mást.<br />
- Lexi semmit sem változott – vontam meg a vállamat.<br />
- Gondoltam – jegyezte meg cinikusan a legjobb barátnőm, és kikerült, hogy az
asztalhoz mehessen. – Tuti nem kóstolod meg?<br />
- Nem vagyok oda a halért – húztam el a számat, ahogy a gőzölgő tányér közelebb
került hozzám, a szaggal együtt, amit áraszott.<br />
- Mióta? – vonta fel a szemöldökét Kylie.<br />
Zayn felnevetett a háttérben, mire egy emberként kaptuk felé a tekintetünket,
bár Kylie pillantásában lehetett valami, elvégre szinte azonnal abba is hagyta.<br />
- Bocsi – mondta, és felém fordult. – De még sosem volt olyan, aki nem akarta
volna megenni, amit főztem. Most vérig sértettél.<br />
Az égnek emeltem a tekintetem, noha pontosan tudtam, hogy csak húzni szeretne,
mint általában, elvégre ez számított Zayn egyik kedvenc elfoglaltságának, főleg
ha látta rajtam, mennyire nem vagyok vevő rá.<br />
- Ha megkóstolom, békén hagysz? – kérdeztem.<br />
- Lekötelezel, Chloe – biccentett, és megeresztette felém a nyertesek vigyorát.<br />
Próbáltam a szemeimmel is érzékeltetni, mennyire szívesen felpofoznám, miközben
követtem őket az asztalhoz és helyet foglaltam Kylie mellett.<br />
- Amúgy te mióta vagy ekkora szakács? – érdeklődtem.<br />
- Egyszer unatkoztam turné közben, és az egyetlen dolog, ami volt a
hotelszobában, egy szakácskönyv volt, ne kérdezd miért, így eltöltöttem pár
órát a tanulmányozásával – mondta egy vállvonás kíséretében. – Aztán lássanak
csodát, kiderült, egy kibaszott séf vagyok.<br />
- Meg szerény – szúrta közbe Kylie leplezetlen szarkazmussal a hangjában, Zayn
azonban válaszra sem méltatta, felmutatta a középső ujját, amit a barátnőm
vigyorgása követett.<br />
Nem ez volt az első alkalom, hogy be kellett ismernem, eltekintve minden
fájdalomtól, amit ezek ketten átélhettek a kapcsolatuk során, együtt mégis
jobbak voltak, mint külön.<br />
Már csak azért is, mert, ahogy telt az idő és lehetőségem nyílt kicsit
megismerni Zayn-t, rájöttem, szinte kiköpött mása Kylie-nak; szinte mindenre
hasonlóan reagáltak, ha nem ugyanúgy, egyszerre mozdultak, és úgy egymásra
voltak hangolva, mint egy páros sem, akit ismertem.<br />
Ekkor történt meg, hogy Louis arca ismét megjelent előttem, mint egy árny a
múltból.<br />
Egy árny, aki készen állt, hogy bármelyik boldognak tűnő pillanatomban
ledönthessen a lábamról – már ha egyáltalán létezik olyan számomra nélküle,
hogy boldog pillanat.<br />
Bár ha nagyon őszinte akartam lenni magammal, nem ez lett volna az egyetlen
dolog, ami megszűnt létezni számomra, mióta kisétáltunk egymás életéből, vagyis
utoljára én az övéből; sikerült elérnie, hogy azt sem tudjam, ki vagyok
valójában.<br />
Elvégre ahhoz túl sokat volt jelen, túl sok mindent változtatott meg körülöttem
és bennem, hogy aztán bármiféle maradandó károsulás nélkül eltűnjön.<br />
Külső szemlélőként talán az ember azt gondolta volna, már rég túlléptem. Hogy
egyáltalán nem fáj. Hogy úgy élem az életem, mintha Louis nem lett volna más
benne, mint egy ideiglenes szereplő, aki tényleg csak egy alkalmi szórakozásom
volt.<br />
De amit egy külső szemlélő sem fog meglátni, az a fájdalom, ami erejét veszi
rajtam minden reggel, amikor az első gondolatom ő, a nap minden órájában,
amikor eszembe jut és minden este, mikor az ő arca, amit utoljára látok magam
előtt, mielőtt nagy nehezen sikerül elaludnom.<br />
Már ha egyáltalán tényleg sikerül, és nem azon kapom magam, hogy órákon
keresztül azon tűnődőm, milyen lenne, ha most ő is itt lenne velem és alvás
helyett őt hallgatnám, ahogy kibeszéli magából a sérelmeit, aztán pedig kiszedi
belőlem az enyéimet, magához húz, és azt mondja, minden rendben lesz.<br />
Milyen kár, hogy túl sok az a mi lenne ha.<br />
- Kérsz mellé krumplit? – kérdezte Kylie, de nem várta meg a válaszom, már
felém is nyújtotta a tálat, én pedig gépiesen érte nyúltam, miközben még mindig
a saját gondolataimmal voltam felfoglalva.<br />
Hiába volt minimális étvágyam, és kavargott a gyomrom még mindig.<br />
Hallgatni kezdtem a beszélgetésüket, hátha ezzel megmentem magam a további
fájdalomtól, amit a Louis-val kapcsolatos emlékeim okoztak, bár egyre
nehezebbnek találtam a valóságot. És az sem segített, hogy a furcsán erős szagú
hal is előttem volt, készen állva arra, hogy megegyem, noha semmi gusztusom nem
volt hozzá.<br />
- Chloe? – felkaptam a fejem, mire Kylie és Zayn értetlen tekintetével találtam
szemben magam.<br />
- Mi az? – kérdeztem.<br />
- Azt kérdeztem, minden oké? – vonta fel a szemöldökét Zayn, ahogy a
pillantásával az enyémet kereste. – Kicsit sápadt vagy.<br />
- Aha, persze – vágtam rá, enyhén megrázva a fejem. – Csak túl sok volt ez a
mai nap – nyúltam a villám felé, és szúrtam rá egy apró falat halat.<br />
Nem úgy néztek ki, mint akiket sikerült teljesen meggyőznöm, de mindketten
visszafordultak a saját tányérjuk felé, én pedig lenyeltem a halat. Bár ne
tettem volna.<br />
- Milyen fűszer van ezen? – kérdeztem, miközben éreztem, ahogy a hányinger
ismét erejét veszi rajtam a túlságosan is intenzív íz miatt.<br />
- Bors? – meredt rám Zayn úgy, mintha megőrültem volna.<br />
Ami nem állt messze az igazságtól, tekintve, hogy kezdtem tényleg úgy érezni
magam, mint akinek elmentek otthonról.<br />
- Csak nagyon erős – feleltem, de azért szúrtam egy újabb darabot a villámra,
tekintve, hogy eszem ágában sem volt megsérteni Zayn-t, még akkor is, ha egy
részem tudta, nem az a sértődős típus.<br />
- Konkrétan alig tettünk rá bármit is. Csak a szószba, de abból nem is kértél –
rázta meg a fejét Kylie. – Biztos minden oké?<br />
- Persze, csak ma biztos érzékeny vagyok a dolgokra, ennyi – intettem le, akkor
is, ha mélyen belül tudtam, hogy ez nem teljesen igaz.<br />
Elvégre az elmúlt másfél hétben ugyanilyen érzékeny voltam mindenre, azzal a
különbséggel, hogy minden nappal rosszabb volt a dolog.<br />
Továbbra sem érthették, mi bajom van, de ismét annyiban hagyták, egészen addig,
míg le nem nyeltem az újabb falatot, aminek hatására mintha minden kellemetlen
érzésem megduplázódott volna.<br />
- Na jó, most komolyan, mi van veled? – meredt rám a legjobb barátnőm, most már
inkább rémülten, mint sem értetlenül.<br />
- Mindjárt jövök – pattantam fel, majdnem felborítva a székem, és amilyen
gyorsan csak tudtam, a földszinti fürdő felé vettem az irányt, miközben
magamban fohászkodtam azért, hogy időben odaérjek.<br />
- Chloe! – kiáltott utánam, Kylie, de mintha meg sem hallottam volna.<br />
Alighogy becsaptam magam mögött az ajtót, már a vécé felé hajoltam, hogy
kiadjam magamból azt a minimális mennyiségű ételt, amit a mai nap elfogyasztottam.<br />
Fogalmam sem volt, mi történhetett velem, elvégre életem során összesen talán
kétszer rontottam el a gyomromat, és akkor sem voltam ennyire rosszul, most
pedig aztán mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy mindent össze ettem
volna.<br />
Összerezzentem, miután valaki kettőt kopogott az ajtón, bár sejtettem, melyikük
lehet.<br />
- Chloe, jól vagy? – Kylie meg sem várta a válaszom, már le is nyomta a
kilincset, épp abban a pillanatban, hogy gyorsan lehúztam a vécé tartalmát.<br />
- Persze – vágtam rá, és megtöröltem magam az első törölközővel, ami a kezembe
akadt. – Csak elronthattam a gyomrom valamivel.<br />
- De hát te sosem hánysz – rázta meg a fejét. – Még ha részeg vagy, akkor sem.<br />
Mivel semmi humorom nem volt az ittas állapotomról beszélgetni, mikor olyan érzésem
volt, mint akit csúnyán helyben hagytak, figyelmen kívül hagytam, amit mondott
és feltápászkodtam.<br />
- Jól vagyok. Tényleg.<br />
- Tart már egy ideje ez? – kérdezte, miközben a csaphoz hajoltam, hogy
megmossam a kezem.<br />
- Pár napja minden szag rohadt erős, de eddig sosem volt még ehhez hasonló –
vontam meg a vállamat. – De biztos csak meg fog jönni, legalábbis ideje lenne.<br />
- Miért, mikor kellett volna? – vonta össze a szemöldökét.<br />
- Nem tudom, talán egy hete, de lehet kevesebb. Mostanában nem számoltam –
mondtam.<br />
Figyeltem, ahogy az arckifejése az aggódóból egyenesen a rémültbe vált, ezzel
egyidőben pedig vagy három árnyalattal világosabb lesz.<br />
Akkor jöttem rá, hogy mi csaphatta arcon; a felismerés.<br />
- Mikor voltatok utoljára együtt Louis-val? – tette fel a kérdést,
amitől majdhogynem én is padlót fogtam, a mögöttes tartalmától legalábbis
mindenképp.<br />
- Én nem… - kezdtem, azonban hirtelen magam sem tudtam, hova akarok kilyukadni,
vagy éppen mit akarok letagadni.<br />
Azt ugyanis Kylie tudta, hogy pár hete találkoztam Louis-val, elvégre ő is ott
volt a klubban történtek során, de azt sosem mondtam el neki, hogy mi történt
az azt követő éjszakán.<br />
- Úgy három hete – mondtam végül. – De nem értem, miért lényeg ez…<br />
- Használtatok óvszert, amíg együtt voltatok? – vágott közbe egy újabb kérdéssel, ahogy
lehalkította a hangját, valószínűleg, hogy ne hallja meg a kint tartózkodó
barátja.<br />
- Te is tudod, hogy tablettát szedek – ráztam meg a fejem. – Legalábbis akkor
még biztos szedtem, hiszen…<br />
Azonban nem tudtam befejezni a mondatot, mikor rájöttem, amit mondani készülök,
közel sincs az igazsághoz. Elvégre pontosan egy hónapja nem szedem őket.<br />
A felismerés az én arcomra is kiülhetett, a kétségbeeséssel együtt, ugyanis
Kylie közelebb lépett hozzám, a kezét az enyémre helyezve.<br />
- Chloe...<br />
- Az nem lehet – suttogtam, ahogy megráztam a fejemet. – Kylie, én nem…<br />
Egyikünk sem volt képes megszólalni hosszú pillanatokon keresztül, míg nem a
barátnőm hirtelen ellépett mellőlem és a fürdőszoba szekrény felé lépett.<br />
- Csak egy módon deríthetjük ki – mondta, és levett az egyik polcról egy
dobozt. – Ha ezt most megcsinálod.<br />
Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, egy terhességi tesztet nyújt
felém, azonban nem igazán tudtam hova tenni, mégis miért tárol itthon ilyet, és
ezt le is vehette a tekintetemből, ugyanis megvonta a vállát.<br />
- Most mi van? Sosem lehet tudni. Pont az ilyen helyzetekre tökéletes.<br />
Hiába takart mindent a jószándék, erősen a nyelvemen volt, hogy helyre tegyem
Kylie-t, számomra a terhesség és tökéletes szó igen messze állt egymástól, de
azért kivettem a kezéből a dobozt, és hátat fordítottam neki, hogy
elvégezhessem, amit el kell.<br />
Ha azt mondom, életemben nem volt még ilyen nehéz három percem, akkor nem
túlzok, ugyanis minden egyes másodperc egy újabb rántás volt a késen, ami már eleve
a szívemben volt az elmúlt néhány hétben.<br />
Minden egyes másodperc egyre inkább megerősítette azt, amitől rettegtem, mióta
elkezdett összeállni bennem a kép arról a bizonyos estéről, ahol aztán mindenre
gondoltunk, csak a védekezésre nem. Mert akkor az utolsó dolog, amire
gondoltam, hogy már nem szedem azokat a nyomorult tablettákat.<br />
Most pedig az a hibám készül hatással lenni a hátralévő életemre.<br />
- Megnézheted – mondta alig hallhatóan Kylie, kirángatva ezzel a
gondolatmenetemből.<br />
Megráztam a fejem, és felé nyújtottam a kezemben tartott tesztet.<br />
- Inkább te.<br />
Valamiért képtelen voltam az első lenni, aki szembenéz az igazsággal.<br />
<i>Az érzés ismerős, nem igaz, Chloe?<br />
</i>Kylie bólintott, és közelebbről is szemügyre vette a kis tárgyat, néhány
másodpercen belül pedig kiült az arcára az a valami, amitől abban a pillanatban
felmondták a lábaim a szolgálatot, hiába nem mondott semmit. De nem is kellett,
pontosan tudtam a választ.<br />
Terhes vagyok.<br />
- Chloe – kezdte volna, azonban megráztam a fejemet.<br />
- Ez nem történhet meg – suttogtam, ahogy könnyek lepték el a szemem és folytak
le az arcomon. – Ilyen nincs.<br />
Kylie letérdelt mellém, és bár fejben teljesen máshol jártam, szó nélkül
belebújtam az ölelésébe.<br />
- Most mégis mit csináljak? – kérdeztem, leginkább saját magamtól, miközben a
könnyeim megállás nélkül folytak.<br />
Akármennyire is próbálkoztam, képtelen voltam tisztán gondolkozni, miközben
tudtam, az életem éppen most vett száznyolcvanfokos fordulatot, csak éppen
fogalmam sem volt, melyik irányba. És mindezt úgy, hogy Louis nincs mellettem,
hiába részese a dolognak pont annyira, mint én.<br />
<i>És neki minderről még csak sejtése sincs.</i><br />
- Hogyan csináljam ezt végig, Ky? – fogalmam sincs, miért éppen tőle vártam a
választ, elvégre, ha valaki, akkor ő még kevesebbet tudhatott. - Nem lehetek
anya huszonegy évesen.<br />
Azonban az ölelésével sikerült elérnie, hogy a gondolataim ne arról szóljanak,
hogyan tegyek valami olyat, amit később még megbánhatok.<br />
Mintegy végszóra két kopogás hallatszódott a fürdő ajtaján, mire egy emberként
kaptuk fel a fejünket, és fordultunk oda.<br />
Kylie először rám, majd ismét az ajtó felé nézett, végül pedig felnyúlt a
kilincshez és résnyire nyitotta, aminek az ajtajában Zayn gondterhelt arca
jelent meg, a pillantásunk szinte azonnal összekapcsolódva, az okát pedig már akkor
tudtam; mindent hallott.<br />
De valamiért képtelen voltam haragudni rá emiatt, ez volt a legkisebb bajom
jelen pillanatban, továbbá volt egy sanda gyanúm, Zayn már a konyhában
összerakott mindent.<br />
- Tudom, hogy jelenleg az én tanácsomra vágysz a legkevésbé – mondta alig
hallhatóan. – De el kell mondanod Louis-nak.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-17250022275444544872017-10-22T22:53:00.002-07:002017-10-22T22:53:45.768-07:0036. - Régi új hibák<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Nv-4kIKSWNgTQGxRo1UzAabafNxS-fjpbcz7fcoFMky3DwJJktuOql5ZMsYPxB6PX6EvILBgrFZzK1NfJHmNXqVKvvTBnqDQe4w20Lr8Rtce0KztZfMR4kQla5TGeacUnVCKOl0qBkw/s1600/large+%25284%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="372" data-original-width="500" height="148" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Nv-4kIKSWNgTQGxRo1UzAabafNxS-fjpbcz7fcoFMky3DwJJktuOql5ZMsYPxB6PX6EvILBgrFZzK1NfJHmNXqVKvvTBnqDQe4w20Lr8Rtce0KztZfMR4kQla5TGeacUnVCKOl0qBkw/s200/large+%25284%2529.jpg" style="cursor: move;" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Meg nem
tudtam volna mondani, mikor aludtam utoljára annyit és olyan mélyen, miután a
szemeim mintegy végszóra felpattantak, és ismét a már ismerős szobában találtam
magam, egy engem ölelő kar alatt, amely túlságosan is megszokottnak hatott -
hiába teltek el hetek, mióta utoljára ennyire közel voltam Louis-hoz. Azonban
annak ellenére, hogy az ággyal szemben lévő digitális óra szerint csaknem tíz
órát sikerült végig aludnom egyhuzamban, mégis olyan érzésem volt, mint akin háromszor
áthajtottak, miközben minden egyes porcikám sajgott a kimerültségtől.<br />
- A francba – motyogtam, miután rájöttem, hogy képtelen vagyok mozogni anélkül,
hogy hozzáérjek, vagy adott esetben felébresszem a félig rajtam fekvő Louis-t,
aki az egyenletes légzése alapján még mindig mélyen aludt, a fejét a
nyakhajlatomba fúrva.<br />
Amilyen óvatosan csak tudtam, elhúzódtam tőle, majd a tekintetemmel
végigfutottam az arcán, mire kénytelen voltam felfedezni a szeme alatt
meghúzódó karikákat, amiből arra következtettem, ő sem aludhatott végig túl sok
éjszakát mostanában.<br />
Bár fogalmam sem lehetett róla, mégis min mehetett keresztül az elmúlt néhány
hétben, szinte biztos voltam benne, hogy a fájdalom, ami érte, épp eléggé
odacsaphatott neki, hogy az alvás legyen az utolsó dolog, amire gondoljon. Így
aztán nem lepett meg, ahogy a következő pillanatban még közelebb húzódott
hozzám álmában, az egyik kezét átdobva a hasamon, mire éreztem, ahogy egyszerre
támadt olyan érzésem, bárcsak örökre itt maradhatnék vele, és szólalt meg a
fejemben lévő vészcsengő üvöltve, amiért átléptem egy határt. Vagyis inkább
átléptünk mindketten.<br />
Bár ha jobban belegondolok, nem ez volt az első alkalom, hogy olyat tettünk,
ami ellen korábban fogadalmat tettünk, noha a tegnap estére külön nem vonatkozott
semmi. Azonban szabályok ellenére is pontosan tisztában voltam vele, ami
történt, az aztán minden volt, csak nem helyes; sem Louis-val – és ha nagyon
őszinte akartam lenni saját magammal – velem szemben sem. Elvégre hiába éreztem
magam ismét a biztonságot adó négy fal között, ahol Louis is ott volt, egy
részem pontosan tudta mi a kegyetlen valóság, ami eljött a reggellel együtt;
mégpedig, hogy mindez nem számít semmit sem.<br />
Mert nem számít, hogy a szeretet, amit iránta érzek, annyira erős, hogy Louis
még mindig ott van minden egyes gondolatomban mindazok után is, amit tett és
amit mondott azon a bizonyos estén, pontosan tudtam, hogy neki mindez nem
számít semmi sem.<br />
Legalábbis, amint felkel, nem fog. A legrosszabb mindebben még sem a tudat
volt, miszerint mindez a rövid valami, ami ismét köztünk volt, rövid időn belül
véget ér; hanem, hogy bárki más a helyemben lehetett volna.<br />
Mert a fájdalom, ami benne van, jóval nagyobb, mint az érzés, amit hozzám
tudott kötni, legyen az bármi; egyszerű vonzalom vagy éppen szerelem. Ugyanis
annak ellenére, amit mondott, tudtam, ez aztán minden volt, csak nem puszta
szórakozás, ahol egymást <br />
használva próbáltuk elfelejteni a fájdalmat, amit a mindennapokban éreztünk.<br />
De aztán rájött, hogy mindez nem igazi, neki nem az. Én pedig ott maradtam
egyedül, kisemmizve az iránta érzett szerelmem miatt – az egyetlen szerelem
miatt, amit valaha is éreztem bárki iránt – és a napok egy idő után nem szóltak
másról, mint a túlélésről.<br />
A túlélésről, miszerint nem láthatom, a túlélésről, miszerint nem tudom, hol
jár mindez idő alatt és mit csinál, de legfőképpen a túlélésről, miszerint már
nem az enyém.<br />
És én sem tartozok már hozzá, ez pedig megrémisztett, hiába harcoltam korábban
foggal-körömmel az ellen, hogy én bárkitől is függjek saját magamon kívül,
aztán egy idő után feladva minden elvemet, hogy az övé lehessek.<br />
Abban a pillanatban pedig rájöttem, mégis mitől vagyok fáradt; belefáradtam a
szerelembe.<br />
A szerelembe, amiről egykor azt gondoltam, a legjobb dolog, ami valaha történt
velem, majd pedig egyik pillanatról a másikra a legrosszabb lett, ami elől
menekülnöm kellett, bár mostanra már rájöhettem volna, hogy előle sosem leszek
képes elmenekülni. Elvégre történjen bármi, menjek bármerre, Louis mindig is
ott lesz, árnyékként megbújva a gondolataim között, kétségeket keltve bennem
milyen egyes döntéshelyeztben, hogy vajon jól cselekszem. Hogy vajon jól
cselekedtem-e vele kapcsolatban. Nem mintha erre valaha képes lennék megadni a
helyes választ, bár volt egy olyan érzésem, olyan nem létezik, velünk
kapcsolatban legalábbis biztosan nem.<br />
Fogalmam sincs, mi indult el bennem, azonban a következő pillanatban azon
kaptam magam, hogy valahogy mégis sikerül kicsusszannom az engem ölelő karok
közül, majd pedig ki az ágyból. A tekintetemet végig Louis-n tartottam, ahogy
összeszedtem a padlón elterülő ruháimat, és sietve a táskámba gyűrtem őket,
magamban fohászkodva, hogy ne ébredjen fel, majd pedig amilyen gyorsan csak
tudtam, felrángattam magamra a farmeremet. Azonban miután a felsőmre percek elteltével
sem sikerült rátalálnom, kétes érzésekkel Louis félig nyitott szekrénye felé
léptem és a kezembe kaptam az első pulcsit, ami elém került.<br />
Úgy kaptam magamra, hogy közben már félig kint voltam a szobából, azonban az
ajtóból még vetettem egy utolsó pillantást a még mindig mélyen alvó alakra, aki
immár az egyik párnát szorongatta helyettem, mire összeszorult a torkom.<br />
Pontosan tisztában voltam vele, hogy egy hajszál választ el attól, hogy itt
maradjak, és szembe nézzek a kiismerhetetlennel, egyben a lehetséges újabb adag
fájdalommal, de azt is tudtam, ha most elsétálok, talán sosem kapom vissza azt
a Louis-t, akibe egykor beleszerettem.<br />
Én pedig akkor először a könnyebb utat választottam, mit sem sejtve arról, hogy
nekünk sosem létezett olyan.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">Felkaptam a fejem, abban a
percben már vagy harmadszorra, mikor ismét megszólalt a kávézó ajtaja felé
szerelt kis csengő, jelezve, hogy újabb ember érkezett. Azonban ez alkalommal
sem az a személy sétált be, akire én vártam, így aztán visszafordultam az előttem
lévő telefon felé, miközben próbáltam nem foglalkozni a szívemmel, amely
csaknem kiugrani készült a mellkasomból és a gyomorforgató érzéssel. A
jelenlegi állapotomnak köszönhetően nem akartam belegondolni, milyen állapotban
leszek akkor, ha az illető megjelenik, noha tény és való, hogy a hetek óta
tartó émelygés után – amely egészen mostanáig napról napra erősödött – már
igazán megszokhattam volna mindezt.<br />
Három hét; ennyi idő kellett ahhoz, hogy a kósza ötletből, amely
megfogalmazódott bennem azon a napon, mikor utoljára láttam Louis-t, konkrét
terv is legyen. Noha tény, hogy miután rászántam magam a dologra, végül is még
plusz egy órát ültem a telefon mellett, azon gondolkozva, vajon mennyi esélye
van annak, hogy az a bizonyos személy felvegye nekem a telefont ennyi idő után
– ha egyáltalán még ugyanaz a száma – de aztán úgy gondoltam, most az egyszer
talán megéri belevágnom az ismeretlenbe. Így aztán egy hívással és két nappal
később azon kaptam magam, hogy egy kávézóban ülök, miközben a pulzusom az egekben,
miközben olyat készülök tenni, amire hónapokkal ezelőtt képtelen lettem volna.<br />
Mintegy végszóként, hallottam, ahogy a csengő megint megszólal, nekem pedig
hirtelen kétségem sem volt afelől, hogy ha felemelem a fejem, az a bizonyos
szempár fog visszanézni rám.<br />
Az első, amit sikerült megállapítanom Lexi alakját megpillantva, hogy a nővérem
szinte semmit sem változott; ugyanaz az enyémhez hasonló világos haj, talán
valamivel sötétebb, mint amikor utoljára láttam, ugyanaz az elegáns kinézet, és
ugyanaz a határozottságtól csillogó szempár. Azaz egy tipikus Diamond,
meghintve valami mással, amit betudtam annak a ténynek, amit egy újságcikkben
olvastam még fél éve, hogy időközben gyűrűt húztak az ujjára.<br />
Figyeltem, ahogy ide-oda pillantgat, engem keresve, mire másodperceken belül
összetalálkozott a tekintetünk, ő pedig egy óvatos mosolyra húzta a száját,
ahogy elindult az asztalom felé.<br />
- Ha nem lennének azok a hatalmas szemeid, fel sem ismertelek volna – jegyezte
meg, amikor elém ért.<br />
Pontosan tudtam, mire céloz, figyelembe véve a tényt, hogy amikor utoljára
látott, a hajam valamivel sötétebb volt, és talán volt rajtam néhány plusz
kiló.<br />
- Jót tett a munka – vontam meg a vállamat.<br />
- Inkább azt mondanám, az arcod lett más – billentette félre a fejét, ahogy
tovább méregetett. – Sokkal fáradtabbnak tűnsz.<br />
- Én mindig fáradt vagyok – húztam egy keserű mosolyra a számat.<br />
Továbbra is csak álltunk egymással szemben, arra várva mit lép a másik, vagyis
inkább én arra várva, ő mit fog lépni, miközben a kíváncsi kék szempár az
enyémbe fúródott, mielőtt végül megszólalt.<br />
- Örülök, hogy újra látlak, Chlo.<br />
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, amíg kerültük az addig tabunak számító
témát, azonban azt sikerült megállapítanom, hogy kellően átrágtuk az elmúlt két
évet, már ami a személyes történéseinket illeti. Így aztán lehetőségem volt
megtudni, hogy Lexi kezét Rómában kérték meg, és hogy Chris már egy éve készült
rá, továbbá azt is, hogy még fogalmuk sincs a dátumról, de nem akarják
elsietni. Aztán mesélt a munkáról, a barátairól és a kedvenc időtöltéseiről –
az egyetlen dologról, ami nem változott, mióta eljöttem otthonról.<br />
Ahogy telt az idő, lényegében mindent megtudtam vele kapcsolatban, egy valamit
kivéve; a szüleinket.<br />
Aztán arra kért, hogy én meséljek, én pedig szépen lassan beszámoltam
mindenről, ami megváltozott körülöttem, elvégre nem sok olyan volt, amit
magammal hoztam az előző életemből, egyetlen nevet nem említve; az pedig Louis
volt.<br />
Noha volt egy sanda gyanúm, Lexi már-már tisztában volt az eseményekkel, őt
ismerve legalábbis valamennyire biztosan, elvégre egy részem kizártnak
tartotta, hogy szem elől tévesszen két teljes évre. Azt azonban elárultam neki,
hogy nem rég lábaltam ki egy kapcsolatból, ő pedig – látva a falat, amit abban
a pillanatban magam köré húztam – nem kérdezett semmi mást.<br />
Kivéve egy dolgot.<br />
- Nem fogod felhozni őket, ugye? – mondta egy kis idő után, amit csendben
töltöttünk, a kávénkat kortyolva.<br />
Próbáltam nem félrenyelni az italt, miközben letettem magam elé a bögrét,
magamon éreztem a nővérem fürkésző tekintetét.<br />
Pontosan tisztában voltam vele, kikre gondol.<br />
- Nem tudom, mit lehetne mondani róluk – köszörültem meg a torkom. – Nekem
legalábbis.<br />
- Hát nekem van egy pár tippem – vonta meg a vállát.<br />
Nem voltam biztos benne, azok a bizonyos tippek mit takartak, de egy részem még
mindig túl óvatos volt Lexi-vel kapcsolatban, hiába voltunk őszintébbek
egymással az elmúlt egy órában, mint az elmúlt években összesen.<br />
De még mindig nem tudhattam, kinek az oldalán áll, hiába ült minden félelmem
ellenére most itt velem szemben, két év után először.<br />
- Már lezártam… – mondtam. – Valamennyire.<br />
És még csak nem is hazudtam ezzel túl nagyot.<br />
- De nem teljesen, nem igaz? – vonta fel a szemöldökét.<br />
Be kellett ismernem, minden korábbi meggyőződésem ellenére Lexi még mindig
képes volt átlátni a hazugságaimon, bármennyire is voltam profi, azonban nem
túl könnyű a saját vérednek hazudni, akivel félig-meddig osztozkodtok ezeken a
képességeken.<br />
Nem válaszoltam, helyette inkább ittam egy újabb kortyot a kávémból, noha ez
alkalommal a gyomrom különösen nem volt nagy barátja, hiába ittam növényi
tejjel, mint általában, még az íze sem volt az igazi.<br />
- Jól vagy? – kérdezte, a némileg meggyötört arcomat látva, mire leintettem.<br />
- Csak a gyomrom – feleltem. – De nem értem, mire akarsz kilyukadni.<br />
Figyeltem, ahogy Lexi elnyom egy feltörni készülő sóhajt, miközben hátra dőlt a
székében és zavartan megigazította az arcába lógó szőke tincset, amit általában
tett, ha nem tudott mit kezdeni egy-egy helyzettel.<br />
- Nézd, Chloe, nem fogok kertelni, elvégre mindketten tudjuk, hogy nem
véletlenül ülünk most itt ennyi idő után, vagy legalábbis nem azért, hogy
megvitassuk a kedvenc sorozatunkat – hajolt előre ültében. – Tudom, miért
kerestél meg. Csak azt nem értem, miért most. Miért kellettek ehhez évek.<br />
- Néhány nappal ezelőttig még csak abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán
hajlandó vagy szóba állni velem – mondtam. – Azok után, ami történt, te sem
tudtál volna mit tenni a helyemben.<br />
- Én nem hagytam volna magam mögött <i>mindenkit</i>
- rázta meg a fejét.<br />
Szólásra nyitottam a számat, azonban hamar rájöttem, erre nincs megfelelő
válaszom.<br />
Elvégre tényleg magam mögött hagytam mindenkit, azonban a hangsúly számára nem
ezen volt; hanem hogy őt hátra hagytam.<br />
Őt, aki tulajdonképpen semmit sem tett ellenem, még akkor sem, ha konkrétan nem
fogta a pártomat, de ezt betudtam a szüleim hatásának a nővérem jövőjére nézve.<br />
<i>Szóval így állunk.<br />
</i>- Ha azt hiszed, fogalmam sincs arról, miért tetted, amit tettél, akkor
nagyon tévedsz – törte meg végül a közénk állt csendet helyettem is. – Mert
pontosan megértelek. Te jó ég, azon csodálkoztam volna, ha végül nem lépsz le.
De azt sosem gondoltam volna, hogy utána nem hallok felőled két évig.<br />
- Még te sem – motyogtam alig hallhatóan, befejezve ezzel a gondolatmenetét.<br />
Lexi bólintott, és kiengedte a hosszasan benntartott sóhajt.<br />
- Én nem vagyok az ellenséged, Chloe. Sosem voltam az. Tény, hogy nem álltam
melletted teljes mértékben, de sosem voltam ellened, és az ellen, amit akartál
– mondta. – Utáltál Diamond lenni, és ezzel semmi baj nincs.<br />
- Még most is az vagyok – szúrtam közbe. – Ez elől sosem fogok tudni
elmenekülni.<br />
- Ugyan már – vonta fel a szemöldökét. – Már rég megtetted, amikor kisétáltál a
házból és nem jöttél vissza.<br />
Az ajkamba haraptam, ahogy az asztalra szegeztem a tekintetem, és próbáltam
megemészteni, amit mondott.<br />
- Sokszor nem tudom, vajon jól tettem-e – ismertem be azt, amit egészen idáig
képtelen voltam megfogalmazni saját magamban sem.<br />
Lexi eleinte nem szólt semmit, némán méregetett, miközben valószínűleg épp úgy
el lehetett foglalva a gondolataival, mint én, vagy éppen azzal, hogy az
enyéimet megfejthesse, majd végül csupán megvonta a vállát.<br />
- Ha ez segít, én egy percig nem hibáztatlak érte – húzta egy keserű mosolyra a
száját. – Sőt, néha azt kívánom, bár én is megtettem volna.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Helló-helló kedveseim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>Először is remélem mindenkivel minden rendben van, és hogy sokat pihentetek az elmúlt három napban, továbbá hogy túléltétek az elmúlt heteket mindenféle maradandó károsulás nélkül.<3 Még egyszer meg szerettem volna köszönni a türelmeteket és a támogatásotokat a kihagyásom miatt, tényleg nagyon sajnálom, hogy megint eltűntem, de az idő és úgy minden eléggé ellenem dolgozott. Mindenesetre most itt vagyok, a történet is és eszméletlenül izgatott vagyok a folytatást illetően, ugyanis ilyet még egy történetemben sem csináltam eddig, szóval nagyon kíváncsi vagyok, mit fogtok majd gondolni hehe de erről majd később.<3</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>Az előző résszel kapcsolatban pedig nagyon-nagyon hálás vagyok minden egyes visszajelzésért, komment és pipa formájában egyaránt, még mindig ti vagytok a legjobbak, ezzel a gondolattal kelek és fekszek - ennek lehet semmi értelme de nekem van na - és hogy mennyire imádlak titeket, szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm!:)<333<br />A mostani résszel kapcsolatban most inkább nem mondanék semmit, bármennyire is hihetetlen, elvégre eléggé átkötő lesz, de muszáj volt beszúrnom így a következő előtt, ami eseménydúsabb lesz, főleg ha már így a történet vége felé haladunk. Mindenesetre kíváncsian várom a véleményeteket Chloe legnagyobb félelmének legyőzésével kapcsolatban.:)<br /><br />De nem is koptatom tovább a billentyűzetet, további szép napot, drágáim, vigyázzatok magatokra, még egyszer köszönök mindent és ha minden jól alakul, hétvégén találkozunk!<3<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><span style="font-size: 14.6667px;"><br /></span></b></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-60818065255069613852017-10-20T12:21:00.000-07:002017-10-20T12:21:02.084-07:00Helyzetjelentés őszintén<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok drágáim!</b></div>
<div style="font-weight: bold; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq9npqBz-GdoIotzAOdkwUs68KgQW-fQ-E5ulLYfzv-fVNAyQfRje8Fs5CEKHTPK9kc_-HygF15CAbjFZBrd4boL5_cTOTT72q103clY6bUqw6oUZczjpk0Uk6q9IRnE0fe6hOvnT2UNQ/s1600/large+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="493" data-original-width="500" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiq9npqBz-GdoIotzAOdkwUs68KgQW-fQ-E5ulLYfzv-fVNAyQfRje8Fs5CEKHTPK9kc_-HygF15CAbjFZBrd4boL5_cTOTT72q103clY6bUqw6oUZczjpk0Uk6q9IRnE0fe6hOvnT2UNQ/s200/large+%25282%2529.jpg" width="200" /></a></div>
<b>Mérhetetlenül sajnálom, amiért eltűntem, mint a kámfor az elmúlt két hétben, de nincs más kifogásom, miszerint a suli olyan szinten a nyakamba ült, hogy elvette minden inspirációmat az írással kapcsolatban. Márpedig eszem ágában sincs félkész, alig kitalált részeket hozni, főleg így vészesen közeledve a történet végéhez, ezzel romba döntve az eddig felépített képet róla, hiába tudom, hogy csúszásban vagyok és megint eltelt egy hét anélkül, hogy posztoltam volna, vagy hogy életjelet adtam volna magamról.<br />Azonban szeretném, ha tudnátok, mennyire nem voltam megelégedve az elmúlt néhány résszel, már ha csak azt is nézem, hogy korábban mennyi energiát szerettem volna beléjük fektetni, mikor egyáltalán megfogalmazódott bennem az egy-egy fejezet cselekménye, és mindemellett mennyit sikerült a végén. És ez nem jó, ti nem ezt érdemlitek, a történet sem ezt érdemli, ha már idáig eljutottunk. Ezért sem hoztam az új részt az előző héten, noha már pontosan tudtam, mit szeretnék bele, de a fáradtáság olyan szinten eluralkodott rajtam - fizikailag és lelkileg egyaránt - hogy egyszerűen képtelen voltam bármi ötletet is szavakba önteni.<br />Így aztán beláttam, hogy ez nem nagyon mehet ilyen formában amíg össze nem szedem magam annyira, hogy ismét képes legyek az írásra, ezért aztán kihagytam a múlt hetet, hogy összekaparjam magam a mostanira és most meg is érkeztem, illetve tervezek érkezni a hosszú hétvégén, majd pedig az őszi szünetben minimum kétszer, de inkább háromszor. (És most kisujjak erősen keresztbe)<br />Mindenesetre sajnálom; mérhetetlenül sajnálom, ha nem nyújtottam azt a minőséget, amit korábban, és ha nem tartottam be az ígéreteimet a rendszerességgel kapcsolatban, de főleg azt, ha azt éreztettem, mindez nem számít semmit sem, ti nem számítotok semmit. Mikor az igazság az, hogy elképzelésem sincs, hol lennék, ha nincs az a felbecsülhetetlen értékű támogatás, amit tőletek kapok részről részre, olykor akár hétről hétre is. Arról nem is beszélve, mennyire imádlak titeket - és ilyenkor tényleg nem túlzok - és mennyire hálás vagyok mindegyikőtökért.<br />Szóval köszönöm, köszönök mindent.<br /><br />Remélem senkit sem ért sokként a kisebb kirohanásom, de mindenképpen tisztázni szerettem volna a jelenlegi álláspontomat a bloggal és a történettel kapcsolatban. De annak ellenére, hogy a suli most különösen ki akar nyírni engem, nem hagyom, hogy megtegye hehe.<br />Továbbra is megtaláltok minden egyes helyen, ahol eddig, pluszban már <a href="https://www.wattpad.com/story/120386186-camouflage-%C3%A1lc%C3%A1z%C3%A1s-l-t">Wattpaden</a> is (nopara nem rakom át oda a történetet, csak párhuzamosan fut a Camouflage már ott is<3).<br /><br />Még egyszer köszönök szépen mindent - a türelmet és támogatást egyaránt - további szép estét, drágáim, továbbá hosszúhétvégét, pihenjetek sokat és ha minden jól alakul (és jól is fog na), egy-két napon belül ismét jelentkezem!<3<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-37877437659622076992017-10-07T04:57:00.000-07:002017-10-07T04:57:34.919-07:0035. - Love You Goodbye<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4uRD-UMBk83XVD4EtzCRq_rJv5858QyW_XhTcgIGMdSroPAJ12Nf521Qy_6Bt97TSPHwwgCMo7mju5b0rLs0LWVL1Hv8BF6gDIDF0hFD-G5EmcqYNg289cUOmlwLHCLVf0PFLlCmM9Hg/s1600/RAINA_LAWSON_08-683x1024.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1024" data-original-width="683" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4uRD-UMBk83XVD4EtzCRq_rJv5858QyW_XhTcgIGMdSroPAJ12Nf521Qy_6Bt97TSPHwwgCMo7mju5b0rLs0LWVL1Hv8BF6gDIDF0hFD-G5EmcqYNg289cUOmlwLHCLVf0PFLlCmM9Hg/s200/RAINA_LAWSON_08-683x1024.jpg" width="133" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Ha volt
pillanat, amikor kivételesen nem tudtam elég reálisan gondolkozni ahhoz, hogy
tudjam, mégis mekkora hülyeséget csinálok, akkor ez az a pillanat volt, ahogy
hagytam magam betuszkolni az autó hátsó ülésére Niall és Liam közé, miután
hősiesen körbevettek a kocsihoz vezető fotósokkal teli úton.<br />
Már csak azért sem sikerült dűlőre jutnom, mert miután a sokktól lényegében
egyetlen épkézláb mondatot sem bírtam kinyögni, nem hogy ellenkezni a dolog
ellen, képtelen voltam válaszolni Kylie kérdésre, miszerint biztos vagyok
benne, hogy ez jó ötlet. És bár a tekintetében nyoma sem volt rosszallásnak
Louis felé – az irántam való aggódásnak már annál inkább – nem töltött el túl
jó érzéssel, hogy ott kellett hagynom őt. Mondjuk némileg megnyugtatott, hogy
Zayn vele szemben mintha egyáltalán nem bánta volna a távozásomat, már csak az
egyik óvatlan pillanatban felém vetett jelentőségteljes pillantásából ítélve,
nekem pedig volt egy sanda gyanúm, hogy ennek oka lehet.<br />
Ettől pedig még inkább kedvem támadt volna sikítani.<br />
Azonban minden vegyes érzés ellenére maradni sem lett volna bölcs döntés,
figyelembe véve a minket kémlelő embertömeget, akik összegyűltek a műsorra,
ahogyan Liam fogalmazott, miközben kifelé tartottunk a rendezvény helyszínéről,
és akiknek a tekintete lyukat égetett az oldalamba. Szóval, amikor abban az egy
percben dönteni kellett, én a menekülést választottam, még ha az egyenesen az
ismertlen karjaiba lökött.<br />
Vagy éppen Louis-hoz.<br />
- A rohadt életbe – engedte ki a valószínűleg hosszú ideje magában tartott
sóhajt Niall, miután becsapódott mögöttünk a kocsiajtó, elnyomva ezzel a
kintről beszűrődő hisztériát.<br />
Fogalmam sem volt, hogy talált meg minket, miután előkerítette azt a bizonyos
segítséget a földön szenvedő Connor-nak, de mire észbe kaptam, már ott volt a
másik oldalamon Liammel karöltve, hogy elállják az utat köztem és az épület
előtt várakozó őrület között.<br />
Annak ellenére, hogy normális esetben a hideg rázott volna a vakuktól, ez
alkalommal hidegen hagyott a jelenlétük, ahogyan az őket követő kiáltások, úgy
hajtottam le a fejemet, és bíztam rá magam a fiúkra, akik eltámogattak az
autóig, én pedig nem voltam biztos benne, hogy nélkülük akár egy lépésre is
képes lettem volna.<br />
Csak akkor vettem észre, hogy Louis-nak – csak úgy, mint Harry-nek és
Lottie-nak – nyoma sincs sehol, na nem mintha tisztában lettem volna, mi
történt az elmúlt néhány percben körülöttünk, mire kérdőn a szemben lévő üres
ülésekre pillantottam.<br />
- Másik kocsi – szólalt meg mellettem Liam, mintha csak olvasott volna a
gondolataimban, én pedig zavartan lehajtottam a fejem. – De jobb ez így.<br />
Mivel tökéltesen egyetértettem vele, egy alig látható biccentéssel reagáltam,
és összébb húztam magamon a kabátomat, de nem voltam biztos benne, hogy azért,
mert majd megveszett az isten hidege vagy, mert beleborzongtam a gondolatba is,
mi történne, ha Louis most itt ülne velem szemben.<br />
- Minden oké? – kérdezte Liam, visszarángatva a jelenbe, egy óvatos pillantás
kíséretében.<br />
Nem tudom, miért ért akkora meglepetésként, hogy Liam-et tényleg érdekli, mi
van velem, elvégre sosem tűnt olyannak, aki elsiklik mások felett, mégis
némileg jóleső érzéssel töltött el, hogy a köztünk lévő minimális kapcsolat
ellenére is aggódást véltem felfedezni a tekintetében.<br />
Bólintottam, noha pontosan tudtam, hogy olyan távol vagyok az oké kifejezéstől,
mint még soha, de nem tudtam, miképp fejezzem ki magam Louis egyik legjobb
barátja, egyben legnagyobb bizalmasa előtt. De nem úgy tűnt, mintha Liam
neheztelt volna rám emiatt, elvégre bár tökéletesen tisztában volt azzal, hogy
nem vagyok jól, mégsem erőltette a beszélgetést, csak úgy, mint Niall, aki még
mindig idegesen bámult kifelé az ablakon.<br />
- Miért csinálta? – csúszott ki a számon egy óvatlan pillanatban mégis, magamra
vonva ezzel mindkettejük figyelmét.<br />
Noha ezt leginkább magamtól kérdeztem, mint sem tőlük.<br />
Elvégre egészen ma estig abban a tudatban éltem már egy hónapja, hogy semmi
közünk nincs egymáshoz Louis-val, ami egyet jelentett azzal, hogy levette rólam
a kezét, boldoguljak nélküle úgy, ahogy akarok. <i>Mert már nincs rám szüksége.</i><br />
Azonban az első adandó alkalommal, hogy bajba kerültem, ott volt, de nem Connor
volt az egyetlen, akire valamiféle csapást mért ezzel; sikerült engem is
csaknem kicsinálnia.<br />
De lehetett volna annyi eszem, hogy számítsak rá, Louis-val sosem lesz ez
másképp.<br />
Mindig fel fog bukkanni a lehető legváratlanabb pillanatokban, hogy levegyen a
lábamról vagy a földig taszítson, de teljesen mindegy, melyik történik, végül
úgyis a földön fogok kikötni.<br />
És mindig el fogom nézni neki.<br />
- Mert ő Louis és köztudottan kurvára nem bír magával – felelte Liam némi
rágódás után, mintha mi sem lenne természetesebb, én pedig hirtelen azon kaptam
magam, hogy megeresztek egy halvány mosolynak tűnő valamit. – És mert
bármennyire próbálja tagadni, még mindig szeret téged.<br />
Odáig tartott.<br />
A tekintetemet magam elé szegeztem, ahogy próbáltam nem kimutatni, milyen
hatással voltak rám az előbb hallottak, bármennyire is szerette volna egy
részem elhinni, amit Liam mond. De még mindig ott volt a másik, amelyikben túl
élesen élt a kép arról a Louis-ról, aki azon a bizonyos estén mindent a
fejemhez vágott, aztán pedig azt mondta, nincs jövőnk, hiába próbálta átvenni a
helyét az, aki éppen most verte félholtra Connor-t miattam.<br />
- Connor mondott valamit – köszörültem meg a torkomat végül. – mielőtt Louis
megjelent volna. Azt hitte, vele jöttem, mert hogy kellek a róla kialakult
képhez, ami nem túl jó – idéztem fel magamban a szavait.<br />
A szemem sarkából láttam, ahogy Liam pillantása megfeszül, ahogy Niall is
élesebben szívta be a levegőt mellettem.<br />
- És én még azt hittem, Connor túl ostoba, hogy összerakja a dolgokat –
jegyezte meg Liam.<br />
- Az is. – morogta Niall. – Valószínűleg valamelyik idióta elköpte neki.<br />
- Micsodát? – nem tudtam, melyikükre nézzek a válasz után kutatva, ugyanis
hirtelen egyikük sem volt képes rám nézni. – Mit köptek el Connor-nak?<br />
Mintha elvágtak volna valamit, úgy lett néma csend az autóban, ahol a kintről
beszűrőd eső és a motor zaján kívül semmit sem lehetett hallani, de még a saját
lélegzetvételünket sem.<br />
Azonban volt egy olyan érzésem, még levegőt venni is elfelejtettem venni, amint
a pillantásom újra összetalálkozott Liam arcával.<br />
- Lehet nem nekünk kéne elmondani – kezdte. – De valamit tudnod kell.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">A szakadó
esőtől az orrom végéig nem láttam, mire megérkeztünk Louis lakásához, ahol már
ott parkolt az a bizonyos másik autó, amivel a társaság másik fele érkezhetett,
a kapu túloldaláról pedig látni lehetett, ahogy kigyulladt a feljáró
mozgásérzékelője, mikor begurultunk a magas falakon belülre.<br />
Szinte alig fékezett le az autó, már fel is téptem az ajtaját, nem törődve a hátam
mögül felhangzó kiáltásokkal, úgy tettem meg a bejáratig tartó utat futva,
azonban Liam-nek sikerült utolérnie valahol félúton, ugyanis arra eszméltem,
hogy a karomnál fogva hátra húz.<br />
- Nyugodj meg, oké? Ezzel semmire nem megyünk.<br />
- Nyugodjak meg? – meredtem rá hitetlenül, és éreztem, ahogy az eső szépen
lassan mindenemet eláztatja ebben a néhány pillanatban. – Mégis hogyan, ha
tudom, hogy…<br />
<i>Hogy Louis éppen most veszített el
valakit.</i><br />
- Azzal, hogy látja rajtad, mennyire ki vagy akadva te is, nem segítesz rajta –
rázta meg a fejét.<br />
- Liam, én nem… - kezdtem, azonban ez alkalommal sem sikerült a végére jutnom a
mondandómnak.<br />
Már csak azért sem, mivel éreztem, még egy szó és elerednek a könnyeim, és bár
rég nem voltam az a Chloe, aki szégyelli magát emiatt, nem akartam ennél is
jobban aggasztani Liam-et, aki már láthatóan az utolsókat rúgta a mai napra.<br />
- Csak annyit kérek, próbálj meg egy kicsit lenyugodni – túrt bele idegesen az
esőáztatta hajába, és a bejárat felé húzott. – És beszélj vele. Tudom, hogy
félsz, de ha valakire, akkor rád hallgatni fog.<br />
Lassan bólintottam, ő pedig az ajtó felé fordult, amely három kopogtatása után
már ki is nyílt előttünk, mire szembe találtuk magunkat a nyúzott tekintetű
Harry-vel.<br />
- Végre – jegyezte meg, ahogy félreállt, hogy beljebb mehessünk. – Már azt
hittem sosem értek ide.<br />
Egyikünk sem reagált semmit, miközben követtük őt a már jól ismert falak között
a konyha felé, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy nem tartózkodott senki. Úgy
tűnt, ez Liam-nek is feltűnt, ugyanis kérdőn a bandatársa felé fordult,
miközben kihúzott egy széket az asztaltól és intett, hogy üljek le, én pedig
egy szó nélkül azt tettem, amire némán megkért.<br />
- Hol van? – kérdezte, és bár nevet nem mondott, nem kellett túl nagy zseninek
lennie bármelyikünknek is, hogy rájöjjön, kiről van szó.<br />
- Fent – bökött az emelet irányába Harry. – De egyedül van.<br />
- Mi lett Lottie-val? – ráncolta össze a szemöldökét Niall.<br />
Harry idegesen nézett hol a lépcső irányába, hol pedig felénk, mintha nem lenne
biztos abban, Louis vajon hallja e, amit idelent mond, mielőtt válaszolt végül.<br />
- Kidobtam őt Lou-nál – mondta. – Jobb ötletnek tűnt, mint sem idehozni.<br />
Liam bólintott, noha tisztán láttam a tekintetében megbúvó harcot, amiért
Harry-nek egyáltalán meg kellett hoznia ezt a döntést, de egy percig sem
hibáztattam.<br />
- Mennyire van ki? – kérdezte Niall, megtörve ezzel a kisebb csendet, ami
beállt közénk, mire egy emberként fordultunk Harry felé, aki erre megvonta a
vállát.<br />
- Egy szót sem szólt, mióta megjöttünk – felelte. – Felment és azóta nem is
jött le. De nem úgy tűnik, mint akinek szándékában áll máshogy tenni.<br />
- Mi lesz, ha holnap se akar majd? – nézett fel rá Niall egy jelentőségteljes
pillantás kíséretében. – Se azután?<br />
Harry csupán megrázta a fejét, mint aki nem tud erre mit mondani, Liam pedig
élesen szívta be a levegőt mellettem.<br />
- Akkor minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy meggondolja magát –
mondta végül. – És ott leszünk neki.<br />
A helyiségre telepedett néma csend fojtogató volt, miközben ismét éreztem,
ahogy útjára akarnak indulni a könnyeim, miután felfogtam, mégis mit jelent
mindez.<br />
<i>Louis fel akarja adni. És én nem voltam
ott, hogy segítsek neki.<br />
</i>És ott, abban a pillanatban határoztam el, hogy nem fogom hagyni, hogy
igaza legyen, és nem fogom hagyni, hogy elsétáljon tőlem. Még akkor is, ha csak
egyetlen estéről van szó.<br />
- Szabad? – köszörültem meg a torkomat, ahogy az emelet irányába sandítottam.<br />
Harry először a többiekre, majd pedig rám nézett, de nem telt bele két
pillanatba, hogy egy bólintással engedélyt kapjak, nekem pedig mindez elég volt
arra, hogy felpattanjak és a lépcső felé vegyem az irányt, miközben a
tekintetüket végig a hátamon éreztem, míg el nem tűntem a fordulóban.<br />
Kettesével szedve a fokokat villámgyorsan az emeleten találtam magam, onnan
pedig már a lábaim maguktól a megfelelő szoba felé vittek, amelynek az ajtaja
félig nyitva állt, mire megtorpantam egy másodperc erejéig, valami mozgás után
kutatva. De miután senki sem mozdult, nyeltem egy nagyot, és zakatoló szívvel
beléptem Louis szobájába.<br />
A tekintetemmel rögtön az alakját kerestem, amit nem sokkal később meg is
pillantottam, ahogy hátat fordítva nekem állt az erkélyen a korlátnak
támaszkodva, egyik kezében egy félig leégett cigivel. Miután hosszú
pillanatokig nem nyúlt hozzá, beláttam, az ismeretségünk óta először látom,
hogy nem foglalkoztatja a káros szenvedélye, ugyanis szinte nem tudtam volna
olyan alkalmat mondani, ahol nem szívta egy slukkot a másik után, amíg csak
lehetett.<br />
Ez pedig egy újabb intő jel volt a többi mellett, hiába próbáltam nem komolyan
venni a lent hallottakat; Louis kezdi tényleg feladni. De még ha így is van,
nem ma este fogja megtenni.<br />
Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben nyeltem egy nagyot és néhány
lépéssel a félig nyitott üvegajtóhoz léptem, és kitártam.<br />
Annak ellenére, hogy Louis nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy valaki
jelen van, nem mutatta különösebb jelét az érdeklődésének, továbbra sem fordult
felém, így aztán vettem egy mély levegőt, és megtörtem a fájdalmas csendet.<br />
- Annyira sajnálom.<br />
Még csak meg sem rezzent a hangomra, én pedig elgondolkoztam azon, ez vajon
azért van, mert képtelen bármit is mutatni felém, vagy, mert már egyáltalán nem
érdeklem. Aztán ismét felrémlett előttem, mit tett értem ma este, amikor
megmentett.<br />
Most pedig én készülök megmenteni őt.<br />
- Tudom, hogy én vagyok az utolsó, akit látni akarsz most… - köszörültem meg a
torkomat, ahogy közelebb léptem, bár még így is olyan érzésem volt, mintha
fényévek választottak volna el tőle. – De tudnod kell, hogy mindazok ellenére,
ami történt… mindazok ellenére, amit mondtam… még mindig itt vagyok, Louis –
mondtam, nem törődve a szemembe szökő könnyekkel.<br />
Fogalmam sem volt róla, honnan jöttek a könnyek, amelyeket az elmúlt néhány
hétben már elsírtam, azonban minden erőmmel azon voltam, hogy ellenálljak
nekik, miközben a földre szegeztem a tekintem.<br />
<i>Szedd össze magad, Chloe, még mindig ő
az, aki elveszítette az anyját, mégsem sír.<br />
</i>- És itt is leszek – folytattam, noha továbbra sem mutatta semmi jelét,
hogy hallgatja is, amit mondok. – Ha kell, csak ma. Ha kell, mindig – <i>hazug. </i>– De könyörgöm ne… kérlek, ne
csináld ezt – ráztam meg a fejemet, ahogy egyre több könny folyt le az arcomon.
– Ne zárj ki mindenkit. Nem számít, hogy engem igen, őket ne.<br />
Ismét szünetet kellett tartanom, ha nem akartam keserves zokogásban kitörni idő
előtt, miközben az ajkamba harapva lehunytam a szemem, és elgondolkoztam azon,
vajon volt e valaha ilyen nehéz mondani bármit is, noha mélyen belül pontosan
tudtam a választ.<br />
Soha életemben nem fájt még semmi sem ennyire.<br />
Hiába utáltak ki a saját házamból azok, akikben vakon megbíztam, hiába
szerettem belé, adtam magam át teljesen és hagytam, hogy Louis darabokra
törjön, a közelében sem jártak annak a fájdalomnak, amit abban a pillanatban
éreztem.<br />
- Annyival több vagy ennél. Annyival többet érdemelsz – mondtam végül épp
annyira hangosan, hogy meghallja. – Csak szerettem volna, hogy tudd.<br />
Mintha egy rezzenést véltem volna felfedezni a testtartásán, ahogy szépen
lassan felegyenesedett, és bár továbbra sem nézett rám, a mozdulatai épp eléggé
hatással voltak rám ahhoz, hogy megdermedjek és feladjam a korábbi
elhatározásom, miszerint feladom.<br />
Figyeltem, ahogy a válla megemelkedik egy nagyobb lélegzetvételtől, majd pedig
azt, ahogy szépen lassan felém fordul, a szemeit egyenesen az enyéimre
szegezve, elvágva ezzel az utolsó esélyemet a menekülésre. Nem mintha abban a
pillanatban egyáltalán fontolóra vettem volna a menekülést, de ha mégis, igazán
illett volna megtanulnom, hogy Louis elől sosem fogok tudni elfutni.<br />
És mintegy végszóra, mire feleszméltem, két lépéssel átszelte a kettőnk között
lévő távolságot, azonban még csak esélyem sem volt reagálni, az ajkai három
másodpercen belül az enyéimen landoltak.<br />
A közelsége pillanatokon belül ledöntött a lábamról, miközben éreztem, hogy ha
nem kapaszkodok meg benne, felmondják a szolgálatot. De mintha megérezte volna,
úgy húzott közelebb magához még erősebben, miközben beljebb lökött a félig
nyitott ajtón, egyenesen a szobába, majd rúgta be a lábával. Egy pillanatra sem
szakadt el tőlem, ahogy lerángatta rólam a kabátomat, majd pedig a pólómat és
szépen lassan minden mást, míg egy idő után azon kaptam magam, hogy a hátam a
matracnak csapódik, ő pedig felettem van, és hirtelen megint olyan közel
érezhetem magamhoz, mint még soha.<br />
Azzal az egyedüli különbséggel, hogy a szemeiben nyoma nem volt már annak a
törődésnek, mint korábban; ugyanis egyik pillanatról a másikra ismét ugyanaz a
Chloe lettem neki, aki nem volt más, mint a puszta szórakozása.<br />
És én ezt mindvégig tudtam, miközben hagytam, hogy ismét az övé legyek egyetlen
éjszaka erejéig; talán épp azért, mert nekem ő még mindig ugyanaz a Louis volt,
akibe beleszerettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>***</b><br /><b>Helló-helló drágáim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Először is mérhetetlenül sajnálom, hogy csak most jelentkezem és hogy lényegében </b></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: "Book Antiqua", serif;">eltűntem, mint a kámfor, de nem túlzok ha azt mondom, azt sem tudom, hol áll/állt a fejem az elmúlt két hétben. Mindenesetre boldog vagyok - már ha mondhatok ilyet - hogy csak egy hetet maradtam ki, bízom benne, a következő héten már rendes időben hozhatom a frisset *fingers crossed*.</b></div>
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><div style="text-align: justify;">
<b>De azért remélem, mindenkivel minden rendben van, és hogy senki sem szenvedett semmiféle maradandó károsulást időközben, a sulihoz pedig kitartást, veletek vagyok mint mindig.<3<br />Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és megjegyzést; annak ellenére, hogy eddig lehetetlen volt az időhiány miatt válaszolnom rájuk - de ma estig ezt megteszem - elolvastam mindet, és mint mindig, most sem győzőm hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok a támogatásotokért hétről hétre. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki, hogy ennyire mellettem álltok és kitartotok a történet mellett, de amikor azt mondom, a világot jelenti nekem a véleményetek, meg a jelenlétetek úgy általában, egyáltalán nem túlzok. Szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm!<333 Ti vagytok a legeslegjobbak és mindenkinek küldöm a virtuális ölelést.:)<br />Ami a részt - illetve a történet folytatását illeti - gondoltam ideje jeleznem, hogy ezen a fejezeten kívül még úgy öt rész van hátra, plusz az epilógus, bármennyire is fura még nekem is ezt mondani így másfél év után, de hát elérkeztünk ide is. Márpedig ez azért is vicces, mert igencsak nagy dilemmában vagyok a végét illetően, de hát majd meglátjuk hehe.<br /><br />De nem is koptatom tovább a billentyűzetet; további csodás hétvégét drágáim, legyen nagyon szép napotok, sok sikert a következő héthez, még egyszer nagyon köszönök mindent éés ha minden jól alakul, jövőhéten ismét boldogítom a társaságot. <3 (viccelek hehe)<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: este tali a kommenteknél (üssetek le nyugodtan, nagyon fáradt vagyok.:DD)</b></div>
</span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-31588044557093016912017-09-24T04:07:00.000-07:002017-09-24T04:07:31.853-07:0034. - Az utolsó csepp a pohárban<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisyq0Fe6V5DsUQ09EFLz2c6yXzt11s10UQFKhfq_3734shWE37SgQZnSh-ANI3WEz6FfZRMbQjB3PWBkDwOfpaWonLEM2ZBWTWI6bOvS9eKp2edEeL8jQwmU_Qtk29yV_kh9P7vexcGKc/s1600/tumblr_o5oz1uJOCC1rvt63zo1_400.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisyq0Fe6V5DsUQ09EFLz2c6yXzt11s10UQFKhfq_3734shWE37SgQZnSh-ANI3WEz6FfZRMbQjB3PWBkDwOfpaWonLEM2ZBWTWI6bOvS9eKp2edEeL8jQwmU_Qtk29yV_kh9P7vexcGKc/s200/tumblr_o5oz1uJOCC1rvt63zo1_400.jpg" width="133" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">Egyszerre
játszódott le a szemem előtt három jelenet, miközben a tekintetemet továbbra is
fogva tartotta a kék szempár, amelyet egykor szinte mindennap csodálhattam,
most azonban három hete csak az álmaimban került elő, és a korábbi megnyugvás
helyett pánikot ébresztett bennem.<br />
Az egyik, talán a leghalványabb, az első találkozásunk, amely hasonló
körülmények között történt, és pont ugyanígy kezdődött, egyetlen kósza
pillantással. A másik, ami már némileg erőteljesebb volt, a jelenet, mikor azt
mondta, szeret, majd pedig ezzel egybemosódva, mikor én is kimondtam, ő pedig
éppen a világ másik felén volt, mégsem éreztem még annyira közel magamhoz. A
harmadik pedig, egyben a legélesebb kép, amikor mindezt alig néhány héttel
később visszavonta, miközben szembesített a legnagyobb hibámmal, amit utána
vele is elkövettem, miután hagytam őt kisétálni az életemből.<br />
Noha tulajdonképpen én voltam az, aki elmenekült tőle. Az már más kérdés, hogy
azért, mert kimondta azt, amit még saját magamnak sem bírtam beismerni.<br />
Elmenekültem, ahelyett, hogy harcoltam volna, egyenesen a saját nyomorúságomba,
amely egyet jelentett a hetekig tartó fájdalommal, ébren átvirrasztott
éjszakákkal, amikor is azon gondolkoztam, vajon hol rontottam el, mikor
rontottam el, hogy az valóságban élt álom hirtelen a legnagyobb rémálmom lett.
A személy, akit pedig a megmentőmnek gondoltam, végül meghúzta a ravaszt, és én
ismét a földön találtam magam.<br />
És az a személy most itt állt velem szemben, a tekintetével fogva tartva az
enyémet, én pedig hiába próbálkoztam, sehogy sem voltam képes másfele nézni;
mert mindazon fájdalmak ellenére, amin keresztül mentem miatta, még mindig
ugyanolyan reménytelenül szerelmes voltam belé.<br />
- Chloe? – fogalmam sem volt, honnan érkezett a hang, az előttem álló
Lottie-tól, vagy esetleg a kezét az én karomra csavaró Kylie-tól.<br />
Ugyanis Louis-n kívül hirtelen minden megszűnt létezni számomra.<br />
Ami a leginkább meglepett annyira, hogy még mozdulni sem tudtam, leginkább az
arcára kiülő semleges álarc volt, mintha kicsit hatotta volna meg, hogy itt
talál, annak ellenére, hogy valószínűleg fogalma sem lehetett róla.<br />
Vagy csak nem akarta, hogy lássam, sikerült kivételesen nekem meglepnem őt,
elvégre azzal már túl sokat mutatna felém – vagy a világ felé úgy általában.<br />
Ennek következtében pedig próbáltam nem kimutatni én sem, mennyire fáj látnom,
hogy a személy, akinek teljesen odaadtam magam, akinek mindent elmondtam az
utolsó démonomig, valaki teljesen más lett a mai napra.<br />
Valaki, aki úgy tesz, mintha egy idegen lennék, semmivel sem több, mint bárki
más.<br />
Talán ez volt az oka annak, hogy éreztem, amint a lábaim megindulnak, kirántva
magam Kylie szorításából, az embereken keresztül.<br />
Bármerre, csak el innen.<br />
<i>Ilyen nincs, ez nem lehet.<br />
</i>Ezeket kántáltam magamban, miután visszataláltam önmagamhoz annyira, hogy
rájöjjek a helyzet szerencsétlenségére, és csak reménykedni tudtam, hogy
akármerre is haladok, minél távolabb kerülök Louis-tól és ez az egész hirtelen
meg nem történté válik.<br />
<i>Kár, hogy semmi sem ilyen egyszerű, főleg
nem, ha róla van szó.<br />
</i>Fogalmam sem volt, hová tartok, azonban kénytelen voltam megtorpanni,
miután az üvegajtón keresztül nem a klubból jutottam ki, hanem egy kinti
részre, ahol ugyanolyan asztalok voltak, mint odabent; ha lehetséges, még több
lelkesen iszogató és társalgó emberrel, némelyik kezében egy-egy cigarettával,
amiből arra következtettem, ismét sikerült a rossz helyen kikötnöm. De
valamiért már nem tudott annyira meghatni, elvégre már annak is örültem, hogy
szabad levegőre kerültem, így aztán, hogy a lehető leginkább meghúzódjak a
háttérben, oldalra vettem az irányt, szorosan az épület falához, ahol rajtam
kívül még néhány lazábban öltözött alak élt a káros szenvedélyének.<br />
Remegve nyúltam a táskámban tartott dobozért és kaptam elő egy szálat, miközben
hátat fordítottam az ajtónak, remélve, még ha ide is keveredik valaki utánam,
még csak véletlenül se lásson meg. Elvégre hiába voltam pontosan tisztában a
veszélyeivel annak, hogy egyedül vagyok, valamiért képtelen lettem volna most elviselni
Kylie sajnálkozását, vagy éppen elkeseredett próbálkozását, hogy kijuttasson
innen, miközben azt kérdezgeti, jól vagyok e.<br />
Még akkor sem, ha azt is tudtam, ez <i>nem</i>
az én területem.<br />
Kapkodva gyújtottam meg az ajkaim közé csippentett cigit, majd a benntartott
sóhajt kiengedve dőltem neki a téglafalnak, miközben fél szemmel a körülöttem
lévő embereket pásztáztam, azonban úgy tűnt, egymás társasága érdekesebbnek
bizonyul, mint a látszólag ide nem illő lány, akit pillanatokkal korábban még
táncolni láttak.<br />
De ez nem tartott túl sokáig.<br />
- Nocsak, kit látnak szemeim.<br />
Annak ellenére, hogy először nem tudtam archoz kötni, éreztem, ahogy végigfut a
hideg a hátamon, miközben szépen lassan megfordultam, majd szembe találtam
magam az illetővel, aki miatt mégis azt kívántam, bárcsak ne jöttem volna ki.<br />
- Chloe Diamond személyesen – billentette oldalra a fejét Connor, ahogy egy
magabiztos mosoly ült ki az arcára. – És én még azt hittem, hogy ez nem az én
estém.<br />
<i>Már csak ez hiányzott.<br />
</i>A tekintetének köszönhetően másodperceken belül felrémlett előttem az a
bizonyos éjszaka, amikor utoljára láttuk egymást, hasonló szituációban, csak
akkor ilyenkor már réges-rég a falnak voltam taszítva, miközben ő azt tett
velem, amit akart.<br />
És volt egy olyan érzésem, ha most nem lenne ennyi ember körülöttünk, ugyanezt
megtenné.<br />
- Connor – erőltettem meg magam a neve erejéig, ahogy kihúztam magam, és a
földre ejtettem a kezemben tartott cigit, noha a fele alig égett le.<br />
De úgy voltam vele, nem árt, ha mindkét kezem jelen van, a biztonság kedvéért.<br />
- Hát nem gondoltam volna, hogy ismét ilyen körülmények között találkozunk –
jegyezte meg szórakozottan. – Pont itt. De gondolhattam volna, hogy ide is
elrángat magával.<br />
- Parancsolsz? – ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül.<br />
- Ugyan már, mindketten tudjuk, hogy Tomlinson-nak szüksége van az ölebére,
hogy javítson azon a nyomorult képén – mondta, ahogy tetőtől talpig végigmért.
