2016. június 25., szombat

Prológus - Mind összetörtünk valahol


A szemeim automatikusan felpattantak a bejárati ajtó csapódására, és noha előszeretettel alkalmaztam a lakótársam által kapott füldugókat tekintettel a késői hazaérkezésére, mégsem sikerült figyelmen kívül hagynom az alsó szintről érkező kaparászást.
Hiába mondogattam magamnak, hogy Kylie képes uralni a helyzetet, nem tudtam rávenni magam a visszaalvása, és mint minden egyes alkalommal, a lelkiismeretem győzött, ahol végül lerúgtam magamról a takarót, és nagyokat pislogva az ajtó felé vettem az irányt, hogy meggyőződhessek arról, mennyire nincs igazam.
Noha szerencsére mire eljutott a lakásig, már valamennyire kiürült belőle az alkohol és társai, nem egyszer találtam őt kissé zaklatott állapotban, ahogy éppen helyet foglal a konyha közepén, vagy a lépcsőn, miközben azt sem tudja megmondani, fiú e vagy lány, mégis mindig lementem hozzá, hogy tőle is hallhassam a megerősítést, jól van, és nincs szüksége a segítségemre.
Holott mindketten tudtuk, hogy ha az enyémre nem is, valakijére biztosan.
Megdörzsöltem a szemem, miközben kiléptem a szűk folyosóra, amin keresztül egyenesen a lépcsőig, onnan pedig a konyhába vitt az utam, ahogy elhaladtam a falra kitett elképesztő mennyiségű fénykép mellett, ahol rá sem lehetett ismerni Kylie mosolygós arcára.
Eltekintve attól, hogy az óta már legalább egy év és néhány mínusz kiló eltelt – noha Kylie-t mindennek lehetett nevezni, csak húsosnak nem -, a legnagyobb különbséget a barátnőmből áradó keserűség okozta, amit a rendíthetetlen szarkazmusával próbált meg takarni, valahányszor csak láthatóan rossz kedve volt.
Ez pedig még erőteljesebben jelent meg nála, valahányszor csak hazatántorgott egy buli után, ami az elmúlt pár hónapban igencsak gyakran fordult elő, hiába próbáltam meg a lehető leggyengédebben figyelmeztetni, Poppy elsőszámú szabálya, hogy nem jelenhetünk meg másnaposan a próbákon. De tudhattam volna, hogy noha Kylie valóban sok mindenben változott, egyetlen egy tulajdonságát nem hagyta el; mégpedig hogy teljes mértékben tesz mások véleményére, történjen akármi.
Ellenben azzal is tisztában voltam, hogy jelenleg talán a legjobb dolognak számít az életében, hogy még nem tették ki a szűrét a csapatból, és bár ismertem a mentorunkat ahhoz, hogy tudjam, komoly kihágást kell elkövetnie ahhoz, hogy ez megtörténjen, azt már sikerült megtanulnom a pár éves pályafutásom alatt, hogy az emberek türelme véges.
Főleg azoké, akik ebben az iparban utaznak; a legkisebb hibát sem engedhetik meg maguknak.
Kylie pedig jelenleg igen gyorsan haladt a felé, hogy ő maga is egy hibává váljon a legfelsők szemében, és hiába tett úgy, mintha nem érdekelnék a szabályok, láttam a félelem félreismerhetetlen jeleit a szemében, miszerint tudja, egyedül áll a szakadék szélén.
Én pedig tudtam, hogy ha nem én leszek az, aki visszahúzza, akkor senki sem.
Mire elértem a konyhát, a szemem hozzászokott a félhomályhoz, ami a földszinten fogadott, és megvilágította a hűtő előtt ácsorgó lány alakját, miközben háttal állt nekem, ahogy valami kaja után kutakodott – legalább is erre tippeltem, és miután szembe fordultam velem és megpillantottam a kezében tartott almát, a tippem be is vált.
- Alma? – meredtem rá összeráncolt szemöldökkel.
Kylie félrebillentett fejjel méregetett, mintha éppen nem tudna mit kezdeni a helyzettel, miszerint az éjszaka közepén felvert lakótársa jobban ki van akadva azon, hogy gyümölcsöt akar enni a másnaposság megelőzésére, mint sem magán a tényen, hogy tényleg fel lett verve az éjszaka közepén.
- Bocsi. – vonta meg a vállát, és becsapta maga mögött a hűtő ajtaját. – De diétán vagyunk, tudod. – tette hozzá, miközben féloldalas mosolyra húzta a száját, én pedig megkönnyebbülten vettem tudomásul, ma mégsem fosztotta ki a hely piakészletét, akárhol is volt eddig.
- És ezért jöttél haza ilyen korán? – dőltem neki a falnak, és a sütőn lévő digitális órára pillantottam, ami csupán éjjel fél kettőt mutatott.
Kylie rendszerint nem esik be az ajtón háromnál előbb.
- Is. – felelte kurtán, és beleharapott az almájába. – Meg nem is volt túl jó a buli. Lapos volt.
- Legalább kialszod magad valamennyire. – mondtam.
- Én soha. – legyintett, mintha semmiség lenne a számára, és volt egy olyan érzésem, kettőnk közül csak nekem rándult görcsbe a gyomrom a szavai hallatán.
Próbáltam nem kimutatni, igenis értettem a mögöttük megbúvó keserű valóságot, miszerint nem számít, kimarad e az éjszakája vagy sem, úgy sem tud elaludni.
- Mért csinálod ezt? – törtem meg a kisebb csendet, ami beállt közénk, miközben a tekintetemet az övébe fúrtam.
Kylie egy ideig állta a pillantásomat, majd végül a földre szegezte azt, de tudtam, nem a letörtség miatt.
Sokkal inkább a magyarázkodás elkerülése végett.
- Jobb, mintha itthon vergődnék a saját nyomorúságomban. – vonta meg a vállát végül. – A pia legalább kiüt. Nem hagy gondolkozni. Tudok aludni. – sorolta, mintha csak valami bevásárló listáról lenne szó. – És ami a legjobb, hogy még csak meg sem látszik rajtam a következő nap. – vigyorodott el, és ismét harapott egyet a gyümölcsből.
Még ha lett volna is rá energiám, sem vitatkoztam volna a barátnőm ezen állításával, ugyanis nem hazudtolhattam meg a nyilvánvalót, mikor nap, mint nap látom a próbákon nyújtott teljesítményét, ahol szinte kivétel nélkül odateszi magát.
Mondjuk fogalmam sem volt, hogy csinálja, hogy még ha érzi is magán a macskajaj bármely tünetét, mégsem mutatja ki, de ezt is betudtam Kylie fura dolgának a sok közül, amit az elmúlt egy évben szedett magára.
- Na, és veled mi a helyzet, Chloe? – támasztotta meg az asztalt a könyökével, és előre hajolt a pulton. – Máskor simán átalszod, ha hazajövök.
A nyelvemen volt, hogy kijavítsam, miszerint többször is összefutottunk már idelent az éjszaka közepén, továbbá, hogy ismerhetne annyira, hogy tudja, nincs az a minimális nesz, amire én ne keljek fel, de látva a szokatlanul látványos letörtségét, nem volt szívem hozzá.
- Egyszer egy hónapban előfordul, hogy nem tudok aludni. – húztam egy óvatos mosolyra a számat. – Még a táncosokkal is előfordul.
- Hát velem aztán nem. – horkant fel, és felállt, hogy kidobja a csutkáig rágott almát. – Jaj, Chloe, ha tudnád, mennyire irigylem a segged. – sóhajtott fel, miközben felém lépett, és a két keze közé vette az arcom.
Nem lepődtem meg a közelségén, tekintve, hogy részegen gyakran előfordult, hogy a nyakamban kötött ki, noha igazából egyáltalán nem tartozott az ölelgetős kategóriába, inkább tűrtem, miközben arra gondoltam, hamarosan úgy is ágyba kell fektetnem.
- Ugyan miért? – nevettem fel, azonban éreztem, hogy akármit is készül mondani, nem biztos, hogy hallani akarom.
Kylie elengedte az arcom, miközben tett egy lépést hátrafelé.
- Fogadd meg a tanácsomat – fordított nekem hátat. – és ne legyél szerelmes.

Próbáltam minél kevesebbet gondolni a szavaira, miközben az ágyba tessékelése után a saját szobám felé tartottam, továbbá miután leoltottam a villanyt és még vagy egy örökkévalóságnak tűnő ideig nem tudtam visszaaludni, de akármennyire is próbálkoztam, folyton folyvást újrajátszottam magamban a jelenetet.
Valamiért nem bírtam összekapcsolni magamban az irigyelésemmel kapcsolatos mondatát a szerelem kifejezéssel, figyelembe véve a tényt, hogy ha valaki, akkor Kylie pontosan tisztában volt vele, még csak köszönőviszonyban sem vagyunk egymással.
Na, nem mintha teljesen elzárkóztam volna a dologtól, azonban olyan karrier mellett, mint ami nekünk van, igencsak nehezen talál magának az ember bárkit is, ha csak nem a csapatból akad össze valakivel, azonban az utóbbi igencsak rizikósnak számított, miután a legtöbben úgy tekintettünk a másikra, mintha a családtagunk lenne.
Meg hát persze arról nem is beszélve, hogy íratlan szabálynak számított, mindegy kivel, amíg nem megy a munkád rovására, továbbá amíg nem csapattag az illető. Az utóbbi leginkább annak a félelme miatt alakult ki, hogy egy esetleges rosszul elsült kaland után valaki még képes lenne felállni és lelépni, bár erre szintén nem volt sok esély, ha figyelembe vesszük a szerződést, aminek a lejárat előtti felbontása nem kis összeget von maga után.
De nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem a többiek közül kerestem ki magamnak a potenciális jelöltet, noha meglehet, hogy a bekerülésemkor kapott tekintetekből jó pár többet sugallt puszta kíváncsiságnál az új lány iránt.
Azonban valahányszor felmerült bennem a gondolat, hogy egy-két tekintet kifejezetten vonzónak tűnik, mégis elvetettem, és míg az elején ezt leginkább a frissen szerzett pozícióm védelmének érdekében tettem, később betudtam annak, hogy egy idő után egyik sem mozgatott meg bennem bármit is.
De végül is, ha azt vesszük, nem mintha bennem olyan könnyű lenne.
És leginkább ez volt az, ami miatt két évvel a bekerülésem után sem futotta tőlem többre néhány elszórt találkozónál, noha egy részem talán nem is bánta, figyelembe véve a tényt, az egyetlen, akit hosszú ideig képes vagyok megtűrni magam mellett, az a csapat vagy Kylie, de mivel az utóbb említett személy végül is az előbbiben is benne van, így tulajdonképpen nincs miről beszélnünk.
Talán úgy egy óra vergődés és egy jótékony pirula legurítása után végül is sikerült még egy dolgot hozzácsapnom, a miért ne legyek kapcsolatban listámhoz, miután utólag belegondolva már nem tűnt annyira rejtélyesnek a barátnőm megjegyzése a szerelemről.
Elvégre lassacskán három hónapja figyelem, ahogy Kylie a szakadék szélén táncol, miközben egy szót sem hajlandó kinyögni arról, mi az isten történik vele.
Mi ez, ha nem egy figyelmeztetés arról, ha nem vigyázok, egyszer még úgy végezhetem, mint ő?