– Mondjuk nem erőltette meg magát túlságosan. Jobban is felöltöztethetett
volna.<br />
Egyre inkább éreztem, ahogy kezdek összezavarodni, így aztán tudomást sem
vettem a burkolt sértésről, már ami a kinézetemet illeti, bár tény és való,
hogy kitűntem a puccosabb vendégek közül. És bár csaknem megölt a kíváncsiság,
nem adhattam meg Connor-nak az elégtételt, hogy válaszok után esedezem, így
aztán felerőltettem magamra a nem törődöm álarcot, ahogy összeszorítottam a
számat.<br />
- Nem Louis-val jöttem – feleltem.<br />
- Valóban? – vonta fel a szemöldökét, mint akit tényleg megleptem. – Na, csak
nem baj van a paradicsomban? – vigyorodott el a felvetésén.<br />
Nem válaszoltam, már csak azért sem, mert hiába voltam képtelen saját magam
előtt is feleleveníteni a történeteket, Connor lett volna az utolsó, akinek
bármit is mondtam volna.<br />
- Hiába nem mondasz semmit, látom a szemeiden – mondta, majd elnevette magát. –
Mit követett el?<br />
- Ahhoz neked semmi közöd – vágtam rá, amilyen határozottan csak tudtam.<br />
De pontosan tisztában voltam vele, mennyire szánalmas próbálkozás a részemről;
elvégre már réges-régen lebuktam Connor előtt.<br />
Tudta, hol üssön ahhoz, hogy eléggé fájjon.<br />
- És én még azt hittem, Louis úgy ragaszkodik hozzád, mint a szeme fényéhez –
rázta meg a fejét helytelenítően. – Mondjuk, bevallom őszintén, és ezt most ne
vedd sértésnek, de nem igazán értettem, mit eszik rajtad ennyire.<br />
Hiába voltam minden erőmmel azon, hogy a szavai leperegjenek rólam – elvégre
pontosan tudtam, hogy mindez amolyan elégtétel neki azok után, amit miattam
kapott Zayn-től azon a bizonyos estén – éreztem, ahogy a mondandója egyenesen
gyomorszájon vág.<br />
Talán mert egy részem tisztában volt vele, hogy van igazság abban, amit mond.<br />
Mert külső szemmel nézve senki sem tudta volna megmondani, mit szeret annyira
Louis a lányban, akit egy klubban szedett fel és egy volt a sok közül.<br />
Abban a pillanatban, hogy elkaptam a tekintetemet az előttem álló fiúról, az
udvarra vezető ajtó kivágódott, és Louis lépett ki rajta három alak
társaságában, akik közül az egyikben Liam-et ismertem fel, majd őket követte
Lottie és egy számomra ismeretlen lány.<br />
Magamban fohászkodtam, hogy forduljanak vissza, vagy induljanak meg egy
teljesen másik irányba, azonban a kérésem közül egyik sem került
meghallgatásra, ugyanis a pillantásom másodperceken belül összetalálkozott
Louis-val.<br />
- Mármint ne érts félre, megértem mi tetszik neki rajtad, de hogy még Zayn-t is
rávedd arra, hogy tűzbe menjen érted, elég érthetetlen – folytatta Connor, aki
mindezt észre sem vette és tett egy lépést felém. – De mi a titkod, Chloe?<br />
De én továbbra sem mozdultam, miközben a tekintetem végig a kék szempáron volt
a válla felett, amely szinte azonnal elsötétült, amint felismerte az engem
bekerítő személyt.<br />
- Azon kívül, persze, hogy mindkettőnek szétteszed a lábadat – tette a pontot
az i-re, az utolsó csapást mérve rám.<br />
De nem volt alkalmam megemészteni a pofont, a pillantásom ismét Louis-ra esett,
akinek időközben az arckifejezése is megváltozott, nekem pedig kétségem sem
volt afelől, hogy minden egyes szót hallott. Tőlem pedig nem telt másra, mint
hogy szépen lassan megrázzam a fejem, mintegy némán könyörögve, hogy ne
csináljon semmit.<br />
Azonban amint összetalálkozott a tekintetünk, már tudtam, hogy túl késő, amikor
pedig öt lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot.<br />
- Louis! – kiáltott utána Liam, megkísérelve, hogy visszarángatja, azonban ő
egy mozdulattal lerázta magáról a kezét, és már Connor mögött is volt, aki
meglepetten fordult meg hangra.<br />
- Nahát, fiúk, micsoda véletlen… - próbálta menteni a menthetőt, ahogy semleges
arckifejezést erőltetett magára, de már nem volt esélye befejezni a mondatot.<br />
- Megmutatom neked, milyen az a kibaszott véletlen – vágott közbe Louis, és már
lendítette is az öklét, egyenesen Connor arcába, aki az ütéstől megtántorodva
először a falnak, majd pedig egyenesen a földre esett.<br />
- Louis! – kiáltotta ismét Liam, de mintha meg sem hallotta volna, úgy ragadta
meg a pólójánál fogva a földön fekvő Connor-t.<br />
- Kelj fel, te rohadék! – sziszegte, és talpra állította, hogy aztán még egy
ütéssel ismét a falnak csapja.<br />
- Te jóságos ég! – érkezett a kiáltás Louis húga felől, aki a szája elé téve a
kezét figyelte a jelenetet, miközben a tekintetéből tisztán kiolvasható volt a
rettegés.<br />
De Louis-t semmi sem hatotta meg, még Liam próbálkozása sem, hogy megállítsa; a
következő pillanatban teljes erejéből gyomorszájon vágta a fiút, akinek még
csak esélye sem volt reagálni az előző ütések után.<br />
- Azt gondoltad, megúszod a múltkorit? – kérdezte indulattól elsötétült
tekintettel, ahogy kíméletlenül préselte a falnak Connor-t. – Nem megmondtam
neked, hogy kurvára ne kerülj a szemem elé, Connor?<br />
- Mit vagy úgy oda, Tomlinson? – sziszegte válaszként, én pedig csak akkor
vettem észre az orrából szivárgó vért. – Ez csak egy nyomorult ribanc.<br />
Louis egy ideig nem szólt semmit, azonban Connor-ral ellentétben én pontosan
tudtam, hogy ez nem a meghunyászkodás jele. Éppen ellenkezőleg.<br />
Ez adta meg neki a végső lökést ahhoz, hogy a korábbiaknál még nagyobb erővel
mérjen egy újabb ütést Connor-ra, aki ennek következtében, mint egy rongybaba,
úgy hullott a földre.<br />
De úgy tűnt, ez még mindig nem elég Louis-nak, ugyanis már lendítette is újból
a karját, amikor Liam ismét megragadta őt, de ez alkalommal már nem egyedül.<br />
Ugyanis Zayn is ott volt mellette.<br />
Méterekkel arrébb pedig Kylie figyelte hófehér arccal az eseményeket a többiek
társaságában.<br />
- Állj le! – mondta Liam, ahogy együttes erővel elrántották a szenvedő
Connor-tól Louis-t.<br />
- Engedjetek el! – sziszegte válaszul, ahogy minden erejével azon volt, hogy
kiszabaduljon az őt tartó szorításból, kevesebb sikerrel.<br />
- Eleget kapott, Louis – szúrta közbe Zayn.<br />
- Nem, amíg én azt nem mondom – rázta meg a fejét, és azzal a lendülettel
kirántotta magát az őt tartó karok közül.<br />
Már lépett is volna Connor felé, azonban a következő pillanatban Harry és Niall
bukkant fel egy tagbaszakadt alak kíséretében, akiben Louis egyik korábbi
testőrét ismertem fel, és elállták az útját.<br />
- Vége van – mondta Harry. – Te nyertél, Louis. Engedd el.<br />
- Kibaszottul meg fogom ölni – rugaszkodott neki ismét, de ekkor már a testőr
is becsatlakozott a többiek mellé, és egyetlen mozdulattal hátrébb taszította
őt Connor-tól és tőlem.<br />
- Ennyi elég lesz, ember! – jelentette ki.<br />
Észre sem vettem, ahogy időközben az egész udvar felénk fordult, az ajtóban
pedig ott tömörült a vendégek fele, akik közül egy alak kivált, és határozott
léptekkel felénk indult.<br />
- Itt meg mi a franc folyik? – kiáltotta ingerülten.<br />
Alig néhány lépésnyire lehetett tőlünk, mikor felismertem benne a menedzsert,
aki Scott néven mutatkozott be annak idején, mikor egyszer elkísértem Louis-t
az irodába.<br />
A tekintetét ide-oda kapkodta először Zayn, és a többi fiú között, majd pedig
Connor és köztem, de az végül az indulattól remegő Louis-n állapodott meg. Arra
számítottam, mindjárt elordítja magát, hogy rendre parancsoljon mindenkit,
azonban legnagyobb döbbenetemre csupán kiengedett egy ideges sóhajt, mielőtt a
fiúkhoz fordult volna.<br />
- Vidd ki innen Louis-t – intézte a szavait a testőr felé, aki erre szó nélkül
bólintott. – Harry te is velük mész.<br />
Az említett személy biccentett, majd Louis másik oldalára lépett, aki szólásra
nyitotta a száját, majd mintha meggondolta volna magát, visszavonulót fújt.<br />
Scott tekintete ezután rajtam állapodott meg, nekem pedig fogalmam sem volt,
milyen siralmas állapotban lehetek, de a pillantását látva nem sejtettem túl
sok jót.<br />
- Liam vidd haza Chloe-t – mondta végül. – Niall, te pedig keríts valakit, aki
rendbe teszi Connor-t!<br />
- Felőlem akár meg is rohadhat – morogta a fiú, ahogy vetett egy undorodó
pillantást a földön összekuporodó Connor-ra.<br />
- Azt mondtam, menj! – csattant fel Scott, mire Niall kelletlenül elindult az
ajtó irányába.<br />
Csak akkor vettem észre, hogy Louis még mindig ott áll tőlem alig két méterre,
az őt övező gyűrűben, amely nem engedte, a tekintetét egyenesen rám szegezve,
miközben az indulat szépen lassan eltűnt belőle, átadva a helyét valami
teljesen másnak. Valaminek, amivel még hetekig tartó szenvedésekkel is később
el tudta érni, hogy megremegjenek a térdeim.<br />
Abban a pillanatban jöttem csak rá igazán, mit is tett értem Louis pillantokkal
korábban, mire éreztem, ahogy a talaj szépen lassan kicsúszik a lábam alól.<br />
- Scott…– kezdte elhaló hangon, azonban a menedzsere megrázta a fejét, mintha
nem akarná hallani, amit mondani készül.<br />
- Vigyétek már el innen! – dörrent rá a többiekre.<br />
Zayn feszülten kapkodta a tekintetét egyikünkről a másikra, majd Liam-re nézett
egy jelentőségteljes pillantás kíséretében. Egyikük sem szólt egy szót sem, úgy
tűnt, szavak nélkül is tökéletesen megértik egymást.<br />
- Adj nekik egy percet! – mondta Liam, Scott felé fordulva. – Kérlek.<br />
Nekem pedig nem kellett túlságosan nagy zseninek lennem ahhoz, hogy pontosan
tisztában legyek azzal, hogy rólunk beszél.<br />
Scott eleinte kérdőn meredt rá, majd a pillantása rajtam állapodott meg.<br />
Fogadni mertem volna rá, hogy ez volt az egyik legnehezebb döntés, amit egy
menedzsernek meg kellett hoznia, mikor arról volt szó, azt tegye, ami a
nyilvánosságnak a legjobb, vagy ami a pártfogoltjának.<br />
Így aztán nem ért túlságosan nagy meglepetésként a férfi arcára kiülő
tehetetlenség.<br />
- Jó – mondta végül. – De előbb tűnjünk el innen!<br />
Mindenki egy szó nélkül követte az utasításait, én pedig hagytam, hogy Liam
karon ragadjon, mielőtt még a földön kötöttem volna ki, és hogy magával húzzon
a többiek után. Noha nem voltam benne túlságosan biztos, hogy készen állok
arra, ami most történni fog velünk.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "Book Antiqua", serif;">Helló-helló kedveseim!</span><br /><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif;">Először is boldog hétvégét - és bár nem vagyok nagy rajongója, de egyben vasárnapot is - remélem mindenki túlélte az előző hetet mindenféle maradandó károsulás nélkül suliban, vagy bárhol máshol.Gondolom nem mondok újdonságot, ha kijelentem, már most nagyon unom, de hát ez van hehe, na mindegy most nem is én vagyok a lényeg, hanem ti, szóval vegyétek úgy, hogy bármi van, együtt szenvedünk.<3<br />Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést komment és pipa formájában egyaránt; ugyanis rettenetesen hálás vagyok minden egyes szóért, kattintásért, az általános támogatásotokról már nem is beszélve, hiába vagyok sokszor kicsit szétszórt mostanában. Szóval egyben köszönöm, hogy mindezt elfogadjátok, meg hogy egyáltalán vagytok, bár még mindig ti vagytok a legeslegjobbak, bátran harcba szállok emiatt mindenkivel!:D<333<br />A résszel kapcsolatban annyi hozzáfűznivalóm van, hogy már nekem is igen hiányzott egy kisebb Chloe-Louis jelenet, de úgy érzem, azt inkább a következőben fogom hozni normálisabban, mindenesetre remélem sikerült mindenkit meglepnem a történések alakulásával.;)<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót: további csodás napot, drágáim, sok sikert a következő héthez, még egyszer nagyon köszönök mindent ééés ha minden jól alakul, jövő hétvégén találkozunk!<3<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: remélem mindenki észrevette, hogy a blog kezdete óta kb. először van egy helyen mind az öt fiú haha.<3 Igen, Connor még mindig egy rohadék, bocsi. <br />*Sophie el*</span></div>
</b></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-410181472262996122017-09-16T13:19:00.000-07:002017-09-16T13:19:04.491-07:0033. - Megszökni vagy megszokni<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglx8-ic49NO24IibB69rjbx2aSp_z10hH1zVXdAnUma3NuHDyfJJDNPUxgMcKUod9k5iIFy7CxXwYhAiMNwHBopGmchzpm-FnEnkYgaqKKDN-kz113Ok9bi7z5WerK4FWTcoPjhudEEpI/s1600/tumblr_nv5kdksXYF1r3hbd2o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="498" data-original-width="500" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglx8-ic49NO24IibB69rjbx2aSp_z10hH1zVXdAnUma3NuHDyfJJDNPUxgMcKUod9k5iIFy7CxXwYhAiMNwHBopGmchzpm-FnEnkYgaqKKDN-kz113Ok9bi7z5WerK4FWTcoPjhudEEpI/s200/tumblr_nv5kdksXYF1r3hbd2o1_500.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Akkor jössz
rá igazán, mennyire nem értékelsz semmit az életedben, amikor kiderül, hogy
minden dolog, amiről valaha azt képzelted, veled marad, csupán átmeneti és
bármelyik pillanatban köddé vállhat. Nem számít, mennyire fáj, hány órát
zokogsz végig, azt kívánva, bár kaptál volna még egy napot, még egy töredéket
abból a valamiből, amihez mindaddig annyira ragaszkodtál, senki sem fog tudni
megvigasztalni.<br />
Minden egyes nap azt fogod gondolni, nincs olyan, amiért érdemes lenne
felkelned, és minden egyes napod azzal fog telni, hogy órákon át csak sírni
szeretnél. Aztán egy szép napon majd arra kelsz, hogy már nem fáj annyira, mint
tegnap.<br />
És ez így fog menni egészen addig, míg be nem látod, hogy tényleg semmi sem
állandó.<br />
Na, akkor fog rohadtul fájni az igazság.<br />
Legalábbis a személyes tapasztalataim mind erről tettek bizonyosságot, miután
az elköltözésem utáni harmadik napon tudatosult bennem, mégis mit tettem, egy
reflexből jövő hívást követően a nővérem felé. Mondanom sem kell, nem vette fel
a telefont, de még csak nem is hívott vissza, hiába volt ő az egyetlen, aki még
nagyjából elfogadta a döntésem.<br />
De egy idő után be kellett látnom, ő nem feledhette el, hová – vagy éppen
kikhez - tartozik, csak mert én már nem bírtam tovább az a Chloe lenni, akit ők
akartak; egy nívós egyetemen villogó barbibaba, aki azzal van együtt, akivel a
szülei boronálták össze, miközben úgy mosolyog az oldalukon a botrány kreálta
címlapokon, hogy az arca is belefájdul. És hiába voltam évekig az a lány, nem
voltam elég, bár nem igazán tudom, voltam e valaha.<br />
Azonban miután szépen lassan teltek az évek, és egyre messzebb kerültem attól a
bizonyos naptól, hogy kiléptem a ház ajtaján, amelyet még egyszer az
otthonomnak hívtam, úgy fogtam fel a történteket, mint az egyetlen leckét,
amelyet megtanítottak nekem az évek során; az pedig az volt, hogyan dolgozzam
fel mások elvesztését.<br />
Akkor azonban még nem számoltam azzal a bizonyos pofonnal, amit majd három
évvel később fogok kapni attól a személytől, aki még ígéretet is tett ellene.<br />
Akkor még nem számoltam Louis-val, és azzal, hogy miként fog betoppanni az
életembe, elsöpörve mindent maga körül, ezzel a figyelem teljes középpontjába
kerülve, miközben szépen lassan mindent felforgatott, ami csak az útjába
került. Velük együtt engem is.<br />
Azzal az idegesítő magabiztosságával és a térdremegtető mosolyával, amivel már
az első találkozásunkkor sikerült elérnie, hogy minden addigi elvemet feladjam
egyetlen éjszakáért, amiből aztán több éjszaka lett, míg végül már nappalok is,
és mire feleszméltem, már nyakig benne voltam a hálójában. A vicc az egészben,
hogy a kezdetekkor még meg voltam győződve róla, semmi közös nincs bennünk a
testi vonzalmon kívül, ami annak idején egymás útjába sodort minket. Azonban
ahogy telt az idő, és Louis egyre többet mutatott meg a maszk alatt rejlő
valódi énjéről, szépen lassan rájöttem, jobban hasonlítunk, mint hinnénk. Aztán
pedig ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem és megtudtam, mennyivel
több minden rejlik a gúnyos álcája mögött, egy idő után beláttam, minden
korábbi félelmem ellenére, egy cseppet sem bánom a közelségét. Hiába rettegtem
egy évvel ezelőtt akárcsak a gondolatától is, hogy valaha közel kerül hozzám
bárki is annyira, hogy meglegyen az esélye arra, hogy darabokra törjön,
Louis-val nem ezt éreztem. Talán azért sem, mert mellette még csak esélyem sem
volt belegondolni a kockázatokba, olyan gyorsan történt minden, miközben
egyszerre tudtam őt utálni, imádni és egyben rettegni tőle, amiért mindezt
kiváltotta belőlem.<br />
De mégsem gondoltam valaha, hogy hibát követnénk el, egészen addig a bizonyos
estéig, ahol beláttam, hogy ő már rég nem az a Louis, aki mindent megtett annak
érdekében, hogy elhiggyem, több vagyok, mint a lány az elcseszett családdal.
Csak akkor még nem tudtam, hogy hetek óta az egyik saját belső démonom köszön
vissza rám az ő arcáról, és nem voltam elég gyors, hogy megakadályozzam,
mielőtt teljesen eluralkodik rajta; az a fajta, amelyik eléri, hogy egy idő
után mindent és mindenkit kizárjon, míg végül az a valami, ami belülről
emészti, végül teljesen eluralkodik rajta. És én nem maradtam ott, hogy
harcoljak érte.<br />
Noha utólag belegondolva, talán pontosan ez volt a célja, amikor azt mondta,
hogy tudja, bármi is történjék, hagyni fogom, hogy kisétáljon az életemből,
hiába rettegek az elvesztésétől.<br />
<i>Drágám, te is tudod, hogy a hangsúly nem
azon van, hogy el fogok sétálni. Hanem, hogy mindazok ellenére, mennyire
kurvára fáj neked, semmit sem fogsz ellene tenni.</i><br />
Azonban nem az fájt, ami borítékolható volt, miszerint minden jónak egyszer
vége szakad, márpedig Louis túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Azt nagyobb
pofonként fogtam fel, hogy pont ő volt az, aki megfogalmazta azt, amit még
saját magamban sem voltam hajlandó hangosan kimondani. Ez pedig darabokra tört.<br />
Próbáltam nem mutatni. Próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mintha
előre tudtam volna, hogy ez lesz, ezáltal pedig felkészültem rá. De mindennek
köze sem volt az igazsághoz, miszerint a szakadék szélén táncolok, és már
várom, mikor esek bele.<br />
Nekitámasztottam a fejemet a jéghideg ablaküvegnek, miközben szemügyre vettem
az elém táruló esti utcaképet az elsuhanó autókkal, és azzal a kevés emberrel,
akik a környékre tévedtek, miközben elgondolkoztam azon, vajon ki merre
tarthat, csak úgy, mint ahogy az elmúlt pár hétben tettem minden este, amolyan
rutinként. Nem tudtam miért, de valahogy megnyugvással töltött el a
megfigyelésük, noha lehet ők már kevésbé találták volna normálisnak, hogy
valaki az ablakából méregeti őket, miközben végig haladnak a lakás előtti
járdán.<br />
De úgy voltam vele, hogy amíg létezik bármi – a táncon kívül persze – ami képes
akár minimálisan is azt éreztetni velem, hogy még két lábbal állok a földön,
addig ezt a részét elengedem a dolognak. Így aztán egy idő után azon kaptam magam,
hogy minden este itt állok, kezemben a teával, amit Aster nyomott a kezembe
miután felfedezte a szemem alatt megbúvó karikákat - vagy éppen az alapozót,
amivel takarni próbáltam.<br />
Eleinte úgy voltam vele, hogy majd bedobom a konyhaszekrény mélyére, amint
hazaértem, de még aznap éjjel, hajlani három körül úgy döntöttem, adok neki egy
esélyt, és lássanak csodát, el tudtam aludni. Az már más kérdés, hogy reggel
képtelen voltam felkelni, de úgy voltam vele, ez a minimum.<br />
Így aztán Aster csodaszerének köszönhetően valahogy csak sikerült némi
rendszert vezetnem a mindennapjaimba, miután hazaestünk a próbákról – az
egyetlen dolog, ami miatt hajlandó voltam elhagyni a házat – ami egyet
jelentett azzal, hogy lezuhanyoztam, bevágtam egy adag vizet a vízforralóba, és
már magamra is zártam a szobám ajtaját.<br />
Kylie pedig még csak nem is próbálkozott, hogy bármiféle zavart okozzon ebben a
rutinban; szerintem annak örült már, hogy ennyire képes voltam, ha már a
beszédre kevésbé. Na, nem mintha egyáltalán nem szólaltam volna meg, bár tény
és való, hogy igen csak minimalizáltam az általam kimondott szavakat, de a
mindennapi csevegésen kívül nem sok mindent tudott belőlem kiszedni. Amióta
pedig Zayn hazaállított velem az éjszaka közepén, miközben egy normális szót
nem bírtam kinyögni a történtekről, eszébe sem jutott kérdéseket feltenni.<br />
Ahogy korábban említettem, Kylie túlságosan is jól ismer.<br />
- Sejtettem, hogy itt talállak – zökkentett ki a merengésemből egy hang a hátam
mögül.<br />
Megfordultam, mire Kylie alakjával találtam szemben magam, ahogy az
ajtófélfámnak támaszkodva méregetett, egy óvatos mosollyal az arcán.<br />
- Mármint? – vontam fel a szemöldökömet, ugyanis részemről elég nyilvánvaló
volt, hogy ha kellek neki, akkor a szobámban fog megtalálni.<br />
- Állandóan a nyomorult ablakod előtt állsz ilyenkor – vonta meg a vállát, a
kissé döbbent tekintetemet látva azonban elvigyorodott. – Még mindig egy házban
élünk, Chloe. Nem volt nehéz észrevenni.<br />
Nem válaszoltam, helyette inkább szépen csendben elraktároztam az információt,
miszerint Zayn kezd rossz hatással lenni a legjobb barátnőmre, aki időközben
kémkedni kezdett utánam, és hogy ezt meg is említsem neki, ha legközelebb
látom.<br />
- Mindegy, a lényeg, hogy én a helyedben most azt kicserélném egy kávére –
bökött a kezembe tartott bögrére. – Poppy most hívott. Jelenésünk van a
belvárosban. Ketten lemondták a melót.<br />
- Lemondták? – meredtem értetlenül a barátnőmre, figyelembe véve a tényt, hogy
eddig nem sokszor volt lehetősége a csapatból bárkinek is nemet mondania a rá
kiszabott munkára.<br />
Kivéve persze, ha annyira beteg volt, hogy nem tudott lábra állni, és ebbe még
a negyven fokos láz sem tartozott bele.<br />
Azzal még én is simán bevállaltam mindent.<br />
- Ana dugóban a város másik végén, Liz meg megrántotta a lábát – felelte Kylie
egy újabb vállvonás kíséretében. – És
mivel mi vagyunk a beugrósaik, minket hívott, szóval gondoltam szólok, hogy
negyed óra múlva itt van értünk a kocsi.<br />
- Hová megyünk? – kérdeztem, miközben az íróasztalra raktam a teát, és a
kezembe vettem a székre aggatott dzsekimet.<br />
- Valami nagy arc bulijába – mondta. – Tudod, csak a szokásos.<br />
Elhúztam a számat, ahogy lekaptam magamról a felsőmet, hogy átöltözhessek
valami normálisabb cuccba, amivel mondjuk utcára is mehetek, noha mélyen belül
semmi kedvem nem volt az egészhez.<br />
Főleg, mivel mindketten tudtuk, mit takar egy nagy arc bulija kifejezés; valami
piszkosul gazdag, piszkosul elit és valószínűleg piszkosul <i>híres</i> emberekkel teli helyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Hálát adtam
az égnek, amiért – mint minden egyes alkalommal, ha munkára jöttünk – létezik
olyan, hogy művész vagy éppen személyzeti be-, illetve kijárat, aminek
köszönhetően megúszhattuk az ilyen helyek előtt kialakult káoszt, mint amilyen
ez a klub is volt. Noha még nem volt szerencsém ide jönni, a neve már rémlett,
mint az egyik nagyon exkluzív, legjobban bebiztosított és felszerelt klubja a
városnak, amiből bár volt egy pár, ugyanolyan lehetetlen volt bejutni az ember
fiának, köztük még nekünk is, ugyanis hiába dolgoztunk, ide nem járt kártya.
Na, nem mintha annyi vágyunk lett volna egy olyan helyen szórakozni, ahol
minden második ember valamelyik címlapról köszönt vissza ránk az előző héten,
ugyanis ha valamit megtanultunk ebben a szakmában, akkor azt, hogy nem tanácsos
kerülgetni őket, csak ha nagyon muszáj.<br />
Vagy legalábbis ehhez az elvhez tartottam magam én is, egészen addig a napig,
míg meg nem ismertem Louis-t, onnantól kezdve pedig mintha elfelejtettem volna,
mennyire nem egy kategóriába tartozunk.<br />
- Bevallom őszintén, rosszabbra számítottam – jegyezte meg Kylie, miközben
felrángatta magára a fekete ruháját a számhoz, amely többet takart, mint
gondoltuk.<br />
Elvégre nem éppen ez volt az elvárt az ehhez hasonló helyeken.<br />
Bólintottam, amolyan egyetértésként és a tükörhöz léptem, hogy megigazíthassam
a sajátomat, majd vetettem egy pillantás visszaköszönő beesett arcra, amelyen
még a füstös szemek és az alapozó sem segített; így aztán kezdtem megérteni,
Aster miért folyamodott önmagához képest drasztikus eszközökhöz, hogy segítsen
rajtam.<br />
Mindenesetre igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt is, ahogyan az öltöző másik
végében tartózkodó Poppy kémlelő tekintetét, miközben csaknem felégetett a
pillantásával, nekem pedig volt egy olyan kellemetlen érzésem, hogy nem úszom
majd meg megjegyzés nélkül.<br />
Csak éppen azt nem tudtam, mire fogom majd kapni; a kialvatlanságomra, a
súlyomra, vagy a kisugárzásomra úgy általában, aminek tökéletesnek <i>kellene</i> lenni, ha munkáról van szó.<br />
Bár végül is ebből mindháromnak.<br />
- Segítsek? – érkezett a kérdés valahonnan oldalról, mire Jared vigyorgó
képével találtam szemben magam, ahogy a ruhám cipzárjára bök, én pedig
próbáltam nem a szememet forgatni.<br />
Annak ellenére, hogy pontosan tudtam, semmiféle rossz szándék nincs a fiúban
azon kívül, hogy mióta valahonnan tudomást szereztett arról, hogy vége lett a
kapcsolatomnak – amely időközben futótűzként terjedt el a csapatban –
elsődleges céljául tűzte ki az udvarlásomat.<br />
- Tudod, hogy megoldom – mondtam, de már a hátam mögé lépett és felhúzta a
cipzárt.<br />
- Tudom – felelte. – De nem érdekel – tette hozzá egy kacsintás kíséretében.<br />
Az égnek emeltem a tekintetem, de azért magamra erőszakoltam egy kisebb
mosolyt, hogy ne vegye magára, elvégre tényleg semmi bajom nem volt vele.<br />
Csak éppen eszem ágában sem volt belemenni a játékába, vagy úgy bármilyen
játékba.<br />
Egy újabb kacsintás kíséretében befejezte a dolgát, és ellépett tőlem, már csak
azért is, mert épp abban a pillanatban hívott minket össze Poppy a szokásos
műsor előtti rituálé megtartására, ahol megpróbálja tartani bennünk a lelket az
elkövetkezendő tíz percre, amíg a figyelem középpontjában leszünk.<br />
- Noah, te emelj ki óvatosan, Kylie te pedig figyelj annál a résznél, nehogy
összeütközzetek Marie-vel – intett a lány felé, aki erre idegesen bólintott,
miközben tisztán látszott az arcán, hogy ha így folytatja, mindjárt elhányja
magát.<br />
De nem hibáztattam, elvégre ez még mindig csak a második munkája volt, de
egyben az első olyan, amely egy nagyobb volumenű helyen van.<br />
- Jessie pedig kevésbé hirtelen engedi el Chloe-t – nézett a fiúra egy
jelentőségteljes pillantás kíséretében. – Mert ha eljátszod ugyanazt, mint a
próbán, én kinyírlak.<br />
Jessie vigyorogva bólintott, és mellém lépett.<br />
- Vigyázok rá, mint a szemem fényére – karolt át, mire játékosan oldalba
böktem, már csak azért is, mert minden egyes alkalommal ezt mondta,
valahányszor egybe raktak minket, mint párok.<br />
Márpedig ha fiú-lány tánc volt, akkor általában egymást kaptuk ki, gyanítom,
mert Poppy-nak tetszettünk egyben – meg persze a producereknek is.<br />
Tulajdonképpen mire eljutottunk odáig, hogy felsorakoztunk a színpad mögött,
már el is feledkeztem róla, hogy egy órával korábban még a lefekvéshez
készülődtem, és eszem ágában sem volt elhagyni a házat. Hagytam, hogy az
adrenalin szépen lassan átvegye az irányítást minden egyes porcikám felett,
miközben a szívem csaknem kiugrani készült a mellkasomból, mint minden egyes
színpadra lépés előtt.<br />
Azonban valahányszor arra gondoltam, hányan fognak most nézni, emlékeztettem
magam – amellett persze, hogy eszem ágában sem lehet idegesnek lenni ebben a
szakmában – hogy három és fél percen keresztül most én fogok irányítani, és nem
ők engem. Így aztán a maradék méltóságomat és a hozzá tartozó kifejezéstelen
arcomat magamra erőltetve követtem az előttem haladó Jessie-t az árgus szemek
kereszttűzébe, majd mire háromig számoltam, már el is némult a közönség, mi
pedig elkezdhettük a szórakoztatásukat.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">- Szép volt,
emberek! – kiáltotta el magát az egyik rendező fazon, miután izzadságtól
csillogva és levegő után kapkodva léptünk be az öltöző ajtaján a műsorszám
végét követően, ami egyet jelentett a sikerrel és azzal, hogy elégedettek
voltak velünk.<br />
Csak úgy, mint a közönség is, akikre olyan hatással volt a szám, hogy egy
pisszenést sem lehetett hallani a sorokból egészen a dal végéig, amely után
megkaptuk a várva várt tapsot, még többet is, mint amire számítottunk, elvégre
ha valamit kiszúrtunk az érkezéskor, hogy a társaság nagy része már igen csak
ittas volt.<br />
- Öltözzetek át, és gyertek le egy italra, a ház ajándéka! – tette hozzá
vigyorogva, majd pedig a mentorunk felé fordult, hogy váltson vele pár szót.<br />
A cuccaink felé vettem az irányt, és félúton már le is rángattam magamról a
ruha felső részét, azonban mikor a sminklemosó felé nyúltam, Kylie megszólalt
mögülem.<br />
- Hé, nem iszunk velük? – bökött a fiúk felé, akik szemmel láthatólag tülkön
ülve várták a jól megérdemelt italukat az A listás celebek társaságában.<br />
Próbáltam nem látványosan húzni a számat, miközben letettem a kezemben tartott
üveget, és visszafordultam a lány felé.<br />
- Azt hittem, megvan a véleményed az ilyen helyekről – emlékeztettem őt, és begomboltam
a fekete farmeromat.<br />
- Meg, de az ingyen piára nem szeretek nemet mondani – vonta meg a vállát.<br />
- Nem nagyon kéne itt mászkálnunk.<br />
Kylie az égnek emelte a tekintetét.<br />
- Egy cigit azért csak elszívhatunk kint – mondta. – Ennyit azért megérdemlünk,
ha már letáncoltuk róluk az ezer fontos nadrágjukat.<br />
Igyekeztem elnyomni a feltörni készülő vigyorgást a hasonlatára, de nem voltam
elég gyors, Kylie-nak elég volt ennyi, hogy feltámadjon benne a remény, talán
képes leszek<i> igazi lányként</i>
viselkedni.<br />
- Jól látom, hogy az egy mosoly? – vonta fel a szemöldökét.<br />
- Most úgy csinálsz, mintha ez csoda lenne – ráztam meg a fejemet, miközben a
vállamra kaptam az időközben összekészített táskámat, a fellépőruhát pedig
Poppy kezébe nyomtam.<br />
- Mert az is – felelte. – De azért örülök neki.<br />
Nem akartam belegondolni a mondat mögöttes tartalmába, pláne mivel pontosan
tisztában voltam vele, mire céloz, így aztán csak elnyomtam a feltörni készülő
sóhajt, amelyben benne volt az összes ellenvetésem a dolog ellen, és bólintottam.<br />
- Egy ital talán belefér. Meg egy cigi is.<br />
Kylie egy újabb elégedett mosollyal reagált, és a kezébe vette a dzsekijét.<br />
- Mindjárt gondoltam.<br />
Bíztam benne, hogy nem olyan arcot vágok, mint akit megnyúznak, miközben
követtem a barátnőmet a színfalakhoz vezető ajtón keresztül ki a klub nyílt
területére, ahol egy biztonságinak felmutatva a nyakukban lógó kártyát
továbbjutottunk.<br />
Egyenesen a szórakozó tömegbe, amikor is sikerült megállapítanom, ez nem az a
fajta szórakozóhelyes buli, amihez mi szokva vagyunk.<br />
Ugyan az itteni társaság is inkább a húszas korosztályba tartozott, akadt
néhány idősebb fazon is és még csak nem is voltak olyan illuminált állapotban,
a tánctér sokkal kisebb volt a vártnál, és a bár rész is igen kulturált
állapotban volt ahhoz képest, hogy közeledtünk az éjszaka felé, és nem volt
tele részegen követelőző alakokkal, akik alig várják a következő kört. Ami
azonban inkább megragadta a figyelmem, az emberek elegánsabb kinézete, mintha
valami rendezvény kellős közepére toppantunk volna be, így kezdtem némileg alul
öltözöttnek érezni magam, hiába volt rajtam magassarkú, és viszonylag normális
smink.<br />
- Tudod, ez milyen buli? – hajoltam közelebb Kylie füléhez, hogy meghalljon a
zene és miegymás mellett, amely elnyomta a hangunkat.<br />
- Fogalmam sincs – húzta el a száját, de azért folytatta az úttörést előre,
hogy eljussunk a bárig, ahol már vártak ránk a fiúk.<br />
- Na, végre! – vigyorgott Jared és a kezembe nyomott egy poharat. – Ez a tiéd.<br />
- Akarom tudni, mi van benne? – vontam fel a szemöldökömet, elvégre nem igazán
voltam a koktélok híve, de tudva, hogy most éppen baromi hálásnak kéne lennem,
amiért a munkaadók gondoltak ránk, ittam egy kortyot.<br />
És lássanak csodát, nem haltam bele.<br />
- Azt mondták, maradhatunk, ameddig jól esik – mondta Noah. – Isztok velünk még
egyet?<br />
Kylie kérdőn felém sandított, én azonban alig láthatóan megráztam a fejem, és
úgy tettem, mintha csak a hajamat igazgatnám.<br />
- Hullák vagyunk mindketten – felelte. – Még elszívunk egy cigit, aztán
megyünk.<br />
- Jó ötlet – lépett mellénk Jessie, kapva az alkalmon, hogy rágyújthat. –
Jöhetek?<br />
- Részemről – vontam meg a vállam.<br />
Így aztán hármasban indultunk el a kijelölt dohányzó terület irányába, amerre a
táblák vezettek, miközben egyre több ismerős arcot véltem felfedezni a vendégek
között, akiktől általában a tévém képernyője választ el, most azonban egy
karnyújtásnyira álltak tőlem. Ellenben most sem hatott meg igazán a közelségük
a szempontból, hogy eluralkodjon rajtam az átlagember, aki megtisztelve érzi
magát, amiért ilyen emberek közé kerülhet, elvégre volt pár évem megszokni a
közelségüket, még akkor is, ha nem túlzottan rajongtam értük.<br />
De hát mindannyian tudtuk, hogy ez ezzel jár.<br />
- Kit látnak szemeim? – a hang hallatán mindannyian egy emberként fordultunk
meg és találtuk szembe magunkat a jól ismert arccal.<br />
Noha az illetőt szemmel láthatóan csak az egyikünk érdekelte annyira, hogy
megragadja a derekánál fogva, és közelebb húzza magához.<br />
- Te itt? – meredt Kylie az őt ölelő Zayn-re, aki mindeközben nyomott egy
puszit a homlokára.<br />
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Hogy kerültök ide? – nézett végig rajtunk, és
tisztán látszott az arcán, hogy nem tudja összerakni a képet.<br />
Ami igen ritka, ha róla van szó, elvégre Zayn képes volt magától szinte
mindenre rájönni, noha aznap este a klubba is csak azért tudott utánam jönni,
mert valahogy sikerült lenyomozniuk a telefonomat. De ezt már inkább nem
kommentáltam, figyelembe véve a tényt, hogy örültem, egyáltalán kijutottam
onnan.<br />
- Beugrottunk két másik… - kezdte Kylie a színpad felé mutatva, azonban a fiú
megrázta a fejét, és közelebb húzódott hozzá.<br />
Csak akkor szúrtam ki Zayn frusztrált pillantását, mikor a tekintetünk
véletlenül összetalálkozott.<br />
- El kell mennetek. Most – sziszegte úgy, hogy remélhetőleg csak Kylie hallja,
azonban azzal nem számolt, hogy még mindig remek a hallásom.<br />
- De hát mi…<br />
Fogalmam sincs, mi történhetett, azonban abban a pillanatban, hogy Zayn ismét
beszélni kezdett, ezúttal már halkabban, kis híján nekiütköztem egy mögöttem
alacsony alaknak, aki majdnem elejetette a kezében tartott poharat.<br />
- Te jó ég, bocsánat! – szabadkozott az illető, mire a hang hallatára
megpördültem a tengelyem körül, szembe találva magam egy arccal, amelyre abban
a másodpercben döbbenet ült ki. – Chloe?<br />
- Lottie? – meredtem rá, mintha szellemet látnék.<br />
- Te meg hogy… - azonban nem ért a mondat végére.<br />
Legalábbis én úgy érzékeltem, miután hirtelen minden hang a háttérbe szorult a
fejemben cikázó gondolatok mellett.<br />
<i>Ha Lottie itt van…<br />
</i>Abban a pillanatban pedig kiszúrtam Őt. Ahogy ott állt nem messze a húga mögött,
a kezében egy pohárral, a figyelmét az őt körülvevő társaságnak szentelve.<br />
Egészen addig, míg egy robbanást elő nem idéző pillanatban a tekintete először
Lottie-ra, majd pedig rám szegeződött.<br />
És ezzel egyidőben megszólalt a vészcsengő.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>***</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><b>Helló-helló drágaságok!<br />Te jó ég, mennyire hiányoztatok.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Először is mérhetetlenül sajnálom, amiért nem jelentkeztem az elmúlt két és fél hétben - szeretném megpofozni saját magam - azonban nincs más mentségem, mint hogy a sulikezdés konkrétan rám feküdt és elvette minden energiám, lelkileg és fizikailag egyaránt. Én pedig utálok félkész munkát kiadni a kezeim közül, pláne az ilyen részeknél, mint a mostaniak, elvégre elég fontos mérföldkövei a történetnek, így aztán nem akartam úgy nekiugrani, hogy minden másodpercben el akarok aludni (kegyetlen, tudom, de így van). Mindenesetre nagyon hálás vagyok a türelmetekért, bízom benne, hogy van, akit még érdekel a folytatás, és hogy a történet végéig tartani tudom a heti rendszerességet. Ebből kifolyólag pedig szerettem volna jelezni, hogy a részek innentől kezdve <i>hétvégén </i>érkeznek, remélhetőleg mindig. (kisujjak keresztbe persze)<br />De csak hogy valami jobbra is tereljem a szót, a világ összes virtuális ölelését, pusziját és nem utolsó sorban köszönetét küldöm az előző részhez érkezett kommentekért, pipákért, meg a támogatásotokért úgy általában. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontosak vagytok mindannyian számomra, és hogy a világot jelenti nekem, ha időt szántok egy-egy rész elolvasására, pláne még ha írtok is valamit. Szóval hiába tűntem el, még mindig száz százalékig kiállok amellett, hogy ti vagytok a legjobbak, és ezt köszönöm nektek.<333<br />A résszel kapcsolatban most nem igazán mondanék semmit azon kívül, hogy bízom benne, nem lett túl eseménytelen összességében, de ígérem, a dolgok 'vicces' része még hátra van. (Meg talán a kegyetlen is, de ne utáljatok kérlek.<3)<br /><br />Na, de nem is koptatom tovább a billentyűzetet, további csodás hétvégét drágáim, sok sikert a következő héthez, vigyázzatok magatokra, még egyszer köszönök mindent és ha minden jól alakul, jövő hétvégén találkozunk!:)<3<br /><br />- xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: Házi feladat meghallgatni Niall új dalát, szerelmes vagyok. Na jó, ne foglalkozzatok velem, nagyon fáradt vagyok.:DD<33 Éljétek túl a sulit, drágáim, veletek vagyok. x</b></b></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-74682693248379383132017-08-30T11:24:00.000-07:002017-08-30T11:24:59.574-07:0032. - Veszteség<h3 style="text-align: center;">
<span style="font-family: Gabriola; line-height: 115%;"><span style="font-size: large;">Louis</span></span></h3>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijIXbjBe-94Q5P9noV_MIqk-CHxbV7ciIM4IdH5cCSzXUiO0LFl7Y35STkOXQZ1G-bGt9MI9ykN9qhaI6m8y2oxuoPPIViLnL5I_RnKKFLn6SpsrbwIBc7OtW2bLFiZSoeJ1OOF_PLo-w/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="519" data-original-width="500" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijIXbjBe-94Q5P9noV_MIqk-CHxbV7ciIM4IdH5cCSzXUiO0LFl7Y35STkOXQZ1G-bGt9MI9ykN9qhaI6m8y2oxuoPPIViLnL5I_RnKKFLn6SpsrbwIBc7OtW2bLFiZSoeJ1OOF_PLo-w/s200/large.jpg" width="192" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br />Minden egyes mozdulat fájt,
így aztán pislogni is alig tudtam anélkül, hogy fel ne ordítottam volna
fájdalmamban, miután kipattantak a szemeim és a szobámban találtam magam, mikor
a legutóbbi emlékem az volt, ahogy valaki elém rak egy újabb pohár akármit.<br />
Azután már csak képszakadás néhány jelenettel, mint például, hogy Niall a hátán
próbál elcipelni, valószínűleg ki a klubból, majd pedig hogy már a kocsiban
próbálom nem elhányni magam.<br />
- A kurva életbe – nyögtem fel, és azzal a lendülettel visszanyomtam a fejem a
párnába.<br />
Olyan érzésem volt, mint akin áthajtottak egy rohadt teherautóval, és egy
kicsit sem segített ezen az, hogy csaknem megsültem, pedig csak egy boxer volt
rajtam, így aztán nagy lendülettel le is rúgtam magamról a fehér paplant, annak
ellenére, hogy megvesztem a fájdalomtól.<br />
Fogalmam sincs, hogyan volt annyi lélek- és fizikai erőm ahhoz, hogy rávegyem
magam arra, hogy feltápászkodjak és kikeljek az ágyból, de valahogy sikerült,
ám a legrosszabb még csak ezután jött, és csapott arcon, a legnagyobb fájdalmat
hagyva maga után. Az üresség. Majd pedig az emlékek sokasága, amely eljuttatott
ebbe a fázisba; a vörös fények, a tömérdek mennyiségű alkohol, Alexis, a
nyomasztó érzés, miszerint baromságot csinálok.<br />
És végül mind közül a legrémisztőbb, Chloe arca, amely talán életem végéig
kísérteni fog, a szavaival együtt, amelyek szépen lassan újra lejátszódtak a
fejemben, minden erőfeszítésem ellenére, míg végül elérték azt, hogy öklendezve
kirohanjak a fürdőig és a vécé felé hajoljak.<br />
Noha pontosan tudtam, hogy nem fogom elhányni magam, elvégre tegnap este már
sikerült minden lehetséges dolgot kiadni magamból, a fájdalom kivételével.<br />
De azt hiszem, azt már megérdemeltem.<br />
Fogalmam sincs, meddig ülhettem a csempén, amelynek az egyetlen előnye, hogy
jéghideg volt és némileg sikerült engem is lehűtenie, azonban tudtam, hogy ezen
csak a hideg zuhany segíthet. Így aztán hosszú percek után eljutottam valahogy
odáig, hogy felkaparjam magam a földről és beerőszakoljam magam a
zuhanyfülkébe, hátha a víz majd segít lemosni mindazt a szart, amit az elmúlt
időben rám rakódott, noha pontosan tudtam, miután kiszállok innen, ugyanolyan
szerencsétlen maradok, mint voltam.<br />
És ugyanúgy főbe akarom lőni magam a szánalomtól, amit saját magam iránt érzek.<br />
Az ember azt gondolná, ha másnap reggel rájön, miket vágott előző este csont
részegen ahhoz a személynek a fejéhez, akiről korábban azt vallotta, a mindene,
akkor már rohan is a kibaszott telefonhoz, hogy egy órán keresztül esedezzen a
bocsánatkéréséért, merthogy megbánta és nem tud nélküle élni. Na, már most az
én történetem két helyen sántított e szempontból. Az első, hogy mindazok
ellenére, a világ legnagyobb seggfeje cím ma már hivatalosan is az enyém, nem
bántam meg semmit. A második pedig, hogy még ha nem is vagyok képes Chloe
nélkül élni, sosem lennék olyan önző, hogy ezzel dobálózzak neki, csak hogy
visszafogadjon.<br />
Legalábbis ehhez az elvhez tartottam magam, egészen ma reggelig, amikor már
harmadszorra fordult meg a fejemben a gondolat, hogy felhívjam, annak ellenére,
hogy részem pontosan tudta, hallani sem akar felőlem. Na, nem mintha tudnám őt
emiatt hibáztatni, elvégre nem véletlenül vagyok a világ legnagyobb seggfeje,
és azt még én is tudom, hogy amit mondtam neki, az megbocsáthatatlan.<br />
De épp ez volt a célom; én akartam, hogy elhagyjon, még mielőtt egy idő után
magától dönt úgy, hogy nem éri meg velem lennie, mert pontosan tisztában voltam
vele, hogy a végén úgy is ez lesz.<br />
Elvégre mindenki kibaszottul elmegy, akár akarom, akár nem, legyen szó a rohadt
életem szerelméről, vagy a legjobb barátomról, vagy a családomról.<br />
És miután egyre többet traktáltam magamba ezt az álláspontot, egy idő után
sokkal már el is hittem, majd néhány pohár ital után merszem is volt végre
kimondani hangosan Chloe előtt. Hiába éreztem fizikai fájdalmat pusztán az
arcától, amire fokozatosan kiült a megbántottság, noha a csalódottság talán még
nagyobbat rúgott belém; mert hiába állítottam az ellenkezőjét, megígértem neki,
hogy bennem nem fog. Hát ennyit a kurva ígéreteimről.<br />
Noha soha nem tartottam magamat kifejezetten rossz embernek, kénytelen voltam
belátni, ezzel túllőttem minden célon, <br />
Mire legközelebb feleszméltem, már kint voltam a zuhanykabinból, egy tiszta
alsóban és az első melegítőben, ami a kezembe akadt, mire örömmel vettem
tudomásul, hogy benne hagytam egy cigisdobozt néhány érintetlen szállal, így
már tudtam is, mi lesz a következő dolog, amivel lekötöm magam és az erkély
felé vettem az irányt.<br />
Ahol már várt rám egy újabb pofon, Liam képében.<br />
- Te meg mit keresel itt? – meredtem rá az asztalnál ülő alakjára, ahogy a
telefonjára mered, miközben a másik kezében egy bögre kávét tart.<br />
- Neked is szép jó reggelt – biccentett még mindig a telefonjának, majd a
következő pillanatban lecsapta maga mellé, és az előtte lévő pohárra bökött. –
Én a helyedben meginnám azt.<br />
- Én a helyedben kurva gyorsan elhúznék innen – morogtam, és a szám közé kaptam
az egyik cigit, hogy meggyújtsam.<br />
- Látom bal lábbal keltél fel– jegyezte meg, figyelmen kívül hagyva az előbbi
megszólalásom, noha szinte biztos voltam benne, hogy hallotta. – Mondjuk, nem
csodálom. Az életet kihánytad magadból tegnap.<br />
Megvontam a vállamat, és szívtam egy slukkot, mire megnyugtató érzéssel töltött
el, ahogy a nikotin égetni kezdte a torkomat, tekintve, hogy még egy órája sem
keltem fel, de Liam kezdi felcseszni az agyamat, nekem pedig rohadtul nem volt
most humorom se hozzá, se bárki máshoz.<br />
Mintegy végszóra, Niall lépett ki az erkélyre, kezében egy papírzacskóval.<br />
- Meghoztam mindent – jelentette ki jó hangosan, hogy még csak véletlenül se
kímélje meg a másnapos fejemet.<br />
- Fogd már be – mordultam rá, és elfordultam, hogy ne kelljen a szórakozott
képét bámulnom.<br />
- Nyugodj már le, éppen most mentettem meg a napodat – lengette meg a kezében
tartott zacskót. – Van itt minden, hányinger és felfájás ellen, de még valami
gyomor cuccot is adtak hozzá. Ja, és egy szendvics. De semmi extra, nincs
kedvem még egy adag hányásodat feltakarítani.<br />
Válaszra sem méltattam, már csak azért sem, mivel semmi kedvem nem volt az ezek
szerint igen nyomorúságos tegnap estém beszámolóját hallgatni, noha volt egy
sanda megérzésem, a hányás csupán hab lesz a tortán.<br />
- Tudod, Tommo, ha nagyon nagy köcsög lennék, akkor azt mondanám, ilyenkor azt
illik mondani, köszönöm, de mivel láthatóan nem vagy a toppon, kivételesen
békén hagylak – folytatta Niall az idegesítésemet, mire kiérdemelte a
feltartott középső ujjamat.<br />
- Idd meg a vizedet – szúrta közbe Liam, miközben felpillantott a telefonjából
egy másodperc erejéig.<br />
- Előbb egyen valamit – javasolta Niall, mintha én ott sem lennék, nekem pedig
kedvem támadt leugrani az erkélyről.<br />
- Mi lenne, ha mindketten, mondjuk nem is tudom, lelépnétek? – csattantam fel.
– Kösz mindent, de mint látjátok, az égadta egy világon semmi bajom.<br />
- Ti meg mit ordibáltok? – jelent meg az ajtóban Harry, mire komolyan
elgondolkoztam azon, hogy most akkor sírjak e vagy nevessek.<br />
Már csak azért sem, mert mindannyian pontosan tudtuk, hogy ha mind a hárman itt
vannak nálam, akkor vagy valami nagyon nagy gáz történt tegnap este – azon
kívül persze, hogy kurvára berúgtam és szakítottam Chloe-val, vagy készülhetek
az év legnagyobb lecseszésére.<br />
Én pedig nem voltam biztos benne, hogy ennél többet képes lennék elviselni.<br />
- Remek, látom teljes a létszám – jegyeztem cinikusan.<br />
- Nyugi, hoztam kávét – nyújtotta a kezében tartott bögrét, de jelenleg az volt
az utolsó, ami foglalkoztatott, noha tény és való, hogy végre valaki eltalálta,
mi kell nekem.<br />
Mondjuk ilyen apróságokban valamiért mindig is Harry látta reálisan a
helyzetet, vagy ő járt legközelebb a megoldáshoz.<br />
De csak hogy ne húzzam ki még inkább a gyufát a többieknél annyira, hogy a
végén tényleg megkapom azt a bizonyos fejmosást, elmorogtam egy köszönömöt és
elvettem tőle a bögrét, majd visszatértem a cigimhez, amely időközben
természetesen leégett.<br />
Bár nem igazán hatott meg a dolog, már rá is gyújtottam a következőre, nem
törődve az oldalamat égető tekintetekkel.<br />
- Azon kívül, hogy elhatároztátok, megmentetek a másnaposságtól, teljesen
reménytelenül hozzáteszem, mit kerestek itt? – kérdeztem végül, de még mindig
nem fordultam feléjük.<br />
Már kezdett kicsit elegem lenni a kerítésből, és pontosan tudtam, hogy
provokálni akarnak a csenddel, de fogyott a türelmem, és az jobban bökte a
csőrömet annál, mint hogy megadom nekik ezzel az elégtételt.<br />
- Valakinek haza kellett hoznia tegnap – foglalt helyet a másik széken Niall. –
Gondoltam leszek olyan jó fej, hogy megtegyem én, tekintve, hogy a világodról
nem tudtál. Szóval használtam a vendégszobát, bocsi. Aztán reggel hívtam némi
erősítését.<br />
- Mégis minek? – vontam fel a szemöldökömet. – Szerinted most rúgtam be
először?<br />
- Mert nem akartam egyedül lenni a kiakadásodnál, miután az első újságban arról
fogsz olvasni, hogy Zayn vette fel Chloe-t a klubnál – felelte egy vállvonás
kíséretében.<br />
- Baszd meg, Niall – szisszent fel Liam.<br />
- Most mi van? Szerintem egyértelműen túl vagyunk a kerítésen.<br />
Azonban én csak fél füllel hallottam a kettejük között kialakult szóváltást,
már csak azért is, mert hirtelen minden tompulni kezdett a bennem eluralkodó
düh miatt.<br />
<i>Ilyen nincs. Ilyen kibaszottul nincs.<br />
</i>Na, nem mintha annyira meglepett volna a ki tudja hányadik alkalom után,
hogy Chloe ez alkalommal is valahogy Zayn karjaiban kötött ki, miközben nem
jöttem még mindig rá, mégis mi a franc folyik ott, hiába volt egy részem
pontosan tisztában vele, hogy nem hazudott, mikor azt mondta, nincs köztük
semmi.<br />
Bár sok beleszólásom innentől kezdve nem lesz a dologba, a feltételezés is,
hogy talán még is van, vagy éppen legyen, olyan volt, mintha ismét gyomorszájon
vágtak volna.<i><br />
</i>- Lou? – hallottam meg Liam hangját valahonnan oldalról, mire nagyjából
sikerült visszatérnem a földi pokolba, azaz a valóságba.<br />
Megráztam a fejem, mintha ezzel is űzni kívántam volna a fejemet megszálló
képet Chloe-ról és Zayn-ről.<br />
- Gondolom azt már te is tudod, hogy nincs köztük semmi – szólalt meg Harry
hosszú idő óta először.<br />
- Na, ne mondd – morogtam. – Erre már nagyjából én is rájöttem.<br />
- De arra ezek szerint nem, hogy Zayn Chloe egyik barátnőjével van – szúrta
közbe Liam.<br />
- Mi van? – fordultam meg azzal a lendülettel a tengelyem körül, mire szembe
találtam magam Liam rezzenéstelen arcával. – Zayn összejött Kylie-val?<br />
- Chloe nem mondta neked? – kérdezte, noha inkább hangzott kijelentésnek.<br />
Nem válaszoltam, csak megráztam a fejemet, és ittam egy kortyot a kávémból,
noha volt egy sanda gyanúm, ezen nem volt túl sok mindent megbeszélni, elvégre,
aki egy kicsit is képben volt velem kapcsolatban, sejthette, Chloe miért nem
mondta el nekem. Ha valaki, ő aztán tudta, mennyire nehezen viselem a
Zayn-témát, így aztán inkább elviselte a gyanakvásomat, mintsem hogy arról a
személyről magyarázkodjon, akit a leginkább képtelen voltam elviselni.<br />
Ettől pedig még inkább kedvem támadt volna leugrani valahonnan.<br />
- El fogod mondani, mi történt tegnap este? – törte meg a kisebb csendet Harry,
mire kénytelen voltam visszatérni a való életbe, már csak annyira is, hogy
minden igyekezetemmel lerázhassam.<br />
- Szerintem ti többre emlékeztek, mint én – mondtam, remélve, ezzel levágják,
hogy eszem ágában sincs elmondani, mi történt tegnap este.<br />
Mármint azon a részén, amire még emlékszem.<br />
- Ugyan már, Louis – horkant fel Liam. – Még mindig nem vagyunk idióták, és te
sem.<br />
- Sosem állítottam az ellenkezőjét – szúrtam közbe.<br />
- Szerinted senki nem rakta össze, hogy azután ütötted ki magad, miután
eltűntél fél órára? Pont akkor, hogy Chloe is lelépett? – vonta fel a
szemöldökét Niall.<br />
- Ha azt akarjátok hallani, hogy szakítottunk, akkor igen, szakítottunk és
ezzel szerintem le is zárhatjuk ezt a témát – mondtam, már-már saját magamat is
megrémisztve az érzelmektől mentes hangomtól.<br />
Azonban nem ez volt a dolgok azon része, amely abban a pillanatban kicsapta a
biztosítékot; hanem a többiek tekintete, ahogy egy emberként szegezték azt a
földre, én pedig pontosan tudtam, mégis mit jelent ez, anélkül, hogy rá kellett
volna kérdeznem.<br />
Már mindent tudtak.<br />
- Louis… - kezdte Liam, én azonban megráztam a fejemet.<br />
- Azt ne mondjátok, hogy… - de képtelen voltam befejezni a mondatot.<br />
- Nem Chloe-val beszéltünk, ha erre vagy kíváncsi – mondta Harry. – Őt nem
igazán lehetett elérni. De valaki mást igen.<br />
Még mindig nem igazán értettem, mégis hova vagy éppen kire akarnak kilyukadni,
azonban Niall zavart tekintetét látva volt egy olyan érzésem, nem kellene túl
sok jót remélnem a válaszuktól. Márpedig mindannyian tudtuk, hogy Chloe-n kívül
egy valaki volt ott tegnap este, aki nagyjából képben lehetett a részletekkel.<br />
- Zayn – mondtam, megválaszolva ezzel a saját, fel nem tett kérdésemet.<br />
Bár ez még mindig sokkal reálisabb volt, mint hogy az opció, hogy Chloe esetleg
mindenről beszámolt nekik, figyelembe véve a tényt, hogy ha volt valami, amit
képtelen voltam kiverni a fejemből a tegnap estével kapcsolatban, az arca volt,
amely szépen lassan lemondott rólam.<br />
Noha pontosan ez volt a célom – aminél az alkohol okozta önbizalmam nagy
segítség volt – egy részem talán mélyen belül mégis azt remélte, hogy nem enged
el.<br />
Hogy majd ő lesz az, aki rávilágít arra, hogy életem egyik legnagyobb hibáját
követem el azzal, hogy elüldözöm magam mellől, de ahogy sejtettem, még mindig
képtelen volt bármit is tenni, hogy az emberek ne sétáljanak ki az életéből.<br />
És annak ellenére, hogy tudtam, ez a legsebezhetőbb pontja, ott rúgtam belé,
ahol a legjobban fájt neki, de el is értem a kívánt hatást, még ha életem
hátralévő részében is ostorozhatom magam azért, amiért fájdalmat okoztam neki.<br />
- De ő sem tudott sokkal többet annál, amire saját magától rájött – mondta
Liam. – Chloe nagyon nincs jól, Louis.<br />
Lehunytam a szemem, és összeszorítottam, hátha ezzel elérem, hogy egy csapásra
eltűnjön körülöttem minden, a fiúkkal és a fájdalommal együtt, hogy ne maradjon
semmi más, csak az üresség, amiben már van annyi tapasztalatom, hogy otthon
érezzem magam.<br />
Mert nem számít, mi történik velem; ki hagy el, ki hal meg vagy éppen mi
változik úgy általában, már megszoktam. <i>Legalább</i>
ezt sikerült.<br />
Noha volt egy olyan érzésem, akármilyen űrt is hagyott maga után az életemben
Chloe, azt soha nem leszek képes megszokni.<br />
- Jobb neki nélkülem – feleltem végül.<br />
- Hagyd már ezt a baromságot, istenem – csattant fel Niall, mire egy emberként
fordultunk felé, tekintve, hogy nem igazán szokása kijönni a sodrából ilyen
könnyen.<br />
Főleg nem velem szemben.<br />
- Úgysem értitek – szinte már kedvem támadt legyinteni a dolog
reménytelenségén, de nem úgy tűnt, mintha ezt bármelyikük felfogná.<br />
Ismét ingerülten vettem tudomásul, hogy leégett a cigim, de volt bennem annyi,
hogy ne gyújtsak rá zsinórban a harmadikra, így inkább a kávénak szenteltem
magam, miközben a tekintetemet az erkélyen túl elhelyezkedő udvarra szegeztem,
hátha ezzel jelzem, hogy lezártnak tekintem a témát.<br />
De ha azt gondoltam, ezzel majd őket is lerázhatom, akkor ezt benéztem.<br />
- Akkor segíts megérteni, miért üldözted el magad mellől az egyetlen embert,
akit képes voltál befogadni, évek óta először. Közvetlenül azután, hogy
megtudtad, anyukád rosszabbul van – mondta Harry, mire sikerült elérnie, hogy
szépen lassan, de mégis felé forduljak, a tekintetemet egyenesen az övébe
fúrva.<br />
Ha azt mondom, fogalmam sincs, mikor éreztem magam utoljára ennyire
tehetetlennek az érzésektől, amikor szüntelenül fojtogattak, arra várva, egyszer
csak feladom, akkor hazudnék. Ugyanis pontosan rémlett még előttem az éjszaka,
amikor tudatosult bennem, hogy ketten is ott fognak hagyni a szar kellős
közepén, nekem pedig semmi beleszólásom sem volt a dologban. Na, nem mintha
bármit is mondtam volna, de egy részem már bánja, hogy nem üvöltött hangosan a
fájdalomtól, hogy felfigyeljenek rá, elvégre ennek köszönhetem azt, hogy a mai
napig képtelen vagyok akár egyetlen segélykiáltásra.<br />
Ennek köszönhetem, hogy abban a pillanatban, ahogy Harry szemébe néztem, rajtam
a többiek tekintetével, miközben belül majd szétszedett minden – Chloe
elvesztése, az anyám, és a Zayn-nel való huzavona – egy hang sem jött ki a
torkomon.<br />
És akkor történt, hogy végre megéreztem azt a kibaszott ürességet. Csak éppen
nem adta meg az elégtételt, amit vártam.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Helló-helló drágaságok!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>Először is boldog szerdát - egyben pedig utolsó előtti napot ami tudom hogy nem boldog de azért legyünk pozitívak na.<3 Továbbá remélem mindenki megúszta az elmúlt egy hetet mindenféle maradandó károsulás nélkül, és hogy sikerült kihasználni a nyár utolsó másfél hetét, velem ellentétben aki semmi értelmeset nem csinálta továbbra sem, de hát ez van hehe. Van ami sosem változik.:)</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>Mint mindig, most is szeretném kiemelni, hogy ti vagytok a legeslegjobbak, már csak azért is, mert nem akartatok annyira megölni az előző rész végén, bár leginkább azért, mert fogalmam sincs mivel érdemlem ki még mindig a hétről hétre érkező támogatást, megjegyzés és pipa formájában egyaránt. Szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm!<333 Most nagyon szeretnék megölelni mindenkit, szóval vegyétek úgy, hogy megy a virtuális.<3<br />A résszel kapcsolatban fogalmam sincs mit mondhatnék azon kívül, hogy bízom benne, ezzel sikerült választ adnom néhány kérdésre a Louis-ban dúló harcok kapcsán, és hogy miért tette, amit tett. Noha azt hiszem, lesz akinek így sem lesz világos, azonban megígérhetem, hogy a történet előrehaladtával - ha már az idő minden sebet begyógyít - több mindenre derül fény az alaptermészetével kapcsolatban.:)<br /><br />De nem is koptatom tovább a billentyűket; további szép hetet, drágáim, küldöm a pozitív energiát a sulikezdésre - veletek vagyok as always - még egyszer hálás köszönet mindenért, és ha minden jól alakul, akkor a hétvége felé találkozunk!<33<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />- xoxo, Sophie V.</b></b></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-59166395683020715262017-08-23T11:32:00.000-07:002017-08-23T11:32:56.358-07:0031. - Szilánkosra törve<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwg3Ugla00lswLIvPDnp2zxLd_VnBR2S_5FV86AOgQEuOXYY74RCFOq9ifRsiuaXdWZqgWpw99B1mC-jkc90cNC1fUmtCwz-F1IlZ24pLVfUCmHMIJm2aJa2ck0K9cqVHVHCsfY5b-Iwo/s1600/tumblr_n4va6c8mz61s028jho1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="332" data-original-width="500" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwg3Ugla00lswLIvPDnp2zxLd_VnBR2S_5FV86AOgQEuOXYY74RCFOq9ifRsiuaXdWZqgWpw99B1mC-jkc90cNC1fUmtCwz-F1IlZ24pLVfUCmHMIJm2aJa2ck0K9cqVHVHCsfY5b-Iwo/s200/tumblr_n4va6c8mz61s028jho1_500.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Éreztem,
ahogy a tükör szélére rakott lámpákból áradó fény lassacskán kiégeti a szemem,
miközben az engem sminkelő lány egy újabb adag pirosítót vitt fel az arcomra,
én pedig kezdtem komolyan félni, mégis hogy fogok kinézni. Azonban mint mindegy
egyes alkalommal, ha netalántán kedvem támadt húzni a számat a megrendelők
miatt - legyen szó a túl rövid fellépőruháról, a jóízlés határát súroló hajról,
vagy éppen jelen esetben a több kiló sminkről - most is emlékeztettem magam, hogy
még így is ez álmaim munkája. Na, meg persze járhattam volna sokkal rosszabbul,
ha nincs Kylie, mint az én megmentőm, aki nélkül most nem lennék itt, és annak
ellenére, hogy ő még nálam is jobban utálja a felesleges túlzást, jobban tűrte,
ahogy egy másik sminkes erőszakolja rá a műszempillát a szemeire.<br />
Így aztán, mint mindig, most is nyeltem egy nagyot, kihúztam magam és még
mosolyogtam is, amikor a nálam pár évvel idősebb lány arra kért, hogy
megsegítsem a munkáját.<br />
Végül is, ő is azt teszi az enyémmel.<br />
- Mondták már neked, mennyire formálható az arcod? – kérdezte.<br />
A tekintetünk összetalálkozott a tükörben, mire óvatosan viszonoztam a
mosolyát, ugyanis ha valamit, akkor azt az egyet már megtanultam, hogy nem
mindegyik sminkes szereti a túlságosan is lelkes alanyokat, noha tudtam, hogy
ezt bóknak szánta.<br />
- Nem igazán – feleltem. – De köszönöm.<br />
- Pedig de – mosolygott tovább. – Néhány márka szerintem ölni tudna érted, hogy
reklámozd őket.<br />
Zavartan lehajtottam a fejem, de azért megköszöntem neki az újabb dicséretét,
miközben a szemem sarkából a tőlem pár méterrel arrébb ülő Kylie-ra
sandítottam, aki pont abban a pillanatban nézett felénk. Felvonta a
szemöldökét, amiről pontosan tudtam, hogy a minden oké kérdést takarja, mire
biccentettem egyet és visszafordultam a tükör felé, éppen amikor a lány letette
a kezében tartott ecsetet.<br />
- Készen is vagyunk – jelentette ki, ahogy végignézett a munkáján, amire
láthatóan büszke volt. – Egy öröm volt veled dolgozni, esküszöm.<br />
Noha már-már kezdett bűntudatom lenni a szótlanságom miatt, mégis egy újabb
mosollyal válaszoltam, majd amint ellépett az asztaltól, felálltam a székemből
és egyenesen Kylie felé vettem az irányt, aki időközben a mellette ülő Asterrel
kezdett társalogni.<br />
- El akarok ájulni – közöltem, amint melléjük értem, és felkaptam a Kylie előtt
heverő vizespalackot. – Szabad?<br />
A legjobb barátnőm bólintott, majd tetőtől talpig végigmért, és elhúzta a
száját.<br />
- Hát a helyedben én is – jegyezte meg, miközben én éppen ki akartam végezni az
egész üveget. – Most komolyan, Chloe, mikor ettél utoljára?<br />
Próbáltam nem látványosan összerezzeni a hangjából áradó aggodalom és
rosszallás párosából, amit előszeretettel hintett meg némi cinizmussal, hogy
még csak véletlenül se menekülhessek meg kérdés elől, miközben nem akartam elképzelni,
mit reagálna az igazságra, miszerint délben. Fél kilenc volt.<br />
Azonban azt is tudtam, hogy hiába nem ment le költői túlzással egy falat sem a
torkomon az elmúlt pár napban, ma még csak lehetőségem sem volt bármi kiadósat
enni, ugyanis az egész nap az esti show-ról szólt, ami egyet jelentett a több
órás próbával, majd ruhapróbával és mire kettőt pislogtam, már itt ültem és az
arcomat vakolták, innentől kezdve boldog voltam, ha kávéhoz jutok valahogy.<br />
De pontosan tisztában voltam vele, hiába bármiféle magyarázat a mai napról,
Kylie-t még mindig nem fogom tudni átverni; tudja, hogy ennek semmi köze a
rohanáshoz.<br />
Vagy legalábbis nagyon kicsi.<br />
- Még élek – vontam meg a vállamat végül, mintha mindez csupán mellékes lenne.
– Csak túl akarok már lenni ezen az egészen.<br />
- Akkor már ketten vagyunk – morogta Aster, és az öltöző bejárata felé
sandított. – Ez a nap kezd túl hosszú lenni.<br />
<i>Ez a hét kezd túl hosszú lenni, Aster.<br />
</i>- Tudja valaki, hol van Poppy? – kérdezte Kylie.<br />
- Kint ellenőrzi a világítást és a hangot – felelte Aster, majd felállt a
székéből. – Megyek, megkeresem, amúgy is beszélni akartam vele.<br />
Mire feleszméltünk, már kint is volt a helyiségből, én pedig szórakozottan
elgondolkoztam azon, ez vajon azért van így, mert ennyire nem bírja elviselni
az ezek szerint igen nyomorult látványomat. Bár ez nem igazán lett volna
jellemző a barátnőmre, aki aztán tényleg mindig ott volt a nyomomban, ha azt
látta baj van, de éppen csak annyira, hogy ne telepedjen rám és érezzem a
támogatását. Egyszóval Aster is remekül kiismert engem ez alatt a néhány év
alatt.<br />
- Nem viccelek, Chloe, szörnyen nézel ki – fordult felém Kylie, miután
kettesben maradtunk, majd lejjebb vette a hangját. – Kérlek, nyugtass meg, hogy
beszéltél… - azonban nem engedtem, hogy befejezze.<br />
- Uralom. Oké? – vontam fel a szemöldökömet, hátha a magabiztosság lesz az, ami
segít őt meggyőzni.<br />
És egyben saját magamat is.<br />
Kylie egy ideig nem szólt semmit, azonban nem kellett, elég volt, hogy
határozottan állta a pillantásom, ezzel éreztetve velem, hogy esze ágában sincs
meghátrálni, csak mert felvettem magamra a nemtörődöm álcát, mire kedvem támadt
volna hangosan felnevetni, ha arra gondoltam, kitől is tanultam mindezt.<br />
Kár, hogy nem igazán tudtam már nevetni, ha Louis-ról volt szó.<br />
Főleg nem, miután a tervem, miszerint elé állok a kérdésemmel, miszerint mégis
mi a franc történik velünk, kudarcba fulladt azzal a lendülettel, hogy azon a
három nappal ezelőtti estén hazajött, miután minden kerítés nélkül éreztette
velem, hogy nincs kedve társalogni, így csendben elvonultunk aludni. Azóta nem
találkoztunk.<br />
Tulajdonképpen ma volt az első olyan alkalom, hogy ismét lehetőségem lett volna
beszélni vele, tekintve, hogy elméletileg szabad volt az estére, így aztán
elméletileg a fellépésünk után találkoztam volna vele valahol, azonban délután
óta nem válaszolt a hívásaimra, így aztán nem reméltem túl sok jót.<br />
- Két perc múlva kezdés! – kiáltotta be az öltöző ajtaján Poppy, mire szépen
lassan az összes csapattársam egy emberként feltápászkodott a székéből, velük
együtt a legjobb barátnőm is.<br />
- Te tudod – vonta meg a vállát, majd megigazította a vállamat borító arany
flitterekből álló akármit. – Már tudod, mi a véleményem erről az egészről.<br />
<i>Tudom hát. De attól még nem fogom tudni
okosabban kezelni.<br />
</i>Bólintottam, és az arcomra erőltettem a mostanra már védjegyemként – egyben
pedig legjobb álcámként – szolgáló mosolyt, amiben szinte minden benne volt; a
magabiztosság, törhetetlenség és csak hogy ne legyen tökéletes az összhang, a
fájdalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Összébb
húztam magamon a bőrdzsekit, miközben az átfagyott ujjaimmal bepötyögtem az
újabb merre vagy kérdést a telefonomba, és a hátam mögé pillantottam, hogy
mégis hányan lehetnek tanúi ennek a szánalmas jelenetnek, ahogy a műsorunk
helyszínéül szolgáló klub előtt ácsorgok a hidegben, miközben arra várok, hogy
Louis végre életjelet adjon magáról.<br />
Noha tény és való, hogy még csak kemény tíz perce vártam bármiféle
iránymutatóra, miszerint most akkor egyenesen hozzá menjek, vagy ő jön, ha már
Kylie nem tölti otthon az estét, és induljak el nélküle hozzánk. Azonban ez tíz
perc is pontosan elég volt ahhoz, hogy az a bizonyos maró érzés kialakuljon a
gyomromban, már régi jó ismerősként üdvözölve, a keserű szájízzel együtt,
miszerint itt valami nagyon nem stimmel.<br />
Még két perc után úgy döntöttem, nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam, így
aztán feltárcsáztam a megfelelő számot, miközben fél kézzel intettem az engem
üdvözlő fiúcsapatnak, akik időközben hazaindultak.<br />
A negyedik kicsöngés után már azon voltam, hogy lerakom, amikor derült égből
villámcsapásként válaszolt a túloldalon lévő személy.<br />
- Chloe? – szólt bele a készülékbe valaki, akinek kicsit sem hasonlított a
hangja Louis-hoz, de nem igazán jöttem rá a személyazonosságára a háttérből
jövő zaj miatt.<br />
- Kivel beszélek? – ráncoltam össze a szemöldökömet.<br />
- Niall – érkezett a válasz, mire már meg is ismertem őt az
összetéveszthetetlen akcentusáról.<br />
Próbáltam nem elveszteni a fonalat, miközben még jobban a fülemhez szorítottam
a telefont, hogy bármit is kivegyek majd abból, amit mond.<br />
- Louis veled van?– kérdeztem.<br />
- Aha – üvöltötte a választ az egyre hangosodó zene miatt, ami az ő oldaláról
jött. – De fogalmam sincs, hová tűnt, az előbb még itt volt. Valami gáz van?<br />
- Nem, csak úgy volt, hogy találkozunk, de ezek szerint tévedtem – ráztam meg a
fejemet, noha tisztában voltam vele, hogy nem látja.<br />
Bár azért nagyobb hálát adtam, hogy nem lett tanúja az arcomra kiülő
tagadhatatlan csalódottságnak és zavarodottságnak, miközben éreztem, hogy
összeszorul a torkom.<br />
- Várj egy kicsit!<br />
Úgy tettem, ahogy kért úgy egy percig, míg semmit nem hallottam a vonal
túloldalán lévő zenén és egyéb háttérzajon kívül, ahogy hátra kiált valakinek,
de nem hallottam, mit.<br />
- Hallasz még, Chloe? – kérdezte.<br />
- Igen – szorítottam már-már fájdalmasan azt a rohadt telefont.<br />
- Ide tudnál jönni? Megírom a címet.<br />
- Történt valami? – éreztem, ahogy az összes szín kifut az arcomból.<br />
Nem válaszolt rögtön, csupán további üvöltözést vettem ki az ütemes dobogáson
kívül.<br />
- Szerintem össze kéne szedned Louis-t.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">Nem tudom, mikor siettem
utoljára ennyire, mint aznap este a kicsit sem ismerős szórakozóhely felé, amit
Niall megüzent alig egy perccel azután, hogy letettük, de abban a pillanatban
egy kicsit sem tudott meghatni, ha adott esetben kiköpném a tüdőmet, mire
odaérek, hiába tettem meg az út nagy részét taxival. Azonban miután a címtől
egy utcányira az ürge kijelentette, hogy ide nem jöhet be ennél tovább, de ha
akarom, megpróbál a másik oldalról bejutni, a kezébe nyomtam azt a húsz fontot,
amivel jöttem, majd egy szó nélkül kipattantam az autóból és rohanni kezdtem.<br />
Annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, mégis mire számítsak, félre tudtam
rakni a Louis iránt érzett haragomat, amiért enyhén fogalmazva is felültetett,
és úgy száguldottam a klub bejárata felé, mint akit senki és semmi sem állíthat
meg. Csak a kidobó emberek, a kisebb egybegyűlt tömeg és a fotósok láttán
gondolkoztam el azon, hogy Niall mégis mit gondolt, hogyan fogok én oda
bejutni, de néhány másodperc tanácskozás után arra jutottam, ha az egyetlen
eszközöm a maszkomból áradó magabiztosság – na meg persze az arcomon maradt fél
kiló smink -, akkor itt az ideje némi hasznát vennem.<br />
Így aztán felvarázsoltam magamra a leghatározottabb tekintetemet és a bejárat
felé indultam, miközben a magassarkú bokacsizmám ott kopogott az aszfalton.<br />
- Hölgyem – biccentett az egyik gorilla, amint eléjük értem, és már éppen
elkönyveltem magamban, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, amikor legnagyobb
meglepetésemre félreállt az útból, hogy beengedjen. – Jó szórakozást!<br />
Amilyen gyorsan csak tudtam, beslisszoltam, mintha bármikor meggondolhatnák
magukat, és bevetettem magam az ismeretlen épület belsejébe, annak ellenére,
hogy fogalmam sem volt, merre kéne mennem, de miután a zene egyre erőteljesebb
lett, az emberek száma pedig ezzel egyidőben nőtt, úgy gondoltam, nem járhatok
rossz helyen.<br />
<i>Bejutás letudva, már csak meg kell
találnom Louis-t.</i><br />
A vörös fény csaknem kiégette a retinámat, így kellett néhány másodperc, mire
hozzászoktam a világításhoz, amely a klub első helyiségében fogadott, ami
inkább tűnt valami bár résznek, mintsem bármi másnak, de már itt is üvöltött a
már csapból is folyó partizene. Próbáltam nem foglalkozni a füsttel, ami
már-már marta a torkomat, ahogy beljebb haladtam az emberek között, és
próbáltam kitalálni, hogy fogom itt kivenni bárkinek is az arcát. Azonban úgy
tűnt, imáim meghallgatásra találtak, miután a tekintetemmel kiszúrtam egy
tagbaszakadt alakot, aki az egyik sarokban ácsorgott, feszülten pásztázva a
helyiséget, mintha mindenkiben az ellenséget látná. Nem kellett sokat gondolkoznom
azon, hogy rájöjjek, már találkoztunk korábban, mint Louis egyik testőrével,
innentől kezdve tisztában voltam vele, hogy ahol ő van, onnan már az említett
személy sem lesz messze, így felé vettem az irányt.<br />
Még mielőtt teljesen elértem volna a célomat, már ki is szúrtam néhány méter
távolságon belül a nekem háttal álló Niall-t egy társaság gyűrűjében, akik
félig kitakartak egy kanapét, de nem láttam meg, ki ül rajta, egészen addig,
míg félre nem állt az egyikük, így aztán megpillantottam Louis-t.<br />
De nem volt egyedül.<br />
Annak ellenére, hogy a helyzet nem volt túlságosan félreérthető, mégis olyan
érzésem volt, mint akit erőteljesen gyomorszájon rúgtak, miközben felfedeztem
az oldalán ücsörgő Alexis-t, aki az egyik kezét a lábain pihentette, miközben a
másikban egy italt tartott.<br />
És bár Louis mintha észre sem vette volna a rajta akaszkodó lányt, ettől kicsit
sem éreztem magam jobban.<br />
- Segíthetek? – lépett elém egyszer csak a biztonsági.<br />
Megráztam a fejem, majd a tekintetem ismét a társaságra esett, mire mintegy
végszóként a tekintetem összefonódott a velem szemben ülő Louis-val.<br />
Egy pillanatra úgy láttam, mintha némi meglepettség suhant volna át az arcán,
amiért itt talál, azonban néhány másodpercen belül már nyoma sem volt az
érzelmeknek az arcán, ahogy alig láthatóan lehessegette magáról Alexis kezét,
ezzel elérve, hogy a lány is az én irányomba nézzen.<br />
Annyira nem lepődtem meg, amikor a tekintetével már-már ölni tudott volna, és
nem is hatott meg, miközben elindultam a társaság felé, akik időközben szintén
felfedezték az érkezésem.<br />
- Chloe – lépett mellém Niall, amint eléjük értem. – Ezek szerint idetaláltál.<br />
- Nem volt nehéz – feleltem rezzenéstelen arccal, továbbra sem szakítva el a
tekintetem Louis-ról.<br />
Csak akkor vettem észre a kissé szaggatott mozgását, miközben az előtte lévő
asztalra rakott pohárért nyúlt, és a le-le csukódó szemét, amiből arra
következtettem, Niall nem túlzott, tényleg eléggé a végét járja már az estéje,
annak ellenére, hogy még éjfél sem volt.<br />
Azonban az ellenséges tekintetét látva nem voltam túlságosan biztos benne,
mégis hogyan leszek én az, akiért hajlandó lesz befejezni az ivást és felállni
arról a nyomorult kanapéról, ha már tudomást venni sem volt hajlandó rólam.<br />
Akkor esett le, hogy tulajdonképpen ugyanannyira ignorál, mint a mellette ülő
Alexis-t, aki egyre inkább igyekezett közelebb húzódni hozzá – mintha a
jelenlétem csak jobban feltüzelte volna – kevesebb sikerrel.<br />
- Inni valamit, Chloe? – kérdezte a társaság egyik tagja, akit nem ismertem
meg, de ő szemmel láthatólag tudott a létezésemről, én azonban csak megráztam a
fejem, miközben még mindig arra vártam, hogy Louis végre mondjon valamit.<br />
Ugyanis ha volt valami, ami jobban fájt annál, mint hogy enged a lány
próbálkozásainak, akkor az a levegőnek nézésem volt, de nem csak a mai este
folyamán; elég volt csak visszagondolnom az elmúlt három hétre.<br />
És ez szépen lassan megölt.<br />
Nem tudom, meddig álhattam ott, miközben elgondolkoztam azon, vajon mekkora
idiótának kell lennem ahhoz, hogy ne adjam fel és még mindig próbálkozzak, és
vajon mennyi időnek kell eltelnie, mielőtt rájönnék, hogy ez így minden, csak
nem normális. Azonban egy idő után sikerült odáig eljutnom, hogy kizárjam a
körülöttünk lévő emberek feszült pillantásait felénk annyira, hogy Louis-n
kívül senkit se lássak. És miután ő sem volt hajlandó rajtam kívül másfele
nézni, pontosan tudtam, hogy ő is ugyanazt csinálja, amit én, azzal a
különbséggel, hogy azt gondolja, ha elég erősen szuggerál, akkor talán hajlandó
leszek feladni. Az érdekes pedig az volt, hogy a korábbi elhatározásom
ellenére, miszerint ma nem hagyom, hogy elmeneküljön előlem, éreztem, ahogy
mindez egyik pillanatról a másikra kimegy belőlem. De nem ez volt a
legijesztőbb; a vele távozó remény sokkal jobban fájt.<br />
A remény, miszerint tök mindegy, mit sikerül belőle kiszednem, mi történik
vele, az égvilágon semmin sem fog változtatni, mert ha holnap reggel felkelünk,
kezdődik minden elölről. Mert már soha többé nem fog megbízni bennem annyira,
hogy bármit elmondjon.<br />
Mert elvesztettem.<br />
Talán ez volt az a gondolat, aminek hatására egyik pillanatról a másikra fogtam
magam, és mintegy szó nélkül sarkon fordultam, otthagyva a társaságot, és bár
még hallottam a hátam mögül jövő kiáltásokat, egy kicsit sem tudtak érdekelni.<br />
Mintha üldöznének, úgy vánszorogtam keresztül az embereken, akiknek a száma
időközben megduplázódott, és aminek köszönhetően fogalmam sem volt róla, merre
haladok, azon kívül, hogy egy idő után megpillantottam a kétszárnyú ajtót, ahol
bejött két lány, mire automatikusan afelé vettem az irányt, és feltéptem. A
fülemben dobogó vértől szinte semmit sem hallottam, így aztán a maradék
lélekjelenlétemet felhasználva körbe pásztáztam a kis udvart, amely a
valószínűleges dohányzóterület lehetett, de ebben a pillanatban meglepő módon
üresen állt.<br />
Már éppen fordultam volna vissza, hogy megkeressem a valódi kijáratot, mikor
valaki más kicsapta előttem az ajtót, amin pillanatokkal korábban érkeztem, és
szembe találtam magam a szikrázó tekintetű Louis-val.<br />
- Mi a franc, Chloe? – kérdezte, ahogy bevágta maga mögött a menekülési
lehetőségemet, és tett egy fenyegető lépést felém.<br />
Fel sem fogtam, mi történik, úgy hátráltam rögtön kettőt, azonban hamar
visszaerőltettem magamba az életet.<br />
- Ezt még te kérdezed tőlem? – vontam fel a szemöldökömet. – Nem én szereztem
magamnak egy új játékszert – böktem a szórakozóhely belseje felé, ahol Alexis
valószínűleg éppen fulladozott a dühtől, amiért Louis itt van velem, és nem őt
tünteti ki a figyelmével.<br />
- Könyörgöm, ne játszd el a féltékeny barátnőt – horkant fel, mintha mindez semmit
sem jelentett volna, ezzel egy újabbat rúgva belém.<br />
De éreztem, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy kiboruljak. Előtte
legalábbis biztosan nem.<br />
- Akkor mit szeretnél, melyik barátnőt játszam el? Az otthonülőt, aki csendben
ül és tűr mindent, miközben belül szétveti az ideg, mégis mi a franc történik
veled? – támadtam neki.<br />
Úgy tűnt, mintha megleptem volna őt a hirtelen kirohanásommal, de jelen
pillanatban ez nem igazán tudott meghatni, ahogy a beesett arca sem, amit
időközben kiszúrtam, ahogy ott állt velem szemben.<br />
A válaszokat követelő részem elnyomta azt, amelyik attól félt, milyen
következményeik lehetnek.<br />
- Nézd, Louis – vettem lejjebb a hangomat, miután hosszú pillanatokig egyikünk
sem szólt egy szót sem. – Tudod, jól, hogy nekem bármit elmondhatsz. Már
megbeszéltük, hogy nincs olyan, amivel elijeszthetnél, és csak tudni akarom… Én
nem vagyok az ellenséged – ráztam meg a fejemet. – Csak segíteni akarok.<br />
Figyeltem, ahogy az arckifejezése a dühösből a kétségbeesettbe vált, majd ismét
valami másba, amit azonban még korábban egyszer sem láttam rajta.<br />
És ez még inkább kiborított.<br />
- Nem kértem a kibaszott segítségedet – mondta végül, ahogy kínzó lassúsággal
felnézett a szemembe. – Sem most, sem máskor.<br />
Próbáltam figyelmen kívül hagyni a szememben gyűlő könnyeket, majd pedig azt,
hogy szépen lassan ellepték az arcomat, miközben félig elfordultam tőle, hogy
ne lásson sírni.<br />
Annak ellenére, hogy nem ez lett volna az első alkalom.<br />
- Akkor árulj el nekem valamit, Louis – erőltettem meg magam egy mondat
erejéig. – Mégis ki a franc vagyok én neked?<br />
De ez alkalommal már tényleg nem voltam biztos benne, hogy készen állok a
válaszára.<br />
- Mert gondolom nem az a lány, akit néha megdugsz – folytattam. – Elvégre már
hozzám sem bírsz érni legtöbbször. Szóval kímélj meg a kurva kerítésről, és
áruld el végre, mégis mi a francot akarsz tőlem, mert, hogy én addig nem megyek
el innen, az egyszer biztos. Ennyivel tartozol.<br />
Lehunyta a szemét, miközben az indulat szépen lassan eluralkodott rajta, de ezt
már csak akkor fedeztem fel, mikor a tekintetét ismét az enyémbe fúrta, a
szemei pedig több árnyalattal sötétebbek voltak.<br />
- Nem tudom, mikor jössz rá végre, hogy semmivel sem tartozom neked – felelte.
– Én nem ígértem semmit, Chloe. Ez volt az egyességünk része. Rémlik?<br />
Próbáltam az alkoholra fogni, de még mennyire, hogy próbáltam. Hogy nem önmaga.
Hogy sérült, megbántott, és ezt rajtam vezeti most le.<br />
De mégis volt valami a tekintetében, ami azt sugallta, ez most nem a
bebeszélések ideje.<br />
- Azt az egyességet már akkor felrúgtad, amikor a <i>Heaven’s</i>-be vittél Kylie után – ráztam meg a fejemet, noha minden
egyes szava felért egy késszúrással. – Már rég nem a rohadt szórakozásod
vagyok, Louis. Ezt te magad is megmondtad. <i>Rémlik?</i><br />
- Istenem, Chloe, ébredj már fel és vedd észre, hogy mindez kurvára nem számít
semmit sem! – csattant fel. – Tök mindegy mennyire próbáljuk beadni magunknak,
hogy működik köztünk ez a szarság, mikor már az elejétől kezdve úgy el volt
cseszve, ahogy van.<br />
Annak ellenére, hogy pokolian fájtak a szavai, és az arcomon lefolyó könnyek
sem árulkodtak másról, mégsem voltam képes engedni, hogy szépen lassan
elvérezzek előtte, mielőtt még megtudnám az igazságot. Mert azt már pontosan
tudtam, hogy bármi is legyen ez, ami most velük történik, nem más, mint üres
dobálózás.<br />
Vagy legalábbis nagyon szerettem volna, ha így lenne.<br />
- Ezt akkor is így gondoltad, amikor azt mondtad, szeretsz? – kérdeztem.<br />
Elfordult tőlem, és mintha egy pillanatra ugyanazt a fájdalmat véltem volna
felfedezni rajta, mint ami bennem volt, de még ha így is volt, nem engedte
sokáig, hogy lássam.<br />
- Nem most mondtam ilyet először bárkinek is – mondta végül. – Csak mert te
ennyire szánalmasan kapaszkodsz belém miatta.<br />
-<i> Mit mondtál?</i><br />
A könnyeim mintha egy csapásra megszűntek volna, úgy tisztult ki a tekintetem
egyik pillanatról a másikra, miközben éreztem, ahogy a szívem csaknem kiugrik a
helyéről.<br />
De ez alkalommal valami egészen mástól.<br />
- Ugyan már, Chloe, mindketten tudjuk, miről beszélek – fordult felém, ahogy
egy gúnyos mosolyféle ült ki az arcára. – Hiszen ezért ragaszkodsz hozzám,
ennyire, nem igaz? Mert azt mondtam szeretlek. Te pedig kurvára rettegsz attól,
hogy elveszítesz, de ezt meg is mondtad nekem odahaza. Hát sajnálom, ha én
lövöm le a nagy poént, de az emberek kibaszottul jönnek-mennek, és te rohadtul
nem tehetsz ellene semmit, szóval jobb, ha minél jobban hozzászoksz.<br />
És ott azon a helyen, akkor jött el a pillanat, amitől valójában rettegtem
attól a momentumtól kezdve, hogy belekezdtünk a játékunkba; Louis darabokra
tört. Még hozzá úgy, hogy pontosan tudta, hol üssön ahhoz, hogy fájjon, elvégre
én magam árultam el neki a gyenge pontjaimat.<br />
Azonban ahogy ott álltam vele szemben, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta,
a háttérben az üvöltő zenével és a bent bulizó tömeggel, miközben a hideg
levegőtől nem éreztem az ujjaimat, úgy éreztem, talán nem is érdemlek mást.
Elvégre tálcán kínáltam neki fel magamat és a rohadt szívemet, megadva neki a
döntési lehetőséget, hogy meggyógyítja, vagy éppen darabokra töri, ő pedig egy
gond nélkül az utóbbit választotta.<br />
De csak miután rájött, hogy az első lehetőség túlságosan is megerőltető
számára.<br />
Akkor jöhettem rá én is, hogy ő már rég nem az a Louis, aki levett a lábamról a
túlzott magabiztosságával, aki azt mondta akar engem, aki képes volt elvinni az
otthonába, és akinek – még ha csak egy rövid ideig – de sikerült elhitetnie
velem, hogy több vagyok annál a lánynál, akit kiutált a nyomorult családja.<br />
Ráadásul úgy vesztettem el, hogy még csak észre sem vettem. Vagy legalábbis nem
akartam bevallani magamnak.<br />
- Szóval akkor ennyi? – kérdeztem végül. – Fogod magad és elsétálsz, mintha
mindez semmit sem jelentett volna neked?<br />
- Drágám, te is tudod, hogy a hangsúly nem azon van, hogy el fogok sétálni –
rázta meg a fejét. – Hanem, hogy mindazok ellenére, mennyire kurvára fáj neked,
semmit sem fogsz ellene tenni.<br />
Au.<br />
- Azt mondod? – húztam egy keserű mosolyra a számat, noha majd meggebedtem
ettől az egyszerű mozdulattól. – Akkor hadd áruljak el valamit, Louis. Itt
rohadtul nem azon van a hangsúly, hogy melyikünk fog elsétálni, hanem azon,
hogy a kettőnk közül ki lesz az, aki egyedül marad. Mert mondhatsz bármit, te
voltál az, aki úgy döntött, nem akar engem.<br />
Egy jó darabig állta a pillantásomat, mielőtt a tekintetét a földre szegezte
volna, és figyeltem, ahogy összeszorítja a száját.<br />
- Annak ellenére, hogy pontosan tudtad, mit érzek irántad – folytattam. –
Tudtad, hogy szeretlek. Mert erre még az elcseszett félelmeim mellett is képes
voltam.<br />
Ha volt valami, ami még jobban szilánkosra törte a szívemet Louis szavain
kívül, akkor azok a sajátjaim voltak, és az, hogy múlt időben beszélek, noha
egy órával ezelőtt még abban a tudatban voltam, hogy az övé vagyok. Bár egy részem
pontosan tisztában volt vele, hogy ő már réges-rég nem volt az enyém.<br />
Nem tudom, valaha volt e egyáltalán.<br />
- Szerintem jobban teszed, ha most elmész.<br />
Nem tudom, számítottam e valami másra tőle ezen kívül, noha már rég nem vette
arra a fáradtságot, hogy a szemembe nézzen, úgy ejtette ki a szavakat, amikkel
lezártnak tekintette ezt a beszélgetést, és egyben a kettőnk útját.<br />
Akkor jött el az a pillanat, amikor életemben először előnyt tudtam kovácsolni
a fájdalomból, átalakítva ezzel egy teljesen másfajta érzelemmé, ami szépen
lassan átvette felettem az irányítást; a düh.<br />
- Menj a pokolba, Louis – suttogtam.<br />
Majd mintegy végszóként a lábaim maguktól megindultak, kikerülve őt, aki még
mindig nem volt képes rám nézni, és mire feleszméltem, már fel is téptem az
ajtót, ami visszavezetett a klub belsejébe, egyenesen beleütközve ezzel az
előtte várakozó biztonságival; így nyert hirtelen értelmet, mégis miért nem
volt senki az udvaron rajtunk kívül. Anélkül, hogy bárkire is néztem volna,
megindultam valamerre és hagytam, hogy a kisebb tömeg hurcoljon magával,
bárhová, csak el innen, miközben éreztem, hogy a maradék energia is, ami bennem
volt, eltűnik az életerőmmel együtt.<br />
Fogalmam sem volt, mégis hogyan sikerült kiverekednem magam a kijáratig, de a
következő pillanatban azon kaptam magam, hogy kilépek a hűvösbe, azonban kettőt
lépni sem tudtam, már az arcomba villant tíz vaku egyszerre.<br />
- Chloe! – kiáltotta több hang a nevem különböző irányokból.<br />
Ide-oda kaptam a tekintetem, miközben próbáltam felmérni a helyzet súlyosságát,
ahol egyik pillanatról a másikra kamerák kereszttüzében találtam magam,
teljesen egyedül, azonban miután beláttam, hogy ha így folytatom, előbb vagy
utóbb tényleg kiégetik a szemem, lehajtottam a fejem, miközben az egyik
kezemmel megpróbáltam kitakarni az arcom.<br />
- Hol van a barátod? – kérdezte az egyikük elég hangosan ahhoz, hogy a
többieknek is felkeltse az érdeklődését a témával, így mire kettőt pislogtam,
már mindenki a Louis-val kapcsolatos kérdésekkel dobálózott.<br />
- Hát Louis-t hol hagytad?<br />
Mintha a lábaim ólomból lettek volna, olyan érzésem támadt, ahogy megpróbáltam
arrébb vonszolni magam a tömegtől, de akárhányszor tettem egy lépést, minden
irányból elém léptek, egy újabb képet elsütve, mire a vakutól csaknem semmit
sem láttam.<br />
- Hátra! – hallottam meg hirtelen az éles kiáltást valahonnan oldalról, mire a
következő pillanatban szétvált a fotósok gyűrűje, és egy tagbaszakadt alak vált
ki közülük, aki védelmezően átkarolta a vállamat. – Helyet kérünk!<br />
Fogalmam sem volt, mi történik, de hagytam, hogy az idegen férfi elirányítson a
tömeg felől, akik továbbra is előszeretettel kattogtatták a gépeket a hátam
mögül, azonban a vakuk áradata egy pillanatra megszűnt, amikor kiszúrtam az
előttünk lefékező fekete kocsit.<br />
Az autó meg sem állt rendesen, amikor felpattant a hátsó ülésekre nyíló ajtaja,
és egy ismerős arc hajolt ki rajta.<br />
- Szállj be! – kiáltotta Zayn.<br />
Nem kellett kétszer kérnie, szó nélkül hagytam, hogy betuszkoljanak a kocsi
belsejébe, és volt egy olyan érzésem, ha nem tartott volna meg az ismeretlen,
akkor ott csuklottam volna össze. De erre már csak akkor jöttem rá, mikor
erőtlenül estem be a hátsó ülésre, és végre becsapták mögöttem az ajtót,
elválasztva ezzel az őrült tömegtől, bár a villanások még az autó sötétített
üvegén keresztül is látszottak.<br />
- Megvagyunk? – csak félig-meddig jutottak el hozzám az sofőr szavai, amiket a
mellettem ülő Zayn felé intézett, aki erre bólinthatott, ugyanis az autó a
következő pillanatban puskagolyóként lőtt ki a helyéről, pillanatokon belül
maga mögött hagyva a klubot, az előtte és a benne tartózkodó emberekkel együtt.<br />
És egyben a részemet, ami Louis-val maradt.<br />
Szótlanul meredtem magam elé, nem törődve a könnyeimmel, semmit sem érzékelve a
mellettünk elsuhanó városból, meg sem kérdezve, Zayn mégis hogyan talált meg,
és hogy hová tartunk; de ha nagyon őszinte akartam lenni, még csak nem is
érdekelt.<br />
Ugyanis jelen pillanatban bárhová mehettünk, amíg az minél messzebb van
Louis-tól és a múlttól, amin osztozkodtunk.<br />
Ami egyik pillanatról a másikra a legnagyobb félelmem lett.<br /></span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><b>***<br />Éés lehet utálni. Haha na jó, annyira azért ne.<br />Amúgy helló-helló kedveseim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Remélem mindenkivel minden rendben van és senki sem szenvedett maradandó károsulást az elmúlt egy hétben, továbbá, hogy rendesen kihasználjátok a nyár hátralévő részét (tudom sírjunk együtt).<3 Mindemellett szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és megjegyzést; szeretném kihangsúlyozni, hogy még mindig eszméletlenül hálás vagyok mindenért, amit hétről-hétről kapok és továbbra is imádok mindenkit, és csak remélni tudom, hogy nem okozok csalódást a későbbiekben. Szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm, ti vagytok a legjobbak!<333 (Még akkor is ha most meg akartok gyilkolni szerintem, de megérdemlem na.)</b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>A résszel kapcsolatban nem lenne túl sok hozzáfűzni valóm, már csak azért sem, mert úgy érzem magáért beszél, de azt megígérhetem, hogy ha Louis körül most nagyon homályos is minden, a következő rész az ő szemszögéből lesz, és fény derül pár dologra. De addig is őt se utáljátok annyira, noha van egy olyan érzésem, ennél negatívabban még sosem ábrázoltam ebben a blogban őt.<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót, legyen csodás hetetek, drágáim, még egyszer hálás köszönet mindenért és ha minden jól alakul, egy hét múlva találkozunk!:)<3<br /><br />Mindenkit szeretek x<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></b></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-9948888440061682522017-08-16T06:53:00.000-07:002017-08-16T07:54:02.386-07:0030. - Toxic<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRf4xa5ar_FupLSdKSK9-XXUniTZ0fY-_NumtKLw9zt_Wc17A1T31lwzRLHPgz9nMA6HS27ZMl8qLpGwwqr7J3kdKiB9Otd1UMhbZbFCckgKrct9zOeQW6PkoGQa_X-ZzJcjuRaEgOmqs/s1600/10948639_1560743517507435_1168179839_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="306" data-original-width="306" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRf4xa5ar_FupLSdKSK9-XXUniTZ0fY-_NumtKLw9zt_Wc17A1T31lwzRLHPgz9nMA6HS27ZMl8qLpGwwqr7J3kdKiB9Otd1UMhbZbFCckgKrct9zOeQW6PkoGQa_X-ZzJcjuRaEgOmqs/s200/10948639_1560743517507435_1168179839_n.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Amint Poppy
szabadjára engedte a társaságot arra a bizonyos egy órás, ebédszünetnek
címkézett szösszenetre – elvégre mindannyian tudtuk, hogy egy óra aztán pont
semmire nem elég, főleg nem ebédelni -, én szinte azonnal kiviharoztam a
teremből, meg sem állva a legközelebbi mosdóig, miközben magamban fohászkodtam,
csak bírjam ki odáig.<br />
Feltéptem az ajtót, és beléptem a jól ismert helyiségbe, majd az utam egyenesen
a legtávolabbi fülkéhez vezetett, amit három lépéssel később már magamra is
zártam, és nekitámaszkodtam a falnak, miközben igyekeztem lecsillapítani a
szapora lélegzetvételemet.<br />
Lehunytam a szemem, ahogy a szívem még mindig ki akart ugrani a mellkasomból,
nem számít hányszor ismételtem el magamban ugyanazt a mondatot, amelynek eddig
sikerült némileg lenyugtatnia, valahányszor úgy éreztem az elmúlt néhány héten,
hogy a dolgok szépen lassan kicsúsznak az irányításom alól. Amivel önmagában
nem lett volna baj, hiába volt napról napra egyre kétségbe ejtőbb, miközben
mélyen belül pontosan tudtam, meg vannak számolva a napjaim, amikor még képes
vagyok mindezt elrejteni a körülöttem lévő emberek elől.<br />
A probléma ott kezdődött, hogy senkinek sem mondhattam el.<br />
A gondolatmenetemnek a mosdó ajtajának kivágódása vetett véget, azonban nem
tértem vissza elég gyorsan a valóságba ahhoz, hogy összeszedhessem magam,
mielőtt a léptek egyenesen az én fülkémhez vezettek volna, és már hallottam is
az ismerős két kopogást.<br />
- Chloe?<br />
Kylie megpróbált benyitni, azonban a zárnak köszönhetően nem járt sikerrel, de
már ki is tártam előtte az ajtót, még mielőtt újból nekiugorhatott volna, így
aztán a következő pillanatban szembe találhattam magam az engem fürkésző
tekintetével, miközben láthatóan a sírás jeleit keresi rajtam, de nem tűnt
meglepettnek, mikor nem találta őket.<br />
Szerintem még sosem látott sírni.<br />
- Minden rendben? – kérdezte, noha volt egy sanda gyanúm, elég volt egyetlen
pillantást vetnie rám, és már pontosan tudta a választ.<br />
<i>Nem, nagyon nem vagyok jól.</i><br />
Bólintottam, és megdörzsöltem a szemem, nem félve attól, hogy elmosok bármit
is, elvégre sosem sminkeljük ki magunkat a próbákra, kivéve, ha fotózunk is, de
a mai hál’ istennek pont nem egy ilyen alkalom volt, így nyugodtan jöhettünk
természetes mivoltunkban.<br />
Én azonban nem álltam meg reggel, hogy el ne takarjam a szememet övező karikákat,
nehogy Poppy bármit is észrevegyen.<br />
Kylie miatt nem aggódtam, elvégre ő már a reggeli kávénk előtt tudta, mikor
vagyok szétesve és mikor nem.<br />
- Persze. Csak fáradt vagyok, ennyi – intettem le, és megigazítottam a
nadrágomat, csak hogy addig se kelljen a szemébe néznem.<br />
- Nem győztél meg.<br />
Az ajkamba haraptam, miközben minden ellenállásom ellenére a tekintetünk végül
mégis összetalálkozott, így láthattam a pillantásában megbúvó aggodalommal
kevert bizonytalanságot, elvégre pontosan tudta, hogy addig úgy sem fogok
beszélni, amíg nem akarok.<br />
Ez volt talán az egyik olyan tulajdonságom, amiben osztozott velem, és
fordítva; egyikünkből sem lehetett kihúzni olyat, amit nem akartunk kimondani
hangosan.<br />
- Jól leszek – mondtam végül, azt gondolva, ezzel átmenetileg csökkentem az
irántam érzett aggodalmát, ha azt látja, azért próbálkozom.<br />
Az már más kérdés, hogy egyben saját magamat is nyugtatni szerettem volna,
miszerint nem számít, mennyire érzem kegyetlennek a helyzetet, amibe egyik
pillanatról a másikra belekerültem, ha foggal-körömmel ragaszkodok ahhoz az
elképzeléshez, hogy minden rendben, egy idő után tényleg így lesz.<br />
Elvégre kívülről nézve nem volt okom panaszkodni; nem szakadtam meg a munkában,
rendeződtek a soraim Kylie-val, és Louis is mellettem volt.<br />
<i>Az már más kérdés, milyen áron.<br />
</i>Elég volt egyetlen gondolat, hogy szabadjára engedje az összes többit,
beleértve ezzel az elmúlt néhány hét emlékeit, amelyek képkockákként egymás
után leperegtek előttem, kezdve Louis rémült tekintetével, miután én magam is követtem
az órát a földre, majd pedig a napról napra egyre erősödő bűntudatával, mialatt
ismételten magára húzta a távolságtartás álcáját.<br />
Elég volt egyetlen gondolat ahhoz, hogy megint rájöjjek, azt a bizonyos
irányítást már rég elvesztettem.<br />
Kylie nem mondott semmit, továbbra is összeszorított szájjal nézett rám,
miközben éreztem, hogy azért lenne mit mondania, de egy idő után úgy tűnt,
győzött az irántam érzett empátiája, így végül bólintott, és szélesre tárta a
fülke ajtaját.<br />
- Gyere! Szerezzünk egy kávét.<br />
Biccentettem, és némán követtem őt kifelé a mosdóból, vissza az öltözők felé,
hogy felszedjük a pénztárcákat, amíg próbáltuk figyelmen kívül hagyni Aster
értetlen pillantását felénk, noha az ajtóban végül visszanéztem rá egy amolyan
később mindent elmagyarázok nézéssel, mire kaptam egy bólintást válaszul, és
már vissza is fordult a többi lány felé. De ez nem segített a rossz szájízemen
az ügyben, hogy már így is bűntudatot éreztem vele kapcsolatban, amiért az
elmúlt pár hétben szinte egy szót sem tudtunk normálisan váltani, annak
ellenére, hogy korábban ő számított az elsőszámú bizalmasomnak a
Louis-dologban, ha már elsőként tudta meg, mi történt köztünk azon a bizonyos
estén, mikor találkoztunk.<br />
Noha próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy Aster egyáltalán nem az a típus, aki
ezt bármilyen formában magára venné, ugyanis szokása mindig a másik érdekeit
előtérbe helyezni, de ettől egy idő után csak még rosszabbul éreztem magam.<br />
<i>Még egy pont a listára.<br />
</i>Szó nélkül folytattuk az utunkat ki a stúdióból az esőáztatta utcára, a két
sarokkal arrébb található kávézó felé, amit mintha nekünk nyitottak volna,
figyelembe véve a tényt, hogy a hosszabb napjainkon akár kétszer-háromszor is
előszeretettel fordultunk itt meg, míg a baristák közül volt, aki már pontosan
tudta, mit adjon nekünk, amint megpillantottak minket.<br />
- De rohadt sokan vannak – morogta Kylie, mikor kiszúrta, hogy a kávézó csaknem
tömve van.<br />
Habár pontosan tudta, hogy nem fogunk beülni, elvégre ilyenkor általában a pár
házzal messzebb lévő padon foglalunk helyet, miközben ő elszív egy cigit mellé,
néha pedig én is csatlakozom hozzá, ha úgy érzem, már csak az segíthet rajtam.<br />
- Biztos kedvezmény kedd van – jegyeztem meg szórakozottan, utalva a hely
kedvelt marketing fogására, ahol feláron adnak mindent néhány keddi napon.<br />
Kylie erre csak legyintett egyet, miközben beléptünk a kávéillattal fűszerezett
levegőbe, a kisebb tömeg közé, és beálltunk a sorba, de alig döntöttem el,
milyen ízesítését kérek a kávémba, már láttam is, ahogy az egyik ismerős
barista vigyorogva üdvözöl minket, ezzel elérve, hogy néhány előttünk sorban
álló személy felénk forduljon.<br />
A szemem sarkából kiszúrtam, ahogy egy nálam pár évvel fiatalabb lány elsápad,
majd pedig a mellette álló két barátnője felé fordul, és alig láthatóan felém
bök, mire a tekintetemet automatikusan a földre szegeztem, és magamban
fohászkodtam, hogy csak a szanaszét álló hajam miatt legyek érdekes.<br />
Azonban miután a másik két lány is megajándékozott egy-egy döbbent
pillantással, beláttam, a kéréseim ezúttal nem találtak meghallgatásra.<br />
- A szokásos? – vigyorgott ránk a pult mögött álló lány, miután sorra kerültünk
egy másik pénztárnál, így már csak két méter választott el az engem kémlelő
társaságtól.<br />
Kylie bólintott, majd miután két perccel később kiadták a két kávét, kikaptam a
pénztárcámból egy tízfontost, majd a visszajáró igénylése nélkül elmotyogtam
egy köszönömöt, és már sarkon is fordultam, hogy minél hamarabb elhagyhassam a
kávézót.<br />
- Hová rohansz? – kérdezte a barátnőm, amint beért engem az ajtóban, így együtt
léptünk ki az utcára.<br />
Nem szóltam semmit, már csak azért sem, mert a következő pillanatban már meg is
jelent a három lány, közvetlenül utánunk, a pillantásaik pedig szinte azonnal
megtaláltak, és bár semmiféle rosszallás nem volt bennük, mégsem múlt el a gyomromban
kialakult görcs.<br />
Hálát adtam az égnek, amikor néhány méterrel arrébb sétáltak, noha még
vissza-vissza tekintettek felénk, így hallhattam pár szót abból, amit
beszéltek.<br />
- De, szerintem tuti ő az – mondta az egyikük.<br />
- Szerinted oda menjünk? – kérdezte egy másik, miközben én továbbra is a földet
bámultam.<br />
Hiába sápadtam el a gondolatra, hogy idejöjjenek – elvégre fogalmam sem volt,
mit mondhatnék nekik - nem akartam elsétálni, nehogy bármiféle rossz benyomást
keltsek bennük, noha pontosan tudtam, hogy aki iránt ők igazán érdeklődnek, az
nem én vagyok, hanem Louis.<br />
Csakhogy nem tudtam, mennyire lennék képes ez alkalommal előadni a mosolygó
barátnőt, akitől visszajelzést kaphatnak arról, hogy minden rendben, tekintve,
hogy még sosem kellett megjátszanom, mennyire jól érzem magam Louis mellett.<br />
- Inkább hagyjuk, nem néz ki valami jól szegény – csatlakozott be a harmadik
lány is.<br />
- Chloe? – rángatott ki a gondolatmenetemből Kylie. – Mehetünk?<br />
Bólintottam, és hagytam, hogy a kezét a hátamra téve tessékeljen el a kávézó
bejáratától, minél messzebb a lányoktól, noha a tekintetüket egészen addig
magamon éreztem, míg be nem fordultunk a következő sarkon, a padunk irányába.<br />
<i>Nem néz ki valami jól szegény.<br />
</i>Próbáltam nem foglalkozni a lány hangjából kicsengő szánalommal, annak
ellenére, hogy tudtam, nem rosszindulatból mondta, csupán megállapított egy
nyilvánvaló tényt, ami ezek szerint az elsőként jut eszébe annak, aki rám néz.<br />
Ettől pedig ismét kedvem támadt bezárkózni valahova.<br />
- Kérsz? – nyújtotta felém a cigisdobozt Kylie.<br />
Akkor tűnt csak fel az elkalandozásomnak köszönhetően, hogy időközben megérkeztünk
a kedvenc helyünkhöz, ő pedig már helyet is foglalt a padon, miközben
várakozóan pillantott felém.<br />
- Köszi – biccentettem, majd leültem mellé, és kivettem a kezéből a dobozt.<br />
Legyintett egyet, és előhalászta a nála több számmal nagyobb fekete
farmerdzseki zsebébe rejtett öngyújtót, én pedig meg mertem volna esküdni rá,
hogy egyik sem az ő tulajdona, már csak azért sem, mert az elmúlt néhány napban
nőtt hozzá ez a darab, miután egyik reggel ebben állított haza, gyanítom
Zayn-től, ha már nem volt hajlandó túl sokat elárulni a hollétéről. De eszem
ágában sem volt felróni neki bármit is ezzel kapcsolatban, ugyanis amióta
tudom, hogy Zayn ismét részese az életének, hirtelen megint hasonlítani kezdett
arra a Kylie-ra, aki régen volt, bár egy részem pontosan tudta, hogy sosem
fogja már visszakapni azt az énjét. Csak éppen megerősödött, és boldogabb.<br />
Nekem pedig csak ez számít, hiába fordul elő, hogy sokszor nem tudom, miképp
kéne kezelnem a házunkban felbukkanó fiút, aki a számomra két legfontosabb
személy közül az egyiknek pont annyira fontos, mint amennyire a másik a nevét
sem tudja kiejteni a száján.<br />
Bár szavam nem lehetett, ha azt vesszük, Zayn teljesen normálisan – néha talán
túl normálisan – kezelt engem, valahányszor összefutottunk, és egyszer sem
hozta szóba Louis-t, ha netalántán kettesben maradtunk.<br />
Mondjuk nem tudtam, ehhez Kylie-nak vajon mennyi köze lehetetett, de örültem,
hogy így alakult.<br />
- Mi van veled, Chloe? – érkezett a kérdés a legjobb barátnőm részéről, mire
felé kaptam a tekintetemet. – Most komolyan. És ne mondd azt, hogy semmi, mert
mindketten tudjuk, hogy nem így van.<br />
Valamiért mégsem lepett meg, hogy Kylie kivételesen nem engedte, hogy magamban
tartsam a dolgokat, és mégis kockáztatta, hogy esetleg elhajtom a válaszadás
elkerülése végett. Azonban elgondolkoztam azon, vajon mennyire tűnhetek
kétségbeesettnek, ha már ő sem hajlandó lemondani rólam.<br />
- Úgy érzem, pengeélen táncolok – mondtam végül, miután meggyújtottam a saját
cigimet. – És már várom, mikor esek le.<br />
- Louis?<br />
Nem kellett Kylie-ra néznem ahhoz, hogy magam elé képzelhessem az arcát a
felvont szemöldökével együtt.<br />
- Honnan tudtad? – kérdeztem rezzenéstelen arccal.<br />
- Hetek óta nem beszélsz róla – vonta meg a vállát. – Nem volt nehéz
összerakni. Történt valami?<br />
Az egymillió dolláros kérdés, amit én is felteszek magamnak szinte minden egyes
nap, de valahogy nem kapok rá választ.<br />
Történt valami?<br />
Azt leszámítva persze, hogy kétségbeesetten kapaszkodok valakibe, aki
folyamatosan el akar taszítani magától, mert nem akarok belegondolni, mi
történne velem, ha elengedném, mikor ő láthatóan túlélné nélkülem. Még akkor
is, ha sokszor még mindig látom megvillanni Louis tekintetében a boldogság egy
elhalványult változatát, valahányszor felbukkanok nála, vagy éppen érzem a
ragaszkodást, valahányszor átölel álmában, amikor gondtalan, és nem érzi azt,
hogy a valami, ami szépen lassan eluralkodott felette az elmúlt időben, megöli.<br />
Történt valami azon kívül, hogy rettegek, mi történik vele?<br />
Történt valami azon kívül, hogy rettegek attól, el fogom veszíteni?<br />
- Nincs jól – feleltem végül, és szívtam egy slukkot a cigiből. – Ezt
leszámítva semmi.<br />
Valamiért nem tartottam túl jó ötletnek beszámolni Kylie-nak az órával történt
incidensről, már csak azért sem, mert eszem ágában sem volt Louis ellen
hangolni, hogy a végén még összeesküvés elméleteket kreáljon a fejében.<br />
Bár tény, hogy azóta nem tört össze semmit.<br />
- És ezért te sem vagy – jegyezte meg, inkább saját magának.<br />
Elnyomott egy kisebb sóhajt, miközben a szájához emelte a cigijét, és szívott
belőle.<br />
- Elmondta, mi baja van?<br />
Megráztam a fejemet, és a kávémért nyúltam, hogy ihassak belőle, még mielőtt
teljesen kihűlne.<br />
- Mindjárt gondoltam – morogta Kylie. – De te sem kérdeztél rá.<br />
Az utóbbi inkább volt kijelentés, mint sem kérdés, nekem pedig fogalmam sem
volt hirtelen, mégis miképp magyarázhatnám el Kylie-nak, hogy nem olyan
egyszerű Louis lelkivilágában kutakodni, főleg nem, amikor sziklaszilárdan
ellene van a dolognak.<br />
- Csak azt nem tudom, mit tehetnék, hogy elhiggye, én nem vagyok az ellensége –
ráztam meg a fejemet ismét. – Mármint, végre eljutottunk idáig, és most olyan
érzésem van, mintha ugyanott tartanánk, mint tavaly, amikor nem voltam több
neki, mint a lány…<br />
- Akivel alkalomadtán összefeküdt – fejezte be helyettem a mondatot Kylie. –
Nem igaz?<br />
Nagy nehezen bólintottam, annak ellenére, hogy a gyomromban lévő görcs
háromszor akkorára nőtt, miután beláttam, hogy ez kimondva sokkal rosszabb,
mint gondoltam.<br />
De hát az igazság mindig fáj.<br />
- Nem vagyok biztos benne, hogy tudnék még egyszer ugyanaz a lány lenni, csak
éppen más érzésekkel iránta – mondtam. – Miközben pontosan tudom, hogy már ő
sem ugyanaz a személy, aki akkor volt.<br />
- És persze te sem vagy már az alkalmi partnere – nézett rám Kylie egy
jelentőségteljes pillantás kíséretében.<br />
- Akkor nem értem, miért van egy olyan érzésem, mintha kezdenénk ugyanazokat a
köröket lefutni – nyomtam el a pad szélén az időközben leégett cigarettát.<br />
Miközben nincs megállás.<br />
- Nézd, Chloe – sóhajtott fel Kylie, ahogy ültében felém fordult, így rálátást
kaptam az aggódó arckifejezésére. – Nagylány vagy, tudom, ahogy azt is, hogy
van eszed és azt fogod tenni, ami a legjobb, szóval nem fogok észt osztani. De
beszélj vele. Mert lehet, hogy könnyebb így, hogy nem kell válaszút elé
állítanod sem őt, sem pedig saját magadat, de ennek semmi értelme. Ezzel előbb
vagy utóbb csak megölitek egymást. Vagy ő öl meg téged – tette hozzá, nekem
pedig összeszorult a torkom. – Hiába tudom, hogy ő is épp annyira szeret téged,
mint te őt, ha nem jobban.<br />
- Honnan tudod? – motyogtam, a tekintetemet a földre szegezve.<br />
Kylie azonban csak megvonta a vállát.<br />
- Képtelen téged teljesen eltaszítani magától. Nekem innentől nyilvánvaló. A
helyében én sem akarnálak.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Hosszú
pillanatokig néztem a telefonom képernyőjén világító üzenetet, többször is
átolvasva a sorokat, mielőtt gyorsan visszaküldtem volna a választ Louis-nak,
aki azt mondta, megbeszélése lesz este, szóval későn ér haza, de ha még így is
nála akarok aludni, akkor nyugodtan
használjam a korábban kapott kulcsokat.<br />
A korábban kapott kulcsok alatt azokat érti, amiket még a kapcsolatunk elején
adott – nem túl korán, hogy megbízzon bennem, de nem is túl későn, hogy
jelentősége legyen a dolognak - egy hasonlóan későbe nyúló este alkalmával,
amikor vártam rá bő másfél órát, mielőtt hazaesett volna, hogy kezdetét vegye
állítása szerint az este vicces része. Bár akkor még teljesen normális volt,
hogy így fogalmazzon, nekem pedig teljesen egyértelmű volt, hogy csak arra a
pár órára kellek neki, noha Louis-ról aztán mindent el lehetett mondani, csak
azt nem, hogy nem korrekt, elvégre sosem küldött haza, miután végzett velem.<br />
Vagyis inkább végeztünk egymással.<br />
Már csak azért sem, mert a megismerkedésünk utáni első két alkalommal sem akart
kipenderíteni sem a hotelszobájából, majd pedig a házából, egy idő után pedig
természetessé vált, hogy ott maradok éjszakára. Néha pedig még odáig is
elmerészkedtünk, hogy beszélgessünk, bár tény, hogy legtöbbször olyan fáradt voltam
én vagy ő, hogy pillanatokon belül aludtunk.<br />
Megráztam a fejem az emlékek hatására és bepötyögtem a választ, miszerint attól
függetlenül ott leszek, mire hazajönne, majd pedig a farmerom hátsó zsebébe
vágva a telefont az ágyamhoz léptem, hogy felkapjam a már előre összekészített
táskát. A pillantásom ezek után az éjjeliszekrényemen lévő könyveimen is
elidőzött egy ideig, amiket előszeretettel olvasgattam elalvás előtt, ha
netalántán nehezen ment volna, majd némi fontolgatás után felkaptam az egyiket,
és azt is a többi cucc közé tettem, amolyan ha már várnom kell rá, ne
unatkozzak alapon.<br />
Még két perc felesleges pakolás után felkaptam a táskát, leoltottam a villanyt
a szobában és a földszint felé vettem az irányt.<br />
Valamiért nem lepődtem meg, ahogy a lépcsőre érve meghallottam Kylie nevetését,
majd pedig az ezt követő mély hangot, a gyanúm pedig beigazolódott abban a momentumban,
hogy beléptem a konyhába és megpillantottam a pultnak támaszkodó Zayn-t.<br />
- Chloe – biccentett a fiú vigyorogva, mikor észrevették az érkezésem.<br />
- Zayn – viszonoztam a gesztust, ahogy a hűtőhöz léptem és kivettem belőle egy
előre behűtött ásványvizet.<br />
- Elmész? – kérdezte Kylie, mielőtt beleharapott volna a kezében található
második szerelmébe, az almába, mire próbáltam nem hangosan felnevetni, hogy már
megint ezt eszi.<br />
Bólintottam, és kinyitottam a vizet, hogy ihassak belőle.<br />
- Gondoltam kettesben hagylak titeket – vontam meg a vállamat.<br />
- Louis érted jön?<br />
- Nem – ráztam meg a fejem.<br />
- Tuti tudja, hogy itt vagyok – szúrta közbe Zayn röhögve, azonban Kylie
egyetlen pillantása belé fojtotta a nevetést.<br />
- Nem tudja, csak dolgozik – intettem le Zayn-t. – Majd fogok egy taxit félúton
– fordultam vissza a barátnőm felé.<br />
- Nem lakik ehhez egy kicsit messze? – vonta fel a szemöldökét.<br />
Ismételten megvontam a vállam, és ittam egy újabb kortyot, miközben próbáltam
nem foglalkozni a Kylie hangjából kicsengő nemtetszéssel, hogy este egyedül
másszak át a fél városon.<br />
Bár jelenleg abban az állapotban voltam, hogy a fél világot is átmászom, csak
hogy Louis-val legyek és elmondjam azt, ami hetek óta próbál felemészteni.<br />
- Elviszlek – vágta rá Zayn hirtelen, mire egy emberként fordultunk felé az
asztalnál ücsörgő Kylie-val. – Most mi van? Azért még tudom, hol lakik.<br />
- Támogatom – biccentett Kylie. – Legalább hozol visszafelé valami
normális kaját.<br />
Zayn az égnek emelte a tekintetét, miközben kivette a zsebéből a feltételezett
kocsikulcsokat.<br />
- Bízzunk benne, hogy Louis nem szerzett be azóta egy sörétes puskát, hogy
lelőjön, miután kiszúrta a kocsit – jegyezte meg szórakozottan, és a bejárat
irányába bökött. – Na, gyere mielőtt éhen hal – célzott Kylie-ra, aki erre
felmutatta a középső ujját.<br />
Ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja nekem, kettesben fogok autókázni
Zayn-nel, méghozzá Louis háza felé, valószínűleg kiröhögtem volna, a jelen
helyzetben azonban annyira nem viselt meg a dolog. Noha reméltem nem látszik a
bizonytalanságom az ötlettel kapcsolatban, mégis igent mondtam Kylie miatt,
hogy érezze, azért, mert közte és Louis között még mindig ott van az ellentét,
nekem nincs kifogásom Zayn ellen.<br />
Meg hát amúgy sem tartottam attól, hogy Louis észreveszi, ki hozott, tekintve,
hogy úgysem lesz még otthon, amikor feltételezéseim szerint megérkezünk,
mondjuk nem is terveztem elárulni neki utólag, ki hozott el.<br />
- Amúgy sem vagy a szavak embere, Chloe, de ma kifejezetten csendben vagy –
jegyezte meg Zayn, visszarángatva a valóságba.<br />
Nem nézett rám, a tekintetét folyamatosan az úton tartotta, miközben az egyik
kezével lehalkította az autó rádióját.<br />
- Ezt úgy mondod, mintha meglepne – feleltem.<br />
- Most hogy mondod, tényleg nem lep meg – nevetett fel. – De azért fura vagy.<br />
- Én mindig fura vagyok, de ezt már máskor is megállapítottad – céloztam arra a
bizonyos találkozásunkra, mikor még fogalmam sem volt arról, hogy bármi köze is
lenne Kylie-hoz.<br />
- Nem, én azt mondtam van benned valami, ami tényleg van, de ezt már akkor
tudtam, amikor feltűnt, hogy Louis ki akar nyírni, csak mert rád akartam nézni
– felelte. – Azért ezt nem csinálja mindenkivel.<br />
Kissé furcsa volt úgy hallani Zayn szájából a nevét, hogy semmiféle megjegyzés
vagy rosszindulat nem övezte, bár sejtettem, hogy ez csak az álca része, amit
mindketten előszeretettel alkalmaznak, ha a másikról van szó.<br />
- Pedig akkor még nem is voltunk együtt – jegyeztem meg alig hallhatóan. –
Mondjuk téged sem kellett félteni, élvezted, hogy provokálhatod – tettem hozzá
valamivel hangosabban.<br />
- Az egy dolog – vonta meg a vállát. – De akkor még fogalmam sem volt róla, ki
vagy.<br />
- Mármint? – vontam fel a szemöldökömet.<br />
- A <i>Heaven’s</i> után tudtam meg, hogy
egyáltalán közöd van Kylie-hoz – válaszolta. – Nem mondom, hogy nem dobtam egy
hátast a csodás egybeesések miatt.<br />
- De utána eljöttél egyszer hozzám, emlékszel? – mutattam rá a tényre. – És nem
úgy néztél ki, mint akit jobban érdekel a legjobb barátnőm, mint én.<br />
- Igen, de akkor már tudtam, hogy Kylie lakótársához van szerencsém, és remélem
megbocsájtod ha ezt mondom, de akkor már pontosan tudtam azt is, kit kell
keresnem, ha róla van szó.<br />
- Akkor azért mondtad, hogy érdekesebb vagyok, mint gondoltad – idéztem fel a
szavait, ahogy magam elé képzeltem a találkozásunk körülményeit.<br />
- Nem mondom, érdekes voltál, elvégre
nem véletlenül néztem utána, hol sikerült Louis-nak megtalálnia, de aztán
rohadtul nem az köszönt vissza, amit reméltem – nevetett fel. – Mindenesetre
nem veszem magamra a feltételezést, hogy hátsó szándékaim lettek volna, mert
tényleg voltak, mondjuk annyi még bennem is van, hogy távol tartom magam Louis
barátnőitől.<br />
- Csak úgy, mint Alexis-től? – csúszott ki a számon, még mielőtt alaposabban
átgondolhattam volna.<br />
Zayn arcát lestem, azonban semmi jelét nem adta a sértettnek, vagy zavartnak,
inkább meglepettnek.<br />
- Beszélt neked Alexis-ről?<br />
- Olyasmi – feleltem.<br />
Elismerően biccentett egyet, mintha ez valamiféle érdem lenne számomra, és
hümmögött egy sort.<br />
- Ők sosem voltak együtt, bár tény és való, hogy csúnya dolog volt tőlem, de
Alexis-t sem kellett félteni, megnyugodhatsz. Ha hiszed, ha nem, ő jött hozzám
és nem fordítva, de ahogy hallom, ő húzta a rövidebbet emiatt, tekintve, hogy
Louis hallani sem akart róla utána – mondta végül. – De azért te egy kicsit más
kategória vagy.<br />
- Miért mondja ezt mindenki? – motyogtam, a tekintetemet a körömágyamra
szegezve, ami időközben igen érdekessé vált számomra.<br />
- Erre inkább nem mondok semmit, ha nem baj – jegyezte meg Zayn, és befordult
egy újabb sarkon, ahogy szépen lassan elhagytuk a belvárost.<br />
A tekintetem ezek után valahogy mégis a mellettem ülő fiúra kúszott, így volt
lehetőségem kissé feltérképezni az arcát, ha már az út figyelése jelenleg
jobban lefoglalta, és meglepetten konstatáltam, hogy nyoma sincs gúnynak az
arcán, hiába éreztem az iróniát az előbbi megjegyzéséből. Azonban be kellett
látnom, hiába látom már őt többször is akár egy héten, még mindig fogalmam
sincs róla, ki ő, azon a töredék információn kívül, aminek a nyolcvan
százalékát Louis adta, a másikat meg Kylie.<br />
Noha ha jobban belegondolok, Louis sem mondott konkrétan semmit, azt
leszámítva, hogy látványosan nincs oda Zayn-ért, de ezt mindig is a múltbéli
sérelmeiknek tudtam be, ha már egy bandában voltak annak idején.<br />
- Látom, hogy kérdezni akarsz, szinte már érzem – törte meg a kisebb csendet
Zayn, mire valahogy sikerült visszatérnem a valóságba. – Ki vele!<br />
Próbáltam elhessegetni a gondolatot, miszerint ennyire csak nem lehettem
nyilvánvaló, és felé fordultam.<br />
- Csak azon gondolkoztam, mégis mi történt veled meg Louis-val – mondtam, és
meg sem kíséreltem kerülgetni a forró kását.<br />
De valamiért Zayn nem tűnt olyan típusnak, akit ez zavarna.<br />
- Milyen egyenes lettél hirtelen – biccentett elismerően, azonban még láttam a
szemében megvillanó halvány meglepettséget.<br />
Akkor láttam először Zayn-t kevésbé magabiztosnak.<br />
- Nem tudom, ő mennyit árult el neked, bár ahogy hallom, nem vagyok a kedvenc
témája – vonta meg a vállát.<br />
- Nem nagyon szeret rólad beszélni – feleltem. – De mindig is arra gondoltam,
ez azért van, mert eljöttél tőlük, vagy ilyesmi.<br />
- Ja, hát közrejátszik – bólintott. – Erősen. De itt a hangsúly nem ezen van.
Nézd, Chloe, nem fogok szenteskedni, akkoriban elbasztam néhány dolgot röviden
és tömören. A többiekkel is, de főleg Louis-val kapcsolatban. Nem tudom,
mennyire vagy tisztában azzal, hogy akkoriban nem én voltam az egyetlen, aki
dobbantani készült Louis közvetlen közeléből – sandított rám. – Ismered az
elődöd?<br />
<i>Helyben vagyunk.</i><br />
- Hallottam már róla, de Louis nekem azt mondta, nem lényeg – ráztam meg a
fejemet összeráncolt szemöldökkel.<br />
- Persze, hogy azt mondta, mert már tényleg nem lényeg, de akkoriban még eléggé
az volt. Én pedig ahelyett, hogy mellette álltam volna, amikor összeomlani
látszott minden, kurvára nem foglalkoztam senkivel saját magamon kívül –
mondta. – Mintha mi sem lenne természetesebb, leléptem én is. Aztán pedig
csodálkoztam azon, hogy rám sem bírnak nézni.<br />
Némán meredtem a mellettem ülő Zayn-re, miközben éreztem, ahogy a megannyi
kérdőjel, ami velük kapcsolatban bennem volt, szépen lassan elhalványul, és egy
idő után már hűlt helye volt szinte az összesnek, egyetlen egy kivételével; <i>vajon Louis hogy látja mindezt?</i><br />
Ismét el kellett ismernem, amit már párszor megtettem, mióta szépen lassan
feltárul előttem Zayn jól eltitkolt személyisége, miszerint sikerült őt ismét
alábecsülnöm.<br />
- Arra nem gondoltál, hogy esetleg beszélj vele? – vontam fel a szemöldökömet.<br />
Hiába hangzott a kérdésem túl egyértelműnek ebben a szituációban, elvégre
sejtettem, hogy Zayn valószínűleg már próbálkozott vele, muszáj volt feltennem.<br />
- Hiszed vagy sem, Chloe, ez azért nem olyan egyszerű, mint aminek tűnik –
felelte egy idő után. – Még nekem is van mit rendbe tennem, mielőtt
megpróbálnám Louis-val. Leginkább saját magamban. – a kissé zavart tekintetemet
látva elvigyorodott. – Ahogy annak idején Kylie-t sem egyből támadtam le.<br />
Amolyan mindent értek stílusban bólintottam, és hátrébb dőltem az ülésben.<br />
- Tudod, Zayn, nem is vagy te olyan szörnyű – jegyeztem meg.<br />
Elnevette magát, én pedig hálát adtam az égnek, hogy végre őszintének tűnt.<br />
- Megtisztelsz – mondta. – Kérlek, ezt mondd meg a barátodnak is.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">A Louis-tól
kapott kulcsnak köszönhetően viszonylag hamar négy fal között találhattam
magam, miután Zayn kitett nem messze a háztól, ami már csak azért is volt jó,
mert időközben ismét rázendített az eső, nálam pedig a dzsekimen kívül semmi
sem volt, ami megvédett volna. Így miután beütöttem a kapu nyitásához szükséges
négyjegyű kódot, hogy deaktiváljam a kert riasztóját, már rohantam is a
bejárati ajtóhoz, hogy ott megcsinálhassam ugyanezt. Ahogy sejtettem, egy lélek
sem tartózkodott a házban, bár ez nem volt szokatlan, már ismertem a járást
annyira, hogy miután lekaptam a cipőmet, az első utam a konyhába vezessen egy
pohár vízért, majd ezek után az emeltre, egészen pontosan a hálóba, ahol az
ágyra dobtam a cuccaimat, és én magam is elterültem rajta.<br />
Végigfuttattam a pillantásom a fekete-fehér színekben virító szobán, ahol
néhány falra akasztott platinalemezen – mind a banda nevével ellátva – és egyéb
hasonló tárgyon kívül semmiféle személyes dekoráció nem volt. Ellentétben Louis
doncasteri szobájával, mire ismét felrémlett előttem a fényképekről
visszamosolygó arca, és elgondolkoztam azon, még mindig mekkora különbség van a
képen szereplő, az akkori és a mostani személye között.<br />
Hiába nem telt el egy hónap, hogy ott voltunk, habár ha valamit, akkor azt
ideje volt elismernem, hogy huszonnégy óra is elég ahhoz, hogy minden
megváltozzon, főleg mióta Louis az életem része.<br />
Fogalmam sincs, mégis hogyan sikerült, de valahogy csak elaludhattam, ugyanis a
következő pillanatban arra eszméltem, hogy a szemeim felpattannak a lépcső
felől érkező zörgésre, mire pislogva meredtem a szoba ajtaja felé, ahol
pillanatokon belül felbukkant Louis nyúzott tekintete.<br />
- Akkora csend volt, hogy már azt hittem, nem vagy itt – jegyezte meg, ahogy
megtámaszkodott az ajtófélfán.<br />
Szemügyre vettem a némileg elegáns öltözékét, és örömmel vettem tudomásul, hogy
még ha őt ismerve szájhúzva is, de megborotválkozott, és a haját is kezelésbe
vette vagy éppen vették, de még így is sütött belőle az ellenszenv és a
nemtörődöm stílusa.<br />
- Mondtam, hogy jövök – ültem fel, még mindig kissé kótyagosan az alvásnak köszönhetően.<br />
- Nem néztem a telefont – vonta meg a vállát.<br />
Próbáltam kitalálni, éppen milyen kedvében van, ahogy ellökte magát a faltól,
és az ágyhoz lépett, de lemondóan állapítottam meg, hogy ez alkalommal is
felhúzta magára a semleges álcáját, noha az okát még nem ismertem.<br />
De lehet csak a puszta jelenlétem miatt.<br />
- Milyen volt? – kérdeztem, ahogy megdörzsöltem a szemem.<br />
- Szar – felelte röviden és tömören, miközben leült az ágy szélére. – De
legalább nem húzták sokáig.<br />
Egy ideig egyikünk sem szólt semmit, főleg mivel nem igazán lehetett mit
mondani, figyelembe véve a tényt, hogy Louis-ról sütött, hogy hulla fáradt és
ingerült, belőlem pedig a meghunyászkodás, amiért eszem ágában sem volt magamra
haragítani bármiféle kérdéssel.<br />
- Kimegyek, elszívok egy cigit – tápászkodott fel végül, és az erkélyajtó felé
vette az irányt.<br />
Bólintottam, majd a példáját követve lemásztam az ágyáról, hogy kivehessek a
táskámból néhány dolgot és egy szó nélkül a fürdőszoba felé vettem az irányt.<br />
Valamiért nem lepett meg, hogy mikor tíz perccel később visszatértem, Louis még
mindig sehol sem volt, azonban a kinti fénynek köszönhetően felfedeztem a nekem
háttal álló alakját, ahogy rágyújt egy újabb cigarettára, én pedig nem akartam
belegondolni, hányadik lehet - nem ma összességében, hanem az este folyamán.<br />
Nem tudom, mennyi ideje figyelhettem, amikor hirtelen megfordult és azon kaptam
magam, hogy a tekintetem összekapcsolódik az övével, és hosszú idő óta először
képes voltam öt másodpercnél tovább a szemeibe nézni, miközben a legminimálisabb
kísértést sem éreztem, hogy megtörjem a szemkontaktust. Noha nem tettem fel a
kérdésemet szóban, amit már rég meg kellett volna tennem, a tekintettemmel
folyamatosan beszédre ösztökéltem, hiába választott el minket egy üvegajtó, meg
még ki tudja mennyi jelképes távolság, amit ő maga kreált közénk azzal, hogy
jóformán mindenből kizárt.<br />
Az ő pillantása az enyémmel szemben már-már túlságosan nyugodt volt, azonban
mintha egy pillanatra átsuhant volna valami más, valami sokkal mélyebb, és már
reménykedni kezdtem, hogy megtört a jég, de pillanatokon belül ismét magára
erőltette az álarcát, és hátat fordított nekem. De még így sem tudta előlem
eltakarni a tényt, miszerint az arcán átsuhanó érzelem színtiszta félelem volt.<br />
Louis hozzám hasonlóan rettegett, miközben mindketten a másikba kapaszkodva
próbáltunk megmenekülni a fulladástól, nem is sejtve, talán ez lesz az oka
annak, hogy egy idő után tényleg megöljük a másikat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><br />***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b>Helló-helló kedveseim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b>Remélem mindenkivel minden rendben van, és hogy túléltétek ezt az elmúlt egy hetet mindenféle maradandó károsulás nélkül!<3 Továbbá borzasztóan sajnálom, amiért megcsúsztam egy nappal, de nem tudok jobb kifogással szolgálni, mint hogy rejtélyes okoknál fogva szépen fogalmazva is rohadt fáradt vagyok, és nagyon nehezen ugrottam neki egy-egy jelenetnek. De most itt vagyok a frissel és bízom benne, hogy nem lesz több ilyen a közeljövőben.:)<br />Mindemellett küldeném a világ összes virtuális ölelését, pusziját és persze köszönetét az előző részhez érkezett visszajelzésekért; komolyan képtelen vagyok szavakba önteni, mennyire csodálatosak vagytok, mennyire imádlak titeket és mennyire nagyon köszönöm a támogatást, amit hétről hétre kapok, szóval most mindenki képzelje el, ahogy kiölelem belőle az életet, oké?<3333 (Főleg mert nagyon fogtok utálni az elkövetkezendő pár rész miatt lol)<br />Ami a részt illeti, nem lenne túl sok hozzáfűznivalóm azon kívül, hogy bízom benne, sikerült felfednem néhány dolgot Zayn-nel kapcsolatban, ha már páran kíváncsiak voltatok az őt övező kérdőjelekre, na meg hogy miképp látja a kapcsolatát Louis-val és társai.:) A Chloe-Louis párossal kapcsolatban most direkt nem mondanék semmit, rábízom mindenki fantáziájára a dolgokat.<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót; további csodás hetet, drágáim, legyen nagyon szép napotok, köszönök szépen még egyszer mindent éés ha minden jól alakul, egy héten belül találkozunk!<3<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: Ezer hála a szerkesztőasszonyságomnak a segítségért, ha már megszenvedett a rész hibáinak kijavításával még betegen is, szóval köszönöm krumpli, imádlak!;)<3</b></span></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><o:p></o:p>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-26664763917851063172017-08-08T03:43:00.002-07:002017-08-08T03:43:36.963-07:0029. - Tűréshatár<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5uTQLgS8hml1LvUFje0XVkYcCbOAM1sBLLmxmCy8g79sWkQ676M2WS1mmQ0dmntVr8u944AsQbgyFe4pPawt7GTRi0FwZiwfRuPn4FmfxkTTz9-vNOt3pVsJ6X-1wJlAWKkp04iYP8q4/s1600/14d0279a2761ba9c4378826f715e82b21111.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="736" data-original-width="736" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5uTQLgS8hml1LvUFje0XVkYcCbOAM1sBLLmxmCy8g79sWkQ676M2WS1mmQ0dmntVr8u944AsQbgyFe4pPawt7GTRi0FwZiwfRuPn4FmfxkTTz9-vNOt3pVsJ6X-1wJlAWKkp04iYP8q4/s200/14d0279a2761ba9c4378826f715e82b21111.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua", serif;">Annak
ellenére, hogy nem most találkoztam először a másnaposság fogalmával, mégis </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">szokatlannak éreztem a
fejembe nyilalló fájdalmat, vagy inkább túl erősnek, ahogy az ébredésem után
két másodperccel a sajgó pontra kaptam, mire némileg döbbenten állapítottam
meg, hogy ennek a fájdalomnak köze sincs a másnapossághoz; ugyanis tisztán
éreztem az ujjaimmal kitapogatott púpot a fejemen.<br />
Azonban még mielőtt feltettem volna magamnak a mégis mi a franc kezdetű
kérdést, már be is ugrott egy újabb, amely viszont úgy hangzott, mégis hol
vagyok. Elvégre bár nem voltam a lehető legtisztább állapotomban, azt még így
is meg tudtam állapítani, hogy kicsit sem ismerős számomra a modern, már-már
piszkosul fényűző hálószoba, amely inkább hasonlított egy szálloda szobájára,
mint sem a sajátomra.<br />
- Te jóságos ég – nyögtem fel, ahogy nagy nehezen ülésbe tornásztam magam a
hatalmas franciaágyon, és szinte azonnal fel is szisszentem. – Basszus – kaptam
a homlokomhoz, miután beláttam, talán mégsem a fejemen található domb az
egyetlen, amely miatt olyan érzésem van, mint akit elcsapott egy autó.<br />
És mire kettőt pislogtam, már szinte minden kérdésemre tudtam a választ.<br />
Azzal egy időben pedig az emlékképek szépen lassan bekúsztak a látóterembe,
majd, mint egy film, leperegtek előttem, kezdve azzal, ahogy a klub előtt
állunk a többiekkel, Louis telefonja, a tánc, a sorra jövő italok, a levegő,
amely arcon csapott, amikor kiléptem a klub udvarára, és Connor, aki pedig
egyenesen a falnak lökött, majd pedig zárásként nagyon halványan Zayn arca is
ott derengett.<br />
Ettől pedig ismét olyan érzésem támadt, hogy a fejem bármelyik pillanatban
szétrobbanhat, és mindez egy kicsit sem segített azon, hogy a hollétemmel
kapcsolatos kérdésemre választ kapjak, de volt egy olyan érzésem, amíg ki nem megyek
ebből a szobából, nem is fogok. Végül valahogy mégis sikerült eljutnom odáig,
hogy kimásszak az ágyból, mire a tekintetem ezután az éjjeliszekrényre esett,
ahol megpillantottam a tegnap este viselt táskámat, a belőle kikandikáló
telefonommal együtt, mire éreztem, ahogy kifut belőlem a maradék
lélekjelenlétem, miközben érte nyúltam.<br />
4 nem fogadott hívás: Louis.<br />
- A rohadt életbe – motyogtam, és már tárcsáztam is volna fel, ha nem ugrik be
két nagyon fontos tény.<br />
Az első, hogy bármennyire is fontos lenne, hogy visszahívjam, még mindig vagy
kilenc órával korábban van Los Angelesben, így talán nem lenne a legcélszerűbb
felvernem őt az éjszaka közepén.<br />
A második pedig, hogy akármi miatt is hívott, nem kellene a frászt hoznom rá,
főleg mivel saját magamat elég beszámíthatatlannak tartom a jelen pillanatban,
miután kemény két perce tértem magamhoz, fájó fejjel és sivataghoz hasonló
torokkal, miközben éreztem, ha nem jutok minél hamarabb vízhez, ismét ágynak
dőlök.<br />
Így aztán amilyen tempósan csak tudtam a kótyagos állapotomnak köszönhetően,
félretettem a gyomorforgató rossz előérzeteimet, zsebre vágtam a készüléket, és
elhagytam a helyiséget.<br />
Nem csak a háló nem, hanem a folyosó sem volt ismerős, azt azonban sikerült
megállapítanom, hogy nem egy szállodában vagyok, noha tény, hogy a berendezési
tárgyak bőven megállták volna a helyüket egy luxushotelben, ahogy a falakat
díszítő képek is, amelyek mellett elhaladtam. Meglepetésemre azonban a házban
nagyrészt néma csend honolt, egészen odáig, míg el nem értem egy lépcsőfordulót,
amelynek az aljából már felszűrődött némi zaj. Azonban miután vagy öt szobán
keresztül semmi jelét nem találtam annak, hogy bárki más is itt tartózkodna,
sikerült megállapítanom, bárhol is vagyok, ez a lakás vagy éppen ház vagy
tízszer nagyobb, mint a miénk.<br />
- … És nincs semmi, amit tehetnénk? – hallottam meg Kylie hangját az utolsó
lépcsőfokokról, mielőtt elértem volna az alsó szintet.<br />
- Mégis mit akarsz tenni? – követte Zayn válasza, mire a következő pillanatban
megpillantottam őket egy konyhaszerű helyiség nyitott átjáróján keresztül.<br />
Mivel nem vettek észre, így bőven volt lehetőségem kielemezni a barátnőm kissé
merev testtartását, ahogy a pultnak támaszkodva szorongatja a kezében tartott
poharat, miközben frusztráltan mered a vele szemben álló Zayn-re, teljesen más
öltözékben, mint amiben tegnap elhagytuk a szórakozóhelyet.<br />
Valamiért nem lepett meg, hogy ismét beugrott néhány elszórt képkocka,
leginkább azzal kapcsolatban, milyen belsőséges pillantásokat váltottak az
előtte álló fiúval, mire ismét kedvem támadt volna megtalálni a kapcsolót a
száguldó gondolataim ellen.<br />
- Nézd, én megértem, hogy aggódsz érte, de hidd el nekem, ha azt mondom, semmi
értelme nincs Connor után menni – sóhajtott fel Zayn, miközben idegesen a
hajába túrt. – Vagy inkább kurvára nem éri meg. Ez egy seggnyaló. Épp elég volt
neki, amit tőlem kapott.<br />
Connor nevének hallatára éreztem, ahogy a gyomrom automatikusan görcsbe rándul,
hát még amikor Kylie kiejtette a száján az őt követő nevet, amely talán még
nagyobb pánikot tudott belőlem kiváltani a jelen helyzetben.<br />
- Ha én nem is megyek utána, megteszi majd helyettem Louis – jegyezte meg a
lány, ahogy a szájához emelte a poharát, és ivott egy kortyot a benne lévő
vízből.<br />
- Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet belevonni a buliba Louis-t – felelte Zayn,
és megtámaszkodott az előtte lévő asztalon, miközben a barátnőmre sandított. –
Rohadtul ki fog akadni.<br />
- Csodálkozol? – vonta fel a szemöldökét Kylie, és figyeltem, ahogy egy kisebb
borzongás fut végig az arcán. – De nem várhatod el tőle, hogy ne mondja el
neki. Épp elég nehéz lesz megemésztenie, ami történt, hát még ha titkolnia is
kell Louis elől.<br />
- Én nem várok el semmit, de jobb lesz, ha Chloe tisztában van azzal, hogy
Louis nem fog leállni, amíg el nem intézi Connor-t és abban nem lesz kegyelem –
rázta meg a fejét a fiú. – Ismerem őt, Ky, hiába nem vagyunk egymás kedvencei.
Tombolni fog, ha ezt megtudja.<br />
- Miért, te mit tennél a helyében? – meredt rá a barátnőm, miközben letette
maga mellé a poharat.<br />
- Nem kell a helyébe képzelnem magam, mert én sosem engedtem volna, hogy ilyen
helyzetbe kerüljek – egyenesedett fel Zayn, és egy lépéssel a lány előtt
termett. – Vagy, hogy te ilyen helyzetbe kerülj – tette hozzá.<br />
Figyeltem, ahogy Kylie arcába fokozatosan visszatér a szín, ahogy felnéz az
előtte álló fiú szemeibe, majd pedig azt a halvány mosolyt, ami megjelent a
szája szélén, noha tisztán kivehető volt a mögötte megbúvó idegesség.<br />
De volt egy olyan érzésem, ez alkalommal ennek köze nem volt Zayn-hez, aki a
következő pillanatban mintegy végszóként magához húzta őt, a barátnőm pedig egy
szó nélkül bújt bele az ölelésébe, míg azzal egy időben nekem szépen lassan
végleg összeállt a kép, ami tegnap este még csak néhány nagyobb darabból állt.<br />
Ezek ketten megint egymásra találtak; ez pedig hirtelen magyarázatot adott
Kylie eltűnésére.<br />
Azonban valamiért még sem tudott rossz érzéssel eltölteni, hiába élt a
tudatomban még élesen a kép az összetört Kylie-ról, aki a nappalinkban nézi,
ahogy a személy, akiért a fél karját tűzbe tette volna, és aki mégis elárulta,
kisétál az életéből. Hiába gondoltam úgy Zayn-re, mint az ellenségre, aki a
két, számomra legfontosabb személynek is fájdalmat okozott, és nem tekintettem
többnek egy játékosnál, aki akarata ellenére belesétált a saját csapdájába,
amikor beleszeretett a legjobb barátnőmbe.<br />
Ugyanis az a Zayn, aki hónapokkal később, most ott állt tőlem öt méterre, olyan
leplezetlen imádattal nézett Kylie-ra, hogy annak az őszinteségében még én sem
tudtam kételkedni, miközben az ellenszenv, amit korábban éreztem vele
kapcsolatban, szépen lassan átadja a helyét valami másnak; a
megkönnyebbülésnek.<br />
- Társaságunk van – szólalt meg Zayn, kirángatva ezzel a gondolatmenetemből,
ezzel együtt pedig a pillantásom összetalálkozott az őt ölelő Kylie-val, aki
zavartan húzódott ki a fiú karjai közül.<br />
- Chloe! – lépett felém, óvatos mosollyal az arcán, amibe már-már felfedezni
véltem az együttérzés árnyalatát. – Jól vagy?<br />
De nem akartam belegondolni, miért is.<br />
- Megvagyok – vontam meg a vállamat, és Zayn felé fordultam, aki épp abban a
pillanatban nyitott ki egy üveg ásványvizet. – De most ölni tudnék egy olyanért
– böktem felé.<br />
- A vendégem vagy – vigyorodott el Zayn, és már a kezembe is nyomta az üveget,
mire a következő pillanatban már mohón inni kezdtem a benne lévő vizet, hátha
ezzel megszüntethetem a torkomban található sivatagot.<br />
- Nézd, Chloe… - kezdte Kylie tétovázva, hol rám, hol pedig Zayn-re pillantva,
én azonban csak megráztam a fejemet.<br />
- Nem kell – mondtam, miután csaknem kivégeztem mind az egy litert egyhuzamban.<br />
- De akkor is… - próbálkozott ismét, de ez alkalommal is közbevágtam.<br />
- Nekem nem kell magyarázkodnod, oké? – ráztam meg a fejemet. – Bármi is ez az
egész – böktem Zayn felé.<br />
- Pedig jó sztori – szúrta közbe az említett személy egy újabb vigyor
kíséretében.<br />
- Nem tudom, akarom e hallani – nyögtem fel, miközben eltántorogtam az egyik
székig és helyet foglaltam rajta. – Már így is szétmegy a fejem, és még mindig
nem tudom, mit gondoljak.<br />
- De hát azt mondtad, nem kell magyarázkodnunk – jegyezte meg Zayn.<br />
- Az egy dolog, de az nem azt jelenti, hogy nem vagyok összezavarodva.<br />
- Ugyan miért? – vonta fel a szemöldökét a fiú.<br />
- Mert itt ülök annak a személynek a konyhájában, aki ki tudja meddig kavart
titokban a legjobb barátnőmmel, miközben nem mellesleg a barátom ex-legjobb
haverja, és akitől óva int. És nem akarok belegondolni, mi lesz, ha ő minderről
tudomást szerez – legyintettem amolyan már minden mindegy stílusban, miközben
kezdtem úgy érezni magam, mint egy rossz valóságshow főszereplője.<br />
- A nagy védelmező – morogta Zayn, ezzel kiváltva egy éles pillantást Kylie
részéről.<br />
- Van ennél nagyobb gondunk is, ha elfelejtetted volna – mondta a lány.<br />
- Szerintem ennél kellemetlenebb szituációba már nem igazán kerülhetünk–
mutattam végig a konyhában tartózkodó társaságon.<br />
- Még jó, hogy nem olvasol újságot – jegyezte meg Zayn szórakozottan.<br />
Azonban pont sikerült elkapnom, ahogy Kylie az ajkába harap, és a földre kapja
a tekintetét.<br />
- Miért? Mi van? – néztem hol az egyikőjükre, hol a másikra.<br />
De nem kaptam választ, helyette újabb két bizonytalan pillantást, ez alkalommal
már Zayn részéről is, mire be kellett látnom, bármiről is van szó, nem
kecsegtethetett túl sok jóval, ha már őt is sikerült kizökkentenie a
szórakozottságából.<br />
- Egyszerűbb, ha megmutatjuk – vonta meg a vállát végül a fiú, majd előkapta a
telefonját, és néhány érintés után már felém is nyújtotta a készüléket. – Előre
szólok, nem vagy valami szép látvány.<br />
- Zayn – sziszegte Kylie.<br />
- Most mi van? Gondoltam, jobb, ha figyelmeztetem.<br />
Azonban nem nagyon figyeltem a kettejük közt kialakult kisebb vitára, miután a
figyelmemet teljesen lekötötte a kezemben lévő telefon képernyője.<br />
- Te jóságos ég – nyögtem fel, ahogy a tekintetemet az elém tárt képre
szegeztem.<br />
Vagyis inkább képekre.<br />
Ahol tisztán kivehető volt az arcom, hiába próbálom takargatni, miközben az
engem támogató Kylie-val elhagyjuk az <i>Aftertaste</i>-et,
egyenesen az előttünk haladó Zayn-t követve, majd pedig az utolsó képen
mindketten beszállunk utána a fekete autóba.<br />
Nekem pedig elég volt egy pillantást vetnem a bejegyzés alatti megosztásokra és
hozzászólásokra, hogy tudjam; hatalmas bajban vagyok.<br />
- Én megmondtam, hogy ez lesz – fordult Zayn a legjobb barátnőm felé, aki erre
tétován felém sandított.<br />
- Ha ezt Louis meglátja… - kezdtem, de képtelen voltam befejezni a mondatot.<br />
Ugyanis akárhogy próbáltam, nem találtam neki elég jó véget.<br />
- Segítek – mondta Zayn, miközben kivette a kezemből a telefont. – Már látta.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">Fogalmam sem volt róla,
miként sikerült elaludnom egy húsz perces kocsiúton, de valahogy csak
összejöhetett, ha a beszállásom utáni következő emlékem az, ahogy némileg
kótyagosan kinyitom a szemem az engem szólító hangra.<br />
- Chloe? – pislogva meredtem a visszapillantó tükörből figyelő Joe arcára, akit
már ismertem az első <i>Heaven’s</i>-i
kiruccanásunk alkalmából. – Megérkeztünk.<br />
Csak akkor tűnt fel, hogy már leállította az autót, az esőáztatta ablakon
kipillantva pedig meg győződhettem róla, hogy valóban megjöttünk az úticélunkhoz,
egyben pedig Louis házához, mire éreztem, ahogy a fáradtságom egy csapásra
elpárolog.<br />
- Köszönöm – biccentettem, és kinyitottam a kocsi ajtaját.<br />
Annyira azért nem ért meglepetésként, hogy már szinte minden ülő vagy éppen
fekvő helyzetben aludni akartam, ha már éjszakánként annyira nem jött össze,
figyelembe véve a tényt, hogy olyankor szinte mindenen járt az eszem, csak az
alváson nem.<br />
Pontosan ugyanennyire nem lepett meg, hogy Louis nem vár tárt karokkal a
bejáratban, de még csak annak a közelében sem, ahogyan az sem, hogy közel három
hét után most először jelezte felém, hogy látni szeretne, miután a két héten át
tartó kósza üzeneteket azzal zárta, hogy visszajött Londonba. Na, nem mintha
hibáztattam volna őt, vagy bármi; elvégre a helyében talán én sem szerettem
volna kommunikálni azzal a személlyel, akiről az utolsó kép a fejében egy
nyomorult lesifotó, miközben szétcsapva kifelé botorkál egy klubból a legjobb
barátnőjével és azzal a személlyel, akitől életem egyik legnagyobb pofára ejtését
kaptam. Így aztán kénytelen voltam lenyelni, hogy két héten keresztül összesen
háromszor hallottam a hangját a telefonba, és azt is csak két percekre, amíg le
nem rázott azzal, hogy fáradt vagy éppen nincs ideje, mert rohan. Kénytelen
voltam, mert ez alkalommal én voltam az, aki elárulta.<br />
Hiába nem voltam tudatomnál, mit teszek, és nem igazán volt lehetőségem bármi
másra, mint sem beszállni abba az autóba, vagy inkább beesni a hátsó ülésre,
majd pedig arra eszmélni, hogy egy idegen hálóban ébredek, amelyről később
kiderült, hogy Zayn vendégszobája, ugyanis nem vihetett minket haza, miután
állítása szerint követni kezdték az autót.<br />
A vicces az volt, hogy egyikünknek sem kellett mondania bármit is, elvégre már
az első beszélgetésünkkor pontosan tisztában voltam vele, hogy Louis mindent
tud – csak úgy, ahogy Zayn megjósolta, vagy inkább kijelentette másnap reggel.
Elég volt hallanom a hangját, és a mögötte megbúvó kétellyel kevert dühöt, bár
volt egy sanda gyanúm, hogy telefonon keresztül nem lesz hajlandó mindezt elém
tárni teljes életnagyságában, így aztán nem volt mit tennem, mint kivárni
először azt az egy, majd pedig két hetet, míg hazajön.<br />
Ez idő alatt pedig felkészülni a legrosszabbra.<br />
Nem lepett meg az sem, hogy a monoton kopogásom után a bejárati ajtóban Preston
fogadott, aki épp akkor készülhetett távozni, miközben egy óvatos mosollyal az
arcán félreállt az ajtóban.<br />
- Menj csak be, már ismered a járást – mondta, és már helyet is cserélt velem.<br />
Bólintottam, és megvártam, amíg bezáródik mögöttem az ajtó, csak utána
folytattam az utamat a jól ismert házban, miközben erősen koncentráltam, hátha
meghallom, merre találom Louis-t, és valóban nem kellett sokat fülelnem, hogy a
lábaim a nappali felé vigyenek.<br />
Éreztem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver, ahogy közeledek a helyiséghez, és
egyre hangosabban hallom az onnan kiszűrődő neszt, majd pedig, hogy csaknem
kiugrik a mellkasomból, mikor megpillantottam a nekem háttal álló személyt a
szoba közepén.<br />
- Nem, még nem – csak akkor szúrtam ki a füléhez szorított telefont, mikor
félig felém fordult, de még nem vett észre. – Megpróbálok holnap, de nem ígérek
semmit. Nem, ő most nem. Hosszú – ez volt az a pillanat, amikor a tekintetünk
valahogy mégis találkozott, én pedig csaknem hátráltam két lépést az elém
táruló látványtól. – Le kell tennem.<br />
Ugyanis egyik pillanatról a másikra olyan érzésem lett, mintha egy vadidegennel
néznék farkasszemet.<br />
Csak akkor volt lehetőségem szembesülni az elmúlt két hét változásával, már ami
a külsőségeket illeti, miután kiszúrtam a kissé beesett arcát, a szemei alatt
meghúzódó karikákkal együtt, miközben pont úgy nézett ki, mint aki hozzám
hasonlóan egy szemhunyásnyit sem aludt napok óta. Azonban más talán átsiklott
volna ezeken az apró jeleken, figyelembe véve a tényt, hogy a megjelenésével
próbálta meghazudtolni azt, amiről a szemei árulkodtak, elvégre a haja meglepő
módon tökéletesen be volt lőve, mintha csak jelenése lett volna korábban,
megborotválkozott és a melegítőjét is farmerra cserélte, miközben a fehér
pulcsija tökéletesen kiemelte a szemeiből áradó hűvösséget.<br />
De ha valaki nagyon figyelt, könnyen feltűnhetett neki a végén, hogy mindez nem
más, mint egy nyomorult álca.<br />
- Chloe – törte meg a köztünk beállt csendet, amivel visszarángatott a
pillanatba, ahol kénytelen voltam összeszedni magam annyira, hogy reagáljak.<br />
- Louis – követtem a példáját, már ami a távolságtartást illeti, ahol a
világért sem volt hajlandó akár egy lépést is tenni felém, és nem úgy nézett
ki, mint aki tervez másként tenni.<br />
Noha egy részem legszívesebben odarohant volna hozzá, hogy magához ölelje,
miközben a bocsánatkéréséért esedezik.<br />
De féltem az elutasítástól.<br />
- Visszajöttél – jegyeztem meg végül a nyilvánvalót, ha már valóban ott állt
előttem teljes életnagyságban.<br />
Figyeltem, ahogy némi meglepettség suhan át az arcán, de hamar visszanyerte a
semleges arckifejezését.<br />
- Nem mondtam, hogy nem fogok – vonta meg a vállát. – Csak tovább tartott, mint
gondoltam.<br />
Bólintottam, és a földre szegeztem a tekintetemet, ezzel is jelezve, nem fogom
megkérdezni az okát, mégis miért tartott tovább, mint amit mondott, elvégre már
volt egy erős tippem, hogy ezzel is csak távol akart maradni tőlem.<br />
De akkor sem tudtam figyelmen kívül hagyni a fejemben visszhangzó, idegesítő
kis hangot, amely azt kérdezgette, mégis meddig tervezünk úgy tenni, mintha mi
sem történt volna.<br />
- Haragszol – szólaltam meg végül, a tekintetemet az övébe szegezve.<br />
- Nem haragszom.<br />
Továbbra sem tudtam semmi használhatót kiolvasni a szemeiből, egészen addig,
míg egy óvatlan pillanatban fel nem tűnt, ahogy egy árnyalattal sötétebbek
lettek.<br />
- Akkor dühös vagy.<br />
Nem tudom, honnan eredt a hirtelen jött önbizalmam, miközben éreztem, hogy
egyre elszántabb vagyok annak érdekében, hogy kihúzzam belőle a magába fojtott
érzelmeit, még akkor is, ha ezzel lényegében magam ellen játszom.<br />
De túlságosan szerettem őt ahhoz, hogy egy legyek a sok közül, akik éveken
keresztül engedték, hogy ezt tegye magával, míg nem egy napon már senkit sem
engedett közel magához.<br />
- Nem dühös vagyok, Chloe. Én tombolok.<br />
<i>Szóval így állunk.<br />
</i>- Hát persze – motyogtam.<br />
- De nem úgy nézel ki, mint akit ez annyira meglep.<br />
A pillantásunk ismét találkozott, mire észrevettem, ahogy a kék íriszek még
sötétebbre váltanak, miközben próbálnak meghátrálásra késztetni, azonban
ismernie kellett volna már annyira, hogy tudja, engem nem hat meg az ellenséges
tekintete.<br />
Sosem hatott meg.<br />
- Talán meg kéne lepnie? – kérdeztem, ahogy keresztbe fontam magam előtt a
karjaimat. – Láttál rólam egy képet, ahogy ugyanabból a klubból jövök ki, és
ugyanazzal az autóval lépek le onnan, mint Zayn. Szerintem ez elég ok arra,
hogy dühös legyél rám, Zayn-re és a világra.<br />
- Még mindig kurvára nem érdekel, mi van Zayn-nel – szúrta közbe, amolyan
emlékeztetőként és egyben figyelmeztetésként, hogy a maradék türelmével és
lélekjelenlétével játszok.<br />
Csak éppen abba nem gondolt bele, hogy ő is az enyémmel.<br />
- És az érdekel, mi történt az én szemszögemből aznap este? – vontam fel a
szemöldökömet.<br />
- Nem tudom, érdekeljen? – fonta keresztbe hozzám hasonlóan a karjait maga
előtt, mire automatikusan leengedtem magam előtt a sajátjaimat.<br />
- Mégis mit akarsz, mit mondjak, Louis? – kérdeztem, miközben éreztem, fogalmam
sincs, mégis mire megyünk ezzel az egésszel. – Hogy sajnálom? Mert sajnálom.
Sajnálom, hogy egy kocsiba szálltam be Zayn-nel, sajnálom, hogy erről neked a
netről kellett tudomást szerezned, és sajnálom, hogy nem mondtam el a
telefonba, mi történt. Mert hiszed vagy sem, el akartam mondani. Csak…<br />
- Csak mi, Chloe? – vágott közbe ingerülten. – Lefoglalt, hogy Zayn-nel
szórakozz, amíg én a világ másik felén vagyok?<br />
- Micsoda? – meredtem rá, mint aki rosszul hall. Csak éppen volt egy szomorú
sejtésem, miszerint az égvilágon semmi baj nincs a hallásommal. – Ugye
viccelsz?<br />
- Úgy nézek én ki, mint aki annyira kibaszott vicces kedvében van?<br />
Ha ez a beszélgetés hónapokkal ezelőtt történik meg, talán már rémülten
esedeznék a bocsánatáért, mielőtt kihátrálok ebből a szobából és menekülőre fogom,
majd hagyom, hogy sakkban tartson és tőle függjek, mint korábban mindig.<br />
De ez még jóval azelőtt volt, hogy megnyílt volna előttem, és bemutatta volna a
saját gyengeségeit, aminek köszönhetően most nem hátráltam meg, hanem egyenesen
szembe mentem Louis távolságtartásával.<br />
- Te magad megmondtad, hogy pontosan tisztában vagy vele, nem szórakoznék
Zayn-nel – emlékeztettem egy korábban elhangzott beszélgetésünkre, közvetlenül
azután, hogy Zayn felbukkant a lakásunk közelében. – Akkor most mitől félsz, Louis?
Hogy időközben meggondoltam magam, és ehhez egy olyan klubbot választok, ami
hemzseg az emberektől? Ezt te sem gondolod komolyan.<br />
Nem tudtam, mitől érezzem magam rosszabbul; hogy Louis egyik pillanatról a
másikra ismét engedte, hogy a Zayn-nel kapcsolatos ellenszenve eluralkodjon
rajta, vagy attól, hogy mindazok ellenére, amin keresztül mentünk és annak
ellenére, hogy pontosan tisztában van vele, mit érzek iránta, kételkedik
bennem.<br />
A kapcsolatunk kezdete óta először.<br />
Próbáltam figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami lassan és kíméletlenül
igyekezett feltörni, és eluralkodni a józan ítélőképességemen, amely
folyamatosan azt mondogatta, még mindig Louis áll velem szemben.<br />
Az a Louis, aki azt mondta, szeret.<br />
- Ha tényleg akarod tudni, mi történt – szólaltam meg végül, ahogy a
tekintetemet a földre szegeztem. – egyáltalán nem terveztem, hogy Zayn
kocsijában kötök ki aznap éjjel, azt pedig főleg nem, hogy másnap reggel a
lakásán ébredek – figyeltem, ahogy megrándul az arca, de igyekeztem eltekinteni
tőle. – De nem volt más választásom, miután a világomról nem tudtam, Kylie-nak
pedig el kellett vinnie, miután Connor…<br />
Ösztönösen ráharaptam a nyelvemre, miután rájöttem, kihagytam a történet azon
részét, amely miatt jelenleg ilyen helyzetben vagyunk, most pedig egyetlen
névvel sikerült még nagyobb káoszt okoznom az előttem álló fiúban.<br />
- Connor? Mégis hogy a francba jön ide Connor? – rázta meg a fejét.<br />
Lesütöttem a szemem, miközben az emlékképek egymás után felvillantak a név
hallatán, és újra éltem a fájdalmat, amint nekilök a falnak, és az undort,
ahogy hozzám ért.<br />
- Chloe – a saját nevem hallatára kénytelen voltam összeszedni magam annyira,
hogy egy pillanat erejéig Louis szemébe nézhessek. – Mi van Connorral?<br />
<i>Tudnia kell.<br />
</i>- Nem tudom pontosan, mert már ittunk és én… nem tudom, csak nem volt
levegő, ezért kimentem, Kylie pedig azt mondta, jön utánam, csak megvárja,
amíg… - valahogy képtelen voltam akár egyetlen mondatot is egyben elmondani a
nélkül, hogy megakadjak, de valahogy összeszedtem magam. – Az egész nagyon
gyorsan történt, először észre sem vettem, hogy ott van. Aztán odajött, és
elkezdett mondani valamit arról, hogy ez az ő területe, meg valamit rólad, és
hogy miért engedtél oda egyedül, aztán már neki is lökött a…<br />
- Bántott?<br />
Képtelen voltam megállni, hogy ne nézzek fel rá, noha egy részem sejtette, hogy
nem fog tetszeni, amit látok; noha inkább fájdalmat, mint sem félelmet váltott
ki belőlem Louis sápadt arckifejezése.<br />
- Bántott volna, ha Zayn nem jelenik meg – feleltem végül.<br />
Hiába tudtam, hogy ez olyan igazság, amit talán nem akart hallani. Már csak az
arcára fokozatosan kiülő bűntudat miatt sem.<br />
Mivel képtelen voltam nézni, ahogy szépen lassan felemésztik őt a saját belső
démonjai, miközben tudom, hogy semmit sem tudok mondani, amivel megnyugtatom, a
tekintetemet a mellette lévő szekrényen elhelyezkedő méregdrágának tűnő órára
szegeztem, amely másodpercről másodpercre jelezte a közöttünk lévő szakadék
növekedést.<br />
Aztán valami olyan történt, amire a lehető legkevésbé sem számítottam; Louis
egy mozdulattal az óráért nyúlt, és teljes erőből a földhöz vágta, és az
mintegy lassított felvételként, apró darabokra tört. A maradék lélekerőmmel
együtt.<br />
Meredten bámultam a parkettát borító üvegdarabokat, miközben a fülemben még
mindig ott visszhangzott a földet érésük, és arra gondoltam, ha ilyen lehet az,
amikor az ember feladja, akkor most mennyi idő kell ahhoz, hogy sarkon
forduljak és futásnak eredjek, mint ahogy hónapokkal korábban győzködtem
magamat, hogy tegyem meg.<br />
De már nem hallhattam az óra kattogását ahhoz, hogy tudjam, meddig nem késő.<br />
- Chloe? – érkezett a hang valahonnan messzebbről. – Chloe!<br />
Egészen odáig fel sem tűnt, hogy a földön kötöttem ki, míg meg nem éreztem
Louis karját, ahogy magához húz, mire egy csapásra visszatértem a valóságba,
ahol úgy remegtem, mint egy nyárfalevél, és ez alkalommal pontosan tudtam, hogy
a félelemtől.<br />
Féltem Louis-tól.<br />
- Kérlek, ne haragudj – rázta meg a fejét, miközben magához szorított. –
Annyira sajnálom!<br />
Amint a karjaiban voltam, szinte azonnal megéreztem, hogy nem én vagyok az
egyetlen, aki retteg, csak ő éppen attól, hogy valóban el fogok menekülni, és
mire legközelebb feleszméltem, már én voltam az, aki tartotta őt, ahogy
átkaroltam őt, míg ő a fejét a nyakamba fúrta.<br />
Fogalmam sem volt, mi történik velünk, miközben gépiesen simogatni kezdtem a
hátát, hogy megnyugodjon, és hogy egyben én magam is megnyugodjak, már
amennyire lehetséges volt, hiába volt velem és hiába tudtam, hogy tényleg
sajnálja.<br />
Szólásra nyitottam a számat, de akármennyire is próbálkoztam, egyetlen hang sem
jött ki rajta, noha abban a pillanatban nem igazán tudtam, mit kellene
mondanom, amivel enyhíthetem azt a valamit, amely kishíján mindkettőnket a
mélybe lökött.<br />
Louis-t a saját belső harca, engem pedig a félelem, hogy fogalmam sincs, mi
ellen harcol, miközben képtelen voltam elkergetni a gondolatot, miszerint
valami történt vele.<br />
Valami, amit nem akar elmondani.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><b>***<br />Helló-helló drágaságok!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Remélem mindenkivel minden rendben van, élvezitek ezt a csodás időt - mondjuk én a kánikulától falra mászok, bár ki nem - és hogy mindenki túlélte ezt az elmúlt hat napot mindenféle maradandó károsulás nélkül.<3 Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést megjegyzés és pipa formájában egyaránt; nem győzöm hangsúlyozni, mennyit jelent a támogatásotok, és mennyire hálás vagyok minden egyes szóért és lélekjelenlétért, még mindig ti vagytok a legjobbak, és ezzel nem lehet harcba szállni.<333<br />A résszel kapcsolatban lenne két leszögezni valóm, az első az, hogy bízom benne, az első felével sikerült valamennyire választ adnom Kylie korábbi eltűnésével kapcsolatban, de terveim szerint lesz még egy beszélgetése erről Chloe-val. (Én megmondtam hogy Zayn annyira nem rossz, mint aminek mutatja magát, de hát lesznek vele kapcsolatban még érdekességek hehe<3)<br />A másik megjegyzésem annyi lenne, hogy lehet kicsit az idegekkel játszok, már ami a rész végét illeti, de bőven több minden van a háttérben, mint Louis ellenszenve Zayn iránt, a szemfülesek talán össze is rakták már valamennyire az előző rész végével együtt, de hát kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mindenesetre ne öljetek meg annyira!<3<br /><br />Annak ellenére, hogy órákig tudnám magyarázni a dolgokat, mégis rábízom a fantáziátokra, és nem koptatom tovább a billentyűzetet, de további csodás hetet, drágáim, mindenkit szeretek, küldöm a virtuális öleléseket és még egyszer köszönök szépen mindent!:)<3<br /><br />See you soon ;)<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /></b></b></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-38515995278849820212017-08-02T03:50:00.000-07:002017-08-02T03:50:47.834-07:0028. - Vihar előtti csend<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Gabriola; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;">Louis<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Gabriola; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioyEHZDy9np_TajZ__yyqvdJ15Y0FgGR09tWbo_Prt0cpU5VzDnG1YEzITsQdDHRY8O0W27gVBgaL5BIIcOEywIY6rzvfyvrHWmdkXaehx5aGpnpLpCnWFVYjJ8LNMZx9lI5WUqOGpJa8/s1600/large+%25281%2529.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="210" data-original-width="500" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioyEHZDy9np_TajZ__yyqvdJ15Y0FgGR09tWbo_Prt0cpU5VzDnG1YEzITsQdDHRY8O0W27gVBgaL5BIIcOEywIY6rzvfyvrHWmdkXaehx5aGpnpLpCnWFVYjJ8LNMZx9lI5WUqOGpJa8/s320/large+%25281%2529.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">Volt bennem
némi kísértés, hogy Liam-re rúgjam az ajtót, amint megérkezem Los Angelesbe,
amiért a seggében lévő zabszemnek köszönhetően képtelen volt két napig tovább
maradni Londonba, és nélkülem utazott el, amikor megbeszéltük, hogy együtt
megyünk a dupla hisztéria elkerülése érdekében. Na, már most ebből
természetesen az lett, hogy neki valamilyen sürgős indokra hivatkozva –
segítek, unatkozott – előbb le kellett lépnie, ami egyet jelentett azzal, hogy
egyedül utazok LA-be, két testőrrel, valami menetrend szerinti járat első
osztályán, ahol még csak esélyem sem lesz a normális alvásra, és miután
megérkezek, egyenesen a karjaiba ugorhatok a firkászoknak.<br />
És a még nagyobb hisztériának, ha már az elmúlt egy évben én lettem az itteni
hiénák kedvenc elfoglaltsága, valahányszor nyilvános helyen vagyok.<br />
Így aztán nem meglepő, ha már igen lelkesen tervezgettem Liam kivégzését a
repülőút utolsó egy órájában, majd abban a húsz percben, mire eljutottunk
odáig, hogy engem betuszkoltak egy LAX-i privát várószobába, amíg meg nem
érkezik értem a kocsi, ami időközben dugóba került. A bejáratot pedig már
órákkal korábban eltorlaszolta a közönség, így aztán arról, hogy elszívhassak
egy cigit odakint, még csak álmodni sem mertem, noha az egyetlen alkalom,
amikor nem lelkesedtem rágyújtani, az pontosan a nyolc plusz órás repülőutak
után volt, miután az egyedüli dolog, amiért a fél karomat adtam volna, az egy
normális ágy.<br />
- Most komolyan, mi tart ennyi ideig? – morogtam, miután már vagy harmadszorra
ment végig ugyanaz a sablon szöveg a reptér hangosbemondójából, ahol megkérték
a szíves utasokat, hogy fokozottan figyeljenek értékeikre.<br />
És én nem terveztem negyedszerre is meghallgatni ebből a váróból.<br />
- Öt perc, addig kösd le magad valamivel! – rázta meg a fejét Preston, és az
ajtó felé lépett.<br />
Az égnek emeltem a tekintetem, miközben magamban még egyszer elküldtem a
francba ezt a várost a forgalmával együtt, majd előkaptam a melegítőm zsebéből
a telefonomat, mire a képernyőn felvillanó üzenet láttán a következő
pillanatban már tárcsázni is kezdtem – az időeltolódást már kívülről fújtam,
így pontosan tudtam, mikor hívom rossz időben és mikor nem.<br />
- Igen? – vette fel a második kicsöngés után a telefont az egyetlen személy,
akire jelenleg kíváncsi voltam.<br />
Vagyis tulajdonképpen mindig kíváncsi voltam.<br />
- Hiányzom? – mellőztem a köszönést, miközben hátrébb dőltem a székben, és
kitekintettem a váró ablakán, de még mindig semmi jelét nem láttam a
változásnak.<br />
- Most komolyan válaszolnom kell erre? – több ezer kiló méterrel arrébb is
tudtam, hogy most forgatja a szemeit, ahogyan azt is, hogy bárhol is van, nem
otthon, ugyanis még így is hallottam a háttérben szóló zenét.<br />
- Kérlek, Chloe, kegyelmezz nekem, egy órája itt dekkolok feleslegesen és
nagyon szeretnék aludni, meg érezni a barátnőm együttérzését – vágtam rá
tettetett szenvedéssel a hangomban, noha mindez nem állt messze az igazságtól,
csak annyiban, hogy jobban örültem volna, ha mondjuk most itt lenne velem. –
Amúgy merre vagy?<br />
Kisebb csend következett, vagyis inkább olyan csend, amiben az erőteljes
háttérzajon kívül semmit sem lehetett hallani, de sikerült kivennem, ahogy
valaki beszél hozzá.<br />
- Kylie rávett, hogy eljöjjek velük csapatépítésre – felelte végül. – Szóval
most éppen az <i>Aftertaste</i> előtt.<br />
- Most megfogtál, az melyik is? – kérdeztem, miután sehogy sem akart beugrani a
hely, annak ellenére, hogy szinte biztos voltam benne, hogy már jártam ott
korábban.<br />
Na, nem mintha akkora szakértője lettem volna a londoni szórakozóhelyeknek,
kivéve persze az exkluzívaknak, ahol egy időben előszeretettel fordultam meg,
akár több egymást követő héten is, de azokat is csak azért preferáltuk, mert
távol tartották a fotósokat, már amennyire lehetett.<br />
De azért még így is akadt pár incidensem egy-egy taggal, ha rossz állapotomban
találtak meg.<br />
- Ha annyit mondok, itt találkoztunk először, megvilágosodsz? – érkezett a
kérdés, mire olyan érzésem lett, mintha valaki felkapcsolta a villanyt.<br />
Annak ellenére, hogy pontosan tudtam, igen messze álltam a józan jelzőtől akkor
is, mikor először láttam meg Chloe-t a túlzsúfolt buli kellős közepén, az oda
vezető út és az este eleje még nagyjából megvolt a táncos műsorig, aztán már
csak annyi, hogy sorban hordták elénk a méregdrága piákat - mi pedig
természetesen elfogadtuk, már csak azért, mert semmi humorunk nem volt jó
pofozni Zayn-nek.<br />
A legközelebbi emlékem pedig az volt, hogy arra kelek az éjszaka közepén, hogy
megdöglök a szomjúságtól, miközben egy ismeretlen szépség fekszik mellettem, és
már azt csodának tartottam, hogy később beugrott a neve.<br />
<i>Ha tudtam volna, mi lesz még ebből…<br />
</i>- Hát persze – feleltem. – A régi szép idők. De rendben leszel?<br />
- Gondolom – tisztán kivehető volt a hangja mögött megbúvó elkeseredettség,
mire egy részem ismét elküldte magát a francba, hogy végül mégsem csaptam rá az
asztalra annak érdekében, hogy magammal hozhassam ide. – Csak még rá kell
vennem magam erre az egészre.<br />
- Legalább Kylie-val vagy – próbáltam meg rá világítani a dolgok pozitív
oldalára.<br />
A szemem sarkából kiszúrtam, ahogy Preston időközben kinyitotta a váró ajtaját,
hogy beszélhessen valakivel, majd pedig néhány pillanaton belül felém fordult.<br />
- Mehetünk – mondta, mire biccentettem, és ismét a vonal túl oldalán lévő
lánynak szenteltem a figyelmemet.<br />
- Úgy tűnik, kiszabadultam innen – jegyeztem meg, miközben feltápászkodtam.<br />
- Történt valami?<br />
- Semmi azon kívül, hogy egy órája itt dekkolok az LAX egyik rohadt szobájában,
mert a bejárat tömve van és a kocsink meg dugóban, de ahelyett, hogy egy másik
jönne ide, inkább megvárjuk őt, hogy még csak véletlenül se az ágyamban aludjak
ma éjjel. Azaz reggel – javítottam ki magam, miután rájöttem, hogy itt jóval
korábban járunk, mint Londonban.<br />
- Ebből most arra következtetek, nem vagy a toppon – mondta.<br />
- Nem, de már jobban érzem magam, amiért hallom a hangodat – feleltem, és fél
kézzel felrángattam magamra a kapucnimat.<br />
Kiléptem a váró ajtaján a terminál nyitott részére, és óvatosan körbe
pillantottam, noha még nem éreztem veszélyt, de nem akartam elkiabálni.<br />
- Ha ilyeneket mondasz, nem fogom kibírni ezt a két hetet – szinte már láttam
magam előtt, ahogy elpirul, miközben ezt mondja, mire nem bírtam megállni, hogy
ne vigyorogjak, mint egy idióta.<br />
Már csak azért sem, mert egy részem még mindig nem bírta felfogni, hogy a
korábbi félelmeim ellenére, valahogy mégis egymás mellett kötöttünk ki.<br />
- Gyere utánam – vetettem fel, bár mélyen belül pontosan tudtam, ennek igen
kevés az esélye.<br />
- Bárcsak – válaszolta, nekem pedig ismét kedvem lett volna visszaszállni az
egyik Londonba tartó járatra, csak hogy vele lehessek.<br />
De mindketten tudtuk, hogy ez valahogy nem így működik.<br />
- Le kell tennem – törtem meg a köztünk beállt kisebb csendet, ahogy egyre
közeledtünk a terminál bejáratához, egyben pedig a felhajtás kellős közepébe,
ahol, ha akartam, sem tudtam volna telefonálni normálisan. – De később
megpróbállak felhívni valami normális időpontban. Érezd jól magad.<br />
- Louis? – érkezett a bizonytalan hang, de hiába sürgetett az idő, még nem bírtam
letenni.<br />
- Igen?<br />
- Szeretlek.<br />
Majd pedig a válasz, épp abban a pillanatban, hogy elértük a kétszárnyú ajtót,
én pedig szólásra nyitottam a számat, de már esélyem sem volt bármit is
mondani, ugyanis a kezem gépiesen elemelte a telefont a fülemtől, és megszakította
a hívást, amint az első vaku felvillant. Zsebre vágtam a készüléket, és összébb
húztam magam, hátha ezzel képes vagyok eltűnni a külvilág elől, miközben a
fülemben dobogó vértől alig hallottam bármit is a kiáltásokból és nem azért,
mert a kisebb összegyűlt tömeg összezavart. Hanem, mert egyetlen egy szó képes
volt akkora káoszt okozni a fejemben, hogy hosszú idők óta először voltam
hálás, amiért egyenesen odakísértek a kocsihoz.<br />
Ugyanis ha rajtam múlik, még órákon keresztül képes lettem volna ott állni a
bejáratot övező hisztériában, kezemben a telefonnal és a fejemben a
gondolattal, hogy a lány, akiről korábban azt feltételeztem, sosem lesz több,
mint egy ferde este mellékhatása, most láncolt magához egy életre.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;">Valamiért nem lepődtem meg
azon, hogy hiába jutottam végre ágy közelébe, a korábbi fáradtságom ellenére valahogy
képtelen voltam akár egyetlen órát végig aludni egyhuzamban anélkül, hogy
felkeljek és reflexből a telefonom után nyúljak. Vagy, hogy megbizonyosodjak
róla, még mindig nem otthon vagyok, de erről az előszobában lévő óra idegesítő
kattogása is biztosított, mire ismét elátkoztam magam, amiért még mindig nem
sikerült kidobnom azt a szart.<br />
Azonban hiába győződtem meg róla, még mindig LA-ben vagyok és továbbra sem
kerültem haza valamilyen csoda folytán, továbbra sem várt semmi a telefonomon
az üres képernyőn kívül, ami egyedül az időt mutatta, miszerint szépen lassan
átszenvedem magam az estébe. Aztán persze emlékeztetnem kellett magamat, hogy
hiába várok bármiféle életjelre is Chloe-tól, ha ott éppen az éjszaka közepe
van és valószínűleg jobb dolga is akad jelenleg, mint hogy velem foglalkozzon,
miközben a barátaival van, de valamiért a keserű szájíz akkor sem múlt el,
amikor már vagy a századik alkalommal játszottam el ugyanazt, és oldottam fel a
képernyőzárt.<br />
Csak éppen nem voltam benne biztos, mindez azért van így, mert érte aggódtam,
vagy azért, mert lényegében rányomtam a telefont közvetlenül azután, hogy azt
mondta, szeret.<br />
Végül úgy a százegyedik alkalom után úgy döntöttem, ennél minden jobb, így
aztán olyan érzéssel, mint akin most hajtottak át egy autóval, de kivánszorogtam
az ágyból, majd pedig a hálóból, de útközben még felkaptam a pulcsim zsebébe
rakott cigisdobozt, hogy azért annyira ne unatkozzak és imádkoztam, hogy
valahogy találjak itt kávét.<br />
Valahogy ennek köszönhetően sikerült kilyukadnom oda, hogy talán ez az első
alkalom hónapok óta, hogy itt vagyok, annak ellenére, régebben mennyit jártunk
ide, még ha csak egy-két napra, de akkor is képesek voltunk felszállni egy
gépre. Azonban kénytelen voltam belátni, mi tagadás, volt jobb dolgom az elmúlt
néhány hónapban, mint sem, hogy iderepkedjek, a listát pedig egy Chloe nevű
személy nyitja, így hát hiába volt itt minden egyszerűbb, rávettem magam arra,
hogy a seggemen maradjak. És végül megérte.<br />
Annak ellenére, hogy éreztem, ahogy a bizonytalanság szépen lassan bekúszik a
bőröm alá, a frusztrációval együtt, így két perccel később már hálát adtam az
égnek azért az instant kávéért is, amit találtam és azzal a lendülettel a
teraszra vettem az irányt, ahol is szembesültem azzal, hogy nem vagyok egyedül.<br />
- Hát te? – meredtem rá az egyik kerti székben helyet foglaló Liam-re, aki
mintha mi sem lenne természetesebb, az én kávémat itta, és meg mertem volna
kockáztatni, hogy még a kezében tartott cigi is az enyém volt a nappaliban
tartott készletemből.<br />
Megvonta a vállát, miközben szívott egy slukkot.<br />
- Nálad még mindig szebb a kilátás, mint nálam – felelte, a tekintetével az
előttünk elterülő látképre bökve, ahol be lehetett látni csaknem egész Los
Angeles-t.<br />
Normális esetben egyetértettem volna, ha eredeti terveim szerint nem egyedül
szerettem volna élvezni ezt a kilátást, de mivel így volt, ráadásul eszembe
jutott, hogy éppen dühös vagyok rá, amiért otthon hagyott, csak egy bemutatásra
telt tőlem, miközben helyet fogaltam mellette.<br />
- Látom nem aludtál valami jól – jegyezte meg.<br />
- Borzasztóan aludtam – vágtam rá, és ittam egy kortyot a kávéból.<br />
- Jól utaztál?<br />
- Liam, még egy kérdés és leütlek – feleltem rezzenéstelen arccal, azonban nem
érthettem el a kívánt hatást, ugyanis egy röhögéssel reagált.<br />
Mint általában, ha baromira nem akar komolyan venni.<br />
- Jó, na, tudom, hogy most nem bírsz, amiért nem veled jöttem, de értsd meg,
már kivoltam attól a kibaszott időtől, ami otthon van – rázta meg a fejét.<br />
- Azt ne mondd nekem, hogy huszonhárom év után nem szoktad meg az angol
időjárást – legyintettem, és kikaptam egy cigit a dobozból. – Ez baromság,
Liam. Te is tudod.<br />
- Most mi ebben a hihetetlen? Nem szeretem a sok esőt, na. Depressziós leszek
tőle.<br />
- Te nem az időtől leszel depressziós, istenem, hanem Sophiától, te
szerencsétlen – nyögtem fel, miután kezdett elegem lenni a süket dumájából.<br />
- Mégis mi köze van ennek hozzá? – nevetett fel olyan erőltetetten, hogy
majdnem megsajnáltam.<br />
De még mindig egy idiótának tartottam ebben az egészben, hiába tudtam, hogy
nekem aztán semmi jogom nincs ahhoz, hogy osszam az észt, hiába vagyok jelenleg
rendben párkapcsolat téren, elvégre fogalmam sincs, min mennek keresztül. Azon
kívül persze, hogy Liam egyszerűen képtelen továbblépni, hiába telt el majdnem
egy év, miközben még mindig ontja a dalokat az összetört szívekről és az
egymásra találásról, amivel önmagában nem lenne baj, csak éppen az ötvenedik
sablon után már elgondolkozik az ember, mégis mi a franc ütött belé.<br />
Bár a válasz ott van mindegyikünk előtt; az a kibaszott szerelem.<br />
- Na vajon? – kérdeztem, majd szívtam egy gyors slukkot, mielőtt folytattam
volna. – Nem foglak kioktatni, Liam, te is tudod, hogy eszem ágában sincs, de
kilenc hónapja szétmentetek és még mindig ki vagy az élettől. Mondanám, hogy
fel nem fogom, miért, de ismerlek és felfogom, szóval még egyszer utoljára
megkérlek, hogy a saját érdekedben szedd össze magad, beszélj vele, ha kell,
esedezz a rohadt bocsánatáért, de addig ne engedd el, amíg vissza nem kapod.<br />
Részemről ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, már ami az ezen részét
illeti, leginkább azért, mert nem állt szándékomban beletaposni Liam lelkébe
ennél is jobban, elvégre tisztában voltam vele, hogy így is épp elég sokknak
tettem ki őt az elmúlt két percben.<br />
Így aztán, mintha mi sem lenne természetesebb, tovább szívtam a cigimet és
ittam a kávémat, a lenyugvó napot kémlelve, miközben elhatároztam, hogy ha már
a jetleg miatt, úgyis fent leszek éjjel, fel fogom hívni Chloe-t, és hogy
holnap az első dolgom lesz kaját rendelni.<br />
- Ha nem ismernélek eléggé, azt mondanám, valami nagyon zavar téged – törte meg
a csendet Liam, kizökkentve ezzel az agymenetemből, mire felvont szemöldökkel
fordultam felé.<br />
- Parancsolsz?<br />
- Baj van a paradicsomban? – kérdezte, óvatos mosolyra húzva a száját, nekem
pedig nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, mire gondol.<br />
Vagy inkább kire.<br />
- Dehogy is – intettem le. – Ott minden oké.<br />
- Na, hála az égnek – biccentett Liam, bár a tekintetében megbúvó gyanakvást
még nem sikerült eltüntetnie előlem rendesen.<br />
- Leszámítva, hogy azt mondta szeret én meg letettem a telefont – fejeztem be a
történetet, mire figyeltem, ahogy Liam csaknem kiköpi a kávéját.<br />
- <i>Micsoda?</i> – szedte össze magát a
kérdés erejéig, de köhögnie kellett néhányszor, hogy összejöjjön.<br />
A vicces az, hogy egészen addig a pillanatig, hogy kitárgyaltuk Liam szerelmi
életét, nem gondoltam annyira súlyosnak a reptéren történteket, azonban mintha
mindez rávilágított volna arra, hogy Liam-nél nagyobb idióta talán már csak én
lehetek, ha nem kezdek ezzel a szituációval valamit, de nagyon gyorsan.<br />
De előbb muszáj volt megerősítést kapnom, tényleg olyan barom vagyok, mint
gondolom.<br />
- Azt mondta, szeret? – meredt rám hitetlenül. – Mikor?<br />
- Úgy öt órája – saccoltam be az időpontot. – Épp abban a pillanatban, hogy
belesétáltam a fogadóbizottságba a reptér előtt, ezért letettem.<br />
- És nem mondtál semmit?<br />
- Mégis mit kellett volna mondanom, mikor két másodperccel később az arcomba
toltak úgy öt kamerát és kettőt lépni alig tudtam? – ráztam meg a fejemet, és
éreztem, hogy kezdek egyre ingerültebb lenni.<br />
Liam-re, Chloe-ra, a világra, de leginkább saját magamra, amiért képtelen
voltam uralni a helyzetet.<br />
- Nem is tudom, mondjuk azt, hogy te is szereted őt?<br />
- Azt már mondtam – dörzsöltem meg az orrnyergemet. – Mikor Donny-ban voltunk a
múltkor.<br />
Liam egy ideig nem szólt semmit, miközben valóban úgy meredt rám, mintha egy
idiótával beszélgetne, majd mielőtt még az összes hitemet elvesztettem volna, elismerően
bólintott egyet.<br />
- Hoppá – vigyorodott el.<br />
- Most mi van? – emeltem az égnek a tekintetem.<br />
- És én még azt hittem, te sosem leszel többet szerelmes – jegyezte meg.<br />
- Na, nem mintha szándékomban állt volna, de sajnos senki nem kérdezte meg,
hogy én mit akarok – nyomtam el a cigimet a két szék között lévő hamutálba.<br />
- Nem úgy értettem – rázta meg a fejét. – Hanem, hogy nem gondoltam volna, hogy
valaha képes téged valaki úgy megfogni a legutóbbi után.<br />
- Annak már két éve, Liam. Tudod, továbblépni meg minden – húztam egy gúnyos
mosolyra a számat, de pontosan tudtam, hogy nem fogja magára venni.<br />
Már túl voltunk azon a szakaszon.<br />
- De akkor is. Csak meglep, de ennyi – vonta meg a vállát. – Bár gondolhattam
volna, hogy ez lesz a vége, ha már elhoztad hozzám – tette hozzá vigyorogva. –
Mondjuk, nem mondom, van benne valami, az kétségtelen.<br />
- Százszor több van benne, mint ami külsőre látszik – mondtam, majd kittam a
maradék kávét a bögréből. – Mondjuk szerintem ezt már akkor tudtam, amikor
összejártam vele, máskülönben elengedtem volna őt is, mint a többit, de
valamiért képtelen voltam rá. Most meg arra vagyok képtelen, hogy felfogjam…<br />
- Hogy képes voltál beleszeretni? – fejezte be helyettem Liam egy kérdéssel,
bár utólag inkább tűnt kijelentésnek.<br />
- Valami olyasmi – bólintottam. – De azt sem értem, neki hogy sikerült.<br />
- Mintha nem tudnád, hogy mennyi minden van, amiért szerethet téged.<br />
- Nem tudom, Liam, az elmúlt másfél évben mást sem csináltam, csak egy
kibaszott seggfejként viselkedtem mindenkivel, aki csak egy kicsit sem volt
szimpatikus és eszem ágában sem volt elköteleződni. Aztán megjelent Chloe és
hirtelen minden elvemet felrúgtam érte, mert egyszerűen rohadtul elegem volt
abból, hogy előttem is megjátssza magát, és azt akartam, hogy úgy megbízzon
bennem, mint senki másban. Aztán mire pislogtam egyet, már azon kaptam magam,
hogy elviszem magammal Doncaster-be, bemutatom az otthoniaknak, aztán pedig,
hogy azt mondom neki, szeretem.<br />
Úgy éreztem, összetörök valamit, ha nem gyújtok rá nagyon gyorsan egy újabb
cigire, így aztán felkaptam az asztalon heverő dobozt és kikaptam belőle egy
újabb szálat, miközben próbáltam nem foglalkozni Liam kémlelő pillantásával az
előbbi kirohanásom után.<br />
- Mégis mi az, ami miatt szerethet engem? – meredtem magam elé. – Én mit tettem
érte?<br />
Mert az egy dolog, hogy én nem bírom távol tartani magam tőle, és hogy már-már
veszélyesen függők tőle, de ő bármikor kisétálhat az életemből.<br />
A kérdés már csak az, én mennyire élném azt túl.<br />
- Önmagában az, hogy azt éreztetted vele, te tudni akarod, mi van a megjátszás
mögött, már önmagában elég erős indok ahhoz, hogy beléd szeressen – mondta
végül Liam. – Bár az ő nevében nem beszélhetek.<br />
- Jó, de azt bárki megtette volna érte – intettem le.<br />
- Na, látod, ez a te nagy bajod – rázta meg a fejét. – Egyszerűen képtelen vagy
beismerni, ha valami jót tettél valakivel. Általánosítod magad, ezért nem
érted, miért van az, hogy minden hibád ellenére ez a lány veled akar lenni,
mikor szerintem elég nyilvánvaló, ahogy az is, miért szeret téged.<br />
Nem válaszoltam, némán szívtam a cigimet, miközben újra és újra lepörgött
előttem a beszélgetésünk a reptéren, és magam elé képzeltem az arcát, ahogy
kimondhatta a szót, amely mindent eltarol maga körül, hogy aztán csak
pusztítást hagyjon maga után, amit neked kell rendbe raknod.<br />
Aztán ha sikerül, akkor elmondhatod magadról, hogy te vagy a világ
legszerencsésebb idiótája.<br />
- Szóval szerintem most dőlj le egy kicsit, aztán hívd fel és mondd el neki
párszor te is, mennyire szereted – Liam-re sandítva feltűnt, ahogy egy óvatos
mosolyra húzza a száját, de ez alkalommal nyoma sem volt benne a gúnynak.<br />
Szólásra nyitottam a számat, de egyszerűen képtelen voltam bármi olyat mondani,
amivel kifejezhetem a bennem zajló káoszt, egyben pedig kifejezhetem a hálámat
felé, amiért ismét sikerült rávilágítania arra, amit én sehogy sem bírtam
észrevenni.<br />
Vagy inkább beismerni.<br />
- Kösz – mondtam végül, mire biccentett egyet, majd pedig a kezébe kapta a
telefonját.<br />
- Na, nézzük meg mi újság a világban – jegyezte meg szórakozottan, én pedig
követtem a példáját és előkaptam a sajátomat, hogy végig fussak a kis millió
értesítésen, amit az ideérkezésünk óta kaptam.<br />
Noha sejtettem, hogy esélyem sem lesz, mindegyiket megnézni, azért nekiugrottam
minél több Twitter bejegyzést elolvasni – még ha nem is reagáltam az összesre –
azonban úgy az első tíz után gyanús lett, hogy mindenki olyan nagyon ideges és
azt kérdezgeti, jól vagyok e. Aztán miután Chloe neve is felbukkant
egy-kettőben, már kezdett túlságosan is gyanús lenni.<br />
- Te figyelj, Chloe ismeri Zayn-t? – pillantott fel a telefonjából Liam
összeráncolt szemöldökkel.<br />
Próbáltam nem látványosan kimutatni a nemtetszésem Zayn említése miatt, noha a
gyomromba még így is belehúzott valami, miközben bólintottam.<br />
- Találkoztak, amikor egyszer elvittem magammal a <i>Heaven’s</i>-be – mondtam. – Miért?<br />
- Úgy tűnik, még egyszer találkoztak – jegyezte meg, és felém nyújtotta a
készüléket. – Ezt nézd meg!<br />
Valamiért éreztem, hogy nem fog tetszeni, amit most látni fogok, de azért
elvettem tőle a telefont, miközben valamiféle kegyelemért fohászkodtam az
égnek, ahogy a pillantásom a képernyőn virító képre esett.<br />
Eleinte nagyon kellett összpontosítanom ahhoz, hogy kivegyem a fotón található
alakokat, ugyanis bár egy viszonylag jó minőségű lekapott képpel volt dolgom, a
vaku némileg rontott a helyzeten, de egy idő után szépen lassan sikerült
felismernem mindegyiküket, kezdve a kocsi felé sétáló Zayn-nel, és a mögötte
haladó két lánnyal, akik közül az egyik egészen biztosan Chloe volt, noha
látványosan próbálta takarni az arcát.<br />
Éreztem, ahogy ökölbe szorul a kezem, miközben hosszú pillanatokig bámultam a
képernyőt, az emlékezetembe vésve minden részletét, mielőtt nagy nehezen
eljutottam odáig, hogy visszaadjam a telefont Liam-nek.<br />
- Mi ez az egész? – kérdezte felvont szemöldökkel, én azonban csak megráztam a
fejemet.<br />
- Fogalmam sincs – feleltem, és már nyúltam is a saját készülékem után, hogy feltegyem
ugyanezt a kérdést a képen szereplő lánynak, amikor abban a pillanatban rezegni
kezdett, hogy Lottie hív.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua", serif; line-height: 115%;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b>Sziasztok!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>Először is, mérhetetlenül sajnálom a kisebb késést, de egyszerűen lehetetlen volt az elmúlt pár napban egyetlen normális mondatot írnom a kisebb krízisnek köszönhetően - ami időközben megoldódott szóval visszatértem haha. Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a türelmeteket, és egyben az előző részhez érkezett összes visszajelzést pipa és megjegyzés formájában - amiből ha jól láttam, hetet (!) is kaptam, ami nekem olyan te jó ég kategória, szóval nagyon szépen köszönöm!<333 Mint mindig, most sem tudom eléggé kihangsúlyozni, mennyire hálás vagyok értük és mennyire jól esik hétről hétre a támogatás bármilyen formában, őszinte leszek, nem tudom hol lennék ezek nélkül, bármennyire is sablonosan hangzik, de így van.<3</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b>A résszel kapcsolatban, íme az ígért Louis-szemszög, noha eredetileg osztottan szerettem volna Chloe-val együtt, csak végül nem úgy jött ki a lépés, de nem bánom, remélem, választ kaptok néhány kérdésre így az ő érzéseivel kapcsolatban is.:)<br />A folytatással kapcsolatban, bízom benne, hogy a hét vége felé tudom hozni a következőt, noha nem leszek otthon pár napot, de ha mást nem, akkor jövőhét elején, mindenesetre igyekezni fogok jelezni valamilyen formában az érkezését. Akinek addig is bármilyen kérdése van a történettel, vagy bármi mással kapcsolatban, <a href="https://ask.fm/sophiev_blog">Ask</a>-on még mindig megtalál, szóval ott is igyekszem jelezni, ha tudom már a rész időpontját.<3<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót, további kellemes hetet, drágáim, legyen csodás napotok, vigyázzatok magatokra és nagyon szépen köszönök mindent!<333<br /><br />See you soon x<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: Annyira azért ne verjetek meg a rész vége miatt pls<3</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><span style="font-size: 14.6667px;"><br /></span></b></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-34057528746751512142017-07-24T12:55:00.000-07:002017-07-25T13:06:50.721-07:0027. - Az újabb pofon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw4HYY1Vwj7U0BLIJvpi64Te5bI8T7vRU6_RZmbk5N6XtqO6h9f9neLniqtOAoE6yCc_orqSd1cR4gBF_je0FKGyBW2adi9INJhwGzaFyJI3u3qJZsZwDcl73NPjlndA_NUmBuvM_gHZo/s1600/RAINA_LAWSON_33.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="980" data-original-width="653" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw4HYY1Vwj7U0BLIJvpi64Te5bI8T7vRU6_RZmbk5N6XtqO6h9f9neLniqtOAoE6yCc_orqSd1cR4gBF_je0FKGyBW2adi9INJhwGzaFyJI3u3qJZsZwDcl73NPjlndA_NUmBuvM_gHZo/s200/RAINA_LAWSON_33.jpg" width="133" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Figyeltem,
ahogy Louis rezzenéstelen arccal lép az ágyon fekvő kinyitott bőröndhöz, és
belerak még egy adag ruhát a szekrényéből, miközben jóformán meg sem nézi, mit
pakol el, amiből arra következtettem, mindez már annyira megszokott számára,
hogy csak megpróbál túlleni rajta. Bár alig két perce jött be az erkélyről, már
most kiszúrtam, ahogy oda-oda pillant, mintha azt várná, mikor mehet ki ismét
rágyújtani, amitől még inkább kedvem támadt más irányba nézni, de valamiért
képtelen voltam fél percnél tovább másfele emelni a tekintetemet.<br />
Összébb húztam magamon a vékony kardigánt, miközben a kezemben tartott bögrét
vizslattam, ami időközben annyira érdekessé vált a számomra, mint semmi más abban
a szobában, abban a fél órában, amióta itt vagyok és három szónál többet nem
váltottunk egymással. Csakhogy ez alkalommal kételkedtem benne, mindez csupán
azért van így, mert annyira érdekesek a saját gondolataink, noha az ő nevében
nem beszélhettem.<br />
Mindenesetre próbáltam nem kimutatni a kétségbeesést, amely szépen lassan
eluralkodott rajtam az elmúlt két napban, mióta hazajöttünk Doncaster-ből,
mióta eljöttünk abból az irodából, és egyben amióta Louis lényegében képtelen
emberszámba venni. Talán ez lehet az oka annak, hogy meglepődtem a másfél
napnyi csendet megtörő telefonhíváson, amiben idehívott, miszerint látni
szeretne még egyszer, mielőtt holnap elutazik Los Angelesbe.<br />
Amivel önmagában az égadta egy világon semmi baj nem lett volna, ha nem
burkolóztunk volna csendbe, amióta beléptem a ház ajtaján.<br />
- Ideadnád azt a pulcsit? – érkezett a kérdés, ami kirángatott a gondolataim
közül, mire felkapva a fejemet Louis kérdő tekintetével találtam szemben magam.<br />
Bólintottam, és a szabad kezemmel a hátam mögött elterülő fehér ruhadarabért
nyúltam, és odaadtam neki, mire elmormogott egy köszönömöt, és rádobta a
bőröndben lévő ruhakupacra.<br />
- Tudok segíteni? – kérdeztem.<br />
Figyeltem, ahogy egyre rendezetlenebbül szedi össze a dolgait, mintha már
annyira sem érdekelné ez az egész, mint eddig, én pedig kezdtem kételkedni
benne, hogy így képes lesz valaha is becsukni azt bőröndöt.<br />
- Nem kell, köszi – a lehető legkevésbé sem lepett meg a válasza, ahogyan az
sem, hogy még csak meg sem kísérelt rám nézni.<br />
Magamban elraktároztam a választ, és a számhoz emeltem a bögrét, hogy ihassak a
teából, noha még mindig tűzforró volt, de még ezt is jobbnak tartottam, mint a
semmittevést a csendben, miközben próbálom összeszedni magam annyira, hogy
megkérdezzem, mégis mi változott meg, ami miatt képtelenek vagyunk a normális
kommunikációra.<br />
Vagyis inkább ő képtelen rá.<br />
Ugyanis akárhányszor végig pörgettem magamban az eseményeket, mindig ugyanoda
lyukadok ki, mégpedig az irodába, mélyebben a Connorral való szóváltásához,
azonban nem számít hányszor gondoltam végig, fogalmam sem volt róla, ehhez
nekem mi közöm lehet.<br />
De valamiért idáig nem mertem rákérdezni.<br />
- Tudod már, mennyi időre mentek? – próbálkoztam meg egy újabb kérdéssel.<br />
- Konkrétan fogalmam sincs – felelte, miközben ismét a szekrényéhez lépett és
kivett belőle valamit, de már oda sem figyeltem, mit hajít le az ágyra. – De
reményeim szerint két héten belül itthon leszek.<br />
Újabb elraktározás következett, ami után felrémlett a gondolat, hogy talán
feleslegesen próbálkozom bármiféle normális beszélgetés kezdeményezésével,
elvégre Louis láthatóan élből elutasít mindent. De aztán az is eszembe jutott,
hogy még mindig ő volt az, aki a távolságtartása ellenére idehívott, amiből
arra következtettem, egy része pontosan arra vár, hogy valaki kihúzza belőle,
mi a baja.<br />
És az a valaki én leszek.<br />
- Történt valami?<br />
Csak hogy még jobban meglepjem őt, a tekintetemet egyenesen az övébe szegeztem,
miközben feltettem a kérdést, hogy még csak véletlenül se adjak neki
lehetőséget a menekülésre - és hogy ezzel ő maga is tisztában legyen.<br />
- Mármint? – vonta fel a szemöldökét, de ismertem már annyira, hogy tudjam,
mindezt az elbizonytalanításom miatt csinálja, hogy tesztelje, meddig vagyok
hajlandó elmenni érte.<br />
Én pedig nagyon szívesen emlékeztettem rá, hogy <i>bármeddig</i>.<br />
- Mindketten tudjuk, hogy történt valami, ami miatt olyan vagy amilyen –
feleltem. – Még azt is tudom hol, csak arra próbálok rájönni, mi.<br />
Louis nem válaszolt egyből, noha a tekintetét továbbra is az enyémbe fúrta,
miközben még mindig a határozottságomat tesztelte, majd egy idő után mintha a
meglepettség árnyait véltem volna felfedezni benne, ahogy megszólalt.<br />
- Jobb emberismerő vagy, mint gondoltam – mondta végül, és bedobott még egy
pólót a többi közé. – Egyébként pedig nem értem, miért ilyen fontos ez neked.<br />
- Közöm van hozzá? – kérdeztem, ezzel elérve, hogy megint a szemembe nézzen.<br />
- Miért?<br />
- Mert ha igen, akkor tudni akarom, miért löksz el magadtól – vágtam rá szinte
azonnal.<br />
Figyeltem, ahogy megdermed egy pillanat erejéig, de nem sokáig hagyta, hogy az
érzelmek átvegyék felette az uralmat.<br />
- Én <i>nem</i> löklek el magamtól – rázta
meg a fejét.<br />
- Akkor kérdezd meg magadtól, miért nem bírsz a közelemben maradni – mondtam. –
Hogy miért kerülsz, aztán hívsz mégis ide, hogy aztán hozzám se szólj. Szóval,
ha tettem valamit, akkor mondd el, mert ennek semmi értelme, és ezt mindketten
tudjuk.<br />
- Vannak dolgok, amik nem rólad szólnak, hiszed vagy sem – felelte éllel a
hangjában.<br />
<i>Au.</i><br />
- Akkor kiről, Connor-ról vagy netalántán Zayn-ről? – kérdeztem rezzenéstelen
arccal.<br />
Nem tudtam, hogy vajon az arcára kiülő döbbenet a túlzott egyenességemnek
tudható be, vagy annak, hogy tényleg belátta, talán még nála is jobb
emberismerő vagyok, noha az utóbbiban némileg kételkedtem.<br />
De azért még így is eléggé éreztem, hogy talált, süllyedt.<br />
- Nem foglak kioktatni Louis – szólaltam meg, miután úgy tűnt, ő egyelőre
képtelen rá. – Egyrészt mert semmi jogom nincs hozzá, másrészt mert fogalmam
sincs, mégis min mész keresztül vele kapcsolatban. De attól még gyűlölöm nézni,
ahogy Zayn kiborít, miközben te is tudod, hogy pontosan ez a célja veled kapcsolatban,
bármiféle beteg játékot is játszotok ti ketten. <br />
- Én nem játszok semmilyen játékot vele – rázta meg a fejét. – Engem nem
érdekel Zayn.<br />
- És Connor?<br />
- Connor meg még annyira sem – húzta a száját. - Engem egyedül az érdekel, hogy
mindkettő megtartsa az ötven méteres távolságot tőled, mielőtt olyat teszek,
amit még megbánok.<br />
Az ajkamba harapva emésztgettem az előbb hallottakat, miközben elgondolkoztam
azon, vajon hogyan képes valaki, aki a világ legnyugodtabb emberének mutatja
magát, belül mégis ennyi indulatot magába tartani a nélkül, hogy attól félne,
bármelyik pillanatban robbanhat.<br />
És bár tudtam, hogy egyedül édes kevés leszek ahhoz, hogy mindezt megszüntessem
benne, valamennyire muszáj volt megnyugtatnom, miszerint hiába kerültem vele
együtt akaratomon kívül az ellenség területére, az még nem azt jelenti, hogy
közéjük tartozom.<br />
- De neked attól még nem kell megtartanod – mondtam alig hallhatóan, de épp
elég hangosan ahhoz, hogy ő azért meghallhassa.<br />
- Nem tőled akarok távol maradni.<br />
- Nem, hanem a fájdalomtól, amit okozhatok, hogy aztán ugyanolyan legyek neked,
mint Zayn – a tekintetemmel továbbra is az övét kerestem. – De ha ellöksz
magadtól, akkor sehogy sem fogom tudni bebizonyítani, hogy én sosem tennék
olyat, bármit is tett veled Ő, amin képtelen vagy túllépni.<br />
Nem válaszolt egyből – ezen valamiért annyira nem tudtam meglepődni – helyette
egy ideig szótlanul kémlelt, mintha még mindig nem tudná hova tenni a szavaim
mögöttes jelentését, majd végül idegesen a hajába túrt.<br />
- Basszameg – káromkodta el magát, majd egy lépéssel előttem termett. – Ha
akarnálak, sem tudnálak ellökni magamtól – mondta, miközben lehajolt hozzám,
majd azzal a lendülettel az ajkait az enyéimnek szegezte.<br />
Némileg megkönnyebbüléssel töltött el, hogy nem éreztem kétségbeesést a
csókjából, mintha mindez csak a saját – és az én – megnyugtatásom célját
szolgálná, noha kétségkívül nyugalommal töltött el a közelsége, már-már
annyira, hogy féltem mi fog velem történni, amíg nem lesz velem.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">- Na, mi van,
Diamond, nem jössz? – érkezett a kérdés valahonnan oldalról, mire elszakítottam
a pillantásomat a kezemben tartott telefonról, és felkapva a fejemet
összetalálkoztam a vigyorgó Jessie-vel, aki felemelte felém a kinyitott üveget.<br />
Elnyomtam a feltörni készülő sóhajt, és zsebre vágtam a készüléket, majd pedig,
mint aki jó képet akar vágni a dologhoz, magamra erőltettem egy mosolyt és
elindultam az őt körülvevő társaság felé.<br />
Noha még be sem tettük a lábunkat, már a klub előtt is volt olyan hangos a
kiszűrődő zene, hogy nyugodtan lehetett volna kinti bulit tartani azoknak, akik
nem voltak elég szerencsések ahhoz, hogy bejussanak az <i>Aftertaste</i>-be, és a fal melletti kis elkerített részen kell
várakozniuk, hátha megszánja őket a pókerarcú biztonsági őr. Hiába nem voltam
alapjáraton sem nagy rajongója az ehhez hasonló rongyrázós helyeknek, azt azért
el kellett ismernem, valahányszor csak kihasználhattuk a táncos kártyát a
többiekkel, csapatépítés címke alatt, hogy tudják, miként szórakoztassák a
népet odabent.<br />
Ez alól az <i>Aftertaste </i>sem jelentett
kivételt, amelyet már mind ismertünk egy korábbi megbízás alkalmából, míg engem
más is kötött ide a munkán kívül, elvégre emlékeim szerint itt találkoztunk
először Louis-val.<br />
- Még egy kortyot? – nyújtotta felém az üveget Jessie, mire bólintottam és
elvettem tőle.<br />
- Amúgy sem vihetjük be – szúrta közbe Kylie, majd szívott egy slukkot a
kezében tartott cigiből, ahogy a bejárat felé sandított.<br />
Elfintorodtam a torkomat maró alkoholtól, noha valóban nem ittam többet egy
kortynál, és továbbadtam a mellettem álló Aster-nek, aki szemrebbenés nélkül
húzott belőle egyet.<br />
- Biztos be fognak engedni? – kérdezte a társaságunk – egyben pedig a csapat –
egy tagja, Marie, miközben tétován pillantgatott a klub felé, mintha nem lenne
biztos a dolgában.<br />
Hiába tudtam már, hogy mennek itt a dolgok, kicsit sem hibáztattam őt a
bizonytalanságáért, figyelembe véve a tényt, hogy másfél hónapja került hozzánk
és jóformán fogalma sem volt a szokásainkról, így megeresztettem felé egy
mosolyt, hátha ezzel kicsit enyhíteni tudom az idegességét, miközben Jared
megrázta a fejét.<br />
- Nyugi, drága, nem lesz para – mondta, és átkarolta a lány vállát. – Mivel
dolgoztunk itt, ezért tárt karokkal várnak, elég lesz megmutatnom nekik ezt –
vette ki a zsebéből a kártyát, amit a legutóbbi itt tartózkodásunknál kaptunk a
kiemelkedő munkánkért cserébe; miszerint amikor csak kedvünk tartja,
javíthatjuk a hely képét azzal, hogy látványosan rázzuk a parkett közepén a
megannyi VIP vendég között.<br />
- Akkor menjünk, mert már nagyon vágyom egy normális piára – ejtette ki a
kezéből a cigit Kylie, majd taposott egyet rajta.<br />
- Indulás – vigyorgott Noah, és már el is indultak Jessie-vel karöltve, mi
pedig egy szó nélkül utánuk.<br />
- Jól vagy? – lépett mellém Kylie, mielőtt elértük volna a bejáratot képező
kétszárnyú ajtót, a két biztonságival előtte.<br />
Ahhoz képest, hogy napokig nem hallottam felőle semmit, Kylie kifejezetten
aggódónak tűnt, miközben a tekintetével az enyémet kereste.<br />
- Persze – feleltem, mire bólintott, és belém karolt.<br />
Mondhatnám, hogy meglepődtem Kylie hirtelen közeledésétől, azonban volt időm
kiismerni az elmúlt pár hónap alatti viselkedését annyira, hogy már-már
immunissá válljak az ilyen gesztusaira. Annak ellenére, hogy ez alkalommal
kifejezetten frusztráltnak éreztem, hogy a kérdésre, miszerint mégis hol a
fenében volt, amíg én Doncaster-ben, szimplán annyit felelt, a szüleinél, de
mindezt olyan természetességgel, mintha evidens lenne, hogy ilyenkor nem
válaszol a hívásaimra.<br />
Miközben mindketten tudtuk, hogy ez minden, csak nem evidens.<br />
De hiába furakodott be a bőröm alá a gondolat, hogy valami még mindig nem oké,
nem akartam elrontani a közös esténket azzal, hogy felfújom a dolgot, elvégre
lesz még alkalmam számon kérni – már ha egyáltalán valaha lesz elég bátorságom
hozzá. Az eltűnése ellenére azonban meglepő módon kifejezetten kedélyesen várt
otthon, mikor hazaértem, sőt még kíváncsi is volt, milyen volt a Louis
családjánál töltött időm, és meg mertem volna esküdni rá, tényleg érdekli.<br />
- Tudsz róla valamit? – kérdezte hirtelen, mire automatikusan felkaptam a
fejemet.<br />
Nem kell túl sokat gondolkoznom azon, vajon kiről beszél, elvégre tanúja volt,
ahogy félrevonulok telefonálni, és mivel rajta és Aster-en kívül nem igazán
szoktam hívogatni senkit sem egy ember kivételével, hamar összerakta a képet.<br />
- Leszálltak és most arra vár, hogy hazavigyék – vontam meg a vállamat. – De
azt mondta, minden oké.<br />
Nem szívesen részleteztem volna, hogy a minden oké annyit takar, Louis
eszméletlenül fáradt és nyűgös, és a két perces beszélgetésünk alatt három embert
küldött el a háttérben a francba, amiért húzzák az idejét, de gondoltam ez is
épp elég információ neki.<br />
Kylie bólintott, és felmutatta a saját kártyáját a biztonságinak, aki erre
biccentett egyet és továbbengedett minket, miután én is követtem a példáját,
mire szépen lassan eltűntünk a klub levegőtlen belsejében. Nem sokat
szórakoztak a ruhatárnál, főleg mivel a nyári estének köszönhetően kevés
cuccunk volt, így alig két perccel később már el is indultunk a belső helyiség
felé, amely tömve volt a krémek krémjével, miközben a hangszórókból az egyik
Arctic Monkeys szám remixesített változata üvöltött.<br />
- Mit isztok? – próbálta meg túlkiabálni a tömeget Noah, ahogy a bár felé
bökött.<br />
- Mindegy, csak valami töményet! – felelte Kylie, én azonban megráztam a fejemet.<br />
- Én azt inkább kihagynám.<br />
- Ne csináld, bulizunk – intett le Noah, és a barátnőm felé fordult. – Akkor
rám bízzátok?<br />
- Abszolút – bólintott Kylie, majd megragadta a karomat és a táncparkett felé
húzott. – Na, gyere, oldjuk fel a hangulatodat kicsit!<br />
- Semmi baj nincs az én hangulatommal – tiltakoztam, azonban Kylie egyetlen
pillantással belém fojtotta a szót.<br />
- Ugyan már, az a Chloe, akit én ismerek, nem feszeng ennyire – felelte, és
mielőtt bármit reagálhattam volna, már be is húzott a tömegbe, onnan pedig nem
volt visszaút.<br />
Annak ellenére, hogy általában több kellett ahhoz, hogy tényleg elengedjem
magam az ilyen helyeken – ellentétben azzal, amit Kylie mondott – ez alkalommal
meglepően gyorsan kaptam magam azon, hogy képes vagyok együtt mozogni a zenével,
bármiféle feszültség nélkül. Miután pedig már két számot végig táncoltunk, már
abban sem voltam olyan biztos, hogy rossz ötlet volt eljönnöm.<br />
- Bocsi, de kurva hosszú volt a sor – lépett mellénk Noah az italainkkal, Aster
és Jessie társaságában, miután kitáncoltunk, hogy megkeressük a többieket.<br />
- Hát Jared és Marie? – vonta fel a szemöldökét Kylie.<br />
- Erre most komolyan válaszolni kell? – nevette el magát Aster és ivott egy
kortyot a saját italából.<br />
Követtem a példáját, mire meglepve vettem tudomásul, hogy akármit is szerzett
nekem Noah, nem is olyan rossz, mint amilyennek elképzeltem, bár volt egy olyan
érzésem, hátast dobnék, ha tudnám, mennyi alkohol van benne.<br />
Ezért inkább bele sem akartam gondolni.<br />
- Jared aztán nem szarozik – jegyeztem meg.<br />
- De mindannyian tudjuk, hogy ezt csak azért csinálja, mert álmai nőjét már
befűzte valaki más – emelte az égnek a tekintetét Aster, mire Jessie felvont
szemöldökkel fordult felé.<br />
- Kicsodát?<br />
Kylie, mintha mi sem lenne természetesebb, egy laza mozdulattal felém bökött,
mire csaknem kiköptem a számban lévő koktélfélét.<br />
- Ne csináljátok már, komolyan? – röhögte el magát Noah, és felém fordult. –
Mióta?<br />
- Ez baromság – ráztam meg a fejemet. – Jared mindig is imádott szórakozni, és
én is csak egy voltam a sok közül, aki annyira nem akart.<br />
- Kábé mióta világ a világ. Aztán Chloe-t bevarrta valaki más, és most szerelmi
bánatában rárepül az új lányra – fejezte be a mesedélutánt Aster, nekem pedig
kedvem támadt elsüllyedni, hiába voltam már jóban annyira a többiekkel, hogy
tudjam, senki nem fog belőle nagy ügyet csinálni.<br />
- Valaki más? – értetlenkedett egy másodperc erejéig Jessie, majd
elvigyorodott. – Ja, vágom, az énekes gyerek.<br />
- Válthatnánk témát? – nyögtem fel.<br />
Ugyanis bár kedveltem őket, ez egy olyan téma volt, amit még nekik sem szívesen
ecseteltem volna, sem pedig bárki másnak igazából, hiába volt már teljesen
evidens az összes csapattársaim számára a párkapcsolatom, már amennyit
megtudhattak innen-onnan a pletykákból.<br />
Vagy éppen a pletykalapokból.<br />
- Chloe nem szeret beszélni a pasijáról – karolta át a vállamat Aster.<br />
- Miért nem hoztad magaddal, Diamond? – kérdezte Noah hasonló vigyorral az
arcán, mint Jessie.<br />
- Mert nincs itthon – vontam meg a vállamat. – És szerintem nincs oda ezért a
helyért.<br />
- Tényleg, az ilyen celebek a <i>Heaven’s</i>-be
járnak, vagy hova – jegyezte meg Jessie.<br />
A szemem sarkából láttam a villanást Kylie szemében, noha nem igazán tudtam
értelmezni, ahogyan azt sem, a csapatom hímnemű tagjai vajon honnan tudnak
egyáltalán a <i>Heaven’s</i> létezéséről.<br />
- Most, hogy kifaggattatok a szerelmi életemről, nem akarunk elmenni végre
táncolni? – fordultam körbe, a poharammal a kezemben, amely időközben kiürült.<br />
- Mi az, hogy kifaggatni? Még csak nem is tudjuk az izgi részleteket –
játszotta az agyát Noah, én azonban az égnek emeltem a tekintetem. – Jó, nyugi,
fiatal még az este. Sok minden kiderülhet.<br />
- De erről biztos nem! – nevettem el magamat, miközben letettem az előttünk
elhaladó pincér tálcájára a poharamat és elindultam a tömeg felé. – Na, jöttök
vagy nem? – fordultam vissza.<br />
- Erre nem lehet nemet mondani! – rázta meg a fejét Jessie, és utánam eredtek.<br />
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, azonban még két pohár ital és ki tudja
hány dal után, amit végig táncoltunk a többiekkel, már nem is nagyon érdekelt semmi
azon kívül, hogy jól érezzem magamat, legközelebb pedig már arra eszméltem fel,
hogy nagyon szükségem lenne egy kis friss levegőre.<br />
- Nem jössz ki velem? – hajoltam oda Kylie füléhez az egyik szám vége után, de
ő erre megrázta a fejét.<br />
- Ezt még megvárom, aztán megyek utánad! – mondta, mire bólintottam és
elindultam a dohányzóhelyiséget jelölő tábla által mutatott irányba.<br />
Majdhogynem hangosan felnyögtem a megkönnyebbüléstől, ahogy szabad levegőre
értem a klub belső udvarán, mire nagyot szívtam a londoni estéből, és körbe
pásztáztam a területet valami kevésbé tömött hely után kutatva. Azonban
meglepve vettem tudomásul, hogy a vártnál sokkal kevesebben vannak kint, én
pedig sokkal kevésbé tudok stabilan állni és járni, mint gondoltam, mire
amilyen gyorsan csak tudtam, megtámaszkodtam az épület falának, és kifújtam az
eddig benntartott levegőt.<br />
- Basszus – szisszentem fel, miután szépen lassan eljutott a tudatomig, hogy
talán ennyire azért mégsem kellett volna elengedni magam.<br />
A farmerem egyik rejtett zsebébe rakott telefonomért nyúltam, majd miután
meggyőződtem róla, hogy tényleg két órát sikerült eddig eltöltetünk itt,
gyorsan írtam egy üzenetet Louis-nak, hogy megvagyok, azonban ezt a két szót
nehezebben pötyögtem be, mint gondoltam, mire beláttam, talán ideje lenne
kicsit lelassítanom.<br />
- Hoppá, kit látnak szemeim? Chloe, ha nem tévedek?<br />
A hang hatására felkaptam a fejem, mire elgondolkoztam azon, vajon tényleg
ennyire be vagyok rúgva, vagy valóban Connor áll előttem levakarhatatlan
vigyorral az arcán, miközben tagadni sem tudja, mennyire elégedett, amiért itt
talál.<br />
- Hú… igen – mondtam, miután eleinte egy szót nem bírtam kinyögni. – Connor,
ugye?<br />
- Megtisztel, hogy még emlékszel – jegyezte meg szórakozottan, ahogy közelebb
lépett. – Hát a személyi testőrödet hol hagytad?<br />
- Louis-ra gondolsz? – vontam fel a szemöldökömet. – Nincs itt.<br />
- Nahát, mi történt, hogy a nagy védelmező magára hagyja a barátnőjét pont egy
ilyen helyen?<br />
A kissé homályos látásomnak köszönhetően fel sem tűnt, mennyire zavaróan közel
áll hozzám; az orromat megcsapta a tömény alkohol szaga, dohánnyal keverve,
mire éreztem, ahogy a görcsbe rándul a gyomrom.<br />
De nem a jó értelemben.<br />
- Milyen helyen? – kérdeztem, és megdörzsöltem a homlokomat, azonban egy kicsit
sem segített az állapotomon.<br />
- Az én területemen. Elvégre ezt még Louis is tudja – felelte, csaknem
kitakarva előlem a kilátást az udvarra.<br />
Figyeltem, ahogy az egyik kezével int egyet a kissé oldalt várakozó
társaságnak, akik erre a bejárat felé vették az irányt, ő pedig még közelebb
lépett hozzám, már ha ez egyáltalán lehetséges volt.<br />
Ezzel egyidőben pedig a fejemben lévő vészcsengő hangos kiáltásokba kezdett.<br />
- És én még azt hittem, okosabb annál, mint hogy ideengedjen téged –
billentette oldalra a fejét, ahogy tetőtől talpig végig mért. – De hát ez az én
szerencsém – tette hozzá, majd azzal a lendülettel nekipréselt a falnak,
miközben az ajkait erőszakosan az enyéimnek feszítette.<br />
Reagálni sem volt időm a sokktól egy pillanat erejéig, miközben a fejem koppant
egyet a falon, azonban az éles fájdalom észhez térített annyira, hogy minden
maradék erőmmel megpróbáljam ellökni magamtól a nekem feszülő alakot, kevesebb
sikerrel.<br />
Felszisszentem, amikor éreztem, ahogy a fogaival a nyakam és a vállam közötti
területet súrolja, miközben a kezeivel megtalálta az oldalamat, és egy
mozdulattal a pólóm alá nyúlt, mire még inkább kapálózni kezdtem, de továbbra
sem eléggé erősen ahhoz, bármit is elérjek nála.<br />
- Ez fáj – kiáltottam fel, amikor az oldalamba markolt.<br />
- Ha kevésbé ellenkeznél, sokkal jobb lenne, drága – jegyezte meg gúnyosan<br />
Már tért volna is vissza a nyakam kínzásához, ha egy kar hátulról meg nem
ragadta volna, aminek köszönhetően a következő pillanatban a földön kötött ki.<br />
- Mi a franc? – meredt az előtte álló alakra, aki azonban egy szó nélkül
odalépett hozzá, és teljes erővel behúzott neki egyet az öklével, mire még
hátrébb esett.<br />
A sokktól egy szót sem bírtam kinyögni, miközben tágra nyílt szemekkel meredtem
az ismeretlenre, aki a következő pillanatban felém fordult, mire teljes rálátást
nyerhettem az arcára.<br />
- Te jóságos ég… - kezdtem, miután a felismerés arcon csapott, azonban már el
is fordult tőlem, vissza a földön heverő Connor felé.<br />
- Ne csináld, már, Z, csak szórakoztunk! – mentegetőzött a fiú a vérző orrához
kapva, miközben az említett személy egy laza mozdulattal megragadta a vállánál
fogva és felrántotta a földről.<br />
- Szórakoztunk, mi? – kérdezte. – Louis barátnőjével?<br />
- Haver, én nem tudtam… - kezdte, azonban Zayn teljes erőből eltaszította, mire
csaknem ismét elesett.<br />
- Nem tudtad, persze, hogy nem tudtad – rázta meg a fejét, és fenyegetően felé
lépett. – Azért küldtél be mindenkit, mert nem akartad, hogy bárki megtudja, ki
ő. Akkor aztán nem csak én rúgtam volna szét a segged, hanem még
Louis is, azt pedig nagyon nem szeretnéd, nem igaz? Mert nálam jobban csak tőle
tartasz, te szerencsétlen.<br />
- Zayn, én nem akartam, esküszöm, csak vicceltem! – dadogta már-már hisztérikus
hangon, ahogy hátrálni kezdett.<br />
A másik fiú egy lépéssel előtte termett, és ismét megragadta őt a pólójánál
fogva, miközben közelebb húzta magához, így az arcuk néhány centire volt
egymástól.<br />
- Na, jól figyelj, te szarházi, mert csak egyszer fogom elmondani! – mondta. –
Ha még egyszer meglátlak téged vagy az ő, vagy Louis, vagy bárki közelében,
akiket ezek ketten ismernek, akkor kurvára nem fogod megélni a következő napot.
És ezt halál komolyan mondom. Most pedig mire hármat számolok, rohadt gyorsan
eltakarodsz innen, világos? Egy…<br />
Azonban nem kellett tovább mennie, alighogy elkezdte, Connor már el is
tántorgott onnan, és eltűnt a befelé vezető ajtóban, és egy hangos csattanás
jelezte, hogy egyáltalán itt járt.<br />
Meg a méltóságom, ami darabokban hevert valahol az udvaron.<br />
Fel sem fogtam a történeteket, már éreztem, ahogy a lábam egyszer csak feladja
a szolgálatot, én pedig szépen lassan lecsúszok a földre, miközben hirtelen
minden túl sötét lett körülöttem.<br />
- A picsába – hallottam meg Zayn hangját magam mellől, majd éreztem, ahogy
letérdel mellém, és a karjaiba húz. – El ne merj nekem ájulni, hallod? Mert még
a végén ketten is a halálomat akarják majd.<br />
- Én nem fogok… - kezdtem, de nem bírtam végig mondani a nélkül, hogy ismét
le-lecsukódjon a szemhéjam, a józan eszemmel és ítélőképességemmel együtt,
miközben még mindig nem bírtam felfogni, hogy most tényleg Zayn-nel
beszélgetek.<br />
A következő pillanatban ismét hallottam, ahogy kicsapódik az udvarra vezető
ajtó, majd pedig az ezt követő rémült kiáltást.<br />
- Uramisten, Chloe! – mérföldekkel arrébb is megismertem volna Kylie hangját,
mire kinyitva a szemem láttam, ahogy felénk siet, és Zayn példáját követve
letérdel. – Mi történt?<br />
Szólásra nyitottam a számat, hogy biztosítsam a felől, ne aggódjon, noha én
magam sem voltam biztos benne, miért ne kellene aggódnia, azonban a szemem
ismét lecsukódott, de még hallottam Zayn válaszát.<br />
- Volt egy kis incidense egy idiótával – felelte kurtán.<br />
- Micsoda?<br />
Ismét ki tudtam nyitni a szemem, mire szembe találtam magam a legjobb barátnőm
falfehér tekintetével, amit hol rám, hol pedig Zayn-re kap.<br />
- Én sem tudom pontosan, de elintéztem – mondta az utóbb említett személy, de
nem úgy tűnt, mintha ezzel megnyugtatná Kylie-t, aki még mindig úgy festett,
mint aki szellemet lát.<br />
- De ki, és mikor és miért… - tört ki belőle, azonban Zayn leintette.<br />
- Elmondok mindent, de előbb vigyük ki innen, mielőtt elájul vagy rosszabb –
rázta meg a fejét.<br />
- De nem tudom, hogyan vigyem…<br />
- Hívok nektek egy kocsit, oké? – meredt rá a fiú egy jelentőségteljes
pillantás kíséretében, majd pedig a térdére helyezte a szabad kezét. – Nyugi.
Megoldjuk.<br />
Nekem pedig csak akkor esett le, hogy Kylie és Zayn egy helyiségben vannak, egy
levegőt lélegezve, és egy méteres távolságon belül, miközben még egy bomba sem
robbant fel általuk.<br />
De kellett egy kis idő, mire mindezt felfogtam.<br />
- Zayn, ő nem tudja… - kezdte, de a fiú egy pillantással ismét belé fojtotta a
szót.<br />
- Akkor majd elmondod neki, de nem most. Most – fordult felém. – kivisszük
innen, mielőtt Louis tényleg beváltja valamelyik ígéretét, és kinyír.<br />
- Azt ne mondjátok – szólaltam meg nagy nehezen, miközben Zayn szépen lassan
felállított és átkarolt, míg Kylie a másik oldalamon foglalt helyet. – hogy ez
az, amire gondolok.<br />
- Okos lány vagy, Chloe – jegyezte meg Zayn, ahogy elindultunk az ajtó
irányába. – Rakd szépen össze.<br />
Ismét szólásra nyitottam a számat, azonban éreztem, ahogy a maradék
lélekjelenlétem is fogytán van az erőmmel együtt, mire a fejemet Kylie vállára
hajtottam, és imádkoztam, hogy minél hamarabb eltűnhessek onnan.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><o:p></o:p></div>
<div style="text-align: center;">
<b>***</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Helló-helló drágáim!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Először is remélem mindenkivel minden rendben van, és nem szenvedett semmiféle maradandó károsulást az elmúlt bő egy hétben, és hogy élvezitek a nyarat, ahogy tudjátok!<3 Még egyszer elnézéseteket kérem, hogy csak most jelentkezem, de sehogy sem tudtam korábban befejezni a részt, azonban most itt vagyok és remélhetőleg vasárnap is itt leszek megint, hogy visszaálljak a rendszerbe.Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és kommentet, mint mindig, ez alkalommal is sikerült meghatnotok az összessel, aminek következtében ismét beláttam, hogy nekem vannak a világon a legaranyosabb, legeslegjobb olvasóim, noha továbbra sem tudom, miképp hálálhatnám ezt meg nektek. De imádlak titeket és nagyon szépen köszönök minden egyes pipát, megjegyzést vagy egyáltalán lélekjelenlétet, mert már az is a világot jelenti nekem!<333<br />A résszel kapcsolatban most sincs sok mondanivalóm azon kívül, remélem választ adtam pár kérdésre Louis viselkedésével, Kylie-val és az ő eltűnésével kapcsolatban, noha a következő Chloe-szemszögben még több minden fog kiderülni reményeim szerint.;) Továbbá sajnálom, hogy Louis-nak nem jutott annyi szerep ebben a részben, de terveim szerint - amolyan kárpótlásként is - a következő rész az ő szemszögéből lesz!<3 (Tudjátok hogy imádom és nem bírom nélküle sokáig, na)<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót, további szép estét drágáim, legyen csodás hetetek, még egyszer köszönök szépen mindent és ha minden jól alakul, vasárnap találkozunk!<3<br /><br />Mindenkit szeretek x<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></b></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-57747890949452130312017-07-15T04:07:00.000-07:002017-07-22T10:15:20.257-07:0026. - Vissza a valóságba<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihiXhwzU_jrZlyFWfnwZXCIAzmMlcqZKsFDKasAhKOnc36cIQmZeKf-5XEfm1QmGmbqcZFIW3Um-p9IqAMKMm3MRSUno1VCO7D-tUs2z8RwTiuRdj5bFZ0UM5RKPJGTigWj9FK7OTVRsg/s1600/tumblr_o349zuinAF1tfupwjo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="679" data-original-width="501" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihiXhwzU_jrZlyFWfnwZXCIAzmMlcqZKsFDKasAhKOnc36cIQmZeKf-5XEfm1QmGmbqcZFIW3Um-p9IqAMKMm3MRSUno1VCO7D-tUs2z8RwTiuRdj5bFZ0UM5RKPJGTigWj9FK7OTVRsg/s200/tumblr_o349zuinAF1tfupwjo1_500.jpg" width="146" /></a><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">- Mindened
megvan? – érkezett a kérdés, mire a telefonomból felnézve Louis kérdő
tekintetével találtam szemben magam.<br />
Bólintottam, miközben beleittam a kávémba, majd lezártam a kezemben tartott készüléket
és az asztalra tettem.<br />
- Egy kicsit nem akarok hazamenni – ismertem be, ahogy hátrapillantottam a
teraszról tökéletesen belátható kertre.<br />
Noha be kellett ismernem, szerencsém volt, hogy egyáltalán még egy órával
tovább maradhattunk, amért Louis tett még egy látogatást ma reggel a mostoha
apjával és a két idősebbik lánnyal az anyukájához, amíg itt maradtam a
kisebbekkel, így lehetőségem nyílt betekintést nyerni Phoebe és Daisy hatalmas
sminkkészletébe, amit büszkén mutogattak, mire kénytelen voltam elismerni,
eléggé le vagyok maradva tőlük huszonegy éves létemre.<br />
Bár tény és való, hogy sosem voltam valami nagy sminkes, már csak azért sem,
mert a felét leizzadtam volna nap, mint nap, de valamennyit értettem hozzá,
hála annak a rengetek előadásnak, ahol munkát kaptunk eddig.<br />
Mindenesetre kifejezetten jól éreztem magam a társaságukba, annak ellenére,
hogy tegnap még kevésbé voltak közvetlenek velem, de azért örültem neki, hogy
végül úgy tűnt, kezdenek elfogadni a bátyjuk mellett.<br />
- Ha ez segít valamennyit, én sem, de muszáj – felelte Louis, kizökkentve a
gondolatmenetemből, majd elvette előlem a félig teli bögrét és beleivott az
aznapi második koffeinadagomba. – Fel nem fogom, milyen tej van benne – húzta
el a száját.<br />
- Kókusztej – mondtam. – Néha kipróbálhatnád.<br />
- Nem, jól vagyok, köszi – rázta meg a fejét elborzadva, és visszatette a kávét
az asztalra, majd helyet foglalt a mellettem lévő széken.<br />
- Van már terved mit fogsz csinálni, ha visszamentünk? – kérdeztem, és hagytam,
hogy a lábaimat az ölébe tegye, miután közelebb húzódott a székével hozzám.<br />
- Hát, ha nem viszek be sürgősen egy dalszöveget az irodába, akkor Liam
kiherél, meg szerintem a többiek is, szóval az utam szerintem egyenesen oda fog
vezetni, már ha terveim szerint el tudunk indulni – felelte. – Szóval remélem
nem bánod, ha esetleg teszünk egy kis kitérőt még mielőtt hazadoblak.<br />
Megráztam a fejemet, és ittam egy kortyot a kávéból.<br />
- Teljesen mindegy, szabadnapos vagyok és még mindig gőzöm sincs, mi van
Kylie-val, de gondolom hív, ha kell valami – vontam meg a vállamat.<br />
Figyeltem, ahogy Louis tekintetében valamiféle nemtetszés jelenik meg a
nemtörődöm stílusom következtében, noha tegnap este már megmondtam neki, hogy
nem tudok ennél jobban erőlködni nála, noha volt egy olyan érzésem, ha
hazaérünk, ez már kicsit másképp lesz, de egyben abban is biztos voltam, hogy
Kylie fog tudni magyarázatot találni arra, hol volt az elmúlt néhány napban.<br />
A pillantásom hosszabban időzött el az övében, mire elmosolyodott, nekem pedig
automatikusan a földre kellett szegeznem a tekintetemet, ha nem akartam, hogy
feltűnjön neki, már ezzel is képes levenni a lábamról, bár ha jobban
belegondoltam, már épp eléggé a tudatában lehet annak, mekkora hatással van
rám.<br />
Az már más kérdés, hogy az elmúlt időben kevésbé igyekszik ezt kihasználni, és
volt egy olyan érzésem, a tegnap éjjel mondottak után valószínűleg egyáltalán
nem fogja.<br />
- Rendben vagy? – kérdezte, amivel elérte nálam, hogy ismét belenézzek abba a
már-már bosszantóan gyönyörű szemeibe.<br />
Bólintottam, és közelebb húzódtam hozzá, hogy egy szolid csókot adhassak neki,
azonban eleinte nagyon úgy tűnt, ő egy kicsit ezt másképp tervezte, mire
zavartan húzódtam el tőle.<br />
- Ne csináld már, még mindig társaságunk van – böktem a ház felé vigyorogva,
Louis azonban az égnek emelte a tekintetét.<br />
- Hidd el, hogy senkit sem zavar – mondta, miközben hátrébb húzódott, de csak
hogy felpillanthasson az ajtó felé. – Sőt, megmerem kockáztatni, hogy nem
hitték el eddig, hogy tényleg velem vagy, amíg szemtanúi voltak ennek.<br />
- Ugye nem? – nyújtózkodtam én is fel, azonban miután Louis elnevette magát,
sértett pillantás kíséretében fordultam vissza felé. – Nem vagy vicces.<br />
- Most már a humorérzékemet is sértegeted? – vonta fel a szemöldökét. –
Vigyázz, mert még a végén tényleg behajtok rajtad valami elégtételt, ha
hazaértünk.<br />
- Sok sikert hozzá – viszonoztam a kihívó tekintetét, mire kicsaltam belőle egy
elismerő pillantást.<br />
- Van egy olyan érzésem, kezdek kicsit rossz hatással lenni rád, Diamond –
vigyorodott el.<br />
<i>Nem is tudnád mennyire, Tomlinson.<o:p></o:p></i></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;">Annak ellenére, hogy Louis
váltig állította, hogy dugóba fogunk kerülni hazafelé menet, amint elérjük a
külvárost, kellemeset csalódhatott, ugyanis szinte már viccesen kevés autó
rótta a sztrádákat, hiába volt csúcsidőszak a hétvége miatt, így a vártnál
előbb értünk vissza Londonba. Azonban elmondása szerint még így is éppen hogy
odafogunk érni az irodába – amelyről fogalmam sem volt, mégis mit takarhat egy
énekesnek, de azt monda, majd meglátom – ugyanis az úton vagy három telefont
rendezett le, miszerint mindenki nyugodjon le, oda fogja vinni időben.<br />
- Miért ilyen sürgős? – kérdeztem a második és harmadik hívás között. – Mármint
azt mondtad, most éppen nem csináltok semmit.<br />
- Nem is, de szöveget azért vinnem kell, ha nem akarom, hogy a nyakamban
lógjanak az összeállásig, miszerint produkálnom is kéne valamit a nagy
szabadságok közepette – vonta meg a vállát, a tekintetét az úton tartva. – Ha
már produkálásnál tartunk, Liam szólt, holnapután el kellene repülnöm LA-be,
remélhetőleg nem olyan sokáig.<br />
Óvatosan pillantottam fel rá, noha nem sok mindent tudtam kivenni a
tekintetéből a frusztráción kívül, amiből arra következtettem, ezt már el
szerette volna mondani egy ideje, továbbá, hogy érdekli, miképp fogok reagálni
az információra.<br />
- Mit takar a nem olyan sokáig? – kérdeztem.<br />
- Egy-két hét, ha mázlim van, de ha nincs sem tervezek tovább maradni –
felelte. – Liam már annál inkább, de az már az ő baja.<br />
- Miért?<br />
- Mert Los Angeles a második otthona mindegyikünknek, és ő valamiért nyáron
jobban bírja, mint Londont, elvégre jóval melegebb. Meg hát valljuk be, ott
vannak az igazi bulik – tette hozzá, elnyomva a feltörni készülő vigyorgást.<br />
- Már mindent értek – biccentettem.<br />
- Elleszel? – érkezett a kérdés, amire a legkevésbé számítottam tőle.<br />
Azonban nem voltam biztos benne, hogy azért, mert mindazok után, amiket tegnap
mondott, még mindig szokatlan volt a közelsége, vagy esetleg valami más okból
kifolyólag, amire még én magam sem jöttem rá.<br />
De igyekeztem elhessegetni a gondolatot, ahogy valamiféle jóleső érzés lett
rajtam úrrá, főleg miután éreztem, ahogy a szabad kezével az enyém után nyúl.<br />
- Miattam ne aggódj. Nem mondom, hogy nem fogsz hiányozni, de gondolom lesz
ennél rosszabb is – feleltem végül.<br />
- Tény, de remélem, akkor azért már opció lesz az, hogy magammal viszlek –
mondta nemes egyszerűséggel, én pedig éreztem, ahogy valahogy egyszerre sápadok
és vörösödök el, miközben tagadni sem tudtam volna a döbbentségem.<br />
- Te magaddal vinnél? – meredtem rá.<br />
- Ezt most úgy kérdezed, mintha annyira lehetetlennek tartanád – jegyezte meg
szórakozottan, majd felém pillantott. – De igen, magammal vinnélek.<br />
- Nem tartom lehetetlennek, csak megleptél – motyogtam.<br />
Louis felnevetett, és az egyik ujjával megsimította a kézfejem.<br />
- Ha tehetném, mindenhová vinnélek, csak sajnos ez nem rajtam múlik – mondta. –
De ha ez segít, elég jó vagyok az emberek meggyőzésében, szóval annyira nem
aggódom.<br />
- Az már biztos – jegyeztem meg.<br />
- Mondjuk azt már nem tudom, a többiek mit szólnának ahhoz, hogy amíg ők
egyedül vannak, én társaságot is viszek, bár ki tudja, az is lehet, hogy Liam
végre összeszedi magát, és kibékül Sophiával, akkor pedig nem lennél egyedül,
annak meg jobban örülnék – vonta meg a vállát.<br />
- Szabad tudnom, velük mi történt pontosan? – kérdeztem némi óvatossággal a hangomban,
elvégre eszem ágában sem volt olyanban kutakodni, amihez semmi közöm.<br />
De nem úgy tűnt, mintha Louis-t annyira megviselte volna a kérdésem.<br />
- Szabad, bár senki sem tudja úgy igazából, Liam nem igazán szeret beszélni
róla, de szerintem csak Sophia rohadtul megunta, hogy a figyelem középpontjában
vannak állandóan – mondta. – Liam meg hirtelen nem tudta, mit kellene tennie,
ezért szakított vele, aztán azóta sem tudja elfelejteni, és hiába kértük, hogy
ne legyen idióta, nem mer elé állni, hogy vissza akarja kapni. De nagyjából
ennyi szerintem.<br />
Mintegy végszóként megszólalt a kocsihoz kapcsolt telefonja, mire Louis lesújtó
pillantást vetett a készülékre, miközben felé nyúlt.<br />
- Istenem, de megverek valakit, ha beértünk – rázta meg a fejét, és fogadta a hívást.
– Igen?<br />
- Merre? – érkezett az ismeretlen hang a vonal másik feléről.<br />
- Jó eséllyel öt perc múlva ott. Miért? – kérdezte a mellettem ülő énekes,
miközben az ujjaival dobolni kezdett a sebváltón.<br />
- Gondoltam szólok, hogy vannak páran az épület előtt, de amúgy is kimentem
volna eléd.<br />
- Király, mert nem vagyok egyedül. Chloe is itt van – mondta Louis.<br />
- Oké – felelte a férfihang. – Remélem azért kicsípted magad valamennyire.<br />
- Jaj, hagyjál már, én mindig kibaszottul ki vagyok csípve – vágta rá Louis szórakozottan.<br />
Bár ez enyhe túlzás volt a részéről, és ezt ő is tudta – noha engem bármikor le
tudott nyűgözni, hogy neki szinte minden jól áll – valóban jelenésre volt
öltözve a felfelé zselézett hajával, és a sötétkék kötött hosszúujjúval, amit
viselt, mire ismételten tudomásul vettem, mennyire vonzó.<br />
Hozzá képest kissé lepukkantnak éreztem magam a farmerdzsekijében, a fekete
farmer és tornacipő párossal, de itt nem nekem kellett bárkinek is kiöltözni,
hanem neki, már ha jól értettem a beszélgetés mögöttes tartalmát, miszerint
tényleg jelenése van.<br />
- Tudom, de nálad nem lehet tudni – felelte lemondóan a férfi. – Na, akkor
elindulok kifelé értetek.<br />
- Oké, köszi – nyomta ki a hívást Louis, majd felém pillantott, már amennyire a
vezetés ezt lehetővé tette. – Na, most szólok, hogy társaságunk lesz az
irodánál, és gyanítom nagyon fog nekik tetszeni, hogy nem egyedül megyek be, de
nyugi, neked semmi miatt nem kell aggódnod, mert együtt megyünk, együtt jövünk.
Oké?<br />
Nem kellett sokat tűnődnöm azon, hogy vajon mit takar a ’társaságunk van’
kifejezés, elvégre a Heaven’s-beli látogatásunkkor is hasonló szavakat használt
a fotósokra.<br />
Bólintottam, noha nem éreztem magam sokkal nyugodtabbnak, hiába tudtam, hogy
nem fogja elengedni a kezem egy pillanatra sem és hogy ő már jóval profibban
kezeli az ilyen helyzeteket, mint én, de még mindig nem voltam hozzászokva,
hogy mostantól kezdve ez lesz, bárhová is megyünk.<br />
Sok időm azonban nem volt ezen rágódni, ugyanis alig két perccel később már meg
is érkeztünk a célunkként szolgáló sokemeletes irodaházhoz, mire nem telt bele
sok időbe, hogy felfedezzem az épület előtt várakozó kisebb csoportot, majd
miután leparkoltunk, egyenesen a kocsi felé futó két termetesebb alakot,
akikről gyanítottam, hogy a kísérőink lesznek.<br />
Már csak azért is, mert miután megálltunk, az egyikük már fel is tépte a Louis
oldalán lévő ajtót.<br />
- Szép jó reggelt! – vigyorgott rá Louis-ra az egyikük, miközben a hátsó ülésre
dobott irattartóért nyúlt.<br />
- Milyen reggel? – nevetett fel az említett személy, amint kipattant a kocsiból
és átadta a kulcsokat az illetőnek. – Köszi még egyszer.<br />
Nem tudom miért, de minden egyes alkalommal meg tudtam hatódni azon, Louis
mennyire normálisan kezeli a körülötte dolgozó embereket, miközben semmit sem
vesz készpénznek és mindent megköszön.<br />
Amitől megkockáztattam, hogy még inkább belé estem, már ha ez egyáltalán lehetséges
volt jelen helyzetemben, ahol öt másodpercnél tovább képtelen voltam a szemébe
nézni.<br />
- Bármikor – biccentett a férfi, és hátrapillantott a válla felett. – Na, menjünk,
mert elindultak – bökött a fotósok felé.<br />
Louis bólintott, majd elindult az én oldalam felé, ahol időközben már
kinyitotta nekem az ajtót a másik biztonsági, és megvárta, amíg én is
kiszállok.<br />
- Biztos oké? – kérdezte Louis, ahogy az ujjait az enyéimre kulcsolta, és
elindultunk az épület felé a testőre társaságában, aki szorosan az ő oldalán
haladt.<br />
- Biztos – mondtam, egy óvatos mosolyra húzva a számat, de azért megszorítottam
a kezét.<br />
Alig tettünk még öt lépést, már mellénk is ért az említett társaság, miközben a
kameráikat folyamatosan Louis felé szegezték, aki azonban meredten nézett
előre, mintha mit sem érzékelne a körülötte lévő felhajtásból, ahogy a nevét
kiáltják, és lényegében minden pillanatban elsütnek egy gépet előtte.<br />
Vele ellentétben én már kevésbé éreztem magam elég bátornak ahhoz, hogy ne a
földet nézzem, de éreztem, ahogy magamat is meglepő módon kezdek lenyugodni,
ahogy egyre közelebb értünk az irodaház bejáratához, ahol két másik férfi
várakozott.<br />
- Nagy volt a forgalom? – kérdezte az egyikük Louis-tól, mikor melléjük értünk.<br />
- Tűrhető – biccentett, és behúzott maga után.<br />
- Ha nem tévedek, maga egészen biztosan Chloe – pillantott hátra a válla
felett, mire bólintottam. – Scott vagyok.<br />
- A kedvenc menedzserem – húzta egy gúnyos mosolyra a száját Louis.<br />
- Az egyetlen menedzsered – javította ki a férfi. – Aki el tud viselni.<br />
- Na, látod így már igaz – bólintott Louis. – Amúgy kik vannak ma bent?<br />
- Niall pont öt perce jött, a többiek azt mondták, holnap jönnek, szóval
készülj fel rá, hogy kifelé menet őrültek háza lesz. Ja, és nem ártana kicsit
kimennetek barátkozni majd, ha lesznek annyian.<br />
Figyeltem, ahogy Louis arcán egy pillanatra átfut a kétely, majd mintha
megállj-t parancsolt volna az érzéseinek, semleges arckifejezés erőltetett magára
és bólintott.<br />
- Amúgy is kimentem volna a végén – felelte, ahogy befordultunk egy sarkon és a
velünk haladó kíséret egyik tagja kinyitott előttünk egy kétszárnyú ajtót. – De
oké.<br />
Amint beléptünk az előtérnek tűnő helyiségbe, ahol egy pulton kívül néhány
fotel és egy kávézóasztal is volt, a tekintetem megakadt a falon lévő
bekeretezett képeken, amelyek közül nem egyen visszaköszönt rám Louis a többiek
társaságában, és több ismert előadó, amiből hamarosan arra következtettem, az
iroda kifejezés minden bizonnyal a menedzsmentet takarta.<br />
A pultnál lévő nálam alig néhány évvel idősebb lány az érkezésünkre
felpillantott az előtte lévő laptopból, majd magára varázsolta a – szerintem
legalábbis – legmegnyerőbb mosolyát, amint a tekintete a mellettem lévő Louis-ra
esett.<br />
- Rég láttunk erre, Louis – jegyezte meg.<br />
- Szerintem épp eleget voltam itt – felelte Louis, viszonozva a vigyorgást. –
Hát az az idióta merre van?<br />
A mögöttünk álló Scott erre megköszörülte a torkát, mire megpróbáltam nem
hangosan felnevetni Louis égnek emelt tekintetét látva.<br />
- Ha Niall-re gondolsz, bent van már a többiekkel – bökött a lány a mellette
elhelyezkedő fekete ajtó felé. – Még nem kezdték el.<br />
- Milyen kedvesek, hogy megvártak – jegyezte meg Louis, majd felém fordult. –
Remélem nem bánod, ha itt hagylak pár perce, de nem szívesen hozlak abba a
helyzetbe, hogy találkoznod kelljen azokkal ott bent.<br />
A tekintetéből pontosan éreztem, hogy noha nem szívesen visz be, nem is
szívesen hagy kint egyedül, de mindketten tudtuk, hogy vannak bizonyos határok,
amiket nem léphetünk át, egyben az életének olyan részei, amibe nem vonhat bele
túlságosan, én pedig ezt elfogadtam.<br />
Bólintottam, mire Louis nyomott egy puszit a homlokomra, majd Scott és a
biztonsági ember társaságában eltűnt az előbb említett ajtó mögött.<br />
- Nyugodtan megvárhatod ott – intett a lány a fotelek felé egy barátságos
mosoly kíséretében, mire magamban elkönyveltem, hogy soha ne ítéljek első
látásra. – Hozhatok neked valamit?<br />
Volt egy olyan érzésem, némileg különleges helyet élvezek, amiért Louis-val
érkeztem, de eszem ágában sem volt mindezt kihasználni, még akkor sem, ha
fogalmam sem volt, mennyi időt kell eltöltenem itt, amíg rá várok. <br />
- Nem, köszönöm, szerintem megleszek – viszonoztam a mosolyát, és helyet
foglaltam az egyik fehér fotelben.<br />
A pillantásom a kávézóasztalon lévő újságokra esett – amiket valószínűleg az
olyanoknak készítettek ki, akik pontosan abban a helyzetben vannak, mint én
most, vagy legalábbis hasonlóban – mire szórakozottan végignéztem a címlapokon,
azonban a tekintetem automatikusan megakadt azon az egyen, ahonnan Louis
vigyorgott vissza rám a többi fiú társaságában. A kép alapján arra
következtettem, nem mai darab, elvégre még Zayn is szerepelt rajta, ennek
ellenére akaratlanul is elmosolyodtam Louis néhány évvel fiatalabb verzióján,
bár tény és való, hogy nála alig lehetett megmondani a korkülönbséget.<br />
Már éppen nyitottam volna ki az újságot, hogy elolvashassam a róluk szóló
cikket, ha már úgysem volt más dolgom, mikor ajtócsapódás hangjára felkaptam a
fejem.<br />
- Te jó ég, Connor, a frászt hoztad rám – emelte az égnek a tekintetét a lány,
aki eddig néma csendben pötyögött valamit a gépen.<br />
Figyeltem, ahogy az előbb érkezett, körülbelül velem egyidős fiú vigyorogva a
pulthoz lép és letesz valamit a lány elé.<br />
- Te is hiányoztál, Alicia – mondta, majd az ajtó felé bökött, ahol percekkel
korábban Louis eltűnt. – Jelenésem van Scottnál. Itt van?<br />
- Igen, de várnod kell, mert még vannak bent nála – felelte a lány, és a
környezetemben lévő fotelek felé bökött. – Szóval akár helyet is foglalhatsz.<br />
- Király – biccentett a srác, ahogy a tekintetét egyenesen rám szegezte, mire
automatikusan az újságra szegeztem a sajátomat.<br />
Továbbra is magamon éreztem a pillantását, ahogy lehuppant a mellettem lévő
székbe, és még egy jó ideig, aminek köszönhetően pont semennyit nem figyeltem a
kezemben tartott lapra, de még így is jobb ötletnek tűnt úgy tenni, mintha
olvasnám, mint sem tűrni, ahogyan látványosan végigmér.<br />
- Ismerlek valahonnan? – érkezett a kérdés, mire beláttam, hogy eddig tartott a
tökéletes álcám.<br />
Ahogy felnéztem rá, elgondolkoztam azon, hogy vajon tényleg kíváncsi rá, nem
találkoztunk e már valahol, vagy csupán a sablon szöveget nyomja, amivel
általában – már ha szerencséje van – felkelti magára a figyelmet, azonban a
tekintetéből nem igazán tudtam választ kapni.<br />
- Nem hiszem – ráztam meg a fejemet, és már fordultam is volna vissza az
újságomhoz, amikor ismét megszólalt.<br />
- Pedig meg mertem volna esküdni rá – jegyezte meg. – Csak nem téged is le
akarnak szerződtetni?<br />
Beletelt egy pillanatba, amíg felfogtam, mire céloz, mire amilyen gyorsan csak
lehetett, megráztam a fejemet.<br />
- Nem énekelek, ha erre gondolsz – feleltem szórakozottan. – Csak várok
valakire.<br />
- Ezek imádnak váratni, az már tény – mondta, leginkább saját magának. – Ha esetleg
mégis éneklésre adnád magad, akkor viszont egyértelműen ők a te emberid. Amúgy
Connor vagyok – vigyorodott el.<br />
- Chloe. És köszi, megjegyzem – biccentettem.<br />
- Chloe? Tuti nem ismerjük egymást valahonnan? – ráncolta össze a szemöldökét.<br />
Szólásra nyitottam a számat, azonban a hirtelen kivágódó ajtó belém fojtotta a
szót, a felbukkanó Louis-val és kíséretével egyetemben, akikhez immár Niall is
csatlakozott, mire automatikusan felálltam a fotelből.<br />
- Chloe – vigyorodott el Louis bandatársa, amint megpillantott. – Azt hittem
kamuzik, mikor azt mondta, itt vagy – bökött Louis felé, aki csupán legyintett
egyet Niall megjegyzésére, azonban megtorpant, amint észrevette a mellettem ülő
Connor-t.<br />
- Fiúk – biccentett az említett személy, mire figyeltem, ahogy Niall és Louis
arcára egyszerre ül ki a frusztráció, azonban nagyon úgy tűnt, az utóbbit
jobban megviseli a helyzet.<br />
- Nem tudtam, hogy seggfejeket is beengednek ide – jegyezte meg a fiú, miközben
mellém lépett.<br />
A döbbenet pillanatokon belül kiült az arcomra, ahogy a tekintetemet ide-oda
kapkodtam a két fiú között, akik minden bizonnyal ismerték egymást.<br />
- Jó látni, mint mindig, Louis – húzta egy gúnyos mosolyra a száját Connor,
majd felém fordult. – Nagyon örültem – villantotta felém az ezerwattos mosolyt,
a tekintetéből pedig egyértelműen éreztem, hogy most már tudja, ki vagyok.<br />
- Még csak rá sem nézel – vetette oda neki Louis, és éreztem, ahogy az ujjait a
karomra fonva utasít a háta mögé, a némi sokknak és rossz előérzetnek
köszönhetően azonban még csak meg sem kíséreltem ellent mondani neki.<br />
A helyiségben tartózkodó személyek egy emberként hallgattak el és szegezték a
tekintetüket az előttem álló Louis-ra, aki láthatólag bármelyik pillanatban
robbanni készült, én pedig megkíséreltem egy segélykérő pillantást vetni
Niall-re, aki legnagyobb megkönnyebbülésemre rögtön kapcsolt, és Louis mellé
lépett.<br />
- Menjünk, haver – mondta.<br />
Nem kellett kétszer kérnie, Louis azzal a lendülettel sarkon fordult, és maga
után húzva indult ki a helyiségből.<br />
- Gondolhattam volna, hogy öt percre itt hagylak és a legnagyobb barmok futnak
be – jegyezte meg, amint becsapódott mögöttünk az iroda ajtaja.<br />
- Ki volt ez? – szólaltam meg először, mióta ismét egy légtérben tartózkodtunk.<br />
Megijesztett, hogy jóformán semmit sem tudtam kivenni a tekintetéből, azon
kívül persze, hogy még mindig szétveti az ideg, és próbál lenyugodni, kevesebb
sikerrel.<br />
- Egy világi seggnyaló, akit legnagyobb örömünkre ide akarnak leszerződtetni –
felelte.<br />
- Zayn egyik nagy haverja – szúrta közbe Niall. – Amivel még önmagában nem lenne
baj, ha nem tenne úgy, mintha a miénk is lenne.<br />
- Próbálok úgy tenni, mintha ezt most érteném, de kezdek kicsit összezavarodni
a Zayn-témában – motyogtam épp elég hangosan ahhoz, hogy mindketten meghallják,
mire kaptam néhány frusztrált pillantást válaszul.<br />
- Nem vagy egyedül – jegyezte meg Niall, nekem pedig akkor tűnt csak fel, hogy
időközben kiértünk a bejárat elé, ahol már ott várta a fiúkat két másik
biztonsági a mellett, aki kikísért minket idáig. – Ki akarunk menni hozzájuk –
intett az üvegen túl várakozó nagyobb lánycsapatra, akik valahol a fotósok
mellett várakoztak.<br />
Ha volt is valami reakciója a testőröknek, nem láttam, a pillantásomat ugyanis
továbbra sem tudtam levenni a kezemet szorongató Louis-ról, aki még mindig nem
volt hajlandó a szemembe nézni, mire éreztem, ahogy az idegessége szépen lassan
rám is átszáll.<br />
Mintha hibát követtem volna el, csak éppen még nem tudtam, mégis mit.<br />
- Hé – próbáltam meg a szemébe nézni, mire nagy nehezen felém sandított, de
csak néhány másodperc erejéig. – Mi a baj? – kérdeztem olyan halkan, hogy csak
ő hallja.<br />
Egy ideig nem reagált – mintha mégsem hallotta volna, amit mondtam – mire végül
megrázta a fejét, és a tekintetét pedig az üvegajtón túlra szegezte, miközben
az arcán a kételkedés árnyait véltem felfedezni.<br />
- Preston, egyikőtök haza tudná vinni Chloe-t? – fordult a mellette álló testőr
felé, aki erre szó nélkül bólintott. – Este beugrom a cuccaiddal – mondta,
immár nekem címezve a szavait, de továbbra sem nézett a szemembe.<br />
Reagálni sem volt időm, már el is engedte a kezemet, miközben egy gyors puszit
nyomott az arcomra, és mire feleszméltem, már Niall mellett állt, a két másik
biztonsági gyűrűjében, hogy kimehessenek az épületből. <br />
Én pedig leforrázva álltam, a tekintetemet végig rajta tartva, ahogy kinyitották
előttük az ajtót és szépen lassan eltűntek a kinti káoszban, miközben ezzel egy
időben képtelen voltam kiverni a fejemből a feltételezést, miszerint mindez mögött
jóval több van, mint amennyit Louis enged, hogy lássak.</span><br />
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b>Kedveseim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b>Először is remélem mindenki túlélte az elmúlt majdnem egy hetet mindenféle maradandó károsulás nélkül, és persze azt is, hogy mindenki remekül tölti a szünetet - már akinek szünete van, akinek nincs, annak pedig küldöm a virtuális energiát.<3</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b>Továbbá szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes pipát és megjegyzést; hétről hétre lesokkol, mennyire nem érdemlem meg, hogy olyan olvasóim legyenek, mint ti, és valószínűleg soha az életben nem fogom megszokni ezt a sok támogatást, ahogy azt sem tudom, miképp hálálhatnám meg. De addig, amíg erre rájövök, továbbra is amint lehetőségem van, mindent megköszönök, mert tényleg eszméletlen hálás vagyok minden egyes visszajelzésért, amit kapok. Szóval köszönöm, köszönöm és köszönöm!<3333<br />Ti vagytok a legjobbak, mint mindig, szóval igazából tényleg itt én tartozok köszönettel talán életem végéig haha.<br />Ami a részt illeti, úgy érzem páratokban fogok néhány - gigantikus - kérdőjelet okozni, ezért utólag is elnézéseteket kérem, továbbá azért is, ha ez a rész most inkább volt átkötő, mint sem a legizgalmasabb, de higgyétek el ha azt mondom, most érkezünk el a történet talán legeseménydúsabb részeihez. Aztán keresztbe a kisujjaknak, hogy úgy is sikerüljön, ahogy elterveztem, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy tisztességesen megválaszoljak majd minden felmerülő kérdést és lezárjam a kusza szálakat.:)<br />Ami pedig a folytatást illeti, előre szeretném jelezni, hogy várhatóan a jövőhéten nem lesz új rész, ugyanis nem leszek itthon és csak hétvégén jövök haza, szóval hacsak vasárnapig nem tudom befejezni, akkor terveim szerint legkésőbb az azt követő hétfőn érkezik a friss (07.24). De igyekezni fogok, ahogy csak tudok, megígérem.<3<br /><br />Mindenesetre nem is koptatom tovább a klaviatúrát, további szép napot, drágáim, legyen csodás hetetek, vigyázzatok magatokra éés ha minden jól alakul, azért már jövőhéten találkozunk!<br /><br />Mindenkit szeretek<3<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><br /></b></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-28523133919813030492017-07-09T12:55:00.000-07:002017-07-09T12:55:41.847-07:0025. - Amitől mind félünk<div class="MsoNormal" style="margin-left: 25.5pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRs35P6waGhApJ5eUPTRnBa8125Twqgs1VnEUo3M0d_YdAWxp-YfSi0sMX9S9GOKEk_FU-6AXYQlTVYqWrpVewAzQ8dfLvrPH9JBA5gJB5wzQDA-EzlI2ysFyOJBjdQIzBqv_i2nlLwm0/s1600/tumblr_n90p0zT4CV1rks5xoo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="211" data-original-width="500" height="84" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRs35P6waGhApJ5eUPTRnBa8125Twqgs1VnEUo3M0d_YdAWxp-YfSi0sMX9S9GOKEk_FU-6AXYQlTVYqWrpVewAzQ8dfLvrPH9JBA5gJB5wzQDA-EzlI2ysFyOJBjdQIzBqv_i2nlLwm0/s200/tumblr_n90p0zT4CV1rks5xoo1_500.gif" width="200" /></a><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Fogalmam
sem volt, meddig ültünk még a kert eldugott sarkában, mire kezdett feltűnni,
hogy valamennyire lehűlt a levegő és bár a dzsekim segített valamennyit, még
így sem mondhattam el azt, hogy melegem van, így aztán Louis-nak elég volt egy
pillantást vetnie rám, hogy úgy döntsön, beparancsol a házba, hiába
ellenkeztem, hogy jól vagyok.<br />
- Tudod, még mindig áll az ajánlatom, hogy ha sokat ellenkezel, egyszer tényleg
kényszeríteni foglak – vonta fel a szemöldökét, miután nagy nehezen
feltessékelt a padról, és szembe fordított magával.<br />
Mint szinte minden egyes alkalommal, most is elgondolkoztam azon, vajon
tisztában van e azzal, mit művel velem egyetlen pillantásával, bár a már-már a
pofátlan kategóriába tartozó magabiztossága miatt nem igazán tudtam eldönteni,
hiába ismertem annyira, hogy tudjam, sosem szórakozna velem.<br />
Legalábbis már nem.<br />
- Mégis hogyan szeretnél kényszeríteni engem bármire is? – érdeklődtem, a
tekintetemet az övébe fúrva.<br />
- Nem tudom, mikor jössz rá végre, bébi, hogy jobban ismerlek már, mint te
saját magadat – felelte. - Hála az
ismeretségünk első pár hónapjának – tette hozzá vigyorogva, mire éreztem, hogy
előbb három árnyalattal világosabb, majd pedig sötétebbre vált az arcom színe a
normálishoz képest.<br />
Valamiért nem lepődtem meg, amiért ismételten előveszi a magabiztos vagyok
kártyát, miközben előszeretettel hozza fel, mennyi előnye származott a se veled
se nélküled kapcsolatunkból, amelynek köszönhetően valóban minden erőfeszítés
nélkül képes olvasni belőlem.<br />
Az arcomat látva azonban nem sokáig húzott és elnevette magát, miközben
átkarolt a vállamnál fogva és úgy indultunk vissza a ház felé.<br />
- Jó, befejeztem – mondta. – Igyekszem nem zavarba hozni ezentúl.<br />
- Nem hozol zavarba – vágtam rá szinte egyből, noha én magam is tudtam, ennél
szánalmasabb hazugságot keresve se találtam volna, főleg nem Louis előtt.<br />
- Te jó ég, ne sértegess, Diamond, még a végén megkérdőjelezem a saját sármomat
– rázta meg a fejét.<br />
- A midet? – kérdeztem, mire Louis felvonta a szemöldökét. – Már megint
veszélyes vizeken járok, nem igaz?<br />
- Szeretsz játszani a szerencséddel, tény – bólintott. – De ha már ennyire nem
hozlak zavarba, és nincs semmi hatásom feletted, akkor lehet, hogy immunis
leszel erre – tette hozzá, majd azzal a lendülettel megtorpant és a derekamnál
fogva magához húzott, miközben az ajkai pillanatokon belül az enyéimen voltak.<br />
Éreztem, ahogy akaratlanul is beleremegek az érintésébe, ahogy oldalra lépett
velem együtt, így valamennyire az egyik fa takarásába kerültünk, de mindeközben
egy pillanatra sem engedett el.<br />
- Mit is mondtál az előbb? – húzódott el egy pillanat erejéig, és már folytatta
is a csókot, én pedig elkönyveltem magamban ezt egy győztes körnek a javára.<br />
Hiába tudtam volna még órákig a karjaiban maradni, egy széllökésnek
köszönhetően, amely majdnem ledöntött minket a lábunkról, kénytelen voltam
elhúzódni tőle, mire sietve folytattuk az utunkat a ház felé, ami végül is jól
jött ki, elvégre alighogy léptünk be a teraszajtón, már le is szakadt mögöttünk
az ég.<br />
- Már azt hittem, elvesztetek valahol – jegyezte meg az étkező asztalnál ülő
Lottie, amikor beléptünk a konyhába, majd a konyhapult felé bökött. – Van kávé.<br />
- Imádlak – vágta rá Louis, és már oda is lépett a kávéfőzőhöz. – Sütni nem
sütöttél valamit véletlenül? – kérdezte mintegy mellékesen, ahogy elővett két
bögrét.<br />
- Mi vagyok én, a szakácsnőd? – vonta fel a szemöldökét a húga.<br />
- Éppenséggel lehetnél – vonta meg a vállát Louis vigyorogva, amire Lottie egy
bemutatással reagált, de csak miután meggyőződött róla, hogy a kicsik nincsenek
a szobában.<br />
- Veled is ilyen kedves? – fordult felém a lány lemondó tekintettel, miközben a
bátyja felé bökött.<br />
- Chloe-val még kedvesebb vagyok – felelte helyettem Louis, mire az égnek
emeltem a tekintetemet. – Ne nézz rám így, mondtam már, hogy te különleges
helyzetet élvezel – kacsintott rám, mire elnevettem magam.<br />
- Csak úgy kíváncsiságból, te hogy bírod elviselni őt? – kérdezte Lottie.<br />
Megvontam a vállamat, miközben figyeltem, ahogy Louis szó nélkül nekem is
készít egy kávét.<br />
- Néha tényleg elgondolkozom, hogy különleges helyzetet élvezek, mert nem te
vagy az első, aki ezt kérdezi, de szerintem egész tűrhető – mondtam végül.<br />
- <i>Egész tűrhető</i>? – rázta meg a fejét
Louis felháborodva, és a húga felé fordult. – Egyébként pedig azért visel el,
mert szeret engem.<br />
Hálát adtam az égnek, amiért még nem volt a közelemben a kávé, ugyanis szinte
biztos voltam benne, hogy vagy kiejtettem volna a kezemből, vagy belefulladtam
volna, de még így is igyekeztem elrejteni az arcomra kiülő rémületet a <i>szeret </i>szó hallatán, miközben azért
fohászkodtam, mindez ne tűnjön fel a szobában tartózkodóknak. Azonban
legnagyobb szerencsémre épp eléggé el voltak foglalva egymás ugratásával, így
fel sem tűnt nekik, ha az arcom éppen megpróbált volna ismét árnyalatokat
váltani, mire csaknem megkönnyebbülten felsóhajtottam.<br />
Ugyanis az egy dolog, hogy kezdtem tisztában lenni a Louis-val kapcsolatos
érzéseimmel, képtelen lettem volna ezt hangosan kimondani, főleg nem az
említett személy jelenlétében, noha nagyon úgy tűnt, az asztalnál ülő Lottie
tökéletesen tisztában van a helyzettel, legalábbis az ezt követő arckifejezése
felém valami hasonlóról árulkodott, mire kénytelen voltam belátni, mégsem
sikerült úgy álcáznom magam, ahogy reméltem.<br />
- Inkább azt áruld el nekem, mit terveztetek csinálni a délután hátralévő
részében? – kérdezte Lottie.<br />
Louis megvonta a vállát, miközben mellém lépett és átadta nekem a kávét, mire
elmotyogtam egy köszönöm-öt, és próbáltam nem még inkább árulkodó lenni, ahogy
a szabad kezével átkarolta a derekamat.<br />
- Gondoltam behajtom rajtad azt a sütit, hogy azért mégiscsak legyen valami
ahhoz a kávéhoz – mondta egy újabb vigyor kíséretében, majd Lottie tekintetét
látva elkomolyodott. – Na, viccet félretéve fogalmam sincs, azon kívül, hogy
kiválasztom mit eszünk este és megrendelem.<br />
- Tudsz te egyáltalán bármi másra gondolni a kaján kívül? – meredt rá a húga.<br />
- Jelenleg nem igazán, hiányzik az otthoni koszt – felelte Louis nemes
egyszerűséggel.<br />
- Akkor úgy érzem, mégis kénytelen leszek főzni – nyögött fel Lottie. –
Istenem, de szeretem, ha hazajössz – nevette el magát végül, miközben
feltápászkodott, gyanítom azért, hogy nekiálljon a vacsorának, noha még csak
négy óra volt.<br />
- Szívesen segítek – ajánlottam fel hirtelen. – Legalább befejezzük a
megismerkedést – fordultam Louis felé egy bennfentes vigyorral az arcomon, aki
erre az égnek emelte a tekintetét.<br />
De nem igazán jöttem rá, azért, mert vette a célzást az ő korábbi
megjegyzésével kapcsolatban, vagy, mert így egy kicsit nélkülöznie kell a
társaságomat.<br />
- Jaj de szeretlek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Lottie, mire egy zavart
mosolyra húztam a számat. – Te pedig menj és igyál meg egy sört azzal a
szerencsétlennel ott a nappaliban, ha már eléggé kirohangálta magát értünk –
célzott Tommy-ra, akit a kerti futása óta nem láttam, de volt egy olyan
érzésem, éppen most piheni ki a fáradalmait.<br />
- Nem kell kétszer kérned – biccentett Louis. – De előbb ezt megiszom – emelte
fel a kezében tartott kávét, és a terasz felé bökött.<br />
- Idefigyelj, Louis, ha csak egy csikket is meglátok… - kiáltotta utána a húga,
de Louis csak vigyorogva intett egyet és már el is tűnt az üvegajtó mögött.<br />
- Tisztában van vele, hogy zuhog az eső? – kérdeztem egy értetlen pillantás
kíséretében, Lottie azonban csak legyintett.<br />
- Úgy ismerjük Louis-t, mint akit ez zavar? – rázta meg a fejét lemondóan, én
pedig kénytelen voltam igazat adni neki.<br />
Annak ellenére, eleinte kicsit megszenvedtünk a <i>találjuk ki mit is kellene</i> főzni művelettel, végül is egész gyorsan
megvoltunk mindennel, noha majdnem a vacsora utáni mosogatás is ránk maradt, de
Lottie egyetlen pillantással rendre utasította fiúkat, akik egy szó nélkül
átvették tőlünk a pakolást. Így nekem lehetőségem nyílt eltölteni némi időt a
kissebbekkel is, akik még mindig kissé idegenkedve fogadták a jelenlétemet, de
egy percig sem hibáztattam őket, elvégre Lottie elmondása alapján ők még később
értesültek a létezésemről, mint ő maga. Mindenesetre saját magamat is meglepő
módon nem éreztem magam feszélyezve a társaságukban, már csak azért sem, mert
miután végzett a dolgával, Louis már meg is jelent mellettem, így valamivel
könnyebb volt az ismerkedés rész, hogy ő is jelen volt.<br />
A végére pedig teljesen világossá vált számomra, hogy annyira szeretik őt, hogy
teljesen megbíznak a velem kapcsolatos döntésében, így szépen lassan
feloldódott a hangulat, a végére pedig már el is kaptam néhány barátságos
pillantást felém, bár Louis szerint az is közrejátszott, hogy túl finom lett a
vacsora és már ezért is megszerettek.<br />
- Akarunk nézni még egyet, vagy feladjuk? – ásított Lottie a második film után,
amit aznap este végig néztünk, miközben szépen lassan egyenként kidőlt
mindenki.<br />
Legkorábban a legkisebbek, de előttük még befutott Dan, akivel eddig még nem
találkoztam, és egyben Louis családjából az egyetlen, akit annyira nem érintett
meglepetésként a jelenlétem, de még nem igazán volt lehetőségem rákérdezni
ennek az okára.<br />
- Adjuk fel – szólalt meg mellőlem Louis a homlokát dörzsölve. – Legalábbis én
feladom, ha még egy ilyen szar filmet raktok be, mint a mostani.<br />
- Annyira nem is volt vészes – ráztam meg a fejemet, már szemtanúja voltam
Louis szenvedésének már az első fél órában, aminek hatására elkönyveltem
magamban, hogy nem túl nagy rajongója a romantikus vígjátékoknak.<br />
Bár tény és való, hogy ennek kifejezetten egyikünk sem volt valami nagy
rajongója.<br />
- Ne hazudj, még mindig túl jól ismerlek– vágta rá Louis, miközben a fejét az
egyik díszpárnába nyomta. – Amúgy is mindjárt bealszom.<br />
- Alig múlt tíz. Ugyan miért? – kérdezte Fizzy felvont szemöldökkel.<br />
- Mert a nővéred annyira nem bír nélkülem élni, hogy képes reggel hat előtt
hívogatni –felelte Louis nyomott hangon valahonnan a párnából, mire nem bírtam
megállni, hogy ne nevessem el magam a lányok bennfentes vigyora láttán.<br />
- Szép volt – biccentett Fizzy Lottie felé, aki erre csak elégedetten megvonta
a vállát.<br />
- Elismerésem – szálltam be a buliba én is.<br />
- Na, jó, én nem bírom idegekkel ezt a látványos összeesküvést ellenem –
pislogott Louis, és erőt vett magán ahhoz, hogy felálljon. – Léptem.<br />
- Én is megyek, még mielőtt azt hiszed, végleg elárultak – követtem a példáját.<br />
- Túl késő – vágta rá, a tekintetemet látva azonban elnevette magát. – De még
jóvá teheted – tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében.<br />
Bele sem akartam gondolni társaságban, mégis mit takar az a bizonyos jóvátenni
rész, így gyorsan a földre szegeztem a tekintetemet, mielőtt bármit is elárulhattam
volna. Ahogy mi is feladtuk, úgy tűnt, a többiek is visszavonulót fújnak, így
miután mindenki elköszönt a másiktól, az útunk az emeletre vezetett, azon belül
is Louis szobájába, ahol az említett személy egy lendülettel végig dőlt az
ágyon, csaknem az egészet elfoglalva.<br />
- Na, végre – mondta megkönnyebbültséggel a hangjában. – Már kezdtem félni,
tényleg meg akartok nézni még egy filmet.<br />
- Nem terveztelek tovább kínozni, bármennyire csábító a lehetőség – vontam meg
a vállamat, miközben előhalásztam a bőröndömből a pizsamámat. – Zavar, ha én
zuhanyozom először?<br />
- Mondtam már, hogy nem, csak ha én is csatlakozhatok – érkezett a válasz, mire
éreztem, ahogy elvörösödöm, és hálát adtam az égnek, hogy mindezt nem látja.<br />
- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy? – vontam fel a szemöldököm, miután
felegyenesedtem.<br />
Louis felült az ágyban, miközben mit sem zavartatva magát tetőtől talpig végig
mért, noha nem igazán értettem, mi volt olyan érdekes az egyszerűbbnél
egyszerűbb kinézetemben, ahol még csak smink sem volt rajtam, a ruháimról nem
is beszélve. Azonban nagyon úgy tűnt, mégis volt valami, ami igen megragadta a
figyelmét, ugyanis nem nagyon akarta abbahagyni a megbámulásomat, ami már csak
azért is volt kényelmetlen, ugyanis egyre inkább éreztem, hogy a pír visszatér
az arcomra.<br />
- Hozzád sosem vagyok fáradt – mondta végül, miközben visszatért az arcára az a
magabiztos mosoly, amitől minden egyes alkalommal a hideg kirázott, csak úgy,
mint most.<br />
- Akkor kénytelen leszel öt percet várni – feleltem, mintha mi sem lenne
természetesebb, majd sarkon fordultam és elindultam a fürdő felé, de még
láttam, ahogy a mosoly az arcára fagy.<br />
Öt percnél azért több időbe telt, mire végeztem, már csak azért is, mert
visszafelé menet kissé eltévedtem a hatalmas emeleten, de ezt a világért sem
ismertem volna be a még mindig az ágyon fekvő Louis-nak, aki időközben rátalált
a telefonjára, így gyanítottam, mégsem halt bele a hosszú várakozásban. Főleg,
mivel nagyon úgy tűnt, hogy direkt nem akarta észrevenni az érkezésemet,
egészen odáig, míg egy óvatlan pillanatban fel nem nézett.<br />
- Rajtad meg mi van? – a döbbenetet pillanatokon belül kiült az arcára, mire
értetlenül meredtem rá.<br />
- Melegítő? – ráncoltam össze a szemöldökömet, miután leesett, hogy a
nadrágomon van ennyire kiborulva.<br />
- De miért? – kérdezte, miközben úgy tűnt, még mindig nem sikerült túltennie
magát ezen a sokkon.<br />
Az égnek emeltem a tekintetem, és az ajkamba haraptam, még mielőtt olyat
mondok, amit nem akarok, ugyanis kezdett olyan érzésem lenni, direkt szeretne
az őrületbe kergetni, vagy legalábbis a halálomat okozni azzal, hogy minden
egyes lehetőséget megragad, ahol zavarba hozhat, ennél látványosabban pedig nem
is élvezhetné.<br />
- Valami baj van, Chloe? Mintha az arcod kissé… - kezdte, azonban nem hagytam
lehetőséget arra, hogy befejezze.<br />
- Feladom – nyögtem fel, és miközben ledőltem mellé az ágyra, de még fejemmel a
matracban is hallottam, ahogy elröhögi magát a szenvedésemen.<br />
- Jó, elmegyek zuhanyozni. Hagyom, hogy összeszedd magad addig – mondta végül,
és már ott sem volt.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-left: 25.5pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;">Ha azt gondoltam, nekem
telt több időbe, amíg elkészülök, akkor nem számoltam Louis-val, aki csaknem
húsz perc után érkezett vissza a szobába, mikor már túl voltam két sikertelen
próbálkozáson, hogy elérjem Kylie-t és egy rövid telefonbeszélgetésen Asterrel,
aki kissé nehezményezte, hogy nem szóltam a távozásomról, de végül ki tudtam
békíteni azzal, hogy nagyvonalakban elmeséltem, mi történt az elmúlt huszonnégy
órában. Próbáltam nem észrevenni a gyomromat szorongató érzést, mikor a
barátnőm közölte, hogy fogalma sincs arról, merre lehet Kylie, de biztosított
felőle, hogy azért ír, ha bármit megtud időközben, de ezek szerint nem csak
magamat, de őt sem sikerült megtévesztenem, elvégre nem úsztam meg a minden
rendben kérdést. Amire tulajdonképpen, ha akartam sem tudtam volna normális
választ keríteni, elvégre hiába uralkodott el az egyik felemen a pánik, ha ott
volt a másik felem – a jobbik – amelyiket teljes nyugalommal töltötte el, hogy
mindeközben nem vagyok egyedül, mert Louis velem van. <br />
De nem tudtam, mennyire kellene önzőnek titulálnom magam emiatt.<br />
Mindenesetre ez alkalommal is remekül vetettem be a gépies <i>minden oké</i> választ, majd pedig hallgattam végig a két perces
élménybeszámolóját a mai napról, mielőtt Louis fel nem bukkant az ajtóban, én
pedig sietve elköszöntem Astertől.<br />
- Baj van? – kérdezte, miközben levágta a komód tetejére a törülközőjét, és az
ágyhoz lépett.<br />
Megráztam a fejemet, majd pedig kikapcsoltam a telefonomat és az ágy mellett
található egyetlen éjjeliszekrényre tettem.<br />
Louis egy ideig nem szólt semmit, némán méregetett, majd lehajolt, és nyomott
egy puszit a homlokomra.<br />
- Na, mennyire volt vészes? – kérdezte, miután ledőlt mellém az ágyra.<br />
A kissé kaotikus gondolatmenetemnek köszönhetően egy pillanatig nem értettem,
mire gondol pontosan, azonban elég volt rájönnöm, hol is vagyok pontosan, és
leesett.<br />
- A nap? Egyáltalán nem – feleltem végül.<br />
- Mondtam, hogy nincs mitől félned – kapcsolta le a villanyt, mire teljes
sötétség borult a szobára.<br />
Csak akkor vettem észre, hogy odakint még mindig szakad az eső, miután az
esőcseppek szüntelen kopogására lettem figyelmes, mire beláttam, hogy nagy
valószínűséggel nem fogok még elaludni egy jó ideig, már csak a bennem tomboló
vihar miatt sem.<br />
- Miért van egy olyan érzésem, hogy valami nem oké – szólalt meg Louis
hirtelen, megtörve a csendet, mire felé kaptam a tekintetemet.<br />
- Mármint?<br />
- Mármint be vagy feszülve, és kivételesen nem azért, mert zavarba hoztalak –
mondta, miközben felém fordult.<br />
Félhomályban is tökéletesen kivettem a szemeiből áradó értetlenség, aggódás és
zavartság hármasát, mint aki nem tudna hova tenni, én pedig szépen csendben
elküldtem magam a francba, amiért nem tudok ennél is láthatatlanabbul
szenvedni.<br />
- Napok óta semmit nem tudok Kylie-ról – feleltem végül. – És normális esetben
ez nem zavarna, ha nem azóta lenne ez így…<br />
- Mióta velem vagy – fejezte be a mondatot.<br />
Időm sem volt feleszmélni a sokkból, miszerint lehet, Louis tényleg jobban
ismer engem saját magamnál, amikor már jött is a következő pofon.<br />
- Kérlek, árulj el nekem valamit, Chloe – éreztem, ahogy a tekintetével az
enyémet keresi. – Mégis mitől félsz valójában?<br />
<i>Az egymillió dolláros kérdés, amit még
senki sem mert feltenni nekem.<br />
</i>Lehunytam a szememet, miközben éreztem, ahogy az, amit eddig káosznak
éreztem a fejemben, szinte semmi ahhoz képest, amely szépen lassan átvette
felettem az irányítást, miközben nem számít, mennyire ellenkeztem, olyan
helyekre tévedt, amelyeket jó pár évvel ezelőtt elzártam a gondolataim elől.<br />
Most pedig valaki egyetlen kérdéssel kinyitotta őket.<br />
- Hogy egyedül maradok.<br />
Meglepő módon az első gondolatom mégsem az volt, hogyan voltam képes mindezt
hangosan is kimondani, inkább az, hogy mennyivel könnyebben ment annál, mint
amit korábban még csak elképzelni sem mertem.<br />
Annál nagyobb döbbenetet már csak az okozott, hogy a falaim leomlása szinte
fájdalommentesen történt.<br />
- Miért? – érkezett az újabb kérdés, azonban nem voltam biztos benne, készen
állok-e a válaszra.<br />
Azonban ahogy a tekintetem végül megtalálta a mellettem lévő Louis tekintetét,
miközben éreztem, hogy a szempár, amelytől eleinte rettegtem, szépen lassan
eléri, hogy valamennyire megnyugodjak, már nem éreztem annyira ijesztőnek.<br />
- Mert összesen két ember van az életemben, akikhez képes vagyok ragaszkodni.
És abból az egyik éppen most szeretné elengedni a kezemet – mondtam végül. –
Onnantól kezdve pedig a másik is bármikor elmehet.<br />
Tudtam, hogy anélkül, hogy kimondtam volna az ő nevét, Louis pontosan tudta,
hogy róla van szó, már csak abból is, hogy éreztem, amint élesen beszívja a
levegőt, miközben megfeszül mellettem.<br />
Én pedig nem tudtam, mennyire kellene bánnom, hogy elmondtam mindezt, vagy,
hogy mennyire rontottam el most mindazt, amit eddig valahogy felépítettünk.<br />
- És nem hiszem, hogy valaha készen állnék arra – fejeztem be, amit elkezdtem,
azonban volt egy olyan érzésem, ezt nem csak a vallomásomra értettem.<br />
Hanem az életem azon szakaszára, ahol mást sem csináltam, csak a viharban
elvesztett darabjaimat kapartam össze valahonnan a földről, miközben mindent és
mindenkit, aki kívülállóként nézte végig, ahogy teljes mértékben lenulláznak az
emberek, akiket valaha még a családomnak hívtam, úgy löktem el magamtól, ahogy
csak lehetett.<br />
Ezzel egy időben pedig éreztem, ahogy hosszú idők óta legördül az első
könnycsepp – csak hogy ez alkalommal a megkönnyebbüléstől.<br />
- Istenem, de szeretlek – hallottam meg a hangot magam mellől.<br />
Mintha órák teltek volna el, olyan lassan néztem fel a szemébe, miközben
éreztem, ahogy a szívem csaknem kiugrik a mellkasomból, ahogy a pillantásom
összetalálkozik az övével, miközben az ujjai rákulcsolódnak az enyéimre.<br />
És akkor történt meg, hogy a megismerkedésünk óta először képes voltam olvasni
Louis tekintetétben, amely mintha pontosan ugyanazt sugallta volna felém, amit
ő maga mondott ki pillanatokkal korábban.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span><br />
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11pt;">Sziasztok!</span></b></span></div>
<div style="font-family: "book antiqua", serif; text-align: justify;">
<b><b style="font-size: 11pt;">Először is boldog vasárnapot, remélem mindenkinek nagyon jól telt a hete és senki nem szenvedett maradandó károsulást semmiben.<3 Továbbá pedig szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést pipa és hozzászólás formájában egyaránt, és bár mindkettőt nagyon nagyra értékelem, muszáj elmondanom, mennyire hálás vagyok azért, amit írtatok a rész kapcsán. Ugyanis az ilyen pillanatok azok, amikor rájövök, mennyire nagyon szerencsés vagyok, amiért olyan emberek szánják rá az idejüket a történeteimre, mint ti, és amikor rájövök, még mindig fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki mindezt. Mindenesetre szeretném, ha tudnátok, hogy nem számít, pipáltok, írtok vagy bármi, nekem önmagában nagyon sokat jelent, ha valaki csak arra szánja rá az idejét, hogy olvasson tőlem, és hogy mennyire nagyon-nagyon szeretek mindenkit. És ezt most halál komolyan mondom.<333</b></b></div>
<div style="font-family: "book antiqua", serif; text-align: justify;">
<b><b style="font-size: 11pt;">Ami ezt a fejezetet illeti, most kivételesen nem mondanék róla semmit, mindenesetre úgy érzem, megint szintet léptünk történetileg és karakterjellemileg is, de ezt már rátok bízom.:)<3 </b></b></div>
<div style="font-family: "book antiqua", serif; text-align: justify;">
<b><b style="font-size: 11pt;">De nem is koptatom tovább a billentyűzetet, még egyszer köszönök szépen mindent, további szép estét, drágáim, legyen csodás hetetek holnaptól kezdve és ha minden jól alakul jövőhéten találkozunk!<33</b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 14.6667px;"><br /></span></b></div>
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11pt;"></span></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11pt;"><b><span style="font-size: 11pt;">Mindenkit szeretek <3</span></b></span></b></div>
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11pt;">
</span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11pt;"><div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 11pt;">-xoxo, Sophie V.</span></b></div>
</span></b>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-64918872510964600982017-07-02T12:40:00.002-07:002017-07-03T05:07:07.365-07:0024. - Ahová tartozunk<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b>Drágáim!</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b>Kivételesen most a rész elejére írnám az összegzésemet, ugyanis mindenképpen figyelmeztetni szerettelek volna titeket, hogy extra hosszú fejezet következik, szóval mindenki helyezze magát kényelembe. Elnézést, ha ez bárkinek zavaró, de semmiképp sem szerettem volna szétszedni ezt két vagy több részre, és egyszerűbbnek találtam, ha így kerül napvilágra, mindenesetre bízom benne, hogy nem okozok csalódást.:) Továbbá a világ összes köszönetét küldöm az előző részhez érkezett visszajelzésekért, nagyon-nagyon sokat jelent minden egyes pipa és sor, amit írtok, szóval nagyon szépen köszönöm, imádlak titeket!<333 Fogalmam sincs, miképp hálálhatnám meg, mindazt, amit hétről hétre kapok, de ha valakinek van valami különleges kívánsága, ne kíméljetek!;)<33<br />A résszel kapcsolatban annyit még, hogy végül mégsem Louis szemszögéből íródott, de ennek egyedül az az oka, hogy az első pár sor után megváltozott a véleményem az események sorrendjéről, aztán pedig a többi már magát írta mondjuk úgy. De természetesen jövök majd vele is hamarosan, mert hát imádom hehe.<3<br /><br />De nem is pazarlom tovább a szót, további szép estét, drágáim, nagyon szépen köszönök mindent még egyszer, és ha minden jól alakul, jövőhéten találkozunk!:)<br /><br />Jó olvasást x<br /><br />- xoxo, Sophie V.</b></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b><br /></b></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b>***</b></b></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><br /></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://data.whicdn.com/images/153404516/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://data.whicdn.com/images/153404516/large.jpg" data-original-height="500" data-original-width="500" height="200" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://weheartit.com/entry/153404516?context_page=4&context_set=61482466-raina-lawson&context_type=collection">.</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Bíztam benne,
hogy csak az álmomban feküdt rá valaki a telefonjára, és azt hallom
folyamatosan, azonban miután a szemem felpattant, amint eljutott a tudatomig,
hogy kinek a telefonja szól, rájöttem, ez aztán minden, csak nem álom. Alig egy
pillanattal később már mozdult is a mellettem fekvő alak, és az éjjeliszekrény
felé kapott és fogadta a hívást.<br />
- Igen? – szólt bele Louis álomittas hangon, ahogy a szabad kezével
megdörzsölte a szemét, azonban amint a másik fél válaszolt, mintha hirtelen
eltűnt volna minden álmosság a szemből. – Baj van?<br />
A kérdés hatására bennem is megállt valami, noha fogalmam sem volt róla, ki
lehet a vonal másik végén, azonban volt egy sanda gyanúm, nem venné fel
akárkinek a telefont reggel fél hatkor.<br />
- Jézusom, Lottie, van fogalmad róla hány óra van? – nyögött fel, mire
megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a húga valószínűleg biztosította
afelől, hogy nincs semmi baj.<br />
Noha nem most hallom először őt telefonálni a családja valamely tagjával, mégis
minden egyes alkalommal megdöbbenek azon, mennyivel másabb a hangja,
valahányszor felhívja őt valaki az otthoniak közül. Bár a stílusa még mindig a
régi, volt valami óvatosság a szavaiban, ahogy velük beszélt, noha nem sokat
hallhattam, ugyanis legtöbbször sűrű bocsánatkérések közepette átment egy másik
szobába.<br />
Na, nem mintha hibáztattam volna ezért, vagy bármi, elvégre, még ha nekem nem
is volt kapcsolatom a sajátommal, pontosan megértettem, hogy – főleg az ő
életében – ez egy olyan dolog, amit az ember inkább megtart saját magának, és
nem szívesen ecsetel mások előtt.<br />
- Tudom – rángatott vissza a hangja a valóságba. – De mondtam, hogy ott leszek,
csak délután akartam lemenni. Mert dolgozom, Lottie, azért.<br />
Figyeltem, ahogy a hangja egy pillanat alatt keserűbb lesz, miután kimondta a
dolgozom szót, és meg mertem volna esküdni rá, hogy éppen erősen küzd a benne
zajló érzelmekkel, főleg a megfelelési kényszerrel, annak ellenére, hogy Louis
aztán pont nem az a fajta, aki mások véleményétől függ.<br />
Ezek szerint vannak kivételek.<br />
- Oké, megoldom – mondta végül, miután vagy egy percig hagyta, hogy a húga
beszéljen. – Tekintve, hogy most már úgy sem fogok tudni aludni, szerintem
legkésőbb 11-re lent vagyok. Amúgy miért hívtál ilyen rohadt korán? – kisebb
szünet, ahogy megvárta a választ, majd az égnek emelte a tekintetét. – Nagyon
vicces, na, akkor később még hívlak. Oké-oké, én is titeket.<br />
Miután bontotta a vonalat, egy sóhaj kíséretében fekvő helyzetbe tornászta
magát, és a párnába fúrta a fejét.<br />
- Istenem – nyögött fel. – Egyszer az őrületbe fognak kergetni.<br />
Elnyomtam egy kuncogást a szenvedése láttán, és magamhoz vettem a saját
telefonomat, hogy megnézhessem, be vagyok e írva a mai próbákra, de örömmel
vettem tudomásul, hogy a sejtéseim beváltak, és szabadnapot kaptam.<br />
- Bocsi, hogy felkeltettelek – mondta Louis, miután visszatettem a telefont a
helyére, és nyomott egy gyors csókot a számra.<br />
Megráztam a fejemet, és hagytam, hogy a derekamnál fogva magához húzzon,
miközben a fejét a nyakhajlatomba fúrta.<br />
- Minden oké? – kérdeztem.<br />
- Aha – motyogta nyomott hangon, majd felemelte a fejét, hogy normálisan is
halljam a hangját. – Csak a húgom vicces kedvében volt, és azt gondolta, ha nem
hív fel hajnalok hajnalán, akkor nem fogom őket ma meglátogatni. Úgy volt, hogy
este megyek, de ezek szerint itt már nem én döntök, szóval úgy néz ki, könnyes
búcsút kell vennem a nyugodt szombat reggeltől, és vezetni pár órát.<br />
Hümmögtem egy sort, miközben éreztem, hogy a korai időpont ellenére a
fáradtságom szépen lassan elmúlik, mintha teljesen normális lenne, hogy
ilyenkor már fent vagyok, bár volt egy sanda gyanúm, hogy ezt a mellettem fekvő
Louis már kevésbé gondolja így, ugyanis úgy tűnt, bármelyik pillanatban vissza
aludna.<br />
- Zavar, ha lezuhanyzom? – fordultam felé, mire a szemei kipattantak.<br />
- Abban az esetben, ha csatlakozhatok, akkor esetleg nem – vonta fel a
szemöldökét, az arcom pedig azzal a lendülettel néhány árnyalattal vörösebbre
váltott, mint kellett volna.<br />
- Neked sosincs ehhez túl korán? – nyögtem fel kínomban, miközben hátat
fordítottam neki, és felültem az ágyban.<br />
- Mihez is, bébi? – kérdezte, és éreztem, ahogy az ujjai vándorútra indulnak a
hátamon, amitől sikerült egy kisebb remegést kiváltania belőlem, mire magamban
fohászkodtam azért, hogy ez neki ne tűnjön fel.<br />
- A szexhez – feleltem, és próbáltam tudomást sem venni arról, hogy a kezeivel
már a derekamat ölelte.<br />
- Minek képzelsz te engem, Chloe, te jóságos ég! Még mindig nem vagyok
szexmániás – nevetett fel a zavarom láttán, mire magamban azért elküldtem a
francba. - De amúgy nem, szóval jobban
teszed, ha sietsz, mielőtt még a végén tényleg utánad megyek – mondta, ahogy
követte a példámat, és egy gyors puszi kíséretében már kint is volt a szobából,
mire magamba megállapítottam, hogy gyorsan túltette magát a fáradtságán.<br />
Feltápászkodtam, és a kezembe kaptam az éjjeli szekrényen lévő telefont, majd
elindultam a hálószobából nyíló fürdőszoba felé, miközben átfutottam még
egyszer az értesítéseimet, hogy biztos legyek benne, nincs ma semmi dolgom,
mire egyidejűleg vettem tudomásul kissé keserűen, hogy nélkülöznöm kell Louis
társaságát, talán napok óta először.<br />
Ugyanis jobban belegondolva nehéz lett volna olyan alkalmat találnom az elmúlt
hétben, amikor nem itt töltöttem volna a szabadidőmet – vagyis inkább a szabad
estéimet – főleg, miután újonnan Kylie ismét eltűnt az éjszakákra, Louis pedig
nem volt odáig érte, hogy egyedül maradjak, így inkább került egy nagyot,
miután ő is végzett a dolgával, és felvett.<br />
Másnap reggel pedig hazavitt, vagy éppen egyenesen a próbákra, aztán mindez
kezdődött elölről, pár alkalom után pedig már teljesen normálisnak vettem, hogy
lényegében csak a cuccaimért járok haza.<br />
Na, nem mintha nem ajánlottam fel neki, hogy ha úgy adódik, ő is bármikor nálam
aludhat, azonban Louis visszautasította, miszerint talán nem lenne a legjobb
ötlet, tekintettel a Kylie-val való furcsa viszonyomra, ahol ismételten abban a
helyzetben találtam magunkat, hogy nem tudunk mit kezdeni egymással. Vagy
inkább ő nem tud mit kezdeni velem, én pedig ezzel nem tudok mit kezdeni, és a
köztünk lévő kommunikációnak szinte annyi, a sablonos témákat kivéve, míg Louis
felől sosem kérdez, én pedig ennek köszönhetően nem mondok semmit. Bár jobban
belegondolva, Louis jelenléte az életemben amúgy sem egy olyan dolog, amiről
szívesen zengek ódákat másoknak, ráadásul Kylie továbbra sem beszél szívesen a
Zayn-nel történt dolgokról, innentől kezdve nem rágtam magam túl sokat ezen.
Mindazonáltal szinte minden egyes alkalmat megragadtam, hogy – még ha egy
kicsit is – valamennyire éreztethessem vele, én még mindig az ő oldalán állok,
történjék bármi.<br />
Aztán ezt ő úgy dolgozza már fel, ahogy szeretné.<br />
Amilyen gyorsan csak tudtam, lekaptam magamról az alváshoz használt
túlméretezett pólót, amely szintén Louis tulajdona volt, majd pedig beálltam a
forró vízsugár alá, miközben elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi esélye van
annak, hogy beváltja a fenyegetéseit, és tényleg meglep a zuhany alatt, azonban
miután ismét a szoba felé tartottam, feltételeztem, letett erről az ötletéről,
főleg mivel még csak a háló közelében sem volt. De ezt már csak akkor tudtam
megállapítani, mikor talpig felöltözve a konyha felé haladva hallottam a
helyiségből kiszűrődő beszélgetést.<br />
- Remélem nem bánod – mondta a telefonba, épp akkor, amikor beléptem, a tekintetünk
pedig összetalálkozott. – De megígértem nekik, és amúgy is elküldtem tegnap,
ami szerintem hiányzott még a szövegből, felvenni meg még amúgy sem akarod, azt
mondtad. – a szemével a konyhapulton lévő kávéfőző felé intett, ami már tele
volt a frissen lefőzött koffeinbombával, mire egy hálás pillantás kíséretében
odaléptem, hogy töltsek magamnak.<br />
- Oké, köszönöm. Szerintem holnap este visszajövök, de még meglátjuk, hogy jön
ki. – a tekintete ismét rajtam állapodott meg, ahogy helyet foglaltam az asztalnál.
– Nem tudom, épp most akartam megkérdezni tőle. Jó, átadom, na. Akkor később –
fejezte be a telefonálást, és felém fordult. – Liam üdvözöl.<br />
- Majd add át neki, hogy én is őt – biccentettem. – De mit is akartál kérdezni
tőlem?<br />
- Ja, az – legyintett, miközben helyet foglalt velem szemben a saját kávéjával.
– Hogy nincs-e kedved eljönni velem Doncaster-be.<br />
Ha azt gondoltam, akkor lepett meg legjobban, mikor a Liam-féle bulira invitált
meg, akkor nem is tévedhettem nagyobbat, ugyanis egy hajszál választott el
attól, hogy ne nyeljem félre a kávét, bármennyire is próbálkoztam.<br />
- Mi? – kérdeztem vissza.<br />
- Eszem ágában sincs rád erőltetni bármit is, csak gondoltam, ha éppen ma neked
sem kell bemenned, akkor hátha lenne kedved megismerni az otthoniakat – vonta
meg a vállát, mintha mi sem lenne természetesebb.<br />
- Be akarsz mutatni a családodnak? – a hangom holmi nyüszítéssel ért fel, és
még csak bele sem akartam gondolni, az arcom vajon miről árulkodhat.<br />
- Ezen mi olyan meglepő? A fiúknak is bemutattalak, és őket gyakrabban látom,
mint a családomat – nevetett fel Louis, azonban még így tisztán kivehető volt a
hangjában megbúvó keserűség.<br />
- Jó, de ők a családod, Louis – ráztam meg a fejemet. – A családok pedig
általában nem kedvelnek engem.<br />
- Nézd, Chloe, tudom, hogy nem túl jó a tapasztalatod a családokkal, de hidd
el, ha azt mondom, az enyémmel aztán az égadta egy világon semmi bajod nem
lesz. És nekik sem veled – tette hozzá, ahogy a pillantásomat kereste. – Sőt.<br />
Nem válaszoltam, helyette inkább próbáltam elnyomni a feltörni készülő pánikot.
Hiába mondta ugyanis, hogy semmit sem vár el tőlem, továbbra sem szabadultam a
félelemtől, miszerint ez nem egy olyan ajánlat, amit elutasíthatok, főleg mivel
a családlátogatás már tényleg egy olyan dolog, amit a normális párok csinálnak,
mi pedig még csak ki sem mondtuk hangosan, mik is vagyunk tulajdonképpen.<br />
Mindazonáltal azt sem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire jó érzéssel
tölt el az, hogy Louis-nak jelent annyit ez az egész, ami köztünk van – nem
számít, hányszor bizonyította eddig – hogy erre az elhatározásra adta a fejét.<br />
- Mintha azt látnám, kezdesz belemenni – jegyezte meg, miközben az arcára már
halványan kiült valami mosolyféle.<br />
Ez pedig számomra mindent megért.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;">Nem gondoltam volna, hogy
egy több órás autóút ilyen hamar el fog telni, főleg miután legalább két
kitérőt is tettünk az indulás után közvetlenül, az egyiket Liam, a másikat
pedig a mi lakásunk felé, amely persze a város másik végében volt. De Louis nem
bánta, arra hivatkozva, így is még bőven időben odaérünk, noha nem igazán
értettem, mi számít annak és mi nem, de az ezt követő tekintetét látva inkább
nem kérdeztem semmit.<br />
Ahogy afelől sem érdeklődtem, vajon tényleg egy szimpla látogatás miatt hívta
őt fel a húga ilyen korán, miközben a belső hang a fejemben már rég ott
üvöltötte a választ.<br />
- Na, a következőt szeretni fogod – mondta, miközben az egyik kezével a rádió
felé nyúlt, és tovább nyomott a következő számra.<br />
Az út utolsó egy óráját ugyanis annak szentelte, hogy – miután véletlenül elszóltam
magam, miszerint nem vagyok valami otthon a zenéjükben – lejátszotta nekem a
szerinte tűrhető albumok nagy részét, miközben folyamatosan a reakcióimat leste
egy-egy szám felé.<br />
Na, nem mintha sikerült volna bármit is kihúznia belőlem, elvégre felvettem a
tökéletes póker arcot, noha igazság szerint meglepve konstatáltam, mennyire nem
ilyennek képzeltem korábban dalaikat, elvégre pont annyi ismertem tőlük, mint
az átlag, aki nem hallgatja őket, csak itt-ott véletlenül belebotlik a
slágerekbe.<br />
- Jézusom, még mennyi van hátra? – nyögtem fel, szenvedést tettetve.<br />
- Csak nem unod? – sandított rám a napszemüvege mögül felháborodva, mire
megráztam a fejemet.<br />
- Nem, de életemben nem hallgattam annyi One Direction-t, mint az elmúlt fél
órában – feleletem.<br />
- És abban mi a rossz? – nevetett fel Louis. – Talán nem tetszik a zenénk?<br />
A hangjából tisztán érezhető volt, hogy csak húzza az agyamat, mint korábban én
az övét, azonban eszem ágában nem volt hazudni neki a véleményemről, így csak
megvontam a vállamat.<br />
- De, igazából egész jó – mondtam.<br />
- Tudod, ha most azt mondtad volna, hogy nem tetszik, mehettél volna gyalog –
vágta rá, a tekintetét az úton tartva.<br />
- Hát lehet jobban jártunk volna, te hol tanultál meg vezetni? – húztam el a
számat.<br />
- A jóindulatommal játszol, Diamond, csak szólok – rázta meg a fejét nevetve. –
Vigyázz, mert a végén tényleg kiteszlek valahol.<br />
- És hagynád, hogy egy tök idegennel vitessem magam haza? – pislogtam
ártatlanul. – Ne már, Louis, azt hittem ennél jobban véded, ami a tiéd.<br />
- Ja, hogy most már az enyém vagy? – kérdezte egy széles vigyor kíséretében,
nekem pedig volt egy olyan érzésem, a beszélgetésünk játékossága kezd valósággá
válni.<br />
- Eddig is a tied voltam – csúszott ki a számon, még mielőtt átgondolhattam
volna.<br />
Éreztem, ahogy az arcom ismételten égni kezd, ahogy próbáltam nem Louis-ra
nézni, és magamban fohászkodtam érte, hogy ne vegye komolyan a megjegyzésem,
bár egy részem épp abban reménykedett, hogy helyeselni fog.<br />
<i>Te jó ég, Chloe, valamit csinálnod kell
magaddal, mielőtt teljesen megőrülsz mellette.<br />
</i>Bár nem voltam biztos benne, hogy nem ő az, aki éppen eléri nálam, hogy
teljesen kiforduljak önmagamból.<br />
Próbáltam nem elsüllyedni kínomban, amikor percek óta nem szólt egy szót sem,
és az autó rádióján kívül – ahol még mindig az ő dalaik mentek – semmit sem
lehetett hallani, azonban amint éreztem, hogy a szabad kezével az enyémet
keresi, minden egy csapásra szertefoszlott.<br />
Én pedig ismét elkönyveltem magamban, mennyire alábecsülöm a hatalmát felettem.<br />
Az út maradék része már sokkal csendesebben telt, főleg miután elhajtottunk a
város kezdetét jelző tábla mellett, mire feltűnt, ahogy Louis tekintete is
egyre feszültebbé válik, nem csak az enyém, bár volt egy olyan érzésem, a
melyikünk idegesebb versenyt én nyerném a kavargó gyomrommal és az izzadó
tenyeremmel. Végtelennek tűnő perceken belül végül mégis megérkeztünk a fekete
kovácsoltvas kapu elé, amely szinte abban a pillanatban kitárult előttünk, és
már hajtottunk is be a modern családi ház hatalmas udvarába.<br />
- Na, megjöttünk – mondta Louis, miután leparkolt a felhajtón két másik jármű
mellett, és áthajolt felettem, hogy kicsatolja az én övemet is.<br />
- Tudják, hogy elhoztál? – kérdeztem, ugyanis a gondolat, hogy esetleg nem
tudnak a jelenlétemről, enyhén megrémisztett.<br />
- Persze, hogy tudják – felelte, és nyomott egy puszit az arcomra. – De nyugi,
ha azokat a seggfejeket túlélted Liam-nél, akkor őket egyenesen imádni fogod.
Na, gyere – lökte ki a kocsi ajtaját.<br />
Követtem a példáját, majd szó nélkül hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat,
miközben a bejárati ajtó felé húzott, mire éreztem, mintha a bennem lévő
feszültség egy csapásra halványulni kezd, bár még így sem voltam teljesen
nyugodt.<br />
- Nem hiszem el, hogy sosem zárják be ezt a rohadt ajtót – morogta, miután a
kilincset lenyomva meglepetten tapasztalta, hogy nyitva van.<br />
Belépve egy kisebb előszobában találtuk magunkat, azonban egy hangot sem
lehetett hallani, mire felvont szemöldökkel pillantottam Louis-ra, aki erre
csak megrázta a fejét.<br />
- Szeretnek úgy tenni ilyenkor, mintha nem tudnák, hogy itt vagyok – emelte az
égnek a tekintetét, majd az egyik belső szoba felé intett, mire szó nélkül
folytattuk az utunkat.<br />
Úgy három szobán keresztül továbbra sem lehetett semmit sem hallani a saját
lépteink zaján kívül, azonban amint elérkeztünk egy étkezőnek tűnő szobához,
már meg is hallottam egy nevetést, ezzel egyidejűleg pedig az ablakon keresztül
megpillantottam az üveg túl oldalán lévő tizenkét-tizenhárom éves lányokat egy
kutya társaságában a kertben.<br />
A tekintetem ezek után a teraszon lévő két idősebb lányra esett, akik egy
asztalnál ültek a telefonjukkal a kezükben, néha a két fiatalabbik felé
pillantva, néha egymással beszélgetve.<br />
Elég volt egy pillantást vetnem a kint lévő lányokra, hogy tudjam, egészen
biztosan ők lesznek Louis húgai.<br />
A merengésemből Louis rángatott ki, aki már maga után is húzott a félig nyitott
üvegajtó felé, miközben a kezemet egy pillanatig sem engedte el, ahogy
kiléptünk a teraszra.<br />
- Így kell várni azt, aki órákat vezetett idáig – rázta meg a fejét,
sértettséget színlelve, mire az udvaron lévő személyek egy emberként fordultak
felénk.<br />
- Louis! – kiáltott fel az idősebbik húgai közül a barna hajú, akivel a legtöbb
hasonlóságot véltem felfedezni a bátyjával, és már fel is pattant a székből,
hogy a mellettem álló Louis nyakába vesse magát.<br />
- Te jó ég, Fizz, ne ölj meg! – szorította magához a lányt Louis.<br />
- Azt sem tudtam, hogy jössz – engedte el nagy nehezen a húga, majd azzal a
lendülettel a pillantása rám esett. – Azt pedig főleg nem, hogy nem egyedül
jössz – vigyorodott el, miközben a hangjából tisztán kivehető volt a
meglepettség.<br />
Nem úgy, mint a másik lányéból, akiről meg mertem volna esküdni, hogy csakis
Lottie lehet.<br />
- Gondoltam nem lövöm le a meglepit – vonta meg a vállát, és felém lépett. – Aztán
meg, hogy lesz még egy meglepi is. Lottie vagyok – ölelt át azzal a
lendülettel, én pedig magamban elkönyveltem, hogy közvetlenségben szöges ellentéte
Louis-nak.<br />
- Tartok egy gyors bemutatást, mielőtt Fizzy megfojtaná őt is – bontakozott ki
az egyik fiatalabb húga karjai közül az említett személy, ahogy felém fordult.
– Lányok, ő Chloe. Nagyon kérlek, ne ijesszétek el, bár ha nekem eddig nem
sikerült, akkor már jók vagyunk. Chloe, ők a lányok. – intett a testvérei felé
diplomatikusan.<br />
- Hát most már aztán tudni fogja a nevünket – morogta Fizzy.<br />
- Szerintem elnézitek neki, ha néha keverni fog titeket, sokszor én sem tudom,
hogy hívnak – borzolta össze a haját Louis, amivel egy gyilkos pillantást
váltott ki a lányból. – Na, de most ha megbocsájtotok öt percre, akkor
kipakolom a cuccainkat, de később nektek adom egy kicsit – mondta, miután
mellém lépett, és a kezét az enyémbe csúsztatta.<br />
Figyeltem, ahogy a lányok arcán egyszerre suhan át a vigyor, amit már annyit
láttam korábban Louis-tól, miközben a pillantásuk az összekulcsolt ujjainkra
estek, én pedig éreztem, hogy elvörösödöm.<br />
- Tommy elvitte az ikreket, de szerintem bármikor befuthatnak – mondta Lottie.
– Dan pedig anyával van. Majd felhívom, és szólok, hogy itt vagytok.<br />
Louis bólintott, és a tekintetét elkapta a lányról, de nem elég gyorsan ahhoz,
hogy ne vegyem észre azt a villanást a szemében, ami kicsit olyan volt, mint
amikor az idejövetről beszéltünk, de ez alkalommal sem szóltam egy szót sem,
visszamosolyogtam a lányokra, és követtem Louis-t vissza a házba.<br />
- Látod, én mondtam neked, hogy tényleg becsajozott – hallottam a hátam mögül a
fojtott hangot, amit kuncogás követett.<br />
- Na, ugye, hogy nem olyan ijesztőek? – kérdezte Louis, miután hallótávolságon
kívülre értünk a ház emeletén, mielőtt benyitott volna az egyik legtávolabbi
szobába.<br />
Megráztam a fejemet, miközben óvatosan elmosolyodtam.<br />
- Nagyon hasonlítotok. És nem feltétlenül külsőre – mondtam némi megfontolás
után.<br />
- Ezt sem mondták még sokan – állt félre az ajtóban, hogy előre engedjen, mire
elém tárult Louis másik életének egy darabja.<br />
Ugyanis hiába nem volt ez a szoba sem rendesen belakva – erről leginkább a
többnyire üres polcok árulkodtak, és hogy túl nagy volt a rend hozzá képest – a
londoni lakásában lévővel ellenben, ebben a szobában fényképek voltak, méghozzá
nem is kevés. Ahogy beljebb léptem, már tisztán kivehetőek voltak az alakok,
mire megállapítottam, hogy ott volt mindenki; a családjával együtt, külön-külön
a testvéreivel, az anyjával, de néhány képen a bandatársai is ott voltak.<br />
De ami a leginkább megragadta a figyelmem, az Louis arca volt, amely szinte
minden egyes képen ugyanazt a boldogságot tükrözte, amit eddig nagyon ritkán
láthattam rajta, és nem tudtam, hogyan érezzek ezzel kapcsolatban.<br />
- Ennyire érdekes? – kérdezte, ahogy mögém lépett és éreztem, ahogy hátulról
átkarolja a derekamat.<br />
- Nem is hinnéd, mennyire – motyogtam, a tekintetemet továbbra is a képekre
szegezve.<br />
- Pedig egyik se valami új – jegyezte meg szórakozottan.<br />
- De azért tetszenek – vontam meg a vállamat. – Boldognak tűnsz.<br />
- Most is az vagyok – mondta, miközben maga felé fordított. – Csak másképp.<br />
Noha igen kíváncsivá tett, mégis mit ért azalatt a bizonyos másképp alatt,
mégsem kérdeztem semmit, szótlanul álltam, ahogy rabul ejt a szemeivel,
miközben a kezeivel továbbra sem engedett el. Én pedig komolyan elgondolkoztam
azon, vajon mennyire van tisztában azzal, mekkora hatással van rám minden egyes
alkalommal az érintése, de nem igazán tudtam a saját örömömön gondolkozni,
mikor éppen azt mondta <i>boldog.</i> Itt és
most.<br />
Nekem pedig ez volt a boldogság.<br />
Egy ideig nem mozdultunk ki a csendből, ami körülvett minket, egészen addig,
míg Louis meg nem törte a pillanatot azzal, hogy elengedte a kezemet, és
hátrébb lépett.<br />
- Felhozom a cuccainkat – mondta. – Addig nyugodtan helyezd magad kényelembe –
húzta egy óvatos mosolyra a száját, mire bólintottam.<br />
Bár legszívesebben vele mentem volna, csak hogy egy pillanatig se kelljen
nélküle lennem, azonban pontosan tisztában voltam vele, hogy most mindkettőnek
jobb lesz, ha két percig egyedül vagyunk, nekem legalábbis biztosan, hogy a
torkomban dobogó szívem lecsillapodjon.<br />
A fejemet az ablakokhoz tolt ágy felé fordítottam, mire meglepetten
konstatáltam, hogy ez is egy a sok különbség közül a lakásával, majd a
telefonommal a kezemben helyet foglaltam rajta, hogy megüzenhessem Kylie-nak,
megérkeztünk, bár miután feltűnt, hogy az előző, az elutazást jelző üzenetemre
sem válaszolt, rövidre fogtam a dolgot és próbáltam nem összeesküvés elméletek
gyártásába kezdeni, miszerint vajon mi a fene lehet vele.<br />
<i>Ne csináld, Chloe, lényegében azért is
jöttél el, hogy elszakadj az otthoni dolgoktól.<br />
</i>- Néha komolyan elgondolkozom azon, miket hordanak a lányok maguknál, hogy
minden cuccotok ilyen kurva nehéz – lépett be a szobába Louis, két karjával a
cuccokkal, látványosan megerőltetve magát, hogy ne dobja el a bőröndöket,
vagyis inkább az enyémet.<br />
- Csak a legszükségesebbeket, tudod – feleltem vigyorogva.<br />
- Persze, persze – morogta, és leült mellém az ágyra. – Figyelj, nekem most le
kell lépnem egy-két órára. Itt hagyhatlak addig a lányokkal? Nem fognak
szétszedni, nyugi.<br />
A hangjából mintha egy csapásra eltűnt volna az előbbi szórakozottsága, ahogy
az arcára kiülő komolyság sem sejtetett túl sok jót, nekem pedig ismét az előző
két alkalom ugrott be, amikor hasonló tekintettel nézett rám, azonban ezúttal
nem tudtam megállni, hogy ne mondjak semmit.<br />
- Minden rendben? – csúszott ki a számon a kérdés.<br />
Annak ellenére, hogy egy részem pontosan tudta, mi lesz rá a válasz, legalábbis
most.<br />
Louis bólintott, azonban a tekintete mintha üvölteni akarta volna, hogy nem.<br />
- Igen, csak el kell intéznem valamit. A szükséges dolgok, amiket meg kell
tenned, ha hazajössz két napra – tette hozzá egy keserű mosoly kíséretében. –
De nem fog sokáig tartani. Ha visszajöttem, a tiéd vagyok.<br />
Biccentettem egyet, miközben viszonoztam a mosolyt, már amennyire tőlem telt,
és hagytam, hogy felhúzzon maga után az ágyról, aminek következtében egészen
pontosan a karjaiban kötöttem ki, és mire feleszméltem, az ajkai már az
enyéimen voltak.<br />
Hiába éreztem a szavaiból áradó kétségbeesést, a csókja inkább volt ragaszkodó,
mintha csak arról próbálna meggyőzni, akármi is folyik benne jelenleg, minden
rendben van, vagy legalábbis rendben lesz.<br />
Nekem pedig eszem ágában sem volt olyan helyekre merészkedni, ahová még nem
volt bejárásom, hiába tudtam, hogy Louis megbízik bennem.<br />
Kéz a kézben érkeztünk meg az étkezőbe, ahol kiderült, időközben három
személlyel több lett a házban, mire alkalmam nyílt megismerni Louis két
legkisebb testvérét, Lottie barátjával együtt, aki a Tommy néven mutatkozott be
és szemmel láthatólag boldog volt a mellettem álló fiú jelenlététől.<br />
- Ha visszajöttem, dumálunk, de most rohanok – nyomott egy puszit a homlokomra,
miközben elengedte a kezemet, és az ajtó felé indult. – Ne bánjam meg, hogy
rátok bíztam! – kiáltotta hátra a válla felett, mire Lottie elnevette magát.<br />
- Nem tudom, miket mondott neked, de tényleg nem vagyunk olyan rosszak –
fordult felém.<br />
- Valóban nem – bólintottam egyetértés gyanánt. – De biztos nem zavarok?
Mármint biztos nem látjátok gyakran, és tényleg nem akarok tolakodni – mondtam,
hogy csak ő hallja, azonban a barátja eléggé el volt foglalva a két kicsi
szórakoztatásával, Lottie azonban gyorsan belém fojtotta a szót.<br />
- Ugyan már, ne viccelj! – rázta meg a fejét. – Tényleg örülünk, hogy itt vagy.
Mondjuk, bevallom őszintén, kemény két napja tudom, hogy Louis-nak barátnője
van, de még mielőtt megijednél ettől, ő szereti, hogy is mondjam… megtartani
magának az ilyet. Még előttünk is.<br />
Bólintottam, bár szívesen kérdeztem volna még néhány dolgot a bátyjával
kapcsolatban, de volt egy olyan érzésem, jobb, ha hagyom őt magától beszélni
róla, és úgy tűnt, Lottie folytatni is fogja, miközben ellépett a teraszajtó
irányába és kinyitotta azt.<br />
- Kiviszem egy kicsit tombolni a kicsiket, velem jössz? – kérdezte, mire
habozás nélkül bólintottam, és követtem őt a hatalmas udvarra.<br />
Egy ideig nyomon követtük, ahogy az ikrek fel és alá rohangálnak a füvön, Tommy
legnagyobb örömére, aki kénytelen volt lépést tartani velük, így már kezdtem
megérteni, mire használta Lottie a tombolni kifejezést, majd végül helyet
foglaltunk a kertben található hintaágyon, ahonnan tökéletes rálátásunk nyílt
minderre.<br />
- Egyébként már az nagy csoda nekünk, hogy elhozott ide – mondta, miközben a
tekintetét a rohanó kicsikre szegezte. – Már csak azért is, mert másfél éve nem
hozott ide senkit, érted, és így egyik pillanatról a másikra előállt azzal,
hogy kíváncsiak vagyunk e rád, meg minden. Én meg mondtam neki, hogy ha van
esze, akkor ezt a kérdést nem teszi fel többet, mert hát egy olyat nem tudnék
mondani ebbe a családban, aki nem lett volna kíváncsi rád.<br />
- És mi van, ha rosszul választott volna? – kérdeztem vigyorogva, noha egy
részem félt, Lottie talán félreérti a viccem, de a tekintetét látva egyáltalán
nem kellett ettől tartanom.<br />
- Áh, Louis nem választ rosszul – rázta meg a fejét. – Mármint hidd el, olyat
nem hozna ide, akiről tudná, hogy nem kedvelnénk meg, vagy kicsapná a biztosítékot.
Amúgy meg félre ne érts, Chloe, de egyáltalán nem tűnsz bicskanyitogatónak. És
ezt most minden rosszindulat nélkül mondom.<br />
- Nem értelek félre – feleltem egy óvatos mosolyra húzva a számat.<br />
- Egyébként is, alig vagytok itt egy órája, és máris többet láttam mosolyogni a
bátyámat, mint az elmúlt fél évben összesen – jegyezte meg. – Bár a
magabiztossága mindig is a régi volt, de azért még később leütöm. – tette
hozzá, mire felnevettem.<br />
- Abból van neki elég – bólintottam.<br />
- A lényeg, hogy akármennyire is ijesztő, hogy ennyien vagyunk esetleg, tudnod
kell, hogy az égadta egy világon semmitől nem kell tartanod velünk kapcsolatban.
Sőt, megkockáztatom, hogy Louis-val kapcsolatban sem – mondta egy sejtelmes
vigyor kíséretében, majd a kissé értetlen tekintetemet látva folytatta. –
Bocsi, de amióta csak beléptél ide, azon gondolkozom, vajon miért nézel úgy a
bátyámra, mintha bármelyik pillanatban eltűnne mellőled.<br />
Le sem tagadhattam volna a döbbentséget, amely kiült az arcomra, a szokásos
pírral együtt, amely előszeretettel zökkentett ki a komfortzónámból a mai nap,
miközben a tekintetemet automatikusan a földre szegeztem.<br />
- Szólj, ha semmi közöm hozzá – szúrta közbe gyorsan a mellettem ülő lány.<br />
- Nem, egyáltalán nem erről van szó – ráztam meg a fejemet. – Csak nem
gondoltam volna, hogy ennyire… nyilvánvaló.<br />
Lottie felsóhajtott, ahogy a tekintetével a ház felé nézett.<br />
- Nem mondom, hogy nem értelek meg, mert pontosan tudom, hogy Louis aztán
minden, csak nem egy egyszerű eset, főleg nem az elmúlt két évben. De egy dolgot
szeretném, ha tudnál, Chloe, mégpedig azt, hogy úgy ismerem őt, mint a
tenyeremet és pontosan tudom, mikor mi zajlik benne. És elég volt egyszer
látnom, hogyan néz rád, hogy tudjam, mennyire oda van érted.<br />
Az ajkamba haraptam, ahogy összébb húztam magamon a farmerdzsekimet – vagyis inkább
Louis farmerdzsekijét – és próbáltam kerülni a lány fürkésző pillantásait,
kevesebb sikerrel.<br />
Annak ellenére, hogy a belső hang a fejemben azt suttogta, egy részem ezzel
pontosan tisztában volt már egy ideje, csak éppen túl hihetetlen volt a
számára, hogy Louis képes lenne többet látni benne, mint a lányt, akit egy
ferde este alkalmával felszedett.<br />
De ez már a saját szegénységi bizonyítványomról árulkodott, nem az övéről.<br />
Szólásra nyitottam a számat, azonban egy másik hang megelőzött.<br />
- Csak megvagytok – lépett elő a hintaágy mögül Louis, miközben a pillantását a
füvön játszó testvéreire szegezte. – Mióta nyomják?<br />
- Szerintem lassan rekordot döntenek – felelte Lottie egy vállvonás
kíséretében. – Már vagy másfél órája nyúzzák Tommy-t, de nem adja fel.<br />
- Emlékeztess, hogy este vállon veregessem a kitartásáért – mondta, mire a lány
bólintott. – Sikerült megismerkedni? – vigyorodott el, mire bólintottam.<br />
- Igen, szóval ajánlom, hogy innentől kezdve többször told ide a képed, és őt
se hagyd otthon – bökött felém a húga.<br />
- Ha megígérem, akkor nem bánod, ha most egy kicsit elviszem magammal? –
kérdezte Louis, mire Lottie csak lemondóan legyintett egyet, de a szeme
mosolygott.<br />
- Nem bánom, de ezért alaposan ki kell engesztelned később – mondta. – Na,
menjetek! Amúgy is össze kell szednem őket.<br />
Rámosolyogtam, miközben feltápászkodtam és mielőtt elindultunk volna, még
eltátogtam neki egy köszönöm-öt, mire csak megrázta a fejét, és viszonozta a
mosolyomat, én pedig magamban elraktároztam, hogy talán életem végéig hálás
leszek Lottie-nak.<br />
A figyelmem ezek után a mellettem lévő fiúnak szenteltem, akivel egy ideig
szótlanul lépkedtünk egymás mellett, mielőtt el nem érkeztünk volna a hatalmas
birtok egy teljesen másik végébe, ahol szintén egy nagyobb füves terület
húzódott, azonban kiszúrtam egy padot az egyik fa árnyékában, és ahogy
sejtettem, Louis is azt célozta meg magunknak.<br />
- Minden oké? – kérdeztem, miután helyet foglaltunk rajta.<br />
- Minden változatlan, maradjunk annyiban – vonta meg a vállát, miközben az
összekulcsolt ujjainkkal játszott, nekem pedig csak akkor tűnt fel, hogy a
tekintete most kifejezetten kimerültnek tűnt a két órával ezelőtti állapotához
viszonyítva.<br />
Eltelt néhány perc, ahol egyikünk sem mondott semmit, azonban volt egy olyan
érzésem, ez most nem az a kínos csend, noha elég volt rásandítanom Louis-ra, hogy
tudjam, mondani akar valamit.<br />
- Az anyám beteg – törte meg a csendet végül újabb percek elteltével.<br />
Az az egy mondat azonban úgy hasította át a levegőt, mint a világ legélesebb
kése.<br />
És egyben a legkegyetlenebb is.<br />
- Ezért nem találkoztál vele, és valószínűleg ezért nem is fogsz az
elkövetkezendő időszakban – folytatta, a tekintetét meredten előre szegezve,
miközben szinte lehetetlen volt bármit is kiolvasni belőle. – És amikor azt
mondtam, el kell intéznem valamit, akkor…<br />
- Nála voltál – fejeztem be a mondatot helyette, ő pedig bólintott.<br />
- Igen, nála.<br />
Lesütöttem a szemem, miközben éreztem, ahogy a kirakós darabjai szépen lassan a
helyükre kerülnek, miközben én tehetetlenül állok az azt ábrázoló kép előtt,
egyre nehezebben véve a levegőt, ahogy fogalmam sem volt, mit kellene mondanom.<br />
Ugyanis amikor azt mondtam, tudom, hogy Louis megbízik bennem, a legvadabb
álmaimban sem gondoltam volna, hogy az irántam érzett bizalma ennyire kiterjed.<br />
<i>Idehozott, miközben a családjával kellett
volna lennie. Csak velük. Miközben az anyjuk kórházban fekszik.<br />
</i>Éreztem, ahogy a fejemben lévő kérdőjelek és a kétségbeesés, miszerint
nincs helyem itt, szépen lassan kisemmiznek, ahogy nagy nehezen szólásra
nyitottam a számat.<br />
- Miért hoztál magaddal, Louis? – kérdeztem, azonban képtelen voltam a szemébe
nézni.<br />
- Mert szerettem volna, hogy itt legyél velem– mondta, mintha mi sem lenne természetesebb,
pedig mindketten tudtuk, hogy nem az.<i><br />
</i>- De <i>miért</i>?<br />
Ezúttal ő volt az, aki lesütötte a szemét, ami normális esetben talán még
inkább kétségbe ejtett volna, azonban tudva, hogy ez idő alatt egyszer sem
engedte el a kezemet, valamiért mégsem engedte, hogy darabokra hulljak.<br />
- Mert azt szerettem volna, hogy lásd, nem vagy egyedül. Hogy tudd, attól még,
mert az elcseszett családod nem akart téged, attól még van olyan, aki igen – ez
volt az a pillanat, amikor a tekintetünk végül mégiscsak összetalálkozott. –
Mert én igen.<br />
Öt másodperc. Ennyi kellett ahhoz, hogy leperegjen előttem a Louis-val töltött
összes pillanat a megismerkedésünktől egészen idáig, az összes beszélgetéstől,
az összes együttléten át az összes vitákig bezárólag minden. Öt másodperc
kellett hozzá, hogy mint egy film, végig nézzem a korábbi egyességünk minden
momentumát, az alkunktól kezdve, amely annak idején eljuttatott minket oda,
ahol most vagyunk.<br />
<i>Bármikor kiszállhatok és ő is bármikor
rám unhat, és még csak meg sem kell indokolnia, miért.</i><br />
Öt másodperc kellett ahhoz, hogy előttem legyen a <i>Heaven’s</i>-beli tartózkodásunk,
csak úgy, mint az azt követő csókunk ugyanazon a helyen, majd pedig a
kétségbeesés, amit akkor éreztem, amikor olyan érzésem volt, mintha direkt
játszana az idegeimmel. Aztán ahhoz elég volt az öt másodperc, hogy magam előtt
lássam a szenvedő Louis-t, aki azt mondja, senkit sem akart annyira, mint
engem. Hogy magam előtt lássam, azt a Louis-t, aki sosem engedi el a kezemet,
és az egyetlen embert, akinek hatalma volt felettem annyira, hogy bármikor
magasba húzzon, vagy éppen a földig taszítson.<br />
Öt másodperc.<br />
Ennyi kellett ahhoz, hogy rájöjjek, menthetetlenül beleszerettem Louis
Tomlinson-ba.</span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-37284028644692581762017-06-25T10:38:00.002-07:002017-06-25T23:28:19.576-07:0023. - Múlt, amely megkavarja a jelent<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "gabriola"; line-height: 115%;"><span style="font-size: large;"><b>Louis</b></span></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLJ9AObHpVmaWTst0gzUr1rrghCCKabaUYwlQR5G88Rk5nTkp11MNohGXXPMgWZHOuyhOda-558LcNBW6nHPkJuoxMOAldwZd7AD8iSu4mnTUfaKVi4cxYFP1LOVOhP7wn6KkR8FGBSoY/s1600/19511817_1543359395715930_1658366291_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="640" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLJ9AObHpVmaWTst0gzUr1rrghCCKabaUYwlQR5G88Rk5nTkp11MNohGXXPMgWZHOuyhOda-558LcNBW6nHPkJuoxMOAldwZd7AD8iSu4mnTUfaKVi4cxYFP1LOVOhP7wn6KkR8FGBSoY/s200/19511817_1543359395715930_1658366291_n.jpg" width="164" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://twitter.com/LouisBestOf/status/878727933048893440">.</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"><br />Már éppen tápászkodtam fel,
hogy a teraszajtó felé induljak, amikor kiszúrtam a szemem sarkából Liam-et,
ahogy felém int, mire kérdően felvontam a szemöldökömet, azonban ő a konyha
felé intett, majd néhány pillanaton belül eltűnt a helyiség ajtajában.<br />
Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy leessen, beszélni akar velem, mire
elnyomtam egy sóhajtást, és a kanapén ülő lány felé fordultam.<br />
- Egy perc, és jövök. Ha akarsz, megvárhatsz – mondtam, mire Chloe bólintott,
és abba az irányba pillantott, ahol másodpercekkel korábban Liam állt.<br />
- Csak nem titkos megbeszélésre készültök? – kérdezte mosollyal az arcán, mire
az égnek emeltem a tekintetem.<br />
- Liam mindent túlreagál, elég ennyit tudnod – feleltem. – Mindjárt visszajövök
– odahajoltam hozzá, hogy egy gyors csókot adjak neki, noha ha nagyon őszinte
szerettem volna lenni, legszívesebben beintettem volna Liam-nek, és Chloe mellett
maradok, de tudtam, hogy társaságban vagyunk, akiknek jóformán nulla köze nincs
ahhoz, ami velünk van.<br />
Újabb bólintás, mint egy megerősítésképpen, hogy rendben lesz, én pedig már
úton is voltam a konyha felé, amiben megtaláltam a pultnak támaszkodó Liam-et,
két sörrel a kezében, amiből az egyiket felém nyújtotta.<br />
- Na, ki vele. Mi ilyen eszeveszettül fontos? – érdeklődtem, ahogy elvettem
tőle a jéghideg üveget, és a számhoz emeltem, hogy ihassak belőle.<br />
- Csak nem türelmetlen itt valaki? – kérdezte vigyorogva, mire kedvem támadt
azzal a lendülettel sarkon fordulni, noha sejtettem, hogy ez lesz a vége, ha
egyszer idehozom Chloe-t.<br />
- Attól függ, kire gondolsz – vontam meg a vállamat.<br />
Liam egy ideig nem szólt semmit, azon kívül persze, hogy a némasága felért ezer
szóval, ahogy félrebillentett fejjel méregetett, mint amikor nem tud hova tenni
valamit, vagy éppen valakit, ez esetben pedig engem.<br />
- Mi van? – kérdeztem végül, miután kezdett egy kicsit idegesíteni a folyamatos
bámulása.<br />
- Neked aztán jól elcsavarták a fejedet, ember – rázta meg a fejét szinte már
hitetlenül.<br />
Kiengedtem az eddig benntartott sóhajt, már csak azért is, mert pontosan
tudtam, hogy mostantól aztán mondhatok bármit, nem fog leszállni rólam, mint
általában, ha meg akar győződni valamiről velem kapcsolatban, de persze az sem
volt mellékes, hogy innentől kezdve még inkább az idegeimre fog majd menni. Még
akkor is, ha Liam egyébként nem tartozott azok közé, akiknek kedvelt
elfoglaltságuk volt, hogy kikészítsenek a túlzott aggódásukkal, vagy éppen
azzal, hogy belemásszanak az életembe, de volt már rá példa, hogy
előszeretettel állt át a sötét oldalra, csak mert azt gondolta, ez majd segít
rajtam.<br />
- Azt hittem örülni fogsz, ha végre összeszedek valakit – jegyeztem meg végül.<br />
- Nem mondtam, hogy nem örülök, csak már annyira megszoktam, hogy a magányos
seggfejt játszod, hogy el is felejtettem, milyen, amikor társaságod van –
vigyorodott el, nekem pedig kedvem támadt tarkón vágni, de elvégre ez még
mindig az ő háza volt.<br />
Ráadásul nem mondott akkora hülyeséget sem.<br />
- Akkor ez már hivatalos? – kérdezte.<br />
Ismételten megvontam a vállamat, ahogy a konyhaajtó felé sandítottam, hátha
valakinek időközben kedve támadt hallgatódznia.<br />
- Mondjuk úgy, próbáljuk kitalálni, mit is akarunk kezdeni a másikkal – mondtam
az egyetlen dolgot, ami közel állt az igazsághoz.<br />
Annak ellenére, hogy hiába nem mondta ki egyikünk sem hangosan, már jóval
túlléptünk a <i>szórakozunk egy kicsit </i>kategóriát,
amikor életem talán legnehezebb óráját éltem át, ahogy szinte könyörögtem neki,
hogy legyen velem, de nem úgy, mint korábban.<br />
- Szóval hivatalos – egy újabb vigyorgás, nekem pedig ismét viszketni kezdett a
tenyerem az elégedett képét látva. – Amúgy tényleg olyan szép, mint a képeken,
bár tény, hogy nem sokat láttam a pulcsija, vagyis inkább a pulcsid miatt –
célzott a csodás újságcikkünkre.<br />
- Vigyázz a szádra – vágtam rá kurtán, mire Liam elröhögte magát.<br />
- Nyugi, Tommo, nincs mitől félned – mondta, mire bólintottam.<br />
- Én is így gondoltam – feleltem.<br />
Elfordult, hogy kidobja az időközben kiürült üveget, majd magához vett egy
másikat. Ha nem ismertem volna eléggé, talán rászóltam volna, hogy elég lesz,
de Liam egy szivaccsal ért fel, ha alkoholról volt szó, így annyiban hagytam a
dolgot.<br />
Meg hát persze még mindig nem voltam olyan helyzetben, hogy osszam az észt.<br />
- Na, nem mintha annyi esélyem lenne nála, figyelembe véve a tényt, hogy eddig
nagyjából képtelenek voltatok akár két pillanatra is leszakadni a másikról –
jegyezte meg.<br />
- Jaj már, senkit sem ismer itt és amúgy is fenntartásai voltak azzal
kapcsolatban, kik vagyunk, mégis mit vársz? – ráztam meg a fejemet.<br />
- Fenntartásai? – vonta fel a szemöldökét Liam.<br />
- Mondjuk inkább úgy, hogy eleinte kicsit jobban félt tőle, mit gondol majd
róla a bandatársam, mint sem a legjobb barátom – mondtam, és ittam egy kortyot
a sörömből. – De ezért nem hibáztathatjuk.<br />
- Igaz – vonta meg a vállát, és úgy tűnt, ezzel lezártnak tekinti a téma ezen
részét. – De ez most nem lényeg. Együtt vagytok?<br />
A kérdése úgy vágott arcon, mint egy pofon, és ha nem lettem volna már profi a
leplezésben, akkor talán olyan fejet is vágtam volna, mint akinek szépen
bemostak egyet, csak éppen nem marad utána monokli. Mindenesetre megpróbáltam
időt nyerni magamnak, mielőtt válaszolok azzal, hogy ismét ráerősen meghúztam a
piámat, noha igazság szerint fogalmam sem volt róla, mit kellene felelnem, több
okból kifolyólag.<br />
Az első, hogy igazából soha nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk, a második,
hogy ennek ellenére azt sem, hogy nem vagyunk együtt, ebből kifolyólag pedig
jött a harmadik indokom, miszerint erre ember nem tud normális egyértelmű
választ adni.<br />
De próbálkozni szabad.<br />
- Meglátjuk még mi lesz – feleltem végül diplomatikusan, Liam tekintetét látva
pedig beláttam, ez a válasz nem csak őt idegesíti fel, hanem engem is.<br />
- Sosem mutatsz be nekünk valakit, akivel sehogy sem vagytok – jegyezte meg,
mintha ezzel megoldást talált volna a ki nem mondott problémára.<br />
- Valahogy vagyunk, csak azt nem tudom, hogy együtt – vetettem rá egy ingerült
pillantást, ugyanis sikerült elérnie, hogy kemény három perc alatt rohadtul
elegem legyen a kérdéseiből.<br />
Főleg miután sikeresen felhúztam magam, amiért nem tudtam rájuk normálisan
válaszolni, csak éppen nem tudtam, kire legyek emiatt roppant dühös; a világra,
magamra vagy éppen Chloe-ra.<br />
- Oké, befejeztem, nyugi – emelte fel védekezésképp maga elé a kezeit. – Csak
vártam a megerősítést, miszerint tényleg ennyire elcsavarták a fejed, vagy csak
beképzeltem, de úgy tűnik, a megérzéseim még mindig kiválóak. – jegyezte meg
elégedetten.<br />
- Nem csavarták el a fejemet – szúrtam közbe, az utolsó korty sört követően,
mire kénytelen voltam belátni, lehetséges, hogy ennél erősebb italra lesz
szükségem az est további részére.<br />
- Na, hol maradnak a részletek, haver? – röhögött.<br />
- Épp eleget tudsz, hidd el nekem – feleltem nemes egyszerűséggel.<br />
Amúgy is, az egyetlen elv, amihez még mindig tartottam magam Chloe-val
kapcsolatban – és az egyetlen, ami nem változott a hónapok során – hogy nem
fogom őt kiadni másnak, még ha olyasvalakiről is van szó, mint Liam, vagy bárki
a többiek közül.<br />
Liam bólintott, noha a tekintetén tisztán látszódott, mennyire nincs
megelégedve a diszkréciómmal, még ha mélyen belül tudja, korrekt, amit
csinálok, főleg mivel sosem voltam híve a kössünk mindent a másik orrára
dolognak, és nem csak ha lányokról volt szó. Hiába volt nehéz mindent
eltitkolni mindenki elől, mikor hónapokon keresztül össze vagytok zárva egy
buszba, vagy jobbik esetben egy szálloda emeletére egy-egy turné alkalmával,
ahol igen nehéz kibírni, hogy előbb vagy utóbb ne keress nők társasága után, ha
az adott pillanatban éppen nem vagy foglalt. Na, nem mintha bárki is
hűtlenkedett volna közülünk – és talán ez a leghihetetlenebb dolog az egészben,
vagyis inkább a szakmában – hiába telt bele hetekbe is, mire végre utánunk
repült a várva várt személy, a többiek közül pedig talán nekem volt a
legegyszerűbb dolgom, miután szinte az összes eddigi turnét így csináltam
végig. A többiek ügye már más kérdés.<br />
- Chloe tudja már, hogy el kéne repülnünk jövőhéten? – érkezett a kérdés
Liam-től, mire kénytelen voltam visszatérni a valóságba, már csak azért is,
mert ismét előszeretettel vágott pofon.<br />
- Basszameg – szisszentem fel, miközben a kezemben tartott üveg majdnem Liam
méregdrága konyhakövén kötött ki, de időben kapcsoltam, mielőtt a gyilkos tekintetét
valódi gyilkolásra válthatta volna. – Szerinted hazajutok egy hét alatt?<br />
- Kizárt, de azért szép próbálkozás volt. Szükség van rád odaát, tudod –
emlékeztetett arra, amit eddig is jól tudtam, miszerint rohadtul megígértem
neki, hogy ha vége ennek a rohadt pár hónapnak, akkor elhúzok vele LA-be néhány
hét írásra, ivásra és még ki tudja mire.<br />
Igen ám, de ez még jóval az előtt történt volna, hogy Chloe mit sem sejtve
betipegett az életembe, ezzel lényegébe háttérbe szorítva minden egyéb dolgot.<br />
- Tudom hát – masszíroztam meg az orrnyergemet, ahogy azon tűnődtem, vajon
létezik e olyan tudomány, amely kifejti, hogyan adja be az ember az egy hetes <i>barátnőjének </i>vagy mijének, hogy legalább
két hétig nem találkoznak, mert a világ másik végén szedi szét éppen magát a
haverjaival, miközben amúgy dolgoznia is kéne. – Mindegy, megoldom.<br />
Az már más kérdés, mégis hogy a francba.<br />
Végül azonban megpróbáltam háttérbe szorítani az LA-dolgot, amíg követtem
Liam-et vissza a nappaliba, ahol akkoriban már csak Chloe és Niall
tartózkodott, ahogy a kanapén ültek bájcseverészve, az érkezésünkre azonban egy
emberként kapták fel a fejüket.<br />
- Hol rejtegetted őt eddig, Louis? – kérdezte az utóbb említett személy,
miközben a mellette ülő lányra bökött, aki elpirulva szegezte a tekintetét a
földre.<br />
Nem voltam paranoiás, pontosan tudtam, hogy pont nem Niall-től kell féltenem
Chloe-t a jelenlévő idióták közül, sőt, egy részem még örült is annak, hogy
pont vele maradt itt, ugyanis ismertem annyira a társaság néhány tagját, hogy
előszeretettel vetik rá magukat minden mozgó dologra, pláne akkor, ha friss
húst látnak, hiába nem jött egyedül.<br />
Mindemellett azonban azzal is tisztában voltam, hogy velem azért nem szívesen
csesznének ki.<br />
- Biztos helyen – adtam a szerintem korrekt választ, és a kezemet nyújtottam
Chloe felé, hogy felsegítésem és folytassuk az útunkat az eredeti terveink
szerint, azaz az erkély felé.<br />
Mielőtt Liam úgy nem döntött, hogy keresztbe húzza a számításaimat, és persze
az önértékelésemet azzal, hogy elbizonytalanít a kapcsolatomban.<br />
- Ha túl messzire ment, leütöm – hajoltam oda a lányhoz, aki erre felnevetett,
míg Niall is hasonlóan reagált a háttérből.<br />
- Nyugi, igazi úriember voltam – mondta, én azonban csak megráztam a fejemet.<br />
- Azt nehéz elképzelnem – jegyeztem meg, ahogy kinyitottam az üvegajtót, és
kiléptünk a kora nyári estébe.<br />
Amint szabad levegőre kerültünk, már vettem is ki a zsebembe rejtett
cigisdobozt, majd kérdőn Liam felé bólintottam, aki azonban megrázta a fejét,
mivel hogy már ott villogott a kezében a sajátja. Bólintottam, mivel mást
nagyon nem terveztem megkínálni rajta kívül, azonban kis híján hanyatt estem,
mikor a szemem sarkából kiszúrtam, ahogy a mellettem álló lány hasonlóan tesz,
csak éppen a táskájából veszi elő a cigit.<br />
Már csak azért is, mert tisztán előttem van a megismerkedésünk estéje, amikor
is visszautasította, hogy megkínáltam egy szállal.<br />
- Hát te? – vontam fel a szemöldökömet, ahogy felé fordultam, Chloe azonban
csak megvonta a vállát. – Mi van azzal, hogy nem része az életvitelednek? –
vigyorodtam el, ő azonban csak megrázta a fejét.<br />
- Kemény hetek vagyok túl, mondjuk úgy – motyogta, én pedig egyből beláttam,
hogy nem lenne tanácsos tovább faggatóznom.<br />
Annak ellenére, hogy magamból kiindulva egyáltalán nem zavart, hogy cigizik e
vagy sem, mégis volt bennem némi keserű szájíz, ha arra gondoltam, mindezt
azért, mert túlságosan is megviselte ez az egész titkolózás a legjobb barátnő
előtt dolog, amit lényegében nekem köszönhet, bár sosem kértem tőle, hogy
titkoljon el Kylie elől.<br />
Ahogy ott állt mellettem, lehetőségem nyílt ismét végig mérni tetőtől talpig,
már vagy harmadszorra aznap este, és amellett, hogy ismét megállapítottam,
mennyire fáradtnak tűnik, be kellett ismernem, még ez sem veszi el tőle azt,
mennyire gyönyörű. A megismerkedésünk óta sokszor szerettem volna térdre
borulni és köszönetet mondani, amiért pont ő került aznap este az utamba, azt
pedig már aznap éjjel sikerült megállapítanom, mikor felkeltem mellette, hogy
pontosan értem, mit látott benne a részeg énem. A felől pedig, hogy most mit
látok benne, kérdés sincs.<br />
- Alexis, ideadnád azt az öngyújtót? – kérdezte Liam, miután már vagy egy perce
nyüstölte a sajátját, eredménytelenül.<br />
A tekintetem automatikusan a lányra kúszott, aznap este talán először, mire nem
túl meglepetten vettem tudomásul, hogy a pillantása összetalálkozott az
enyémmel, miközben átadta a gyújtót Liam-nek. Igyekeztem a lehető legrövidebb
ideig a szemébe nézni, azonban még így is sikerült elkapnom a várva várt gúnyos
pillantást, noha csak két másodperc erejéig merészkedett el, hogy csak én
lássam.<br />
Próbáltam nem látványosan unott fejet vágni – bár szerintem nem sikerült –
miközben elfordítottam a fejemet, vissza Chloe felé, akiről úgy tűnt,
szerencsére nem volt szemtanúja ennek, ugyanis éppen Liam kérdésözönét tűrte.<br />
- Z-ről tud valaki valamit? – kérdezte hirtelen a már jó állapotban lévő Tyler,
ahogy egy újabb cigire gyújtott.<br />
Nem kellett hatalmas zseninek lennie egyikünknek sem, hogy tudjuk, melyik Z-ről
beszél, noha annyira nem lepett meg, hogy képes ezt egy buli közepén felhozni,
elvégre Tyler sosem az eszéről volt híres, ha pedig már ivott is, főleg nem.<br />
- Haver, innen senki sem beszél vele – feleltem, miközben éreztem, ahogy Chloe
keze az enyémet keresi, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat.<br />
- Ne már – rázta meg a fejét Tyler. – Liam, még te sem?<br />
Annyira nem értettem, mi ezen a rohadt meglepő, ráadásul kezdtem érezni, hogy
semmi humorom nincs a Zayn-témához, csak úgy, mint a kezemet szorongató
Chloe-nak, sem pedig a tekintetemet kereső Niall-nek, és hálát adtam az égnek,
amiért Harry bent maradt a házban, noha őt hatotta volna meg ez a legkevésbé.<br />
- Egy hónapja megdobott iMessage-en, hogy lesz valami rongyrázás nála megint,
de LA-ben voltam – vonta meg a vállát válaszként a házigazda, miközben a
tekintetét a kezében tartott telefonjára szegezte, nyilvánvaló okokból.<br />
- De gáz – reagálta le Tyler.<br />
- Kérdezd Alexis-t – mondtam, mire az említett személy arca vagy három
árnyalattal vörösebb lett, mint eredetileg volt.<br />
Hiába éreztem – amellett persze, hogy a beszólásom csillagos ötös volt ezúttal
is – hogy kissé túl messzire mentem, több okból kifolyólag, mégsem bírtam
megállni, hogy a halvány mosoly, amit külön ezekre az alkalmakra tartogattam,
kiüljön az arcomra, miközben eszem ágában sem volt elfordítani a tekintetem a
lány visszavonulót fújó arcáról.<br />
Annak ellenére, hogy tisztán éreztem Chloe tekintetét az oldalamban, mint ahogy
Liam figyelmeztető pillantásai is valahol ott voltak a háttérben.<br />
Kár, hogy ez alkalommal egyik sem hatott meg.<br />
- Mindenki befelé – törte meg a hirtelen beállt csendet Liam, én pedig rögtön
tudtam, hogy sikerült kihúznom a gyufát.<br />
<i>Megint</i><br />
Chloe kérdő pillantások kíséretében nézett hol rám, hol pedig a házigazdára, én
azonban megráztam a fejemet.<br />
- Te maradhatsz, csak készülj fel rá, hogy szét akarja majd rúgni a seggemet –
mondtam.<br />
Chloe összeráncolt szemöldökkel méregett, de nem szólt egy szót sem, amíg Niall
és Liam kivételével mindenki betáncolt a házba, így négyen maradtunk, de ahogy
csak sejtettem, Liamnek esze ágában nem volt elküldeni mellőlem a lányt, és bár
konkrét tippem nem volt az okára, voltak sejtéseim.<br />
Köztük volt az is, hogy hiába van bent Harry, aki figyel rá, nem akarja a
többiek és persze Alexis karjaiba lökni.<br />
- Na, ki vele, mi van már megint? – szegezte nekem a kérdést Liam, amint az
utolsó ember becsukta maga mögött az teraszajtót, és valaki feltekerte bent a
zenét.<br />
- Mármint? – vontam fel a szemöldökömet, és figyeltem, ahogy Chloe hátrál egy
lépést, de még mindig nem engedi el a kezemet. – Most ne nézzetek rám így, ti
hívtátok ide Alexis-t, tudhattátok volna, hogy ez lesz.<br />
- Nem én hívtam, hanem Niall – mutatott Liam a mellette álló személyre, aki
erre csak megvonta a vállát.<br />
- Most mit tudtam csinálni, mindenáron jönni akart, pedig szóltam neki, hogy
itt leszel, és nem egyedül jössz.<br />
- Gondolom, ez még inkább arra sarkallta, hogy eljöjjön – jegyeztem meg.<br />
- De ez nem ok arra, hogy seggfej legyél vele – vetette közbe Nialler.<br />
- Unom már a Zayn-témát, remélem megérted. Kicsit sok volt belőle az elmúlt pár
hónapban – mondtam, és éreztem, ahogy Chloe megfeszül mögöttem, mire
megszorítottam a kezét, hogy érezze, én az ő oldalán állok, csak éppen a saját
seggemet próbálom védeni, mert semmi humorom magamra haragítani őket.<br />
- Megértem, csak azt nem értem, minek feszegeted ezt az egészet, mikor te is
tudod, hogy semmi értelme – rázta meg a fejét Liam. – Oké, zavar Zayn,
megértem, zavar Alexis, ezt is megértem. Amit viszont nem, hogy miért nem zárod
már végre ki őket. Zayn is csak addig zavar, amíg magadra veszed a faszságait,
mikor tudod, hogy pont ez a célja, mivel nem idióta, és érzi, ki ugrik a
cseszegetésre.<br />
- Annak ellenére, mennyire bölcsen kezeled ezt az egészet, még mindig felveszed
neki azt a rohadt telefont – feleletem rezzenéstelen arccal. – Amúgy meg
tévedsz, mert leszarom Zayn-t. Egészen addig, amíg nem érzem azt, hogy megint a
pofámba mászik.<br />
- Hazaviszem Alexis-t. Mindjárt jövök – vetette közbe Niall, és már ott sem
volt.<br />
- Oké, utoljára kérdezem meg – lépett közelebb Liam, a tekintetében ez
alkalommal inkább aggódással, mint sem ingerültséggel. – Mit csinált Zayn?<br />
Megvontam a vállamat, ahogy egy újabb cigarettára gyújtottam, miközben éreztem,
hogy legszívesebben hatot is elszívnék egyszerre, már ha lehetséges lenne.<br />
- Semmit azon kívül, hogy négy hónapon belül többször találkoztam vele, mint az
elmúlt majdnem két évben összesen, és ez kicsit zavar.<br />
Hiába voltam tisztában Liam diszkréciójával, valamiért nem tartottam túl jó
ötletnek, hogy elkezdjem ecsetelni az elmúlt fél év történéseit, amiben a
mellettem álló Chloe is túl nagy szerepet kapott, hát még a legjobb barátnőről
nem is beszélve, így sejtettem, hogy azt a beszélgetést egy másik alkalommal
kell megejtenünk.<br />
- Azt sem tudtam, hogy ilyen sokat van Londonban mostanában – jegyezte meg
Liam.<br />
- Én már nem tudom, mi van itt, de kezd egy kicsit zavarni, hogy bárhová kell
mennünk, lassacskán mindenhol őt kell kerülgetnem – mondtam.<br />
Egy ideig egyikünk sem szólt semmit, majd feltűnt, hogy egy idő után Liam
Chloe-ra szegezi a tekintetét, aki mindeddig néma csendben tűrte a
szóváltásunkat, én pedig elgondolkoztam azon, vajon mennyi esélye van annak,
hogy vele is vár rám egy hosszas beszélgetés.<br />
Mintha ezt csak megérezte volna, Liam szinte azonnal menekülőre fogta a dolgot.<br />
- Megyek és megnézem szétszedték-e a házat – sóhajtott fel, és ahogy elhaladt
mellettünk, vállon veregetett, amiből arra következtettem, ennek a
beszélgetésnek még koránt sincs vége.<br />
- Szóval így néz ki egy igazi buli nálatok – szólalt meg Chloe, hosszú idő óta
először, miközben az arcára valamilyen beazonosíthatatlan mosolyszerű ült ki.<br />
De nem tudtam, mennyire kéne ezt rossz előjelnek vennem.<br />
- Reméltem, hogy tetszeni fog – feleltem, és nyüglődve vettem tudomásul, hogy
mindjárt leég a cigim. – Gondolom, kíváncsi vagy néhány dologra – nyomtam el
végül, de már éreztem is, ahogy a kezem nyúl egy másikért.<br />
Chloe megvonta a vállát, miközben a tekintetét a földre szegezte.<br />
- Sejtem, hogy nem véletlenül vagy ennyire kiakadva Alexis-re, és hogy én sem
véletlenül kaptam néhány éles pillantást tőle, amióta itt vagyok.<br />
- Remek – morogtam, ahogy arra gondoltam, ha ezt tudom, lehet többet vágtam volna
Alexis fejéhez a Zayn-es múltjánál<br />
- Túlélem, Louis – mondta, mire a tekintetemet az övébe szegeztem. – Mint ahogy
túl fogom élni, hogy nem mindenki repes az örömtől, ha veled lát, még akkor is,
ha az elődjeimről van szó.<br />
- Elődjeid? – meredtem rá hitetlenül. – Gondolod, hogy Alexis jelentett nekem
valaha annyit, mint amennyit te jelentesz nekem?<br />
Figyeltem, ahogy az arcszíne egy árnyalattal fehérebbre vált erre a kérdésemre,
mire megráztam a fejemet.<br />
- Nézd, Chloe, szomorú vagy sem, nem mindenkivel éreztem azt, hogy több lenne
köztünk sima vonzalomnál, és igen, Alexis is ebbe a pakkba tartozott, de pontosan
tudta, mire számítson. Az már más kérdés, hogy egy idő után azt gondolta, több
is lehet ennél, de még ha így is volt, soha nem mondta ki hangosan. Főleg,
mivel kemény három alkalom után vége lett – mondtam végül hosszas meggondolás
után, miszerint mennyire menjek el a témában.<br />
- Miért? – szegezte nekem a kérdést, amit annyira nem vártam, tekintve, hogy
arra számítottam, kerülni fogja az ex-témát, ahogy eddig is tette rejtélyes
okokból kifolyólag.<br />
Annak ellenére, hogy szerintem többször is biztosítottam a felől, hogy nem kell
aggódnia, nem visel meg lelkileg, máskülönben nem léptem volna tovább – vagyis inkább
nem akarnék továbblépni vele.<br />
- Mert nekem nem humorom elviselni, ha olyannal járok össze, akinek rajtam kívül
van még valakije, hát ha még az a valaki Zayn – feleltem. – Így miután kaptam
egy fülest, gyorsan véget vetettem a dolognak, ő pedig könyörgött, hogy
bocsássak meg neki, csak éppen itt nem arról volt szó, hogy megcsalt volna vagy
bármi, egész egyszerűen…<br />
- Zayn zavart – fejezte be helyettem.<br />
- Valami olyasmi – bólintottam, és szívtam egy slukkot. – Mondjuk ez már bőven az után történt, hogy Zayn kilépett volna. De mondom, annyira
nem voltunk mélyen, hogy megviseljen vagy bármi, csak megkértem, hogy ha
lehetséges, kerüljön el a jövőben, csak hát igen nehéz, mikor Niall valamilyen
oknál fogva legjobb barátnak fogadta. De ebbe már inkább nem szólok bele.<br />
Chloe erre már nem mondott semmit, hátat fordított nekem és a terasz másik
végébe sétált, én pedig mindeközben képtelen voltam levenni a tekintetemet
róla. Már csak azért sem, mert ismételten felmerült bennem a kérdés, vajon
miért érzem magam a világ legnagyobb idiótájának és a világ legszerencsésebb
emberének együttesen, valahányszor vele vagyok.<br />
Noha volt egy sanda gyanúm, sikerült elindítanom benne valami folyamatot ma
este, amit minél hamarabb le is kell állítanom, ha nem akarom, hogy kétségek
merüljenek fel benne.<br />
Így aztán elnyomtam a feltörni készülő sóhajt, elnyomtam a cigimet és
elindultam felé. Amint mellé léptem, már meg is ragadtam a derekát, hogy magam
felé fordíthassam, így végre hajlandó volt a szemembe nézni, ahol csakugyan ott
tükröződött a bizonytalanság, még ha halványan is, de ott volt.<br />
- Elhiszed, ha azt mondom, mindennek aztán tényleg semmi jelentősége nincs rád
nézve? – kérdeztem.<br />
Szépen lassan, de kihúztam belőle egy bólintást, mire nem bírtam megállni, hogy
el ne vigyorodjak.<br />
- Mi van? – ráncolta össze a szemöldökét.<br />
- Mondtam már, mennyire édes, amikor féltékeny vagy? – kérdeztem.<br />
Az égnek emelte a tekintetét, ahogy megpróbált kiszabadulni a szorításomból,
feleslegesen persze, ugyanis könnyedén visszarántottam magamhoz, hogy birtokba
vehessem az ajkait, csak hogy ő is tisztában legyen vele, kié.</span><br />
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><span style="font-size: 14.6667px;"><b>Sziasztok!</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b><b style="font-size: 14.6667px;">Először is küldeném a világ összes bocsánatkérését, mint ahogy mindig, valahányszor túlvállalom magam és azt gondolom, belátható időn belül tudok jelentkezni, de mint általában, a balszerencse a suli utolsó hetére is megtalált, már ami az időbeosztásomat illeti. Szóval fogalmam sincs mit mondhatnék azon kívül, hogy utálom megszegni az ígéreteimet, és tudom, hogy ez nem az első alkalom és talán nem is az utolsó, de innentől kezdve tényleg igyekezni fogok - főleg mivel nyár van juhé - hogy időben érkezzenek a részek. Mert hát valóban ígértem, hogy akár kettő is lehet egy héten, és bízom benne, hogy ez össze is fog jönni, remélem a sors is az én oldalamon áll ez ügyben.:) Mindenesetre szeretném megköszönni a türelmeteket, támogatásotokat, ugyanis a szörnyű időbeosztásom ellenére mindenkit egytől egyik nagyon imádok, és eszem ágában sincs senkinek sem csalódást okozni sem most, sem pedig később. Most pedig, hogy szabadkoztam egy sort, szeretném megköszönni az előző részhez érkezett összes visszajelzést komment és pipa értelmében egyaránt, mint minden egyes alkalommal, most is emlékeztettetek arra, mennyire szerencsésnek mondhatom magam, amiért itt vagytok, még ha van olyan, aki nem is ír nekem, csak jelen van, már az is a világot jelenti nekem. Szóval köszönöm-köszönöm-köszönöm, a világ összes virtuális ölelése a tiétek!:)<333<br />A részhez nincs túl sok hozzáfűzni valóm, mint hogy az eleje ellenére igyekeztem a vége felé összehozni a főszereplő párosunkat, remélem sikerült valamennyire, a következő rész kapcsán pedig annyit, hogy elképzelhető, az is Louis szemszögéből lesz, remélem ezt senki sem bánja.:)<br /><br />Szerintem eleget koptattam a billentyűzetet, további szép estét drágáim, vigyázzatok magatokra, még egyszer köszönök mindent éés jövő héten találkozunk!<3<br /><br />Mindenkit szeretek,<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></b></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-78700793990739549352017-06-10T13:06:00.000-07:002017-06-10T13:06:25.812-07:0022. - A belső kör<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTFL9SKE9oJ4hLq7wxYt476fN3M3KkZVdOLY5jrAn5gEVZZRBSTGGFXs73sTVskrOkT28g6cci-v-QfW3YjdM1_boNiH7133DEXndu3YVLD_-b8pTnkbkVaHxyBnn5SFATznHH1op0DVc/s1600/maxresdefault1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTFL9SKE9oJ4hLq7wxYt476fN3M3KkZVdOLY5jrAn5gEVZZRBSTGGFXs73sTVskrOkT28g6cci-v-QfW3YjdM1_boNiH7133DEXndu3YVLD_-b8pTnkbkVaHxyBnn5SFATznHH1op0DVc/s200/maxresdefault1.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://i.ytimg.com/vi/tsSwDrxiyU0/maxresdefault.jpg">.</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Idegesen
az órámra pillantottam, abban az öt percben már vagy tizedszerre, de éppen csak
annyira, hogy senkinek ne tűnjön fel az asztalnál, nehogy aztán
udvariatlanságnak fogják fel. Noha tény és való, hogy legszívesebben már az
első óra után elmenekültem volna az étteremből, a lehető legtávolabbra a velem
szemben helyet foglaló pénzeszsákoktól, akiknek nem volt jobb dolguk, mint sem
hogy felhúzott orral méregessenek, mintha csak egy darab hús lennék, akiről azt
mérlegelik éppen, alkalmas-e a vacsorájukhoz vagy sem.<br />
Ilyenkor mondhatni előnyömre vált, hogy a fajtájukból származom, ergo szinte
minden mozzanatukra, mondanivalójukra tudom, hogyan kell reagálnom, vagy éppen
hogyan játsszam meg csendes tagot, miközben nekik sejtelmük sincs arról, hogy
tudok olvasni belőlük és felettébb jól szórakozom a megjátszott kedvességükön
és profizmusukon, mikor szemmel láthatólag mindkettő híján vannak.<br />
De ha valamit, akkor azt sikerült megtanulnom az alatt a néhány év alatt, amit
a táncos világban töltöttem, hogy ha van szponzor, akkor fel kell venni a
műmosolyt, nincs mese. Még ha ez azt is jelenti egyben, hogy köteles vagyok
részt venni a többiekkel együtt az ilyesfajta csodás dolgokon, mint például
vacsora és a többi, hogy a nagykutyák érezzék, mennyire hálásak is vagyunk a
támogatásukért, na, nem mintha akkora érvágás lett volna méregdrága salátát
enni az orruk előtt, miközben ők és Poppy az üzleti részről beszélgetnek.
Nekünk egyedül annyi volt a szerepünk, hogy jelen legyünk és lássák, milyen
formában vagyunk, ezért elég volt, ha egy-egy alkalommal csak hárman-négyen
mentünk el, és általában mindig más, hogy senki se maradjon ki a buliból.<br />
Mondjuk az utóbbi két alkalommal Poppy Jessie-t és engem is egyaránt elhozott
magával, aki most szintúgy helyet foglalt a jobbomon, míg a balomon Kylie,
Poppy pedig az ő oldalán, hogy folyamatos kontaktban legyen a partnerekkel.<br />
Megkíséreltem egy pillantást vetni a mellettem ülő lányra, aki ez alkalommal is
makulátlanul festett a fekete ruhájában, füstös szemével és hullámos hajával,
amit mindig is irigyeltem, miközben a tekintetét az asztalra szegezte, hogy még
csak véletlenül se kelljen a szemembe néznie. Elnyomtam egy kisebb sóhajt, fél
füllel az asztalnál zajló beszélgetést, félig az étterem zajait hallgatva,
miközben elgondolkoztam azon, vajon képesek leszünk e normálisan egymásra nézni
az elkövetkezendő tizenöt percen belül, mielőtt ideér az autó azzal a bizonyos
személlyel együtt, aki miatt lényegében egy napja nem tudunk egymáshoz szólni.<br />
És bár a háttérben talán nem feltétlenül Louis áll, jelentős szerepe van a
történtekben, még ha leginkább itt az őszinteség az, ami ebben a szent
pillanatban olaj a tűzre köztünk.<br />
Annak ellenére, hogy tegnap este hónapok óta voltam vele igazán őszinte.<br />
Az ajkamhoz emeltem a borospoharat, hogy igyak egy szolid kortyot, miközben még
csak véletlenül sem tűnök mohónak az asztaltársaság előtt, noha mélyen belül
legszívesebben az egészet letoltam volna egyszerre.<br />
Fel sem tűnt, ahogy egy idő után mindenki mozgolódni kezd, a társaság néhány
tagja pedig felállt, és az étterem udvara felé veszi az irányt, mire magamban
elkönyveltem, hogy valószínűleg rágyújtanak, azonban ez egyben azt is
jelentette, hogy kettesben maradunk Kylie-val, figyelembe véve a tényt, hogy
Jessie és Poppy szintén a dohányosok körébe tartoztak.<br />
És bár az elmúlt időben már én sem utasítottam vissza egy-egy szál cigit,
valamiért nem akaródzott a producerek előtt rágyújtanom.<br />
- Hát ez remekül megy – törte meg a csendet Kylie, kirángatva ezzel a
merengésemből, mire felvont szemöldökkel fordultam felé, azt mérlegelve, vajon
jól hallottam e, hogy megszólalt, vagy már kezdek képzelődni.<br />
Oldalra pillantva azonban meglepve konstatáltam, hogy a mellettem ülő lány
egyenesen a szemembe néz, ahogy előkapta a telefonját.<br />
- Őszinte leszek, egy betű nem rémlik abból, amit beszéltek – vontam meg a
vállamat, még mindig kisebb sokk alatt állva, hogy Kylie szóba áll velem.<br />
Noha tény és való, hogy sokkal rosszabbra számítottam tegnap, már ami az
igazsággal kapcsolatos reakcióját illeti, azonban még így sem mondhattam el,
hogy nem okozott nekem egy álmatlan éjszakát a tekintete, amikor megtudta, mi
van köztem és Louis között.<br />
Vagyis amikor megtudta, hogy egyáltalán közöm van Louis-hoz.<br />
- Istenem, de jól jönne most egy rohadt fürdő – jegyezte meg a telefonjára
szegezve a tekintetét. – Szerinted meddig húzzák még?<br />
- Lassan vége – pillantottam ismét az órámra, mire örömmel állapítottam meg,
hogy öt percen belül megjön a kikérőm.<br />
Éreztem, ahogy három dolog miatt is elönt az izgalom, bár ebből leginkább a
láthatom Louis-t vitte a pálmát, még akkor is, ha a megmenekülök a producerek
elől és a vége ennek a rohadt hétnek is elég nyomós ok volt ahhoz, hogy csaknem
ugrálni akarjak örömömben.<br />
Még akkor is, ha ez egyet jelent azzal, hogy ismételten látnom kell Kylie
idegenkedő tekintetét, amikor rájön, miért távozok előbb a vacsoráról, mint a
többiek.<br />
- Max neked – morogta egy szemforgatás kíséretében, és noha nem éreztem benne
rosszindulatot, mégis görcsbe ugrott a gyomrom.<br />
Nem tudtam, miképpen kellene reagálnom azon kívül, hogy megeresztem a világ
legóvatosabb mosolyát, amely nem tart tovább két másodpercnél, hogy nehogy azt
gondolja, megfeledkeztem a tegnap estéről.<br />
<i>Már ha egyáltalán ez lehetséges lenne.<br />
</i>Újabb kellemetlen emlékképekkel később már kezdtem feloldódni, ahogy
lassacskán a kinti társaság is visszaérkezett az asztalról, és már nem voltam
kettesben Kylie-val, aki ezek után a tekintetét folyamatosan rajtam tartotta,
egészen addig, míg oda nem lépett az asztalunkhoz az egyik pincér.<br />
- Bocsásson meg, kisasszony, de megérkezett az autója – mondta egy diszkrét
pillantás kíséretében, mire hálásan bólintottam, és sűrű bocsánatkérések
közepette elköszöntem az asztaltól.<br />
- Semmi gond – felelte Poppy mosollyal az arcán. – Pihend ki magad hétfőig.<br />
Megköszöntem, majd illedelmesen kezet fogtam a szponzorokkal, megöleltem
Jessie-t és Kylie felé fordultam, aki meglepetésemre egy gyors puszit nyomott
az arcomra.<br />
- Később találkozunk – motyogta, és már vissza is ült a helyére.<br />
- Kikísérlek – mondta Jessie, mire tétován bólintottam, noha volt egy olyan
érzésem, Louis nem tervez kiszállni az autójából, azonban így is sejtettem, hogy
nem lesz túl boldog, amiért az ő oldalán lépek ki az étteremből.<br />
Annak ellenére, hogy sejtettem, Jessie csupán indokot keresett, hogy ismét
kimehessen rágyújtani.<br />
- Mizu Kylie-val? – kérdezte, ahogy kifelé haladtunk a méregdrága hely előtere
felé.<br />
- Hogy érted? – ráncoltam össze a szemöldökömet, miközben próbáltam nem túl
gyanúsnak tűnni.<br />
- Hát nem tűnik valami lelkesnek. Ma a szokásosnál is lehangoltabb, már ha
szabad így fogalmaznom a jelenlétedben – tette hozzá vigyorogva, mire egy
szemforgatás kíséretében leintettem.<br />
- Ő ilyen, Jess – feleltem. – Amúgy meg mikor láttad őt valaha lelkesnek, ami
munkával kapcsolatos jópofizásról volt szó? Vagy tulajdonképpen bármelyikünket.<br />
Magamban azonban a biztonság kedvéért elkönyveltem, hogy nehogy később alábecsüljem
Jessie megfigyelő képességét, hiába Oscar-díjas, amit Kylie-val művelünk néha
napján.<br />
- Van benne valami – nevetett fel, ahogy időközben kiértünk az étterem elé,
ahol csak úgy hemzsegtek a jobbnál jobb ruhákba öltözött emberek, akik azt
várták, hogy bejuthassanak.<br />
- Elleszel? – érdeklődtem, ahogy idegesen pillantottam ide-oda, a pincér
elmondása ellenére a kocsinak azonban hűlt helyét láttam.<br />
- Persze – mondta Jessie. – Még fél óra, és kidőlnek.<br />
Ebben muszáj volt igazat adnom neki, ugyanis általában még két ital és haza
akarnak majd menni. Legnagyobb örömünkre.<br />
Szólásra nyitottam a számat, épp abban a pillanatban, hogy a szemem sarkából
kiszúrtam, ahogy az étterem elé érve egy sötét autó lassítani kezd, majd pedig
megáll, az első ülésről pedig kipattan egy termetes alak. A tippem még azelőtt
beigazolódott, hogy elhúzta volna a hátsó ülés ajtaját, így annyira nem
lepődtem meg, hogy a következő pillanatban Louis-val találtam szemben magunkat,
aki ide-oda pillantva szállt ki a járműből, a tekintete pedig másodperceken
belül találkozott az enyémmel, mire a térdeim automatikusan remegni kezdtek.<br />
- Akkor hétfőn – fordultam Jessie felé gyorsan, aki leplezetlen döbbentséggel
nézett hol a most érkezett Louis-ra, hol pedig rám.<br />
Éreztem, ahogy szépen lassan leesik neki a dolog, ezzel együtt pedig azt is,
hogy az arcom jó pár árnyalattal sötétebbre vált, ahogy egy újabb gyors
ölelésben részesítem, mielőtt elindultam volna az autó előtt várakozó fiú felé,
aki tisztes távolságból figyelte a jelenetet.<br />
Annak ellenére, hogy mélyen belül pontosan tisztában voltam vele, előbb vagy
utóbb úgyis megláttak volna minket, mégis furcsának hatott, hogy Louis – mintha
mi sem lenne természetesebb – mindenki előtt nyomott egy gyors csókot a
homlokomra.<br />
- Szia – mondta. – Mehetünk?<br />
Bólintottam, ő pedig már be is tessékelt az autóba, én pedig megkönnyebbülten
vettem tudomásul, hogy még mindig nem tervezünk annyira nagyon nyilvánosban
játszani.<br />
- Féltékenykednem kéne? – kérdezte szórakozottan, ahogy az autó szépen lassan
elindult velünk.<br />
- Csak együtt táncolunk – intettem le, és igyekeztem nem kimutatni, mennyire
elégedett vagyok még csak a feltételezéssel is, hogy valaha féltékeny lenne.<br />
- És ezt ő is tudja? – érkezett az újabb kérdés, azonban ez alkalommal már
kevésbé éreztem, hogy szórakoztatónak találná a helyzetet.<br />
Felvont szemöldökkel fordultam Louis felé, aki azonban határozottan állta a
tekintetemet, mintha ismételten ez az egész felhívás lenne a keringőre.<br />
- Te jó ég, persze – nyögtem fel kínosan, miután beláttam, tényleg komolyan gondolja.
– Jessie normális.<br />
- Az lehet, de elég nehéz volt nem észrevenni, ahogy le sem bírta venni rólad a
szemét, miközben az autóhoz sétáltál – morogta.<br />
- Louis, az életem hetven százalékát összezárva töltöm huszonöt emberrel, akik
közül tíz férfi, és a velük töltött három évem alatt egyikük sem kezdett még ki
velem – mondtam lemondóan. – Hidd el, hogy nem most fogják elkezdeni. Főleg
nem, miután Jessie látott engem veled.<br />
Egy ideig nem szólt semmit, csupán félrebillentett fejjel méregetett, mintha
nem tudná eldönteni, csak meg akarom nyugtatni, vagy komolyan beszélek, mire
legszívesebben ismét felnyögtem volna, amiért mi most tényleg erről
beszélgetünk.<br />
Már csak azért is, mert nem úgy tűnt, mint aki tisztában van azzal, milyen
hatással van rám, aminek következtébe kötve hiszem, hogy valaha képes lennék
más karjaiba vetnem magam, csapattársam vagy sem.<br />
Miután már vagy egy hosszú perce nem volt hajlandó reagálni az előbb
hallottakra, az égnek emeltem a tekintetem.<br />
- Sosem fogsz letenni arról, hogy az őrületbe kergess, ugye? – kérdeztem, és
még csak meg sem lepődtem rajta, hogy az arcára szépen lassan kiül az a
bizonyos vigyor, amit előszeretettel alkalmazott arra, ha előnyben érezte magát
velem szemben.<br />
- Nem – vágta rá egy újabb hosszú pillanat után, majd azzal a lendülettel
közelebb húzott magához, és az ajkait az enyéimnek szegezte.<br />
Akkor jöttem rá igazán, mennyire hiányzott ebben az elmúlt pár napban, és egy
pillanat erejéig nem tudtam, ettől mennyire kellene megrémülnöm.<br />
Mintha kötéllel húztak volna, úgy próbáltam egyre közelebb kerülni, miközben a
hajába markolva húztam közelebb magamhoz, Louis pedig azzal a lendülettel
megragadta a derekamat, amint a nyelve bebocsájtást nyert. <br />
Annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, mindig is volt köztünk valamiféle
kapocs, aminek köszönhetően minden egyes érintésére ki tudott rázni a hideg, ez
a csók szöges ellentéte volt az eddigieknek, vagy legalábbis egyáltalán nem
hasonlított a kapcsolatunk kezdeti időszakára, amikor szinte minden a
szükségletről szólt. A <i>Heaven’s</i>-ben
történtek óta ez volt az első olyan, amitől kishíján elveszítettem az
irányítást a józan ítélőképességem felett, miközben egy idő után már nem tudott
érdekelni, hogy társaságunk van az autó első ülésén; az egyetlen dolog, amiben
biztos voltam, hogy nem akarom elengedni.<br />
Noha fogalmam sem volt róla, mégis minek köszönheti azt, hogy ennyire a
markában tart, miután minden egyes érintéssel képes elérni, hogy darabokra
hulljak a karjai közt, azt tudtam, mennyire rettegek tőle; elvégre két éve ez
volt az első alkalom, hogy hagytam, bármi vagy éppen bárki is átvegye felettem
az irányítást, felrúgva ezzel minden korábbi elvemet.<br />
És a szabadságomat.<br />
Amilyen gyorsan történt minden, olyan hamar is tért véget, miután egy kopogtató
hangnak köszönhetően egy emberként rebbentünk szét. A hang irányába pillantva
vettem csak észre, hogy az első ülések fekete elválasztója mindvégig le volt
húzva.<br />
- Ajánlom, hogy fontos legyen! – kiáltotta át Louis egy szemforgatás
kíséretében, miközben a kezét a combomra simította, én pedig éreztem, ahogy az
arcom lángolni kezd.<br />
- Megérkeztünk – érkezett a válasz fojtott hangon, ezzel egy időben pedig az
autó is lelassított velünk együtt.<br />
- Remek – morogta a mellettem ülő fiú, és felém fordult. – Ezt még később
befejezzük – mondta, és nyomott egy gyors csókot a számra, mielőtt még teljesen
megállt volna a kocsi.<br />
Valamiért nem tudtam eldönteni, mi miatt ugrott a gyomrom egy újabb görcsbe; az
előbb tett ígéretére, vagy, hogy megérkeztünk a számomra ismeretlen területre,
bár volt egy sanda gyanúm, a Liam házába szóló meghívásunk igen csak eltörpül
Louis rám való hatása mellett.<br />
Már csak azért is, mert egészen idáig sikerült csaknem teljesen megfeledkeznem
róla, noha abban a pillanatban, hogy kiszálltunk a kocsiból, ismételten úrrá
lett rajtam a szorongás egy fajtája, miközben bizonytalanul álldogáltam az autó
mellől, ahonnan tökéletes rálátásom nyílt a hatalmas villára.<br />
Noha nem igazán buktam a fényűzésre, amióta eljöttem otthonról, be kellett
ismernem, Liam-nek kifejezetten jó ízlése van, bár nem értettem, mégis hogyan
képes a mediterrán stílusú kastélyában egyedül lenni – már ha egyáltalán
egyedül lakik benne. A tekintetem ezek után a kovácsoltvas kapu két oldalán
elhelyezkedő kamerákra esett, amik ide-oda mozogtak, teljes képet adva ezzel a
ház előtti területről, mire a szemem sarkából kiszúrtam, ahogy Louis feltartott
középső ujjal fordul azok irányába, miközben elvigyorodik.<br />
- Mibe fogadunk, hogy az a köcsög most is figyel? – kérdezte, leginkább
magától, ahogy mellém lépett és összekulcsolta az ujjainkat, mire egy kisebb
borzongás futott végig a gerincemen. – Minden oké? – kérdezte.<br />
Tétován bólintottam, talán kissé túl lassan, noha ennek kivételesen semmi köze
nem volt az idegességhez, amit a látogatásunk miatt éreztem.<br />
- Nem lesz gáz. Megígérem – billentette oldalra a fejét, ahogy engem kémlelt,
majd kissé oldalra húzott, hogy kikerüljünk a kamerák területéről, és az
arcomnál fogva magához húzott egy gyors csókra. – Na, gyere – mondta, miután
elengedett, és a kezemnél fogva húzott a kapu felé, ami időközben résnyire
kinyílt, de éppen csak annyi időre, hogy besurranjunk rajta.<br />
A tekintetem ide-oda ugrált, ahogy elhaladtunk a bejárati ajtó felé, noha a
sötétnek köszönhetően nem sok mindent vettem ki a környezetünkből, azt azonban
sikerült megállapítanom, hogy ez sem kevésbé stílusosabb, mint maga a ház
kívülről.<br />
Azonban nem sok időm volt a nézelődésre, már meg is torpantunk a bejáratnál,
ami szinte abban a pillanatban ki is nyílt előttünk, mire szembe találtam
magunkat a küszöbön álló Liam-el.<br />
- Káprázik a szemem, vagy tényleg nem egyedül jöttél? – pislogott nagyokat,
mintha rosszul látna, azonban az arcára kiülő vigyorgás hamar elárulta, hogy
csak viccel.<br />
- Neked is szia – lépett közelebb Louis, ahogy köszöntötték egymást, én pedig
szórakozottan állapítottam meg, hogy Liam is tagja a talpig feketében klubnak.<br />
- Te pedig bizonyára a híres nevezetes Chloe vagy – fordult felém, ahogy végig
mért tetőtől talpig, még mindig mosolyogva, mire sikerült elérnie, hogy az
idegességi faktorom valamennyire lejjebb menjen.<br />
- Te pedig egészen biztosan Liam – húztam egy óvatos mosolyra a számat. – Köszi
a meghívást.<br />
- Részemről az öröm, ha már végre találkozhatok valakivel, aki képes elviselni
maga mellett Tommo-t – lökte oldalba a mellettem álló Louis-t, aki erre
megrázta a fejét.<br />
- Jólvan, szerintem rád férne egy sör, menjünk be! – röhögte el magát, miközben
maga után húzott a ház belsejébe.<br />
- Már azt hittem, sosem mondod ezt – csatlakozott hozzá Liam, ahogy előttünk
sétálva vezetett minket egy belsőbb helyiség felé. – Hoztam még kettőt! –
kiáltotta elé magát, abban a pillanatban, hogy beléptünk egy tágasabb szobába.<br />
Nem kellett sokat nézelődnöm ahhoz, hogy rájöjjek, a nappaliba érkeztünk meg,
azonban a nézelődésnek itt is hamar végeszakadt, miután a tekintetem pillanatokon
belül összetalálkozott a szobában tartózkodó emberekével.<br />
- Na, végre! – pattant fel a kanapéról az egyik fiú, és felénk lépett. –
Kezdődhet a buli.<br />
- Miért nem lepődök meg, hogy csak engem vártál, Andy? – kérdezte Louis,
miközben üdvözölte a számomra ismeretlen haverját, aki ezek után nekem
szentelte a figyelmét.<br />
- Hát miután hallottam, hogy lecseréltél minket, minden alkalmat megragadok,
hogy lássalak, tudod – sandított felém. – Chloe, ugye? – a nevem hallatán
csaknem a helyiségben tartózkodó összes tekintet rám szegeződött. <br />
Bólintottam, és éreztem, ahogy Louis gyengéden megszorítja a kezemet, miközben
a társaság összes tagja beordította a nevét, én pedig reméltem, hogy sikerül
nem elfelejteni őket az elkövetkezendő öt percen, ugyanis öt perc után már
nyert ügyem van a memóriámat illetően.<br />
Valamiért nem lepett meg, hogy a legkönnyebben Louis bandatársait tudtam
beazonosítani a kanapén fetrengő Niall-el és a bárpult mögött álldogáló
Harry-vel együtt, míg Liam már el is indult velünk az utóbbi felé, leginkább
azért is, hogy magának keríthessen valamit inni.<br />
- Mit iszol, Chloe? – kiáltotta hátra a válla felett.<br />
- Ne fogadj el semmit – vágta rá Louis azonnal, mire elnevettem magam.<br />
- Bármit, csak töményet ne – vontam meg a vállamat.<br />
- Szóval nem játszol nagyban – jegyezte meg a házigazda, ahogy nekiállt italt
keverni.<br />
- Adj neki abból, amit annyira halálra dicsért az a fazon LA-ben – mondta
Louis, miközben az egyik kezével átkarolta a derekamat, mire ismételten úrrá
lett rajtam valamilyen szokatlan érzés, de egyáltalán nem éreztem rossznak.<br />
Sőt.<br />
- Most ezt úgy mondod, mintha nekem emlékeznem kéne – rázta meg a fejét Liam,
majd ismét a pultban keresgélt.<br />
- De vágod melyikről van szó, arról a tagról, aki előadást tartott nekünk a
borokról azon az idióta gálán – csatlakozott be Niall is. – Adott is vagy öt
üveggel.<br />
Miután két perc keresgélés után csak sikerült ráakadni arra a bizonyos borra,
hamarosan már pohárral a kezemben ültem Liam méregdrága kanapéján, mire végre
teljes képet kaphattam a társaságról, amelynek a tagjai egyetlen egy lány
kivételével mind férfiak voltak. Az Alexis néven bemutatkozott lány Niall és a
Tyler-nek keresztelt fiú között foglalt helyet, a metsző kék tekintetét az
enyémbe fúrva, mintha nem tudná eldönteni, mennyire jelentek fenyegetettséget
számára, noha az okát akkor még nem tudtam, figyelembe véve a tényt, hogy
fogalmam sem volt róla, kivel érkezett.<br />
- Na, és Chloe, mesélj csak hol találkoztatok? – ült le velem szembe Liam, és a
szájához emelte a sörösüvegét.<br />
- Istenem, most tényleg ki fogod hallgatni? – nyögött fel a mellettem ülő
Louis, amit a társaság nagy része nevetéssel nyugtázott, én pedig éreztem, hogy
ismét elvörösödöm, aznap este már vagy harmadszorra. - Tudod, hol találkoztunk.<br />
- De én nem, szóval nyugodtan elmesélheted megint – kiabálta be Andy, mire
Louis az égnek emelte a tekintetét.<br />
- Elég, ha annyit tudsz, hogy egy buliban, és nem Andy, te nem voltál ott –
röhögött fel.<br />
- Én ott voltam? – kérdezte Niall.<br />
- Te igen – bólintott Louis.<br />
- Hát jól berúghattam, melyik buli volt ez? – ráncolta össze a szemöldökét
Niall, nekem pedig volt egy olyan érzésem, innentől kezd a beszélgetésünk kínos
fordulatot venni.<br />
És nem csak azért, mert lényeges, kinek a bulijáról léptünk le aznap este, vagy,
mert egyáltalán leléptünk a buliról.<br />
Mintha mindezt Louis is megérezte volna, ugyanis csupán legyintett egyet, Liam
pedig ezzel egy időben vette az adást, és a többiek felé fordult.<br />
- Szerintem ne faggassuk tovább őket, még mielőtt olyat tudunk meg, amit nem
akarunk – mondta.<br />
- Lehet, jobban járunk – morogta Louis.<br />
- Hallom táncos vagy – fordult felém Niall.<br />
- Én meg úgy tudom, énekelsz – vágtam rá.<br />
- Ja, pletykálnak ezt-azt – nevetett fel. – Na de most komolyan, tényleg
táncolsz? – kérdezte, én pedig bólintottam.<br />
Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy ezek szerint a kínos kérdéseknek vége,
ugyanis a következő néhány leginkább arra vonatkozott, miért csinálom, amit
csinálok, vagy, hogy mióta, aztán pedig egy idő után úgy tűnt, elég információt
szereztek rólam ahhoz, hogy nyugodt szívvel folytassák az ivászatot. Noha
bárkivel szívesen leálltam társalogni, alkohol ide vagy oda, még mindig nem éreztem
magam elég magabiztosnak ahhoz, hogy bárkihez is én menjek oda, így továbbra
sem tágítottam Louis mellől, aki mintha mi sem lenne természetesebb, ült
mellettem a kanapén, miközben összekulcsolta a kezeinket, én pedig hálát adtam
az égnek, hogy nem hagyott egyedül.<br />
Bár tény és való, hogy a félelmeim ellenére Louis társasága egy cseppet sem
volt elutasító velem szemben, sőt, egy idő után megállapítottam, hogy
kellemesen csalódtam bennük, ugyanis hiába nem voltam fele annyira sem
exkluzív, mint ők, mégsem lógtam ki a sorból.<br />
Akkor sem, ha Alexis tekintete továbbra sem változott felém, és mintha talán
még hűvösebb lett volna, amikor Louis helyet foglalt mellettem, a kép azonban
nem állt össze azonnal, csak miután a pillantása összetalálkozott az előbb
említett személyével, és a távolságtartást egy csapásra átváltotta valami más;
a szégyen.<br />
Ettől pedig akaratom ellenére kellemetlen érzések keltek bennem, miszerint
talán ismét belefutottam a Louis-t körülvevő kérdőjel egy darabjába.<br />
- Kikísérem őket az erkélyre, oké? – zökkentett ki a gondolatmenetemből, mire
némileg elvarázsolva fordultam felé, a szemem sarkából pedig láttam, hogy a
társaság nagy része a szoba másik felében lévő üvegajtó felé indult talpig felöltözve.<br />
- Zavarna, ha jönnék? – kérdeztem, miután láttam, hogy csaknem mindenki kimegy,
Louis pedig megrázta a fejét, így követtem őket a többiek után, miközben a
gondolat, miszerint ma este talán többet tudhatok meg róla, mint eddig bármikor,
szépen lassan szöget ütött a fejemben.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><b><br /></b></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><span style="font-size: 14.6667px;"><b>Sziasztok!</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><b style="font-size: 14.6667px;">Először is mélységesen sajnálom, hogy ismételten ennyit késtem az új résszel, egyszerűen nem tudok több mindent felhozni mentségemnek, mint hogy a suli megölt - mint mindig - az időbeosztásom ennek köszönhetően pedig katasztrofálissá vált. Ahogy ebben a tanévben szinte minden, már ami a blogolást illeti, elvégre eredeti terveim szerint nyár elején befejeztem volna a történetet, de a csúszásoknak köszönhetően alig léptük át a felét. Így aztán hosszas átgondolás után arra jutottam, ha kell, a szünetben egy héten akár két részt is hozok, csak ne történjen meg több ilyen kihagyás. Mindenesetre küldeném a világ összes bocsánatkérését annak, aki többet várt tőlem már ami a rendszerességet illeti, mert én is magamtól, de egyszerűen ez az év aztán minden volt, csak nyugis nem, de mostantól igyekszem ezt orvosolni. Előreláthatólag még a jövőhét lesz ilyen kaotikus, de az is egyéb programok, továbbá utazások miatt, mindenesetre igyekszem az új résszel, ahogy csak tudok, megígérem.:) Két hetet már nem kell rá várni.;)<br />Most pedig, hogy hosszasan kitárgyaltam magamból a kitárgyalni valót, szeretnék valami jóra is koncentrálni, mégpedig az előző részhez érkezett visszajelzésekre, bármilyen formában és arra, hogy elértük a 20 feliratkozót; mindkettőért a világ összes köszönetét, virtuális ölelését és pusziját küldöm, egyszerűen fel nem fogom, hogy történhetett meg és miképp érdemlem meg azt a sok kedves szót és támogatást, szóval köszönöm, köszönöm & köszönöm!<333 Ti vagytok a legjobbak, ezt szerintem nem tudom elégszer kihangsúlyozni.:)<333<br /><br />Nem is tudom, mi egyebet mondhatok még azon kívül, hogy eszméletlen hálás vagyok mindenért, amit az elmúlt években kaptam, elvégre fogalmatok sincs, mennyit jelent nekem ez a közösség, aminek a tagja lehetek és az emberek, akikkel ennek köszönhetően hétről hétre néhány szót válthatok. De segítek; a világot. Szóval még egyszer köszönök szépen mindent, a kommenteket, a pipákat, feliratkozásokat és önmagában azt, hogy itt vagytok.<3<br /><br />Legyen csodás hétvégétek, következő hetetek, vigyázzatok magatokra éés ha minden jól alakul, hamarosan találkozunk!:)<3<br /><br />- xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: remélem mindenki felkészült egy jó kis Louis-szemszögre, szerintem már mindannyian hiányoltuk őt hehe</b></b></span></div>
<span style="font-family: Book Antiqua, serif;"><b><br /></b></span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-48795148345380262502017-05-21T09:29:00.000-07:002017-05-21T09:29:12.376-07:0021. - Szemtől szemben<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwrImfRdT9LnKUaeSlPhLVwN1OORSR-MUM_Yy5A0N6ObX7RHv3SJSxn9Zb5OLFv4cCBzyh-3TSe5Bib9Y42B2R3XWS8gCL9kMAnd6eXTubY87kBAQ7WodTeEDwCNLzGza5928SuEMO2Ls/s1600/1One-Her-BFFs-However-Model-Raina-Lawson.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwrImfRdT9LnKUaeSlPhLVwN1OORSR-MUM_Yy5A0N6ObX7RHv3SJSxn9Zb5OLFv4cCBzyh-3TSe5Bib9Y42B2R3XWS8gCL9kMAnd6eXTubY87kBAQ7WodTeEDwCNLzGza5928SuEMO2Ls/s200/1One-Her-BFFs-However-Model-Raina-Lawson.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Ha
igazán őszinte akartam lenni magamhoz, könyvet írhattam volna a hazugságaimról.<br />
Ez volt legalábbis az egyik olyan dolog – a megjegyzem igen kevés közül –
amiben szinte teljesen biztos voltam saját magammal kapcsolatban, és ez az évek
során sem változott, hiába mentem keresztül gyökeres változásokon, már ami a
személyiségemet illeti.<br />
Mindig is profi hazug voltam, és legnagyobb szerencsémre ezzel nem sokan voltak
tisztában, így aztán ez a tulajdonságom volt, ami nem egy helyzetben
mentőövként szolgált, miközben minden egyes hazugsággal egyre beljebb és
beljebb kerültem az ördögi körben, aminek a vége az lett, hogy egy időben –
leginkább a költözésemet követő néhány hónapban – én magam sem tudtam már, mi
igaz és mi nem velem kapcsolatban. Noha azt hiszem, ez természetes, ha az ember
éppen egy új életet próbál kiépíteni magának, ami együtt jár mások meggyőzésével,
azzal kapcsolatban, honnan jött, ki ő és mi ő.<br />
Amire a válasz természetesen az lesz; senki, akinek köze lehet ahhoz, akit
hátra hagytam. Még ha ez a nevemet is jelenti.<br />
Természetesen nem azt mondom, hogy minden, amit kiépítettem magam köré,
hazugság, bár nem mondom, nem vonzott a dolog, csak ahhoz egy teljesen új város
kellett volna, új emberek és persze új munka, ami nem volt opció, figyelembe
véve a tényt, hogy már volt egy karrierem, amit építhettem és emberek, akiket
nem hagyhattam itt. Közéjük tartozott Kylie, akit akkor már három éve ismertem
a magániskolának köszönhetően, ahova annak idején erőszakkal bedugtak, és
ahonnan aztán mégis kikerültem valami csoda folytán, sikeres vizsgákkal a
kezemben, egy évvel az előtt, hogy eltűntem volna a környékről.<br />
A sors furcsa fintora, hogy Kylie volt az, aki annak idején segítségemre volt,
hogy bekerülhessek a csapatba, bár az eredeti terveim szerint az utam egyenesen
a táncművészetire vezetett volna, ahol már volt is egy szoba az én nevemre, de
a tervem füstbe menni látszott a szüleimmel való konfliktusom kialakulása
közben. Tekintve, hogy a tandíj költsége akkor még nem engem terhelt volna,
hanem őket és már nem szívesen fogadtam volna el bármit is tőlük. Akkor még azt
gondoltam, elég fél év a csapatban és elég sokat keresek ahhoz, hogy elkezdjem
a fősulit, azonban ismét hiba csúszott a számításaimba, mikor azt gondoltam,
olyan könnyen ott tudom hagyni őket, a szerződést leszámítva persze, ami
minimum két évre szólt.<br />
Az érzelmi okok erősebbnek bizonyultak, miután beláttam, kaptam egy új családot
a régi helyett, és ezt semmiért sem cseréltem volna le, még a suliért sem,
hiába volt minden álmom korábban, egyszerűen képtelen voltam ismét felállni és
mindent otthagyni, amibe annyi energiát fektettem annyi időn keresztül. Aztán
persze azt is tudtam, hogy nem lenne egyszerű bárkit is találni a helyemre,
elvégre nem sok kilépésnek voltam tanúja az évek során, azonban annyit már
sikerült megállapítanom, az azt körülvevő feszültség nem nekem való.<br />
Így aztán egy idő után azon kaptam magam, hogy már kedvem sincs menni, és most,
közel három évvel később már fel sem merül a gondolat, a legrosszabb perceimben
sem.<br />
Ha jobban belegondolok, egyetlen embernek köszönhetően felépítettem egy új
életet, és én most azt az embert árultam el, vagy legalábbis vágtam át igen
csúnyán az elmúlt néhány hónapban, annak ellenére, hogy egy részem pontosan
tudta, nem lenne túl sok joga rám haragudni, figyelembe véve a tényt, hogy
Kylie pont ugyanezt játszotta el velem, Zayn-nel kapcsolatban. Azonban
valahányszor jobban beleástam magam a gondolatba, hogy talán még sincs mitől
tartanom, egy idő után úgy éreztem, szétrobban a fejem a sok pro és kontrától,
így inkább annyiban hagytam a dolgot, mint ahogy azt is, hogy végre elé álljak
és megvalljam bűneimet.<br />
Fogalmam sem volt róla, mióta állok már az ablak előtt, ismét belegabalyodva a
gondolataimba, a kezemben tartott kávét kortyolgatva, ami az egyetlen
mentőövként szolgált az áldatlan állapotomban, ahol lényegében bármire képes
lettem volna, csak legyek már túl ezen az egészen.<br />
Összébb húztam magamon a kardigánt, ahogy megeresztettem egy kisebb sóhajt,
miközben beláttam, hogy attól még, mert az utcát kémlelem, Kylie nem fog
gyorsabban hazaérni a kitudja honnan – elvégre reggel aztán mindenre figyeltem,
csak arra nem, amit mond a hollétével kapcsolatban - noha továbbra sem
tágítottam az ablak mellől.<br />
Mondjuk nem igazán tudtam, mit akarok ezzel elérni, ugyanis lehet nem a legjobb
ötlet azzal fogadni őt az ajtóban, hogy; <i>Hé,
Kylie! Gondolom, ismered az ex-barátod vagy mid ex-bandáját. Na, történetesen
összejártam az egyikükkel és most úgy néz ki, együtt is vagyunk. Kérsz kávét? </i><br />
Igen, valószínűleg nem ez lenne életem
ötlete.<br />
- A francba már – morogtam, miközben végre elléptem az ablaktól, és ittam egy
újabb kortyot a kávémból.<br />
Az íróasztalom felé léptem, amit szinte sosem használtam, elvégre még a rajta
fekvő laptopot is az ágyban alkalmaztam legtöbbször, még abban a minimális
intervallumban is, amikor volt időm valami olyasmivel tölteni az időmet, ami
nem jár együtt táncolással, futással és egyéb mozgással, ami szükséges a
kötelességeim teljesítéséhez, és leraktam rá a bögrémet a telefonommal együtt.<br />
Az utóbbi, mintegy végszóként, épp abban a pillanatban döntött úgy, hogy a
frászt hozza rám a ház monoton csendjében, ahol a kintről beszűrődő eső halk
kopogásán kívül semmi nem hallatszott, mire az ajkamba harapva kaptam a
készülék felé, meg sem nézve a hívót.<br />
- Esküszöm, nem vagyok már normális – motyogtam, és fogadtam a hívást. – Igen?<br />
- Én vagyok – Louis hangját hallva valami rejtélyes okból kifolyólag éreztem,
ahogy a szívverésem lassul, és hirtelen semmi sem tűnik olyan szörnyűnek. –
Minden oké?<br />
- Ha arra gondolsz, nem téptem e ki még a saját hajamat tehetetlenségemben,
akkor még azért van valami a fejemen – feleltem színtelen hangon.<br />
Louis felnevetett, mire kénytelen voltam engedni, hogy egy kisebb mosolyra
húzódjon a szám.<br />
- Tudod, hogy eszem ágában sincs osztani az észt, de könnyen elkerülhetnéd a
tehetetlenséget, ha végre beszélnél vele – mondta, én pedig próbáltam nem
kiborulni azon, hogy lassan már fél mondatokból is megértjük egymást.<br />
- Mintha ezt olyan rohadt könnyű lenne elmondani – morogtam alig hallhatóan.<br />
- Hiszed vagy sem, bébi, nem volt túl bonyolult odaállnom mondjuk Liam elé és
elmondani, hogy létezel – mondta nemes egyszerűséggel, mire felkaptam a
fejemet.<br />
- Micsoda, Liam tudja?<br />
Mondjuk utólag belegondolva nem értettem, miért ért ekkora meglepetésként, hogy
Louis már beavatott valakit a kapcsolatunkba, tekintve, hogy én is megtettem
annak idején Asterrel és éppen most készültem Kylie-val is ugyanezt tenni,
tovább az ismeretségünk alatt már sikerült megállapítanom, hogy Louis jóval
spontánabb, mint én, és hát persze nem igazán érdekli mások véleménye sem.<br />
- Hogyne tudná – válaszolta, majd hozzátette. – Megsúgom, a többiek is.<br />
- És hogy fogadták? – kérdeztem a kardigánom ujját piszkálva.<br />
- Hát, Liam és Harry semlegesen, bár szerintem mélyen belül örültek, hogy végre
van, aki leköt, Niall pedig megkérdezte mióta bukok a szőkékre. Szóval, ha engem
kérdezel, egész jól.<br />
- És mit mondtál, hogyan találkoztunk? – jutott el az agyamig, hogy a
megismerkedésünk körülményei nem lehetnek túl kecsegtetők, sem az azt követő
néhány hónap, ami miatt felmerült bennem némely kétség Louis bandatársainak a
rólam kialakított képéről.<br />
Hiába próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy nem nekik kell, hogy megfeleljek,
mégsem tudtam eltekinteni tőlük, figyelembe véve a tényt, Louis az ideje nagy
részét velük tölti.<br />
- Esti mesét azért nem mondtam nekik, de Liam nagyjából képben van, a többiek
meg csak annyit tudnak, hogy egy buliban ismerkedtünk meg pár hónapja, és már
egy ideje tart ez az egész. De az jobban érdekelte őket, mikor ismerhetnek meg
ők is, Niall pedig feldobta, hogy eljöhetnél te is holnap.<br />
- Holnap? Hova? – kaptam fel a fejemet, miközben éreztem, hogy az arcom néhány
árnyalattal világosabb, majd pedig hirtelen sötétebb lesz a félelemtől és a
zavartságtól.<br />
- Liam szokásos havi ivászatára, már ha nevezhetjük annak. Nem mindig jön
össze, de senki nem jött elő jobb ötlettel névválasztás terén. – felelte Louis.
– Nála. –tette hozzá.<br />
- Te azt szeretnéd, hogy menjek el veled Liamhez? Holnap? – kérdeztem, nem
leplezve a döbbenetemet.<br />
- Nyilván, de eszem ágában sincs bármit is rád erőltetni, amit nem akarsz. –
vágta rá nemes egyszerűséggel, engem pedig elöntött a megkönnyebbülés, de csak
részben, ha arra gondoltam, hogy jól esne neki, ha úgy döntenék, elkísérem.<br />
Noha én magam egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez olyan jó ötlet,
leginkább azért sem, mert úgy éreztem, kicsit minden a feje tetején áll már
amúgy is a Kylie-ügynek köszönhetően, és talán nem lenne túl bölcs dolog ezt
fokozni.<br />
Azonban azt is tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy még ennél is jobban átvegye
felettem ez az egész az irányítást, mikor valójában csak annyit kellene tennem,
hogy kimondok egyetlen rohadt mondatot.<br />
- Együtt vacsorázok a szponzorokkal, de szerintem kilenc körül végzek. Ha
utánad megyek, az úgy oké? – kérdeztem végül, elnyomva egy kisebb sóhajt.<br />
- Ha megmondod, hova mentek, elmegyek érted és mehetünk együtt – válaszolta. –
Amúgy sem gondolom, hogy kilencnél előbb kezdődne ez az egész. De biztos ezt
akarod? – kérdezte némi kétellyel a hangjában.<br />
- Így is túl sokat jártál már a kedvemben az elmúlt időben, ideje nekem is
megerőltetnem magam, és különben is szívesen megismerném őket – vágtam rá,
mielőtt még összeesküvéselméletet kezdett volna gyártani.<br />
- Mégis miben jártam a kedvedre? – érkezett a kérdés meglepett hangon.<br />
- Hát tudod… talán kicsit túl türelmes voltál velem a Kylie-dologgal kapcsolatban.
– motyogtam a kardigánom szélével babrálva, és szinte hálát adtam az égnek,
amiért Louis most nem lát.<br />
Kisebb csend következett a vonalban, majd hallottam, ahogy Louis felsóhajt,
mielőtt válaszolt volna.<br />
- Chloe. Félsz annak az embernek a véleményétől, aki az egyik legfontosabb a
számodra, ezért nem mered neki elmondani, mi van velünk, csak lassan. Részemről
ez teljesen oké. Nekem nem kell megfelelned, de még a kedvemre sem tenned sem
ezzel, sem pedig bármi mással kapcsolatban. Mindent úgy csinálsz, ahogy te
szeretnéd – mondta végül.<br />
Az ajkamba harapva emésztettem a szavait, miközben éreztem, ahogy a
megkönnyebbültség csaknem teljesen átveszi a félelem helyét, mintha hirtelen
minden sokkal könnyebbnek tűnt volna és kevésbé olyan szörnyűnek, ahogy a Louis-val
való telefonbeszélgetésemig éreztem.<br />
- Elmondanád, miért vagy ilyen rendes? – kérdeztem egy idő után.<br />
Louis felnevetett.<br />
- Én rendes? Kérlek, ezt mondd ki még egyszer holnap a többiek előtt – mondta.
– Na, viccet félretéve, ez nem rendesség, Chloe, én így működök. De persze,
csak ha rólad van szó – tette hozzá, én pedig éreztem, ahogy elvigyorodok.<br />
- Akkor mégis rendes vagy – jegyeztem meg.<br />
- Na, jó, váltsunk témát! – nevette el magát.<br />
Fogalmam sincs meddig beszélhettünk, mielőtt meghallottam volna a bejárati ajtó
becsapódását, ami egyet jelentett azzal, hogy Kylie megérkezett, én pedig
egészen odáig teljesen megfeledkeztem róla. Abban a pillanatban, hogy mindez
tudatosult bennem, felkaptam a fejem, már csak azért is, mert Louis is akkor
szándékozott elköszönni, mire félig rá, félig a hangokra figyelve elmotyogtam
egy szia-t mielőtt, letettük, majd pedig a telefonomat zsebre vágva elindultam
a földszint felé.<br />
Azonban még mielőtt a lábamat az első lépcsőfokra tehettem volna, Kylie hangját
hallva megtorpantam.<br />
- Te tényleg nem vagy normális – nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam, a
legjobb barátnőmet csaknem szétveti az ideg.<br />
Már éppen, hogy folytattam volna az utam lefelé, azonban a következő
pillanatban ismét megállásra kényszerültem, azonban ez alkalommal egyúttal
éreztem, ahogy az állam csak nem a padlót súrolja.<br />
- Miért is? – kérdezte a másik hang, amit szinte ezer közül felismertem volna,
hiába nem volt eddig túl sok szerencsém hozzá. – Mert attól félsz, hogy a
barátnőd rajta kap minket? – a gúnyos hang pedig beigazolta a gyanúmat.<br />
<i>Zayn.<br />
</i>A szám elé kaptam a kezemet, miközben az összes porcikámat átjárta a
félelem és a döbbentség kiszámíthatatlan párosa, a lábaim pedig mintha ólomból
lettek volna.<br />
- Ezt éppen te mondod, aki képtelen volt nyilvános helyen mutatkozni velem? –
csattant fel Kylie. – Te jóságos ég, Zayn, nem elég, hogy van merszed idetolni
a képed mindazok után, ami történt, még meg is próbálsz beállítani a
kegyetlennek? Mondd csak, ennyire agyadra ment ez az elmúlt pár hónap, vagy csak
szimplán megőrültél?<br />
- Te is tudod, hogy nem jöttem volna ide, ha nem lenne fontos – mondta
valamivel nyugodtabban Zayn, ez azonban nem volt elmondható a barátnőmről.<br />
- Megmondtam, hogy soha többé nem akarlak látni. Mégis mi a francot nem lehet
ezen felfogni? - kiáltotta önmagából kikelve, mire egy pillanatra megfordult a
fejemben, hogy talán itt az ideje közbe avatkoznom.<br />
Lejjebb léptem néhány lépcsőfokot, épp eléggé ahhoz, hogy ráláthassak az
előszobában kialakult helyzetre, ahogy Kylie karba tett kézzel áll Zayn előtt,
aki szilárdan állta a pillantását, amellyel csaknem ölni tudott volna, de nem
úgy tűnt, mintha az utóbbi személyt ez annyira meghatotta volna, ahogy közelebb
lépett a lányhoz.<br />
- Mindketten tudjuk, hogy nem ezt akarod, Kylie – rázta meg a fejét. – Hiába
próbálod beadni magadnak.<br />
- De ezt akarom. Most pedig tűnj el! – fordult el tőle a lány, azonban Zayn
odalépett hozzá, és elkapta a karját. – Ne érj hozzám! – sziszegte, ahogy
megpróbált kibújni a szorításából, kevés sikerrel.<br />
Innen is tökéletesen láttam, ahogy Zayn tekintete elsötétül, miközben a
tekintetét Kylie indulattól szikrázó pillantásába fúrja.<br />
- Akkor mégis miért érzem azt, hogy képtelen vagy elengedni? – kérdezte.<br />
Figyeltem, amint Kylie tekintete egy csapásról megváltozik, és a düh helyét
átveszi a félelem, miközben egy pillanatra a szomorúságnak is teret enged, de
éppen csak egy pillanat erejéig, de tudtam, hogy csakis azért, mert nem akar
gyengének tűnni Zayn előtt.<br />
- Miért vagy itt, Zayn? – kérdezett vissza halkan. – Te miért nem tudsz
elengedni engem?<br />
Zayn egy röpke pillanat erejéig elkapta a tekintetét a lányról, miközben a
karjával még mindig szorosan tartotta, én pedig meg mertem volna esküdni rá,
hogy erősen küzd a benne zajló indulatokkal és érzésekkel, mielőtt ismét Kylie
szemébe nézett volna, ahogy válaszolt.<br />
- Mert szeretlek – mondta alig hallhatóan. – De ezt te eddig is tudtad.<br />
- Én már semmit sem tudok veled kapcsolatban – rázta meg a fejét a lány. –
Többé már azt sem tudom, ki vagy.<br />
- Érdekes, hogy egy időben te voltál az egyetlen, akinek bármi fogalma volt
rólam – húzta gúnyos mosolyra a száját Zayn, noha a hangjából áradó keserűség
elárulta, miképp érzett valójában.<br />
- Mindannyian változunk – felelte kurtán a barátnőm.<br />
- De te és én sosem – vágta rá Zayn, azonban Kylie ismét megrázta a fejét.<br />
- Nem, Zayn. Te már abban a pillanatban megváltoztál, hogy hazudtál nekem. Én
pedig abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy nekem ezt nem kötelességem
többet eltűrni – mondta, ahogy szépen lassan kihúzta a karját Zayn szorításából.<br />
Azonban akkor már a másik fél sem próbálkozott mindezt megakadályozni.<br />
- Hiba volt és megmondtam, hogy sajnálom.<br />
- Látod, ez a te nagy bajod, Zayn – emelte égnek a tekintetét a lány. – Mindent
annyira rohadt természetesnek veszel magad körül, hogy még csak eszedbe sem jut
belegondolni abba, mi van a másik oldalon. Szerinted egy bocsánatkérés tényleg
mindent megold? Szerinted egy bocsánatkéréssel el tudom felejteni mindazt, amit
átéltem miattad?<br />
A közéjük telepedő csend hatására elgondolkoztam azon, vajon hányszor futhatták
már le ugyanezeket a köröket, és mégis hányszor lett ugyanaz a vége; hogy
képtelenek voltak lezárni.<br />
Abban a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire alábecsültem a kettejük
kapcsolatát korábban. Hiába nem tudtam pontosan még mindig, mi is történt
köztük valójában, elvégre a <i>Heaven’s-ben</i>
történtek utáni volt az első és egyben az utolsó beszélgetésünk Kylie-val erről
a témáról.<br />
- Lehet, hogy hazug vagyok, Kylie – törte meg a csendet végül Zayn, ahogy a
tekintete ismét elsötétült, de ezúttal talán inkább a keserűségtől. – És lehet,
hogy életem legnagyobb hibáját követtem el veled kapcsolatban. És lehet, hogy
többé nem hozhatom rendbe. De nem én vagyok az egyetlen, aki hazudott neked. –
rázta meg a fejét.<br />
<i>Ó ne.<br />
</i>Éreztem, ahogy hirtelen minden lelassul körülöttem, míg a szívem csaknem
kiugrani készül a mellkasomból miután tudatosult bennem Zayn mondatának
lényege.<br />
Elvégre pontosan tisztában voltam vele, hogy én vagyok az a másik hazug.<br />
Nem tudtam, mit kellene tennem, azonban még mielőtt rászánhattam volna a
következő lépésre, hogy közbe léphessek, még mielőtt feleszmélhettem volna,
léptek zaját hallottam, majd azt követően a bejárati ajtó éles becsapódását és
mire legközelebb az előszobára pillantottam, már csak Kylie állt ott.<br />
Hiába hagyta el Zayn a helyiséget, még mindig nem voltam biztos a dolgomban,
azonban a lány arcán megjelenő fájdalom helyettem is döntött, mire éreztem,
hogy egy tétova lépés után egyik pillanatról a másikra mellette találom magam.<br />
Nem nézett rám, még csak jelét sem adta annak, hogy tisztában van a
jelenlétemmel, miközben a tekintetét továbbra is a földre szegezte, de még így
sem tudta elrejteni előlem a szenvedését.<br />
Azt a remegése már elárulta.<br />
- Mindent hallottál? –inkább volt ez kijelentés, mint sem kérdés, azonban
továbbra sem nézett rám.<br />
Szólásra nyitottam a számat, azonban a torkomra fagyott a szó, miután beláttam,
semmi értelme a védekezésnek; Kylie-nak kisebb nagyobb baja is van, mint sem,
hogy azzal foglalkozzunk, hallgatóztam e vagy sem. Egy bólintásra telt tőlem,
miközben próbáltam elkapni a pillantását.<br />
- Körülbelül – feleltem végül.<br />
Legszívesebben magamhoz öleltem volna, azonban ismertem annyira, hogy tudjam, a
legutolsó dolog, amire most vágyik, az én szánalmam – hiába lenne az utolsó
dolog vele kapcsolatban a szánakozás, amit tennék, de a több éves ismeretségünk
óva intett bármiféle közeledéstől.<br />
Az egyetlen dolog, amire képes voltam, hogy a karjára helyezzem a kezemet,
amiből pontosan tudtam, hogy érzi a támogatásomat; amire viszont tényleg
szüksége lehetett.<br />
- Sajnálom – bukott ki belőle hirtelen.<br />
Megráztam a fejemet, noha nem voltam benne biztos, pontosan miért is kér
bocsánatot; amiért idehozta Zayn-t, hogy fültanúja voltam ennek az egésznek,
vagy a kapcsolatukért, ami aztán végképp nem tartozott rám, nem tudom.<br />
De nem akartam belőle nagy ügyet csinálni, hátha ezzel is érzi, hogy mellette
vagyok.<br />
Ahogy mellette kellett volna lennem hónapokkal korábban, hiába nem voltam
tudatában ennek az egésznek, ami köztük zajlott akkoriban, és ahogyan mellette
kellene lennem most, de nem úgy, mint egy másik hazug, ahogyan Zayn
fogalmazott.<br />
Éreztem, hogy a szívem szépen lassan megszakad az elém táruló látványtól, ahogy
a személy, aki annak idején lényegében megmentette az életemként szolgáló kártyavárat
a végső összeomlástól, most a saját lapjait igyekszik kétségbeesetten
felállítani, én pedig nem tudok neki segíteni.<br />
D<i>ehogynem tudsz.<br />
</i>A gondolat egyik pillanatról a másikra szöget ütött a fejemben, és már
vártam a vészcsengő hangját, hogy megakadályozzon, azonban ahogy a megoldás
egyre inkább kirajzolódott előttem, úgy távozott belőlem a félelem és a kétség,
és egy idő után már pontosan tudtam, mit kell tennem.<br />
Nem én leszek a másik hazug.<br />
- Kylie – fogalmam sem volt, mi volt a hangomban, amire végre felém kapta a
tekintetét, én azonban abban a minutumban földre kaptam az enyémet, hogy a
pillantásunk találkozott volna. – Valamit el kell mondanom.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-79206313498210819772017-05-07T05:39:00.000-07:002017-05-07T05:39:31.810-07:0020. - Változások<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFiGpvC478fWjXyrmjK-wvvgzEUVWHQ2D66npJYrrEkBBnzAG8I5tBRVSEUQXdKlFybg-G8IYAyI2i9S_919aqHvoJ2NJUeo51GAo8E9Oh9xEkr5zuf-CsEftToBRjw-IeCX3uhcV6WfQ/s1600/tumblr_oe1zf3mpvE1tiyj7vo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFiGpvC478fWjXyrmjK-wvvgzEUVWHQ2D66npJYrrEkBBnzAG8I5tBRVSEUQXdKlFybg-G8IYAyI2i9S_919aqHvoJ2NJUeo51GAo8E9Oh9xEkr5zuf-CsEftToBRjw-IeCX3uhcV6WfQ/s200/tumblr_oe1zf3mpvE1tiyj7vo1_500.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Próbáltam
nem látványosan meghátrálni attól, hogy Louis még mindig az egyik legjobb
emberismerő, akivel valaha találkoztam, ahogy végiggondoltam, mit kellene
felelnem, miközben a tekintetünk találkozott a sötétben, én pedig ismét
elkönyveltem magamban, már-már ijesztően hatással van rám az a két szem.<br />
Mindenesetre reménykedtem benne, hogy nincs az arcomra írva az ezzel
kapcsolatos bizonytalanság, noha egy részem pontosan tudta, mire értette az
előbb hallottakat, de a másik felem a világért sem ismerte volna be, hogy
valaki, akit még csak néhány hónapja ismerek, jobban olvas bennem, mint mondjuk
a legjobb barátnőm.<br />
- Azt mondod? – kérdeztem végül.<br />
- Nos, kezdjük azzal, hogy a lakótársad a legjobb barátnőd. Aztán folytassuk
ott, hogy egy egész csapat ember vesz téged körül nap, mint nap – mondta.
– És még én is itt vagyok. – tette
hozzá.<br />
- Nem mondtam, hogy magányos vagyok – ráztam meg a fejemet. – Csak megszoktam,
hogy nem kötődők nagyon senkihez, ha csak nem muszáj.<br />
- És Kylie?<br />
- Ő nem kérdés. – vágtam rá, magam is meglepődve a gyorsaságomon, Louis pedig
elmosolyodott a válaszomon.<br />
- Ahogy levettem a korábban történtekből, eléggé ragaszkodhattok a másikhoz –
jegyezte meg.<br />
- Kylie-val nem is lehetnénk különbözőbbek, mégis ez az, ami miatt ennyire
könnyen kijövünk egymással – feleltem. – De ő az egyetlen, aki tisztában van
velem annyira, hogy el tudjon viselni maga mellett, és ez fordítva is így van.<br />
Szinte már magamat is megleptem a hirtelen jött őszinteségemmel, már ami
Kylie-t illeti, figyelembe véve a tényt, hogy Louis az első ember, akinek
nyíltan beszélek a hozzá fűződő dolgaimról, mire kénytelen voltam belátni, hogy
nem ez az első kényes téma, aminél megnyíltam előtte a ma este.<br />
Azonban még inkább meglepő módon nem éreztem sem megbánást, sem pedig
félelemet, talán évek óta először.<br />
- Úgy beszélsz, mintha téged olyan nehéz lenne elviselni. – mondta Louis,
kizökkentve a pillanatnyi elkalandozásomból.<br />
<i>Azt mondod?</i><br />
Noha nem szívesen vettem volna Louis kedvét azzal, hogy azt felelem erre, nem
sok mindent látott eddig belőlem, ami alapján ezen a véleményen lehetne,
azonban volt egy sanda gyanúm, jobban teszem, ha ez alkalommal hallgatok.<br />
- Mondjuk inkább úgy, tisztában vagyok vele, milyen vagyok – feleltem végül.<br />
- Nos, talán nem annyira, mint Kylie, de biztos vagyok benne, hogy valamennyire
én is, és hidd el nekem, Chloe, nálad ezerszer elviselhetetlenebb emberek
vesznek körül nap, mint nap – mondta, a tekintetével végig az enyém után
kutatva, mire nagy nehezen összeszedtem a bátorságom, hogy a szemébe nézhessek.
– Szóval te aztán minden vagy, csak elviselhetetlen. De még csak nehéz eset
sem. Azon kívül persze, hogy az őrületbe kergetsz, mint már említettem, de azt
hiszem, ezen még változtathatunk, lehetőleg együtt.<br />
Az a bizonyos együtt szó elérte nálam, hogy a gyomrom ismét görcsbe ugorjon,
miközben szépen lassan tudatosultak bennem a korábban történtek, ezzel együtt
pedig az is, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, mi történik velünk, ha felkel
a nap és kezdenünk kell valamit azzal, hogy megszegtük az elsőszámú
szabályunkat; hogy nincsenek érzelmek.<br />
- Mégis mi a fenét fogunk csinálni? – kérdeztem alig hallhatóan, ahogy a
pillantásomat a takaróra szegeztem.<br />
Részben, mert féltem, mit fogok látni a szemében és részben, mert mit lehet
látni a sajátomban.<br />
- Őszintén? – sóhajtott fel. – Fogalmam sincs – mondta, én pedig próbáltam nem
engedni, hogy a kétségek szépen lassan eluralkodjanak rajtam, ahogy lehunytam a
szemem.<br />
Nem tudtam, elérkezettnek látom e a pillanatot ahhoz, megmondjam neki, félek.<br />
Félek, mert fogalmam sincs, hogyan engedjek az érzéseimnek, mikor annak idején
elnyomtam magamban őket ahhoz, hogy egy olyan kapcsolatban lehessek vele, ahol
nincs helyük. Félek, mert fogalmam sincs, mit vár tőlem és milyen lehet az ő
barátnőjének lenni.<br />
De főleg rettegek, mert mindezzel ellentétben még sosem éreztem senki iránt
hasonlót.<br />
- De majd együtt kitaláljuk. – tette hozzá, a következő pillanatban pedig
éreztem, ahogy a keze megtalálja az enyémet a paplan alatt.<br />
Szépen lassan én is kiengedtem a benntartott sóhajt, ahogy gondolkodás nélkül
közelebb húzódtam hozzá a matracon és átöleltem, ezzel nem csak őt, de saját
magamat is meglepve, azonban Louis nem szólt egy szót sem, szó nélkül kitárta a
karját és engedte, hogy ott is maradjak, miközben éreztem, hogy ő is pontosan
tudja, jobban szükségünk van egymásra, mint valaha.<br />
<br />
Tizenkét perc.<br />
Ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy rávegyem magam arra, hogy kikeljek az
ágyból, és szembe nézzek a valósággal, amit két komoly megállapítás előzött
meg.<br />
Az első, hogy akármi is van Louis és köztem, már bőven túlvan az ártatlan
szórakozáson, ahogy annak idején hívtuk – és aminek következtében tudom, hogy
ami mostantól történik, még inkább meghatározó lesz az életemben. Ahogyan az
övében is, már ha tényleg komolyan gondolta, amit mondott, azonban valahányszor
kételkedni kezdtem benne, felrémlett előttem az arca tegnap estéről, ahogy
kimondja azokat a bizonyos szavakat és ez némileg csillapította az egyre inkább
rám nehezedő bizonytalanságot – ezzel együtt megásva a síromat.<br />
A második pedig, hogy ha ezt valóban így folytatjuk, márpedig nagyon úgy néz
ki, hogy igen, akkor itt az ideje, hogy ledobjam magamról a Kylie előtt felvett
álcámat és elé álljak az igazsággal együtt, aminek következtében el kell
viselnem, akármit is indítok el ezzel.<br />
Azonban tudtam, még ez is jobb, mint hazugságban élni.<br />
Elemeltem a tekintetemet a plafonról és a mellettem alvó Louis-ra pillantottam,
aki az egyik kezét a párnája alatt tartotta, míg a másikkal félig-meddig engem
ölelt át, aminek köszönhetően sikerült egy kisebb morgást kiváltanom belőle,
amikor megpróbáltam az éjjeli szekrényen lévő telefonomért nyúlni, ezzel
kicsúszva mellőle. Akaratom ellenére is egy kisebb mosolyra húzódott a szám,
ami valamennyire egyensúlyba hozott a szorongásom mellett, amit a telefonommal
a kezemben éreztem, noha tudtam, eléggé bebiztosítottam magam tegnap este
ahhoz, hogy bárki is kutakodjon utánam, ez alkalommal Aster-t bízva meg, mint
alibit, hogy ha Kylie bármit is kérdez, nála maradtam éjszakára. A legjobb
barátnőm pedig a tudta nélkül is a kezemre játszott, figyelembe véve a tényt,
hogy betegségre hivatkozva kihagyta a tegnapi próbákat – már ha nevezhetjük
betegségnek a másnaposságot – innentől kezdve a sztori még hihetőbbé válhatott
a szemében, miután küldtem neki egy üzenetet, hogy ne aggódjon. Bár volt egy
olyan érzésem, hogy még örül is a távollétemnek – addig sem vagyok ott
emlékeztetőnek, hogy Zayn ide vagy oda, a kötelességeit azért nem ártana
teljesítenie, de eszem ágában sem volt ítélkezni felette.<br />
Aster pedig, mint az egyetlen, aki szinte mindent tud a Louis-val való
kapcsolatomról, természetesen azonnal igent mondott, noha volt egy sanda
gyanúm, már nem nézi annyira jó szemmel a titkolózásomat, mint korábban, így
éreztem, hogy még vele is vár rám egy beszélgetés.<br />
Ennek hatására mintha kattant volna bennem valami, vagy mintha felkapcsolódott
volna az a kis villany, amit általában érzett az ember, ha megvilágosodott,
mint ahogy én abba a pillanatban. Egyet gondolva a telefont szorongatva
kimásztam az ágyból és hang nélkül az ajtó felé vettem az irányt, ahonnan
vetettem még egy utolsó pillantást Louis-ra, csak hogy meggyőződhessek róla
tényleg alszik, mielőtt kislisszoltam volna a szobából. Furcsa volt úgy
közlekedni a házban, hogy rajtam kívül senki sem volt ébren és teljesen egyedül
voltam, de ismertem a járást már annyira, hogy azért ne tévedjek el, így néhány
fordulás után eljutottam az erkélyre vezető ajtóig, ahol nem törődve az
időjárással, kiléptem a csípős reggelbe, miközben már tárcsáztam is a megfelelő
embert, akivel beszélnem kellett.<br />
Valamiért nem lepődtem meg rajta, hogy a korai időpont ellenére Aster harmadik
csörgésre felvette, talán azért sem, mert hozzám hasonlóan korán kelő volt és
ilyenkor általában már a kávéját iszogatja valamelyik kedvenc könyve
társaságában, de kivételesen nem éreztem lelkiismeret furdalást, amiért
megszakítom a reggeli rituáléját.<br />
- Már vártam, mikor hívsz fel– szólt bele köszönés nélkül, mire kelletlenül
láttam be, hogy éberebb, mint gondoltam.<br />
- Gondoltam várod már a magyarázkodásom – feleltem minden kertelés nélkül.<br />
- Okos lány vagy te, Chloe, most sem csalódtam benned.<br />
- Szóval semmi kérdés? Ez nem rád vall – szálltam be a játékba, bár tudtam,
hogy gyűlöli, ha húzom az időt.<br />
- Szeretnéd a sablon kérdéseket? – kérdezte szórakozottan – Oké, nos, akkor
kezdjük azzal, mégis mi a fenét keresett Louis Tomlinson tegnap a stúdió előtt,
rád várva, miközben a napszemüvegén keresztül éreztem, hogy csaknem meg akar
ölni a tekintetével?<br />
- Nem is nézett rondán – ráztam meg a fejemet, ahogy nekitámaszkodtam a ház
falának.<br />
Valamiért képtelen voltam leülni az erkélyen lévő kis asztalhoz.<br />
- Jó, akkor nem nézett rondán. Szóval? – innen is láttam, ahogy felvonja a
szemöldökét, miközben ezt mondja.<br />
Erőt vettem magamon, miközben megdörzsöltem a szemem, remélve, ezzel
megszüntetve a kábaságot, ami még mindig előszeretettel húzott le, hiába voltam
ébren egy ideje, majd beszélni kezdtem.<br />
- Értem jött. Mármint, mert beszélni akart – mondtam, ahogy előre léptem a
korláthoz. – Nem akarok kertelni, mert semmi értelme, de a lényeg, hogy elege
van ebből az egészből, bármi is volt köztünk eddig.<br />
- Mert megunta?<br />
- Nem, mert többet akar – feleltem.<br />
A néma csendben, ami ezt a mondatot követte, csupán Aster éles levegővételét
hallottam, amit azonban nem tudtam beazonosítani, jónak vagy rossznak vegyek.<br />
- Folytasd! – mondta végül.<br />
- Más nagyon nincs, minthogy beláttuk, hogy ez így valóban nem oké ilyen
formában és kezdenünk kell vele valamit – válaszoltam.<br />
- Szóval együtt vagytok – vágott közbe, mire éreztem, ahogy az arcom néhány
árnyalattal sötétebbre vált, a szívem pedig éles vágtába kezd.<br />
- Hát ezt így nem beszéltük meg, de…<br />
- Oké, mondtam, hogy okosnak tartalak, de mindemellett olyan naiv vagy,
Diamond, hogy sírni tudnék tőled – szúrta közbe. – Na, foglaljuk össze. Szóval
Louis, az a Louis, aki annak idején nem akart kapcsolatot, sziklaszilárdan
ragaszkodva az elveihez, az egoját félretéve eléd állt és azt mondta, többet
akar, és te most nem tudod, hogy mi van.<br />
- Azért van elképzelésem, megnyugodhatsz – morogtam, de Aster válaszra sem
méltatott.<br />
- De attól még egyáltalán nem vagy biztos benne, mikor a válasz csaknem
kiszúrja a szemed – mutatott rá a lényegre, vagyis inkább az ő lényegére, míg
én még mindig nem találtam a sajátomat.<br />
- Oké, te, aki ezek szerint mindent tudsz, akkor avass be, szerinted mi
történik éppen! – emeltem az égnek a tekintetem, ahogy végül mégis helyet
foglaltam a széken, hátha ezzel valamennyire csillapítani tudom a
szívverésemet.<br />
- Az, hogy az a seggfej nem meglepő módon oda meg vissza van érted, és minden
bizonnyal együtt vagytok – felelte, mintha mi sem lenne természetesebb.<br />
De valamiért nekem akkor sem tűnt ilyen egyszerűen ez az egész, talán mert még
mindig kissé nehézkesen fogtam fel, hogy ez tényleg megtörténik és nem tudtam,
mindezt hogyan értethetném meg Asterrel, aki szemmel láthatólag nem érti, mégis
mi bajom van.<br />
- De miért én? – csúszott ki a számon végül, még mielőtt megálljt
parancsolhattam volna magamnak, saját magamat is meglepve a hangomból áradó
keserűséggel.<br />
Nem volt egyszerű beismernem, nem csak Louis-nak volt egyszerűbb a kapcsolatunk
eddigi működése, ugyanis azzal, hogy egyáltalán nem ástuk bele magunkat a másik
életébe, nekem sem volt félelem attól, hogy bárki is beláthat az enyémbe, ezzel
feltépve olyan sebeket, amiket még én magam sem nézegettem szívesen. Azonban
azt is tudtam, nem csak én nyíltam meg tegnap este, kétségkívül neki sem volt
sétagalopp elém állnia az igazsággal mindazok után, amin keresztülmentünk.<br />
Mindemellett nem volt egyszerű felfognom magát a tényt sem, hogy pont Louis az,
aki bármit is akar tőlem, akar belőlem úgy igazán, tulajdonképpen életemben
először, mikor nem voltam naiv, pontosan tisztában voltam vele, hogy nálam
ezerszer jobbat is megkaphatna és még csak kérnie sem kell.<br />
- Miért te kellesz neki? – kérdezte Aster, visszarángatva ezzel a valóságba.
Felsóhajtott, mielőtt folytatta volna. – Te jó ég, Chloe, mikor jössz már rá
végre, hogy minden megvan benned, amiért az ember imádhat? Akkora szíved van, hogy
néha már leütnélek miatta, nálad kedvesebb embert nem ismerek, van humorérzéked
és még gyönyörű is vagy. Na, tedd csak fel magadnak a kérdést, vajon mit lát
benned Louis?<br />
Aster szájából valamiért annyival egyszerűbbnek tűntek a dolgok, hogy már-már
el is jutott hozzám a szavainak jelentősége, noha a gyomrom továbbra is
görcsben állt és úgy éreztem magam, mint aki másnapos, valahányszor Louis-ra
gondoltam és arra, amit mondott.<br />
<i>Az pedig egyenesen kiborít, hogy fogalmad
sincs róla, mennyit jelentesz nekem.<br />
</i>Elnyomtam egy kisebb sóhajt, miközben a tekintetemet az égnek szegeztem,
majd lehunytam a szemem.<br />
- Oké, befejeztem – mondtam végül, hátha ezzel sikerült lenyugtatnom őt és
átmenetileg magamat is.<br />
- Helyes. Most pedig remélem, tudod, hogy miután letettük, kivel kell
beszélned.<br />
- Kylie – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Tudom, tudom – nyögtem fel.<br />
- Remek, mert már akartam javasolni, hogy ha nem akarsz még több szart gyártani
magad köré, akkor itt az ideje, hogy elmondd neki – mondta, majd egy kisebb
szünet után folytatta. – Nézd, Chloe, tudom, hogy félsz, de Kylie a legjobb
barátnőd, és azt is tudom, hogy a nap minden percében attól retteg, hogy
elveszít téged maga mellől. Még ha meg is lesz sértve, amiért nem mondtad még
el neki, kötve hiszem, hogy egy ilyen miatt kockáztatná ezt.<br />
<i>Ó, Aster, ha tudnád Kylie mi mindent
kockáztatott már valakiért, aki nem én vagyok.<br />
</i>- Ki tudja? – motyogtam alig hallhatóan.<br />
- Bár tény, hogy annyira én sem, ezt még így össze tudom rakni. – jegyezte meg.<br />
Éreztem a hangján, hogy már vigyorog, aminek hatására én sem tudtam túl sokáig,
megeresztettem egy óvatos mosolyt, bár tudtam, hogy nem látja.<br />
- Egyébként hol van a szépfiú? – kérdezte, mint egy félvállról. – Nem nála
vagy?<br />
- Ja, de – jutott el az agyamig, hogy Louis is jelen van valamerre, már ha
felébredt. – Alszik.<br />
- Ne sokáig várasd mindenesetre, se őt, se Kylie-t, de csak szépen sorban –
mondta. – Jut eszembe, Poppy írt, hogy este csak két órára kell mennünk, mivel
valami vacsorán lesz vagy mi.<br />
- Remek – motyogtam. – Akkor talán van esélyem beszélni Kylie-val.<br />
- Csak ügyesen és legyél vele türelmes. Ki tudja, mi játszódik le a fejében
mostanság – tűnődött el hangosan, mire éreztem, ahogy a torkom összeszorul.<br />
Elvégre én pontosan tudtam, mi játszódik le a fejében, noha az elmúlt két
hétben legszívesebben azt kívántam volna, bár ne így lenne.<br />
- Akkor azt hiszem, este találkozunk – mondtam.<br />
- Jólvan, azért köszönöm, hogy adtál magadról némi életjelet, bár annyira azért
nem aggódtam – jegyezte meg, mire az égnek emeltem a tekintetem. – Üdvözlöm
Louis-t, remélem tudja, ki vagyok.<br />
- Még nem, de biztosítalak róla, hogy hamarosan megtudja – feleltem, amit
nevetés követetett a vonal túloldalán. – Akkor este.<br />
Miután letettem még nem mentem be egyből a házba, noha éreztem, hogy már
kevésbé tűröm a hideget, mint korábban, hiába takart a nálam több számmal
nagyobb melegítő és póló, azonban csak akkor esett le, hogy tulajdonképpen
hónapok óta nem volt még ennyire nyugis reggelben részem, noha még ez is távol
állt a teljes kikapcsolástól. Azonban ahogy ott ültem, tökéletes rálátással
Louis kertjére, amit eddig még meg sem néztem magamnak rendesen, be kellett
látnom, irigylem, amiért ilyen helyen lakik, méghozzá nagyrészt egyedül, hiába
nem bántam még mindig, hogy lakótársam van. De kétségkívül könnyebb lehetett
jól indítanod a napodat, ha nem a belvárosban laksz, nyolc lakással körülvéve,
ha egy lakóparkban, ami elég kint van ahhoz, hogy mást is láss az erkélyedről,
mint autókat és túlzsúfolt utcákat, amelyek sosem alszanak.<br />
Végül azonban erőt vettem magamon, és egy kisebb sóhaj kíséretében
feltápászkodtam és próbáltam nem arra gondolni, hogy a dolgok nehezebb része
még csak most kezdődik, mielőtt beléptem volna a házba.</span><br />
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><b>***<br />Sziasztok!</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b style="font-family: "Book Antiqua", serif; font-size: 11pt;">Először is nagyon sajnálom, hogy ismét sikerült megcsúsznom a résszel, amit sokkal korábban terveztem hozni, de hiba csúszott a számításaimba, és ennek következtében hirtelen zúdult rám minden a sulis dolgokkal kapcsolatban, de gondolom ez ismerős mindenkinek, mindenesetre tényleg sajnálom, a közeljövőben igyekszem jobban beosztani az időmet! Továbbá szeretném megköszönni a türelmeteket is ezzel kapcsolatban, és az előző részhez érkezett megjegyzéseket és pipákat, eszméletlen hálás vagyok mindenért és mindenkiért szóval köszönöm!<333</b></div>
<span style="font-family: "Book Antiqua",serif; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><div style="text-align: justify;">
<b style="font-size: 11pt;">Ami a részt illeti, nem tudtam beleírni Louis vallomását, ami hasonló Chloe történetéhez a családjával kapcsolatban, de hátra van még egy vele is, remélhetőleg hamarosan sor kerül rá, ahogyan a titkuk feltárása Kylie előtt, mint ahogy próbáltam elővezetni azt. Egyébként bízom benne, hogy nem sikerült túl eseménytelenre, de úgy éreztem ez remek átkötés lenne, mielőtt kezdetét venné a történet második fele, ahogy a cím is jelzi, de ezt majd ti eldöntitek.:)<br /><br />Mindenesetre nem is pazarlom tovább a szót, további szép hétvégét, drágáim, vigyázzatok magatokra (sok sikert az érettségizőknek, ha van köztetek, küldöm a pozitív energiát<3) köszönök mindent és ha minden jól alakul, jövő hétvégén találkozunk!:)<3<br /><br />-xoxo, Sophie V.</b></div>
</span>Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4554910686486326568.post-63736672568720906742017-04-15T11:17:00.000-07:002017-04-16T04:44:11.692-07:0019. - Be nem gyógyult sebek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisuA6YyAfFb-eotdV_Uux3AoZVYXV8XMrwkOoZqwlddJZItF6dO2JXMLccKM_LBR7VT8Zpv6I1IMtGeUt-L-ca3EOvdMOG7P-x9mXfGhzttCbeKMK0k3zzXyYdqMvOn5aEE1qVy8Kqagk/s1600/RainaLawson-1-1-1024x683.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisuA6YyAfFb-eotdV_Uux3AoZVYXV8XMrwkOoZqwlddJZItF6dO2JXMLccKM_LBR7VT8Zpv6I1IMtGeUt-L-ca3EOvdMOG7P-x9mXfGhzttCbeKMK0k3zzXyYdqMvOn5aEE1qVy8Kqagk/s200/RainaLawson-1-1-1024x683.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Louis akar engem. De úgy tényleg akar.<br />
</span></i><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Furcsa mód ez volt az
egyetlen értelmes gondolat, ami abban a néhány pillanatban átfutott az
agyamban, ahogy próbáltam működésre bírni a kisebb sokk után, amit a percekkel
korábbi kirohanása okozott, aminek köszönhetően képtelen voltam egyetlen
épkézláb reakcióra, ami jelen helyzetben egyet jelentett a beszéddel, azaz a
teljes képtelenséggel.<br />
Csodálkoztam, hogy az állam nem a padlót súrolja, miközben a döbbenettől
csaknem tényleg padlót fogtam én magam, ahogy ott álltam vele szemben,
egyenesen a gyűlöletet sugárzó szemeibe nézve, ami valahogy egyáltalán nem
passzolt az előbbi vallomásához, ha azt vesszük, hogy minden túlzás nélkül
sosem mondott még nekem ennyire szépet. Azonban ahogy elnéztem a tekintetét,
amit normális esetben talán kerültem volna, a merev tagjait és az ökölbe
szorított kezét, volt egy olyan érzésem, ő maga sincs tisztában a szavai
jelentőségével, vagy csak szimplán dühös, amiért akarata ellenére kitört belőle
valami, aminek nagyon nem kellett volna.<br />
Ettől viszont csak még nagyobb görcs keletkezett a gyomromban, már ha ez
egyáltalán lehetséges volt, tekintve, hogy éreztem, minden porcikám fáj már a
frusztrációtól.<br />
Valahányszor csak szólásra nyitottam a számat, éreztem, hogy a torkom sivataggá
válik, a szavaim pedig a homokká, amiből képtelenség bármit is kihozni, így
aztán nem voltam meglepve, hogy egyetlen épkézláb mondat sem jött ki a számon,
miközben továbbra is úgy nézhettem ki, mint aki szellemet lát.<br />
Noha részben valóban olyan volt, mintha valaki teljesen más állna velem
szemben, mint akivel annak idején összeakadtam azon a bizonyos ferde estén,
azonban újabb végtelennek tűnő másodpercek elteltével lassan beismertem, hogy
Louis Tomlinson kifogott rajtam.<br />
Bár volt egy olyan érzésem, ezt már jóval korábban be kellett volna látnom.<br />
- Te… kibaszottul viccelsz velem. – olyan volt, mintha nem is tőlem származtak
volna a szavak, miközben nagy nehezen kinyögtem azt az egyetlen mondatot, noha
valóban összefoglalta mindazt, amit abban a pillanatban éreztem.<br />
- Bárcsak. – érkezett a válasz néhány méterrel arrébb, Louis szájából, aki
szemmel láthatólag ugyanúgy két tűz között őrlődött, csak ezúttal nem emberek,
hanem érzések miatt. – Bárcsak. – ismételte meg valamivel halkabban, miközben a
tekintetét a földre szegezte, majd ismét rám.<br />
- De te sosem akartál tőlem semmit. – ráztam meg a fejemet, csaknem suttogva,
és éreztem, ahogy az érzések tömkelege, amely egyetlen pillanat alatt levett a
lábamról, átveszi felettem az irányítást. – Te magad mondtad.<br />
- Fogalmam sincs már, hogy mit akarok Chloe. – túrt bele a hajába idegesen,
miközben elfordult tőlem, mintha nem találná a helyét. – Az egyetlen dolog,
amit tudok, hogy megőrülök. Napról napra egyre inkább megőrülök, ha nem látlak.
Aztán ha látlak, de közben meg tudom, hogy már az is kevés. Megőrülök, ha csak
bele kell gondolnom abba, hogy nem lehetek veled mindig és megőrülök tőle, hogy
mindezt észre sem veszed. Megőrjít, ahogy rohadtul nem hat meg téged, hogy egy
seggfej vagyok, és még vissza is vágsz, ha úgy adódik. Az őrületbe kerget, hogy
ennyire rohadtul ártatlan vagy, még azok után is, hogy mit műveltünk, az egész
lényed megőrjít. Az pedig egyenesen kiborít, hogy fogalmad sincs róla, mennyit
jelentesz nekem.<br />
Ha egyáltalán lehetséges volt tovább fokozni az ezt megelőző sokkot, ami a
korábbi kirohanását követte, még inkább olyan érzésem támadt, mintha mindennek
köze sem lenne a valósághoz, miközben be kellett látnom, annak ellenére, hogy
Louis szemei csaknem ölni tudtak volna, tényleg soha nem mondtak még nekem ilyen…
szépet.<br />
Mindazonáltal nehezen tudtam felfogni a kirohanásának szavait, talán mert egy
részem valóban nem akarta elhinni, hogy mindezt Louis szájából hallom, aki
néhány hónappal ezelőtt még kiröhögött, amikor azt feltételeztem, többet akar
tőlem néhány ferde esténél.<br />
Aminek a vége az lett, hogy egy lettem a ki tudja hány alkalmi partnere közül,
aki ide-oda rohangált egy este kedvéért, ezzel lényegében felrúgva az összes
korábbi elvemet, miszerint eszem ágában sincs bármiféle viszonyba keveredni
bárkivel is.<br />
Még akkor sem, ha mindennek köze nincs az érzelmekhez.<br />
- Miért én? – kérdeztem végül, ahogy valami furcsa, idegen érzésem támadt,
aminek köszönhetően még inkább összeugrott a gyomrom, amikor végül rávettem
magam és felnéztem a szemeibe.<br />
Egy ideig nem szólt semmit, míg a szavaimat ízlelgetve némán méregetett a
szemeivel, amivel először felkeltette a figyelmem az első találkozásunkkor, és
aminek köszönhetően a hatása alá kerültem.<br />
Ahogy elnéztem, be kellett látnom, valószínűleg most is képes lenne rá. És még
csak szépen sem kell kérnie.<br />
- Mondanám, hogy rosszkor voltál rossz helyen – mondta végül. – de az igazság
az, Chloe, hogy hálát adok annak a kurva égnek, hogy beléd botlottam azon a
szerencsétlen estén.<br />
Abban a pillanatban jöttem rá, hogy mindvégig tévedtem, amikor azt gondoltam, a
Louis, akit én ismerek, képtelen lenne bármiféle érzelemnyilvánításra. De nem
azért, mert éppen most tette meg.<br />
Hanem, mert annak a Louis-nak köze sincs ahhoz az emberhez, aki ott állt velem
szemben, miközben a tekintetéből tisztán kivehető volt a rettegés, miszerint
éppen most rúgta fel az egyességünket, amit ő maga nyilvánított korábban szent
és sérthetetlennek, most pedig megszegte.<br />
<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;">Noha fogalmam sem volt,
hány óra körül járhatott az idő, ha tippelnem kellett volna, már jócskán túl
voltunk az éjfélen, és valahol a hajnal felé száguldhattunk, na, nem mintha
bármit is ért volna az időérzékem, ami teljesen elveszett az elmúlt két-három
órában.<br />
Enyhén szokatlannak találtam, hogy a több órás próba után kivételesen nem
vagyok a halálomon, és viszonylag éber vagyok, miközben a Louis-tól
kölcsönkapott pólóban és melegítőalsóban fekszem az ágyában, félig betakarózva,
mikor fekvő helyzetben általában képes voltam akár tíz órakkor elaludni,
akárhol is voltam.<br />
Azonban valamiért az alvás gondolatának még csak a közelében sem jártam,
miközben a félig leeresztett sötétítőn beszűrődő holdfény valamennyire megvilágította
a mellettem fekvő fiút, aki a tekintetét a plafonra szegezte, miközben beszélt,
ha pedig én voltam a soron következő, szó nélkül felém fordult.<br />
Így ment ez, amióta lefeküdtünk, mire lassan eljutott a tudatomig, ez volt az
első alkalom, hogy nem úgy alszom nála, hogy azt szex előzte meg. Még akkor is,
ha a maradok éjszakára opció is spontán volt, de volt egy olyan érzésem, a ma
este történtek után valahogy képtelen lennék hazamenni és itt hagyni őt.<br />
- Nem akasztanak ki mindig. – mondta, miközben oldalra fordult. – Mármint
persze, néha legszívesebben kiugranék az ablakon, csak ne kelljen már egy
szobában lenni velük, de valamiért egy idő után természetes, hogy hónapokig
egymás társaságai vagyunk. Szerintem Harry rosszabbul viseli, de csak amióta
Zayn lelépett. Előtte semmi baja nem volt.<br />
- Őt viselte meg a legjobban? – kérdeztem, a paplan szélét piszkálva, miközben
abban reménykedtem, nem tapintottam túlságosan érzékeny témára, noha korábbi
tartózkodásom ellenére Louis kifejezetten gördülékenyen beszélt a
bandatársairól.<br />
- Ezt most így nehéz lenne megmondani. – felelte némi hallgatás után. –
Szerintem mindenkit egyaránt rendesen pofonként érte. Főleg, mivel nem sok jel
volt, hogy ez fog történni. Egyik hétről a másikra bezárkózott. Aztán már csak
az rémlik, hogy úgy lépek ki velük a tömeghez, hogy nem tudom, hogyan csináljam
végig, miközben tudom, hogy most vagyunk együtt utoljára ebben a formában. És
hogy holnaptól már négyen vagyunk.<br />
Nem szóltam semmit, hagytam, hogy végig mondja, miközben folyamatosan
emésztettem a hallottakat, mire összeszoruló torokkal vettem tudomásul, hogy a
gúnyos máz ellenére, amit a klubban mutatott a külvilág felé, mikor Zayn felbukkant,
Louis-nak fáj, ami történt.<br />
<i>Ez volt ma már a második gyengeség, amit
megmutatott nekem, egyben a második, amit valaha elém tárt.</i><br />
- Nehéz? – csúszott ki a számon a kérdés, a tekintetemet pedig továbbra is
magam elé szegeztem, talán mert féltem az elutasítástól, vagy magától a
választól.<br />
Egy ideig nem válaszolt, és nem is lehetett mást hallani a saját
lélegzetvételeinken kívül, ami az egyetlen hangforrás volt a szobát körül ölelő
csendben.<br />
- Igen. – mondta kis idő elteltével. – De nem annyira, mint régen. Egy idő után
megtanultuk kezelni, hogy eggyel kevesebben vagyunk, ahogy a körülöttünk lévő
emberek is, aztán pedig szépen lassan a nagyvilág. Mindannyian megtanultuk,
milyen elveszíteni egy legjobb barátot, bár az ő nevükben nem beszélhetek, még
akkor is, ha tudom, Liam néha beszél vele. De attól még nem vagyok idióta,
látom, hogy ugyanúgy zavarja, mint bármelyikünket, csak egyikünknek sincs kedve
a múlton rágódni, mikor már eltelt másfél év, ő pedig továbblépett és mi is. A
biznisznek pedig mennie kell, nincs mese. – tette hozzá némi gúnnyal a
hangjában.<br />
- De most nem csináltuk semmit, nem? – kérdeztem.<br />
- Nem igazán. Leginkább írunk, de így ennyi, és ez valószínűleg nem is lesz
másképp a közeljövőben. Néha lélegezni is kell. – a sötétben is tisztán kivehető
volt, ahogy egy kétes mosolyra húzza a száját.<br />
- Az biztos. – motyogtam alig hallhatóan, és magamban elmormogtam egy hálát,
amiért neki lehetősége lett rá.<br />
- Na és mondd csak, Chloe – fordult felém. – te mikor lélegzel?<br />
Nem mondhatnám, hogy meglepett a kérdése, azonban kétségkívül időre volt
szükségem az alapos átgondolásához, noha mélyen belül pontosan tudtam a
választ.<br />
- Soha. – vágtam rá végül, és elnevettem magam, bár az minden volt, csak nem
őszinte.<br />
- Mi az, hogy soha? – vonta fel a szemöldökét. – Még az örökmozgók is
kifáradnak egyszer, nem?<br />
- Ki, de az nem azt jelenti, hogy bármi is megváltozik vagy, hogy éppen bárkit
is érdekel. – feleltem. – Te magad mondtad, a biznisznek mennie kell, mi pedig
alap mozgatói vagyunk, még ha nem is kaszálunk annyit, mint ti.<br />
Számítottam rá, hogy Louis kevésbé fog egyet érteni az alapmozgató
kifejezésemet, figyelembe véve a tényt, hogy nem sokan ismerik be a
zeneiparban, mennyire nagy jelentőséggel bírnak a háttértáncosok az esetek nagy
részében, na, nem mintha bármelyikünk is elvárt volna bármiféle elismerést,
miután lehúzott néhány évet a legnagyobb arcokkal. Tulajdonképpen már én sem
vártam el, noha az elején még függtem a dicsérettől, azonban ha bárki
kiválasztja a csapatot, amiben táncolsz, már önmagában felér egy elismeréssel,
ugyanis mindannyian tudtuk, hogy csak a legjobbakat engedi fel a színpadra.<br />
Louis egy ideig nem szólt semmit, amíg magában helyre tette a szavaim
jelentőségét, majd pedig egy féloldalas mosolyra húzta a száját.<br />
- Te a szart is kitáncolod magadból, én meg a szart is kiéneklem magamból.<br />
- Valahogy úgy. – bólintottam egy kisebb sóhaj kíséretében.<br />
Kisebb csend állt be közénk, míg mindketten a saját gondolatainkkal voltunk
elfoglalva, annak köszönhetően, hogy ez volt az első olyan komoly beszélgetésünk,
ahol mindketten olyan dolgokat mondtunk ki hangosan, amit talán saját magunknak
sem vallunk be szívesen, noha személy szerint nem éreztem magam kényelmetlenül,
amiért a munkám kevésbé szerencsés oldaláról beszéltem neki.<br />
Annak ellenére, hogy így is van, ami kimaradt.<br />
- Nagyon szeretheted, ha még mindig ezt csinálod. – jegyezte meg egy idő után,
mire felvont szemöldökkel fordultam felé.<br />
- Ezt én is elmondhatnám rólad. – feleltem, ő pedig elnevette magát. – Mi az?<br />
- Mondták már neked, mennyire jó terelő vagy? – kérdezte. – Annak ellenére,
hogy a showbizniszben dolgozol, Diamond, kifejezetten utálsz a reflektorfényben
lenni.<br />
Próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne túl nagy jelentősége a szavainak, noha
éreztem, ahogy a frusztráció szépen lassan átveszi felettem a hatalmat,
miközben legszívesebben menekülőre fognám, mire kénytelen voltam belátni, Louis
jobb emberismerő, mint gondoltam. Legalábbis engem egész jól kiismert.<br />
Fogalmam sem volt, miképp kellene reagálnom a megjegyzésére, azonban éreztem,
hiába próbálnám tagadni a nyilvánvalót, Louis nem tartozik azok közé, akiket
olyan könnyen megtéveszthetek, lerázni meg egyenesen lehetetlen, aminek
következtében szépen lassan tudatosult bennem, hogy zsákutcába értem.<br />
Gyanítottam, hogy feltűnt neki a pillanatnyi némaságom, ugyanis teljesen felém
fordult, miközben közelebb kúszott hozzám a matracon.<br />
- Mi történt veled? – tette fel a kérdést, amit még korábban senki sem.<br />
Lehunytam a szemem, mire hamarosan az emlékképek felváltották a valóságot, és
már nem Louis ágyában voltam, hanem visszatértem a hideg márványkőre, a még
fagyosabb tekintetek közé, ahol véget ért egy korszak.<br />
És ahol végül elkezdődött egy teljesen új dolog, amit ma már életnek hívok.<br />
- Felnőttem. – mondtam végül. – Csak ez nem mindenkinek tetszett.<br />
Elnyomtam egy sóhajt, ahogy a tekintetemet a plafonra szegeztem, csak hogy ne
kelljen Louis szemébe néznem. Pontosan tisztában voltam vele, hogy ha most
megnyílok, akkor többé nincs visszaút, nincs több titok, és ami a legfontosabb,
nincs több álcázás.<br />
Csak én és a színtiszta valóság, és Louis, akinek ezt meg kell emésztenie, noha
volt egy olyan érzésem, hogy ő lenne az utolsó, aki ítélkezne felettem, mégsem
tudtam elkergetni a gondolatot, hogy ez talán végleg felégeti a rólam
kialakított képet.<br />
<i>Hadd égjen.<br />
</i>- Tudod, vannak olyan családok, akik szeretik előre kitalálni, mit fog
csinálni a gyerek, ha felnő, és rohadtul nem érdekli őket, ha az esetleges
gyerek saját véleménnyel rendelkezik egy idő után. – a hangom idegennek tűnt,
miközben a szavak egymást követve hagyták el a számat. – Na, az enyém pont
ilyen. Vagy legalább is ilyen volt, amíg két éve úgy nem döntöttem, inkább
meghalok, csak ne kelljen még egy napot egy fedél alatt élnem velük.<br />
Éreztem, ahogy megfeszül mellettem, azonban ez nem tántorított el attól, hogy
folytassam, ahogy a tekintete sem, amelyet szüntelenül rajtam tartott.<br />
- Igazából a baj nem ott kezdődött, hogy nem engedtek, mert túl fiatal vagyok,
mert hát egy tizenkilenc éves lánnyal, ígéretes karrierrel nem nagyon tudnak
mit kezdeni. Hanem ott, hogy nem engedtek, mert ez nem volt elég méltó a
gyerekükhöz, akiért ők tűzön-vízen keresztülmentek, csak hogy élete végéig
bebiztosítsák neki azt, amit ők jó életnek tartanak. Én inkább nevezném
börtönnek. – mondtam. – De ez persze nem volt elég indok nekik, sőt, még meg is
fenyegettek, hogy eszembe se jusson olyat tenni, amit még később megbánok, mert
bárhova is megyek, úgyis megtalálnak. Mert előlük úgysem menekülhetek.<br />
Próbáltam nem foglalkozni a torkomat maró érzéssel, amikor elérkeztem a történet
azon részéhez, ami garantálja majd, hogy az később nem végződik jól, ahogy
folytattam.<br />
- Végül aztán mégis sikerült. – tettem hozzá. – De kellett hozzá néhány
hónapnyi szenvedés, és némi gyomor, hogy végleg kisétáljak azon az ajtón,
miközben éreztem, ha a megvetéssel ölni lehetne, én már nem élnék. Bár van egy
sanda gyanúm, szívesebben látnának holtan, mint sem hogy együtt éljenek a
tudattal, a kisebbik lányuk lényegében bemutatott a világuknak, így aztán
annyira nem lepett meg, hogy végül is nem törték magukat, hogy
visszacsábítsanak magukhoz. Persze volt néhány telefon az elején, de
valószínűleg rájöhettek, mennyire nevetségesnek tűnhetnek mások szemében,
amiért utánam rohangálnak, így inkább annyiban hagyták a dolgot. – mondtam. –
Akkor volt először, hogy valami olyat tettek értem, amiért még hálás is voltam.<br />
Hagytam neki időt, hogy felfogja a dolgokat, magamnak pedig azért, hogy
összeszedjem magam annyira, hogy befejezzem a történetet.<br />
- Aztán eltelt egy hét, majd még egy, a végén pedig már hónapok úgy, hogy
egyedül voltam. Eladtam a tőlük kapott kocsit, és kivettem egy lakást. –
folytattam színtelen hangon. – A csapat időközben befutott, így nem igazán
szenvedtem hiányt bármiben, otthon alig voltam, innentől kezdve kicsit sem
éreztem magam magányosnak, főleg miután Kylie beköltözött. Úgy éreztem végre
beállt valami rendszer az életembe, ahol nem volt helye kötődésnek és
kényszereknek, mindent úgy csináltam, ahogy én akartam, amikor én akartam, és
nem kellett megfelelnem senkinek.<br />
- És csak úgy hagyták, hogy elmenj? – kérdezte Louis, az arcán leplezetlen
döbbenettel.<br />
Megvontam a vállamat.<br />
- Diamond-ék sosem voltak ragaszkodók, még akkor sem, ha a gyerekeikről van
szó. – feleltem, és éreztem, ahogy az álcám szépen lassan lehull, miközben
Louis tekintetén egyik pillanatról a másikra átfut a felismerés, majd pedig
ismét a döbbenet. – Szerintem hallottál már róluk. – tettem hozzá, miközben
pontosan tudtam, hogy így van.<br />
Elvégre nincs olyan ebben a rohadt városban, de talán még az országban sem, aki
nem hallott volna róluk.<br />
- Baszki. – suttogta Louis.<br />
- Csodálom, hogy nem raktad össze eddig a képet, bár szerencsémre eddig kevés
embernek sikerült, de azokat sem érdekelte annyira. – mondtam.<br />
- Tudtam, hogy a vezetékneved Diamond, és még olvastam valamit, amiben benne
volt a név, de a világért sem gondoltam volna, hogy jelentősége van. – rázta
meg a fejét. – Nem hiszem el, hogy nem esett le.<br />
Egy ideig egyikünk sem szólt egy szót sem, gyanítottam, hogy mert nem tud mit
mondani ezek után, azonban ezt betudtam az átmeneti sokknak, amit okoztam a
vallomássommal, én pedig nem akartam bármi mással terhelni, noha nem volt több
mondanivalóm.<br />
Szabadjára engedtem a korábban benntartott sóhajt, lehunytam a szemem és
hagytam, hogy tudatosuljon bennem az, hogy két év után először beszéltem
valakinek a történtekről, és hagytam ezáltal, hogy újra éljem a legrosszabb
pillanatokat, amiket annak idején határozottan a tudatom mélyére küldtem, meg
sem történtnek nyilvánítva őket.<br />
Annak ellenére, hogy pontosan tisztában voltam vele, hiába akarom, itt nem
létezik olyan opció, hogy törlés és újrakezdés; a két dolog, amire a leginkább
szükségem volt akkor.<br />
- Szóval nem vagy egyedüli gyerek. – törte meg a csendet végül Louis, a
hangjában meglepettséggel, mire egy fojtott mosollyal bólintottam.<br />
- Egy nővér. – mondtam. – De miért, annak tűntem?<br />
Nem válaszolt rögtön, miközben felém fordult egy kémlelő pillantás kíséretében.<br />
- Inkább olyannak, aki megszokta, hogy egyedül van. – felelte némi megfontolás
után. – Még akkor is, ha nem feltétlenül így van.</span><br />
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"><b>***</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Szevasz-tavasz fiatalság!<3</span></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Ígéretemhez hűen visszatértem némi szünetelés után, remélhetőleg újult erővel és már kevesebb kihagyásokkal, tekintve, hogy hamarosan vége a tanévnek, és túl leszek a vizsgákon és egyebeken. Mindenesetre hálás köszönet a türelmetekért, és a támogatásotokért, bízom benne, hogy akad mély olyan közületek, akit érdekel a folytatás és nem unt bele a várakozásba, ugyanis úgy érzem, készen állok végre, hogy belecsapjunk a történésekbe. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy a világ összes köszönetét és virtuális ölelését küldöm, nélkületek sehol sem lennék és mindenkit nagyon-nagyon szeretek.<333<br />Továbbá remélem mindenkivel minden rendben van, élvezitek a szünetet, és túléltétek az elmúlt heteket mindenféle maradandó károsulás nélkül.<3 Nyugtasson a tudat, hogy tényleg már csak két hónap és vége - engem legalábbis ez tart életben hehe.<br />A résszel kapcsolatban nincs sok mondanivalóm azon kívül, hogy bízom benne, elnyeri a tetszéseteket ez is, és majd a későbbiekben a folytatás is, ugyanis nekem eddig ez volt az egyik kedvencem, bár sokra mondom ezt, de úgy érzem itt változott meg valami a főszereplő párosunk között.:) De ezt már rátok bízom.<br /><br />De nem is koptatom tovább a billentyűzetet, további szép estét drágáim, boldog nyuszit, köszönök szépen mindent!<3<br /><br />See you soon ;)<br /><br />-xoxo, Sophie V.<br /><br />U.i.: ha esetleg még nem jártatok volna nála és olvasnivalót kerestek, nézzetek be drága lányom oldalára.<3 <a href="http://secretsofthelife-1d.blogspot.hu/"><i>Secrets of the Life</i></a></span></b></div>
<b>
</b></div>
<span style="font-family: "book antiqua" , serif; line-height: 115%;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span></div>
Sophie V.http://www.blogger.com/profile/16330937381538732612noreply@blogger.com4