***

Sziasztok!
Mielőtt még bármit is mondanék, szeretném nagyon-nagyon megköszönni az öt feliratkozót, akik már az előtt jelen voltak, hogy a történet hivatalosan is a kezdetét vette volna, eszméletlen hálás vagyok, ti pedig hihetetlenek, köszönöm szépen!<3333 
Továbbá eszméletlenül örülök, hogy volt, akinek már az alapsztori is elnyerte a tetszését, bízom benne, hogy a történettel sem okozok csalódást, és noha a kezdés talán picit laposnak tűnhet, igyekszem ellensúlyozni a folytatással.:)
De nem is koptatom tovább a billentyűzetet, további kellemes szünetet, drágáim, még egyszer köszönök szépen mindent, vigyázzatok magatokra ééés hamarosan találkozunk!<3

-xoxo, Sophie V.

6 megjegyzés:

  1. Szia Sophie!
    Nagyon tetszett!
    Miért érzem úgy, hogy a lakó- és egyben csapattárs nem egy hím nemű miatt szenved, hanem éppenséggel Clohe miatt?
    Na jó ez csak feltételezés és majd kiderül, hogy van e valóságtartalma.
    Mindkét lány komoly lelki dolgokkal és megfelelési kényszerrel küzd..
    Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam kíváncsian várom az első részt!
    További szép napot mára!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Eszméletlen boldog vagyok, ha tényleg elnyerte a tetszésedet, amit olvastál, nagyon szépen köszönöm!<333
      Az elméleted pedig tetszik, és mondjuk nem is áll messze az igazságtól,de hát majd a folytatásból kiderül, mindenesetre én köszönöm, hogy olvastad, és azt is, hogy írtál!:)

      További szép napot neked is, hamarosan találkozunk!<3

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  2. Szia.
    Hm. Tetszik a törtènet, de picit felhìvom a figyelmed a szavak ismètlésère ami nèha zavarò volt, de aki teljesen bele temetkezik a sorokba, falja őket, mint egy szendvicset annak nem igazàn hiszem, hogy feltűnne. Remekül fogalmazol azt el kell ismernem.
    Tudom, hogy ez az első fejezet ès fejlődhettél sokat, de szeretek nyomott hagyni pàr helyt.:)
    Csak ìgy tovàbb!:))


    Szeretettel,
    Hama XX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Hama!
      Köszönöm szépen, hogy szóltál, nekem eddig nem tűnt fel, de akkor mindenképpen átnézem a szöveget és javítom!:) És nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat is, nagyon örülök, ha valóban így gondolod!<3

      Köszönöm szépen, hogy írtál!:)

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés
  3. Szia. Tetszik, es erdekel a sztori (igen, most talaltam meg), de neha picit tultekerted (nekem legalabbis) a szavakat, parszor vissza kellett olvasnom, hogy mizu.
    De amugy folytatom :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lexi!
      Először is nagyon örülök, hogy megtaláltad a történetet, bízom benne, hogy elnyeri a tetszésedet a későbbiekben is, és nem okozok csalódást, nagyon szépen köszönöm!<3 Az észrevételedet pedig szintén nagyon köszönöm, figyelni fogok rá.:)

      Köszönöm szépen, hogy írtál, jó olvasást a történethez!

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés